Végh Zoltán – A rekordtartó kapus pályafutása és új szerepe a Ferencvárosnál
Bevezetés és a Ferencvároshoz való csatlakozás
A Vasas elhagyása és a Fradi hívása
Végh Zoltán, a magyar élvonalbeli labdarúgó-mérkőzések számát tekintve abszolút csúcstartó kapus (570 mérkőzés a háta mögött) a nyáron távozott a Vasastól. A Ferencvárosnál a szezon eddigi mérkőzésein a szlovén Marko Ranilovic védett, aki többször is komoly hibát vétett.
A Debrecenben elveszett vasárnapi rangadó után a Ferencváros szakmai igazgatója, Prukner László bejelentette, hogy szerződtették a Vasastól távozó kapust, a 40 éves Végh Zoltánt, aki a Nemzeti Sportnak nyilatkozott az új lehetőségről.
„Egy ideje keresgéltem, hol tudnék az utánpótlásban kapusedzőként dolgozni, s ezzel kapcsolatban beszélgettem Dragóner Attilával és Keller Józseffel - kezdte a rutinos kapus, Végh Zoltán a Nemzeti Sportnak adott nyilatkozatát. - Prukner László csütörtökön vette fel velem a kapcsolatot, hogy lenne-e kedvem a Fradi első csapatánál segíteni és újra edzésbe állni.”
A Ferencvárosnál tehát számítottak az 569 meccsel NB I-es rekordernek számító Végh Zoltán szolgálataira mind játékosként, mind utánpótlás-kapusedzőként. Arra a kérdésre, hogy Marko Ranilovic elé vagy inkább tartalékkapusnak szerződtették, elmondta: ha kezdőként számít rá az edző, természetesen segít.
„Mivel az első csapathoz jöttem, az élvez elsőbbséget, de ha Lipcsei Péter számít rám, akkor ott is védek" - fogalmazott Végh Zoltán az NB II Nyugati csoportjában szereplő második csapattal kapcsolatban.
Később hivatalossá vált: Végh Zoltán visszavonult az aktív játéktól. A 41 esztendős, megannyi sikert megélt kapus július 1-jétől a Ferencvárosnál kapusedzőként segíti az NB II-es együttes szakvezetőjét, Lipcsei Pétert, no meg az utánpótlásnál tevékenykedő egykori remek kapust, Kakas Lászlót.
Pályafutásának kiemelkedő állomásai
Az élvonal magyar csúcstartója
Végh Zoltán büszke lehet pályafutására, hiszen ő a magyar csúcstartó, 570 első osztályú mérkőzés van a háta mögött. Élvonalbeli pályafutását Veszprémben kezdte, ahonnan Győrbe igazolt. Elsőszámú kapusként négy évet töltött a kisalföldi városban, majd külföldre igazolt, ahol azonban csak egy évet maradt.
Hazatérve megfordult a BVSC-ben és a Vasasban is, 2000-ben pedig az MTK-hoz szerződött. Két idényt kölcsönben a Videoton csapatánál töltött. 2003-ban visszatért az MTK-ba, ahol állandó tagja volt a kezdőcsapatnak, még csapatkapitány is volt.
Saját visszaemlékezései szerint is voltak kiemelkedő csapatai: „Mondhatnám az MTK-t, amellyel aranyat nyertem, de én inkább az 1997-es Vasast említeném Juhár Tomival, Galaschek Petivel, Váczi Zolival. Bajnoki címet kellett volna nyernünk, voltunk annyira erősek, mégsem sikerült.” Elmondása szerint teljesnek érzi a pályafutását: „Higgye el, így is teljes a pályafutásom, nyertem bajnoki címet, Magyar Kupát, védhettem a válogatottban, szerepelhettem megannyi magyar klubban, bejártam a világot, és abból éltem, amit a legjobban szerettem, vagyis a futballból.”
Klubjai és fontosabb állomásai
| Időszak | Klub | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Pályafutása kezdete | Veszprém | Élvonalbeli pályafutásának kezdete |
| Később | Győr | Négy évig elsőszámú kapus |
| Ezt követően | Külföld | Egy évet töltött |
| Hazatérés után | BVSC, Vasas | Megfordult mindkét klubban |
| 2000 | MTK | Szerződött |
| Kölcsönben | Videoton | Két idényt töltött |
| 2003 | MTK | Visszatérés, csapatkapitányi szerep |
| Pályafutása vége | Ferencváros | Visszavonulás, kapusedzői szerep |
Válogatottbeli szereplése és emlékei
A válogatottban 1991 decemberében, Salvador ellen debütált. Összesen 25 mérkőzésen szerepelt. A magyar labdarúgók közül egyedülálló módon nyolc szövetségi kapitány idejében is pályára lépett a válogatottban, de csak Verebes József és Várhidi Péter válogatottjában volt kezdőember.
„Az első válogatottságomat idézi San Salvadorban, 1991 decemberében. Húszéves voltam, Glázer Róbert volt a kapitány, és meghívott. A meccs 1-1 lett, és én ott pontosan érezhettem a saját bőrömön, hogy a magyar futball változóban van, és nem jó irányba. Kilenc évvel azelőtt a vb-n még 10-1-re megvertük Salvadort, mi meg örültünk a döntetlennek."
A válogatottbeli emlékei között a legfájóbb góljait is megemlítette: „A szlovénokkal játszottunk 1994-ben Szombathelyen, és Srecko Katanec oldalról szabadrúgást eresztett meg, én meg a rövid saroknál benéztem a labdát. Óriási potya gól volt. Aztán kaptunk egy hetest a hollandoktól, Eindhovenben, de az világklasszis ellenfél volt, mi meg mintha egy kirándulócsoport lettünk volna.”
Visszavonulása és edzői karrierje a Ferencvárosnál
A döntés okai és a fizikai korlátok
Végh Zoltán elmondása szerint elégedett a pályafutása befejezésével, de a döntés okait is megosztotta: „Ha majd valaki a közeljövőben megtalálja az örök fiatalság forrását, odamegyek egy kancsóval, belekortyolok, és folytatom a védést. Tudniillik egyszerűen megöregedtem - mondta Végh Zoltán. - Legalábbis a testem állandóan jelez, hol itt fáj, hol ott sajog. Kínlódom az ízületeimmel, már nehezemre esik a vetődés, a kemény edzés. A Vasasnál például tavaly tavasszal már úgy léptem pályára néhány meccsen, hogy szó szerint fizikai fájdalmakkal küszködtem. Ennek így semmi értelme, mondtam magamban.”
Bár a Vasas küldte el, mégsem Angyalföldről vonult vissza, hanem a Ferencvároshoz szerződött. „Óriási megtiszteltetés volt a számomra, hogy hívtak a Fradiba. Eleve úgy szerződtem, hogy ülök a kispadon, ha kell, beszállok, és segítek. Úgy gondoltam, pályafutásom méltó befejezése lesz, hogy a Ferencváros labdarúgójaként vonulhatok vissza. Az más kérdés, hogy mindössze egyszer védtem (bajnokin, amúgy összesen három alkalommal - a szerk.) a zöld-fehérek első csapatában. Ki is kaptunk a Haladástól 2-1-re.”
Az edzői munka kezdete és jövőbeli tervek
Döntése végleges: „Olyannyira, hogy július 1-jétől hivatalosan is az FTC kapusedzője vagyok, dolgozom az NB II-es együttesnél délelőttönként az Üllői úton, délutánonként pedig a Népligetben Kakas Lacival együtt a különböző korosztályos csapatoknál. Tizenkettőtől tizenkilenc éves korig mi foglalkozunk az ifjú kapusokkal, és mondhatom, élvezem a munkát. Folyamatosan képzem magam, tanulok, és ki tudja, egyszer még az is lehet, hogy vezetőedzőként dolgozom.”
Amikor Dino Zoff példáját hozták fel neki, aki negyvenévesen is világbajnoki címet nyert, Végh így válaszolt: „Dino Zoff csodálatos kapus volt, és a jelek szerint az ő ízületei jobban bírták, mint az enyémek.”
Pályafutásának emlékezetes pillanatai
Fájó gólok és tragikus emlékek
Végh Zoltán szinte mindent feljegyzett az elmúlt huszonkét esztendő történéseiből. „A legfájóbb góljai: Egy kupameccs maradt meg bennem, a BVSC-vel játszottuk egy walesi riválissal, elképesztő gólt kaptam. Jött egy rossz, lecsúszott beadás, ellenfél sehol, én meg a saját kapumba paskoltam a labdát.”
Egy másik emléke, ami kiemelkedik, az 1993 őszén történt tragédia az Üllői úti stadionban. „Borzalmas, kitörölhetetlen emlék. Zsiborást fantasztikus kapusnak tartottam, sokszor dolgoztunk együtt, rengeteget tanultam tőle. Azon az edzésen valóban én melegítettem be őt, a tizenegyespontról lődöztem neki kapura, amikor egyszer csak azt mondta: „Melegem van, bemegyek az öltözőbe, addig állj be a kapuba…” Én meg beálltam. Ő pedig a Fradi-székháznál összeesett. Nem volt könnyű a meccsre, az oroszok elleni Eb-selejtezőre koncentrálni.”
Végh Zoltán pályafutása során számos emlékezetes pillanatot élt át, amelyek formálták őt játékosként és emberként egyaránt, és most tapasztalatát a Ferencvárosnál adja tovább a jövő generációjának.
