Vépi Péter: Az FTC örökös bajnoka és olimpiai ezüstérmes labdarúgója
Hetvenöt esztendős lett Vépi Péter olimpiai ezüstérmes labdarúgó, a Ferencváros és a Bagi SE későbbi edzője, a zöld-fehérek örökös bajnoka. Isten éltesse Vépi Pétert!
A kezdetek és a Fradihoz való kötődés
Vépi Péter 1949. október 20-án született Kőröshegyen. A családja még gyermekkorában Budapestre költözött, így a kis Péter már a Fradiban kezdhetett el futballozni 11 esztendős korában, azaz 1960-ban. 1959-ben jelent meg a Ferencváros toborzóján, majd 10 éven keresztül a Fradi korosztályos csapataiban rúgta a bőrt. A Ferencváros saját nevelésű játékosa, aki nagyon rövid kitérő mellett egyetlen klubhoz ragaszkodott egész játékos-pályafutásán keresztül. A klub színekben csak a Ferencvárosban szereplő játékos.
Debütálás és pozícióváltások a pályán
Becsületesen végigjárta az utánpótlás ranglétrát, hogy tíz év elmúltával eljöhessen a várva várt nagy nap, hogy bemutatkozhasson az FTC első csapatában. 1970. március 28-át írtak ekkor, Csepelen játszott a Fradi bajnoki mérkőzést, ahol az ifjú Vépivel a csapatban 0:0-ás döntetlen született. Első osztályú debütálására 1970. március 18-ig kellett várni: a Csepel elleni 0-0-ás meccsen még fedezetként lépett pályára. Nyolc nappal később már a Népstadionban is bemutatkozott, ahol a Bp. Honvédot 1:0-ra verte a Fradi. Ekkoriban még fedezetet játszott, a rutinos Juhász Istvánnal párban.
Az FTC saját nevelésű játékosa kapusként kezdte, majd a csatárposzton folytatta. Később fedezet, majd beállós, végül szélsőhátvéd lett belőle. Az 1970-71-es szezontól már rendszeres játéklehetőséget kapott az Üllői úton, ekkor már a balhátvéd pozíciójában. Védőként minden lehetséges poszton játszott. Egy esztendővel később, 1971. márciusában került egy sorral hátrébb, a balhátvéd pozíciójába. És ez a posztcsere gyakorlatilag így ment a pályafutása végéig.
A kitartás és küzdelem embere
Nem volt született tehetség. Szorgalma, akarata, kitartása révén érte el eredményeit. Vépinek sohasem volt „bérelt” helye, a játéklehetőségért mindig meg kellett küzdenie. Sohasem volt úgynevezett bérelt helye a csapatban, a játéklehetőségért mindig keményen meg kellett küzdenie.
- Így szoktam bele abba a helyzetbe, hogy nekem az esetek többségében valakit mindig „le kellett hagynom”, bizonyítva, hogy érek annyit, mint a vetélytársam. A labdarúgás, az élvonalbeli szereplés számomra tulajdonképpen kezdettől fogva egy nagy versenyfutás.
Ez a sok részhajrá mindig sikerült, hiszen az élvonalbeli pályafutása alatt mindösszesen 377 mérkőzést játszhatott zöld-fehérben, 222 bajnoki, 96 nemzetközi és 59 hazai díjmérkőzést.
Sikerek a Ferencvárossal
377 meccs alatt egy magyar bajnoki címet, valamint négy kupagyőzelmet ünnepelhetett a csapattal. Tagja volt az 1975/76-os szezon bajnokcsapatának, a Magyar Népköztársasági Kupát négyszer nyerte el a csapattal (1972, 1974, 1976, 1978). A Ferencvárossal 1975-ben KEK-döntős. Érdekes módon az 1974/75-ös szezon KEK meneteléséből kimaradt, akkoriban nem sikerültek annyira a részhajrák, egyetlen mérkőzésen sem játszhatott abban a KEK-sorozatban. Persze, előtte és utána bőven volt alkalma KEK-szerepelni is. Nyert Magyar Kupát, Téli Kupát is. Az 1978/79-es bajnokságban mutatott játékáért megkapta a Toldi-vándordíjat!
Főbb klubbeli eredményei
| Eredmény | Darabszám | Évek |
|---|---|---|
| Magyar Bajnok | 1 | 1975/76 |
| Magyar Kupa győztes | 4 | 1972, 1974, 1976, 1978 |
| KEK Döntős | 1 | 1975 |
| Téli Kupa győztes | ||
| Toldi-vándordíj | 1 | 1978/79 |
Búcsú a Fraditól
Ez a búcsú sokak számára emlékezetes volt, de leginkább a búcsúzónak. 1980. június 14-e volt, Diósgyőrben játszott a Fradi. Sajnos 3:0-ra kikapott, ezért is sírni lehetett volna. De Vépi Péter nem ezért könnyezett. Eszébe jutott a Fradiban eltöltött 20 esztendeje, az elért sok-sok siker, meg talán a kevésbé emlékezetes, de sokkal fájóbb kudarcok is. És azok a szurkolók is nehéz szívvel búcsúztak, akik (mint ezen megemlékezés írója is) a lelátón láthatták Péter játékát, azt a csupaszív játékot, azt az elszántságot, és lelkesedést, amellyel a Fradiért mindent megtett.
„Nem valószínű, hogy a búcsú Vépi Petinél jobban megrázott volna másokat. Könnyel teli szemét nézve, az ember elmerenghet azon, hogy egy egyesületben hogyan követik egymást a generációk, s mily nehéz a szívvel-lélekkel klubért élőktől elköszönni. Peti haja ma már erősen őszülő, pedig csak 31 éves. Amikor a Fradi mezt először felvette, 11 éves volt … Két évtizedet töltött a Fradiban, itt cseperedett felnőtté, itt ismerte meg a siker édes, a balsiker keserű ízét. Itt kezdett el játszani, innen lett válogatott labdarúgó. Mindenkinek eszébe juthatott, hogy a Fradit a Vépi Péterhez hasonló szívű emberek is tették azzá, amivé lett, nekik is köszönhette mindent túlhaladó népszerűségét.”
Zárásként rövid időre a kiskunlacházi ÉGSZÖV MEDOSZ-hoz igazolt, majd 1984-ben szögre akasztotta stoplisát.
A válogatottban
A magyar válogatottba az 1972-es kupagyőzelem évében robbant be. Itt is végig járta a korosztályos ranglétrát (U23-as Európa-bajnok is lett), majd miután a Románia elleni Eb-selejtezőn a legnagyobbak között is bemutatkozott címeres mezben, a müncheni olimpia utazó keretébe is bekerült. Vépi Péter 6 alkalommal ölthette magára a magyar válogatott mezét, még 1972-ben. Mindegyik meccse tétmeccs volt, egy EB-negyeddöntő, egy VB selejtező és négy alkalom az 1972-es müncheni olimpián, ahol a legjobb csapatok versenyeztek. Részt vett az Európa-bajnoki selejtező mérkőzéseken, a belgiumi négyesdöntőn, ahol a csapat negyedik lett, viszont már nem lépett pályára.
A dánok ellen az első, az NDK ellen a második csoportkörben lépett pályára a védelemben. A magyar csapat a két mérkőzésen egyetlen gólt sem kapott (mindkettő 2-0-al zárult), ebben pedig nagy szerepe volt a 2-es mezben játszó ferencvárosinak. Nem véletlen, hogy a döntőben is szerephez jutott, a mérkőzés viszont nem a mieink szájíze szerint alakult: bár Várady Béla góljával megszereztük a vezetést, a lengyelek a gólkirály Kazimierz Deyna duplájával fordítottak, és megnyerték a tornát, így a mieink ezüstérmesek lettek. Az 1972-es müncheni olimpián az ezüstérmes csapat tagja, háromszoros olimpiai válogatott. Vépi ekkor játszott utoljára a válogatottban.
Edzői karrier
Játékospályafutása után is a futballpálya közelében maradt: a Testnevelési Főiskolán edzői képesítést szerzett. Korán elkezdte az edzői szakmát is. Melyet követően előbb az FTC pályaedzője lett - Dalnoki Jenő oldalán -, majd sorrendben a Bagi SE, a Tiszaújváros és az Abony vezetőedzője volt. Már 1985 és 1987 között az FTC, konkrétabban Dalnoki Jenő pályaedzője volt, később Bagon, Tiszaújvárosban és Adonyban lett vezetőedző.
Az 1990-es évek eleje újra az Üllői úton találta, ahol a tartalékbajnokságban, majd később a juniorbajnokságban szereplő csapat edzője lett, hű segítőjével Ebedli Zoltánnal. Ebbéli tevékenységüket nem kis siker koronázta, hiszen összesen három alkalommal megnyerék a soros bajnokságukat, egyszer pedig másodikok lettek.
