A játékos: Romantikus drámák és klasszikus függőségek – Könyvajánló
Az irodalom világában a „játékos” fogalma számtalan formában ölthet testet, legyen szó sportról, szerelemről vagy éppen a szerencse kegyetlen hatalmáról. Ez a cikk három olyan művet vizsgál meg, amelyek különböző perspektívákból közelítik meg a játékost, a függőségeket és az emberi kapcsolatok bonyolult dinamikáját.
K. Bromberg: The Player - A játékos
K. Bromberg regénye a kortárs romantikus irodalom egyik népszerű darabja, amely a sport és a szerelem metszéspontjában játszódik. Easton Wylder számára „Ez a sport az élete. A szenvedélye.” Így amikor egy sérülés azzal fenyeget, hogy Easton szezonja korai véget érhet, a csapat elhívja a nagy hírű fizikoterapeutát, Dalton dokit, hogy felügyelje a felépülését. Azonban az első kezelésen nem Dalton doki, hanem a lánya, Scout várja.
Scout Daltonnak be kell bizonyítania, hogy nő létére is képes kezelni a stresszt, ami egy MLB-klub fizikoterápiás kezeléseinek vezetésével jár. És mivel bizonyíthatná ezt jobban, mint azzal, ha a sztárjátékost, Easton Wyldert újra pályára állítja. Egy olyan ellenállhatatlan férfival, mint Easton, ezek az érintésekkel teli kezelések csak galibához vezethetnek. Mert minél több az érintés, Scout annál jobban akarja őt, pedig nem szabad. Ahogy szikrázni kezd körülöttük a levegő, egyre jobban elmosódnak a határok. A regény cselekménye arra buzdít: „Hagyd, hogy elraboljon!”
Az olvasói visszajelzések vegyesek. Sokan úgy gondolták, hogy „Easton egy sokkal jobb sztorit és nőt érdemelt volna!” Többeknek „Annyira sajnálom, h pont a női főszereplő miatt lett ennyire gyenge ez a könyv :(”. Az olvasók számítottak drámákra, de nem ennyire értelmetlen hisztikre, és sokszor szégyellték magukat Scout helyett. Egy kritika szerint „Ez a csaj komolyan nem látta a fától az erdőt! Leírta Eastont egy bizonyos típusú férfinek.” Ugyanakkor Easton „vitte a hátán a sztorit”, és sokan miatta olvasnák el a folytatást, remélve, hogy „Scout is felnő ehhez a férfihoz!”
A történet kezdetét sokan jónak találták, „megvett már az elején”, de voltak „unalmas fejezetek, amik nagyon feleslegesek voltak.” Az olvasók azt is zavarónak találták, hogy a második könyv is erről a párosról szól, ami magyarázatot ad a „felesleges körök megtételére”. „Nem szeretem, ha ennyire túlzásba van vive egy sztori. Elég lett volna 1 könyv is. Bőségesen.” Mások „harmatgyenge történet tucatszereplőkkel” jelzővel illették, és unalmasnak, egyhangúnak találták Bromberg könyveit, mivel „nem igazán tudja megfelelően tálalni a drámát, a szereplőket viszont túltolja már-már csöpögős irányba.” A történet vége is sokaknak csalódást okozott a függővég miatt.
Pozitívumként emelték ki, hogy a könyv „egy könnyed olvasmány, ami így ünnepek előtt pont jól jött, hogy egy kicsit elterelje a figyelmemet.” A baseball világába való betekintés érdekes volt, és az írónő „pont eltalálta az egyensúlyt.” A főszereplők „nagyon szerethetőek, és már várták, hogy mikor alakul ki közöttük valami, mert nagyon izzott a levegő már a kezdetektől fogva.” Scout karaktere érdekes lány volt, „érdekes és szerintem elég nehéz múlttal.” Bár Dalton dokit nehezen kedvelték meg, „Scout stílusát bírtam, tetszett, ahogy viselkedett a sok pasi között, hogy nem hagyta magát.” Easton „tipikus nagymenő, sikeres sportoló, és szexi nőcsábász”, akinek a karrierjét egy baleset törheti ketté.
Voltak, akik úgy érezték, hogy „Scout is elég szerencsétlenke. Nem igazán tudja, hogy mit is akar.” A kritikusok megjegyezték, hogy a történetnek voltak hibái és tele van klisékkel, de „valahogy mégis olvastatja magát.”
Jennifer L. Armentrout (J. Lynn): A csábító játékos és Vetkőzik a tanú
Jennifer L. Armentrout, alias J. Lynn, két regénye is a „játékos” és a romantika témáját járja körül, különböző megközelítésekben.
Jennifer L. Armentrout: Tempting the Player - A csábító játékos
Ebben a történetben „Chad Gamble, a Nationals sztárdobója az egyik legjobb játékos - és a pályán kívül is szeret játszani.” A „hírhedt rosszfiú most Bridget Rodgerst akarja.” Amikor egy lesifotós lekapja őket egy kompromittáló helyzetben, Chad menedzsere ultimátumot ad: „ha Chad nem hozza helyre a dolgokat, búcsút inthet a több millió dolláros szerződésének.” Nem könnyű, ha valakit „belekényszerítenek egy álkapcsolatba Chad Gamble partnereként”, főleg, ha „tagadhatatlan a kölcsönös, perzselő vonzalom.” Az olvasóknak azt üzeni: „Add át magad a sodrásának!”
Chad féktelen életmódja miatt baseball csapatának vezetősége ultimátumot ad neki: változtatnia kell „a kicsapongó életén, mert rossz fényt vet a csapatukra.” Chad „igazából nem is csajozik annyit, minden csak látszat.” Egy bárban ismeri meg Bridget-et, aki „teljesen leveszi a lábáról.” A sajtós találja ki, hogy Bridget legyen „egy darabig az álbarátnője.” Bridget nehezen egyezik bele, de „bármennyire is védeni akarja a szívét, Bridget tehetetlen a férfi iránti érzései miatt.” Chad az otthon látott rossz szülői példa után „sosem akart megállapodni, Bridget miatt mégis megváltozik a véleménye.”
A kritikusok szerint „egy könnyed kis olvasmány volt, sokat nevettek a megjegyzéseiken.” A cselekménye „nem volt túl mély, de egyszeri olvasásnak megfelelt.” Sokan örültek, hogy a KMK felkarolta a történetet, ami „réginek mondható”. Bár „sablonos, és tele van klisékkel, de teljesen magába szippantott”, és sokan „egy ültő helyükben kiolvasták az egészet.” A könyv „vicces volt, és szórakoztató, ugyanakkor voltak érzelmes oldali is.” Külön kiemelték: „Imádom a borítót! Remélem, hogy jön a többi rész is :)” Az olvasmány „lendületes, könnyed olvasmány, jó kikapcsolódást nyújtott, és az is jó volt, hogy Bridget nem az a tipikus modell alkatú főszereplő.”
Nyár Sziciliában HD Romantikus Filmek Magyarul
J. Lynn: Vetkőzik a tanú
Ez a regény Madison Daniels és Chase Gamble története. „Madison Daniels kölyökkora óta rajong bátyja legjobb barátjáért, Chase Gamble-ért.” Bátyja esküvőjén mindkettejüknek részt kell vennie, ezért „erre a hétvégére tűzszünetet hirdetnek az ifjú pár kedvéért.” Ám a nyugalomnak vége, amikor „kiderül, hogy szervezési hibák miatt két éjszakát kénytelenek összezárva tölteni egy nászutas-lakosztályban.” Ráadásul sorra történnek a „balesetek”, amelyekkel a kedves család „próbálja bebizonyítani, hogy a két fiatal közötti szenvedély másra is jó lehet, mint állandó harcra. Hacsak Madison és Chase előbb meg nem fojtja egymást…”
Az olvasók egy része „kellemesen csalódott” a könyvben, rosszabbra számítva a százalékos értékelések alapján. Sokan „nagyon jól szórakoztak”, és „falra másztak a kiszámítható végkifejlet panaszoktól, mert hát persze, hogy kiszámítható!!!” Másoknak „nagyon jól esett. Komolyan. Fincsi limonádé, kedvelhető szereplőkkel, és olyan cselekménnyel amitől nem kell csodát várni.” Madison és Chase „kerülgetik egymást, összemelegednek többször is, de nem jönnek rá egyből, hogy nekik együtt kell lenniük.” A történet „aranyos volt, nem voltak felesleges részek, a szereplők szerethetőek, a Gamble fiúkat kifejezetten a szívembe zárták.”
A negatív kritikák szerint a könyv „nagyon nyűglődős, nyögve nyelős. Tele van felesleges körökkel.” Sokaknak „olyan érzésük volt, mint egy szappanopera lenne”, ahol a „felnőtt emberek” nem mernek őszinték lenni egymással. „Egyszeri olvasmánynak jó, de semmi több.”
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij klasszikus kisregénye, „A játékos”, egy merőben más értelmezését adja a „játékos” fogalmának, mélyreható pszichológiai drámával és társadalomkritikával. Az 1866-ban íródott műben „a főhőst ördögi, démonikus erővel ragadja magával a szerelmi érzés és a játékszenvedély.” A történet előrehaladtával „a hősnő iránt érzett vágyat a fiatalembernél olyan értékben váltja fel a rulett iránti szenvedély, hogy követhetetlenné válik: meddig tart az élet, és hol kezdődik a játék. A játék életté válik, az élet pedig játékká.”
A játékos fő alapmotívumként a játékszenvedélyt helyezi középpontba, de ma már tudjuk, ez bármilyen másik függőségre ráhúzható lenne. Dosztojevszkij nagyon élesen mutatja meg, „hogyan esik szét egy művelt, több nyelvet beszélő, intelligens férfi, a rulett asztal mellett, a játék előtt, után, reggel, délben és este, gazdagon nyereménnyel a zsebében, vagy éppen az utolsó betevő falatjától is megfosztottan, igazából teljesen mindegy is milyen az adott állapot, hiszen a függőség pont ettől köt gúzsba…” A függőség logikája egyszerű: „ha nyersz, mégtöbbet akarsz, ha vesztessz, minden vágyad visszanyerni az összeget, ha korán álltál fel a játékból, talán lehetőséget szalasztottál el, kifogások és magyarázkodások váltakozásává válik az élet.” Az ember megsemmisül, „meg szűnsz önmagad lenni, meghasonulsz, lesz benned egy törés”.
A szerző csodálatosan állítja mindemellé párhuzamosan „a szerelem őrjítő, igazából teljesen megmagyarázhatatlan, kábulatba ejtő érzését, melyre legalább annyira vágyhatunk, mint az arany csengésére a zsebünkben.” „Mindent feláldozunk, mindenünket beáldozzuk a függőség oltárán, legyen ez egy zseton, vagy egy másik ember.” Ez a hitelesség nem véletlen, hiszen 1864-ben Dosztojevszkij „nagyon mély anyagi válságban volt, játékszenvedélye már-már tarthatatlan szinten hálózta be, így született meg 1866-ban A játékos.” Átélte, megtapasztalta ezen érzéseket, többször is élete során, így „nem kell ettől hitelesebb kép.”
A kritikusok szerint Dosztojevszkijnek „nem kell nagyregényt írnia ahhoz, hogy nagyot alkosson, nem szükségesek évek hozzá, elég egy röpke hónap.” A mű tele van „nagy, megszállottságig fajuló szenvedélyekkel, lelki gyötrelemmel, anyagi gondokkal, sötét bugyrokkal és patyolattisztaságú felvillanásokkal, méltósággal és megaláztatással.” A regény Dosztojevszkijtől „meglepően felpörgetett ritmusú”, mégis „a mester a pingponglabdaként cikázó párbeszédek során is éppoly nagyvonalúan kalauzolja az olvasót”. Főszerepben a játékszenvedély áll, mely „az emberi lélek végtelen számú kísértetét képes előcsalni a mélyből.” A nyomorúság minden Dosztojevszkij műben jellemző, és itt sincs másként: „A játékasztal mellett semmi sem bizonyos, csak a nyomorúság.”
A fordítás minőségét is többen kiemelték, mondván, az „parádés, választékos, igazán lírai, színes és érzékletes”. Dosztojevszkij „nagyszerűsége a lélek és jellem nagyon finom ábrázolásában rejlik.” A függőség bemutatása „fantasztikus”, és a téma „ma is aktuálisabb”, hiszen „tobzódunk a függőségekben.”
Nyár Sziciliában HD Romantikus Filmek Magyarul
tags: #vetkozik #a #jatekos #mol
