A világbajnok brazil labdarúgó-válogatott és az 1994-es USA-beli torna emlékezetes pillanatai
Több szempontból is emlékezetes világbajnokságot rendeztek 1994-ben: ez volt az utolsó vb, ahol még 24 csapat szállt harcba a trófeáért, a címvédő németek pedig az NSZK és az NDK egyesülését követően Németország néven szerepeltek. De volt végzetes kimenetelű öngól, csarnokban rendezett mérkőzés és persze magyar játékvezető a mindmáig egyetlen gólnélküli fináléban. A történelem 15. labdarúgó-világbajnokságát az Egyesült Államok rendezte. Adjuk meg a kellő tiszteletet a negyedik világbajnoki címét kiharcoló Brazíliának!
A Rendező és a Torna Általános Jellemzői
Az 1994-es világbajnokságot az Egyesült Államok kapta meg a rendezési jogot Marokkó és Brazília előtt. Annak ellenére, hogy a foci nem éppen a legnépszerűbb sport az USA-ban, és nem is volt még profi bajnokságuk sem, mégis magasan a legnagyobb pénzügyi siker volt a vb-k történetében, ráadásul a nézőszámban is rekordot döntöttek: az átlagos látogatószám 69 000 fő volt meccsenként, az össznézőszám pedig 3,6 millió fő volt, amit azóta sem tudtak megdönteni. A házigazdának könnyű helyzete volt, mivel az ország legnépszerűbb sportjának, az amerikaifutballnak stadionjai tökéletes helyszínül szolgáltak a foci-vb meccseinek is.
A viadalon utolsó ízben 24 ország válogatottja szerepelt, amelyeket hat négyes csoportba sorsoltak, és a kvartettek négy legjobb harmadikja is kvalifikálta magát a nyolcaddöntőbe. Négy év múlva Franciaországban már 32 csapatosra bővítették a létszámot. A torna lebonyolítása nem változott az 1990-es vb-hez képest: a csapatokat 6 darab négyfős csoportba osztották, ahol mindenki játszott mindenkivel, a győzelemért viszont mostantól 3 pont járt 2 helyett. Innen jutott tovább a 16 csapatos egyenes kieséses szakaszba a csoport első két helyezettje, illetve a legjobb négy harmadik.
A selejtezőkbe 147 ország válogatottja jelentkezett. Ez volt az első alkalom, hogy a FIFA három afrikai ország részvételét engedélyezte, így Nigéria mellé Kamerun és Marokkó csatlakozott. Nigéria, Görögország, Szaúd-Arábia először vehetett részt a tornán. 1990-ben a két Németország egyesült, így a válogatott egy név alatt indulhatott a világbajnokságon, mint címvédő. A Szovjetunió felbomlása után Oroszországnak is sikerült kvalifikálnia magát a tornára. Norvégia 1938 óta, Bolívia 1950 óta, Svájc pedig 1966 óta először tudott kijutni a vb-re.
Voltak azonban nagy hiányzók. Angliának nem sikerült a selejtező, ahogy a brit szigetek többi államának, Skóciának, Walesnek és Észak-Írországnak sem, amire 1938 óta először volt példa. Franciaországnak sem sikerült a kijutás, ahogy Dániának, Portugáliának és Magyarországnak sem. Magyarország - 1990-hez hasonlóan - most sem jutott ki a vébére. Jugoszláviát a jugoszláv háborúk miatt zárták ki, és Chile sem szerepelhetett a selejtezőben, miután még az 1990-es büntetésüket töltötték.
A vb kabalája „Striker, a világbajnoki kutya” volt, aki kék, fehér és piros szerelést visel.
A Csoportkör Drámái és Meglepetései
A nyitómérkőzést 1994. június 18-án játszotta az Egyesült Államok és Svájc, ami 1-1-es döntetlennel végződött. Ez volt az első olyan mérkőzés a vb-k történetében, amelyet fedett stadionban játszottak, a Pontiac Silverdome-ban. Az A-csoportban azonban inkább Románia volt tényező, mint a sokak által nagy esélyesnek tartott Kolumbia. A nagy reményekkel érkező Kolumbia kiesését pedig a bűnbaknak kikiáltott Andrés Escobar nyakába varrták, aki öngólt rúgott a házigazda ellen, ez pedig a nemzetnek és a hátvédnek is végzetesnek bizonyult. Hazatérése után ugyanis néhány nappal egy fanatikus Medellínben agyonlőtte.
A B-csoportban Brazília és Svédország minden tekintetben erősebbnek bizonyult Oroszországnál és az előző vb meglepetéscsapatánál, Kamerunnál is, így könnyen eldőlt a továbbjutás kérdése. Brazília simán továbbment, a svédeket és az oroszokat megelőzve. Az oroszoknál Oleg Szalenkót kell kiemelni, aki máig az egyetlen játékos, aki öt gólt szerzett egy vb-meccsen - mint később kiderült, a Kamerunnak lőtt mesterötös (társ)gólkirályi címet ért a támadónak.
A C-csoportban sem történt meglepetés, hiszen a jóval erősebb Németország és Spanyolország maga mögé utasította Dél-Koreát és Bolíviát is. A németeknek és a spanyoloknak ujjgyakorlat volt Dél-Korea és Bolívia előtt végezni.
A D-csoportban sokkal érdekesebbek voltak az események. Itt kapott helyett a világbajnokság két meglepetés csapata, Bulgária és Nigéria, az előző döntős Argentína és az első vb-s Görögország. Az afrikaiak az első meccsen még le tudták győzni a bolgárokat, ám az európai csapat ezután mindkét mérkőzését megnyerte, az argentinok ellenit is. Habár Bulgária ezelőtt öt alkalommal is kvalifikálta magát a tornára, 1994-ig egyetlen mérkőzést sem tudtak megnyerni. A jobb gólkülönbség miatt Nigéria lett az első, majd őket követték a bolgárok, a harmadik helyet pedig Argentína tudta megszerezni, akiket egy kisebb sokkhatás ért a csoportkörben. Diego Maradonát a második mérkőzése után doppingtesztre hívták, és efedrint, azaz testsúlycsökkentőt mutattak ki a vérében, ezért azonnali hatállyal kizárták a versenyből, ezzel pedig véget ért világbajnoki karrierje is.
Az E-csoport elképesztő izgalmakat hozott: Mexikó, Írország, Olaszország és Norvégia egyaránt 4-4 pontot szerzett, a gólkülönbség és az egymás elleni eredmények alapján pedig a leírt sorrendben végeztek a csapatok. Ez a vb-k történetében először és eddig utoljára fordult elő, hogy mind a négy csapat azonos pontszámmal álljon, és csak a gólkülönbség döntse el a sorrendet. Mexikó és Írország vitte az első két helyet, a harmadik pedig meglepetésre Olaszország lett. Bár az olaszoknak rezgett a léc, negyedik legjobb harmadikként ők is továbbmentek.
Az F-csoportban az első három helyen volt pontegyenlőség, és végül Hollandia és Szaúd-Arábia jutott tovább az első két helyen. Az F-csoportból pedig Hollandia, Szaúd-Arábia és Belgium kvalifikálta magát a legjobb 16 közé.
Az Egyenes Kieséses Szakasz Fordulatai
Nyolcaddöntők
Különösebb meglepetés nélkül zajlottak le a nyolcaddöntők küzdelmei, ha csak a már korábban említett argentin kiesést nem vesszük ide, bár a románok akkori csapata Hagival, Petrescuval, Popescuval, vagy éppen a dél-amerikaiak ellen duplázó Dumitrescuval bárki ellen győzelmi esélyekkel léphetett pályára. A nyolcaddöntőben meglepetésre Románia legyőzte Argentínát. A németek ugyan megszenvedtek a belgákkal, de a kétgólos Völler vezérletével végül 3-2-vel jutottak tovább.
Negyeddöntők
A nyolc között mind a négy mérkőzés elkényeztette a futball szerelmeseit, és kárpótolta őket az addig látottakért. Az olaszok végre úgy játszottak, ahogyan azt mindenki elvárta tőlük, ennek a spanyolok itták meg a levét, Dino és Roberto Baggio góljaira - akik között csupán névrokonság van - csak Caminero tudott válaszolni, így 2-1-el Arrigo Sacchi csapata jutott elődöntőbe. Szintén 2-1 lett a bolgár-német csata, meglepetésre azonban a Nationalelf búcsúzott, Hriszto Sztoicskov mértani pontosságú szabadrúgásának köszönhetően, majd Lecskov fejesgólja mattolta a meglepett németeket.
A döntőnek is beillő holland-brazil a várakozásoknak megfelelően szenzációs meccset hozott, megannyi emlékezetes, azóta ikonikussá vált jelenettel, elég csak Bebeto gólörömére, Bergkamp zseniális góljára, vagy Branco mindent eldöntő szabadrúgására gondolni. Hollandia így hiába állt fel 0-2-ről, végül csomagolnia kellett. Dallasban a brazilok végül 3-2-re nyertek.
Elődöntők
Az elődöntőben Olaszország Bulgáriával, Brazília Svédországgal találkozott. A papírforma alapján mindenki olasz és brazil továbbjutást várt, ám a riválisok nem adták könnyen magukat. Roberto Baggio folytatta remeklését, négy perc alatt duplázott, a bolgárok pedig hiába szépítettek a szünet előtt Sztoicskov révén, az egyenlítés nem sikerült, így az olaszok történetük negyedik vb-döntőjükre készülhettek.
A svéd-brazil meccs afféle visszavágónak is beillett, hiszen a csapatok a csoportkörben már találkoztak, akkor Romário és Kennet Anderson góljaival 1-1 lett a végeredmény. A brazil zseni ezúttal sem maradt adós a találattal, Svédország ezúttal viszont nem tudott válaszolni, így létrejött az álomdöntő. Romário a csoportkörben és az elődöntőben is betalált a svédek ellen, utóbbi gólja vb-döntőt ért Brazíliának. Az 1994-es vb-n a brazilok az elődöntőben egy szoros mérkőzésen verték Romário fejesével a svédeket.
A Felejthetetlen Döntő: Brazília a Trónon
Az olaszok sztárja mennyből a pokolba, Brazília a futball trónjára került. A döntőt 1994. július 17-én játszotta Brazília és Olaszország a pasadenai Rose Bowl stadionban közel 95 ezer néző előtt. A mindent eldöntő találkozóra közel negyven fokban került sor. Bár zseniális játékosok léptek pályára a Pasadenában megrendezett fináléban, a magyarokat a klasszisoknál is jobban érdekelte a játékvezető, a találkozót ugyanis Puhl Sándor vezette. A brazil Jorginho és Puhl Sándor szópárbajára emlékezve érdemes megnézni egy
1994-es világbajnokság döntője: Brazília 0-0 Olaszország (3-2 PSO)
A mérkőzésen bár mindkét csapatnak megvoltak a helyzetei, inkább a küzdelem dominált, így a vb-döntők történetében először gólnélküli döntetlennel zárult a rendes játékidő, majd a hosszabbítás is, így tizenegyesekkel dőlt el a világbajnoki cím sorsa. Brazília és Olaszország a labdarúgó-világbajnokságok történetének egyetlen gól nélküli fináléját vívta, és az elsőt, amelynek eldöntéséhez tizenegyespárbajra volt szükség. A csalódást keltő játékhoz igazán drámai szétlövés dukált. Az olaszok kezdték a lövéseket, és elsőre hibáztak is, a rutinos védő Franco Baresi rúgta fölé a labdát. Szerencséjére a nyitó dél-amerikai játékos, Márcio Santos próbálkozását Gianluca Pagliuca hárította. Arrigo Sacchi legénysége azonban nem volt ilyen precíz. A következő két pár nem hibázott (Romário, Branco, illetve Demetrio Albertini, Alberigo Evani), ám a negyedik olasz, Daniele Massaro nem tudott túljárni Taffarel eszén. S mivel Dunga betalált, Roberto Baggio kegyetlenül nehéz helyzetbe került: rontás esetén magával rántja Olaszországot. A nyolcad-, a negyed- és az elődöntőben egyaránt megmentőnek, nyerőembernek bizonyuló támadó a kapu fölé lőtt, így a trófeát a brazil csapatkapitány, a kortársak és az utókor szemében „a brazil célfutballt” szimbolizáló Dunga emelhette a magasba.
Brazília 24 év után lett újra világbajnok - milyen érdekes: az 1970-es döntőben is Olaszországot győzte le -, s negyedik aranyérmével immár egyedül vezette a rangsort az akkor három elsőséget számláló olaszok és nyugatnémetek előtt. A Nemzeti Sport nagyon pontosan foglalta össze a döntőt és tulajdonképpen az egész tornán látottakat: „A maga módján feltétlenül megszolgálta a seleção brasileira az aranyérmet, mert az a csapat győzött, amelyik a döntőben is akart futballozni, amelynek több helyzete volt, s amely az egész torna során a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta. A braziloké volt a világ(bajnokság) legjobb csapata, még akkor is, ha a döntő méltatlan volt ahhoz a gárdához, amely a futballvilág trónjára ülhet.” A krónikához hozzátartozik, hogy a mérkőzést Puhl Sándor vezette, méghozzá közmegelégedésre. Brazília az addigi vb-k legkevesebb gólját szerezve, 11 lőtt találattal lett világbajnok. 2010-ben a spanyolok döntötték meg ezt a rekordot, Vicente del Bosque csapatának 8 gól is elég volt a trófeához.
Carlos Alberto Parreira irányításával az (a tornán többször is tiszta kékben játszó) arany-zöld mezesek szinte új stílussal jelentkeztek. Sutba vágták a régi „jogo bonitót”, s egy fegyelmezett, az európai futball néhány elemét hasznosító játékkal nyerték meg a világbajnoki címet. Parreira az európai futball stílusjegyeit tökéletesen alkalmazó Dunga köré építette a csapatát, s lemondott például az előző évek legnagyobb brazil csillagáról, az akkor már a francia PSG-ben játszó Raíról, a legendás Sócrates öccséről. Parreira kihagyta az akkor nagy sztárnak számító középpályást, Valdót is. Mégpedig a brazil fülek számára sajátos indoklással: „Valdo túl szépen futballozik ahhoz, hogy kelljen nekem.” Vezérletükkel a brazilok legyőzték - méghozzá az Egyesült Államok legnagyobb nemzeti ünnepén, a Függetlenség Napján - a rendező ország csapatát. A US Team remekül tartotta magát, de nem bírt a két világklasszis csatárral. Amikor bajba kerültek a brazilok (mint a hollandok ellen), akadt egy addig kevés fény kapó ászuk, aki a sereg élére állt. Branco! A brazilok már 2-0-ra vezettek, a második góljukat lövő Bebeto ekkor mutatta meg először a világnak néhány nappal korábban megszületett gyermeke tiszteletére koreografált, ringatós gólörömét. S azzal a brazilok már az elődöntőnél jártak.
A bronzmérkőzésen a hitehagyott bolgárokkal a svédek felmosták a padlót (4-0), így övék lett a bronzérem.
A Torna Egyéni Díjazottjai
Ami az egyéni díjakat illeti, a gólkirályi címen ketten osztoztak, az ötgólos Hriszto Sztoicskov és az orosz Oleg Szalenko, 6-6 találattal. A torna legjobb játékosának járó Aranylabdát azonban a brazil Romário nyerte el, míg a világbajnokság legjobb kapusának a belga Michel Preud'homme-ot, legjobb fiatal játékosának pedig a holland Marc Overmarst választották.
Puhl Sándor, a Magyar Játékvezető
Puhl Sándor, a magyar sípmester nevét nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi futballvilág is megismerte az 1994-es világbajnokság döntőjének köszönhetően. Puhl Sándor az 1994-es Amerikai Egyesült Állomokban rendezett világbajnokságon a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) játékvezetőjeként vett részt. Honfitársunk 1988-tól 2000-ig volt FIFA-játékvezető. Puhl nagytornán először az 1992-es Európa-bajnokságon vezetett mérkőzést, a gól nélküli döntetlenre végződő Franciaország-Anglia csoportmeccset bízták rá.
Az 1994-es vb előtt már ő dirigálta a 1993-ban az Copa America-győztes Argentína és az Európa-bajnok Dánia „szuperkupa-mérkőzését” (a meccset 1-1-es döntetlen után Diego Maradonáék nyerték meg 5-4-re büntetőpárbajban). Puhl vezette 1993-ban a Borussia Dortmund-Juventus (1-3) UEFA-kupa-döntő első felvonásán is csapatokat a pályára. A vb-selejtezőkön öt találkozón indult a sípszava után útjára a labda, illetve rábízták az 1993. október 31-i Ausztrália-Argentína (1-1) pótselejtezőt.
Az amerikai vb-n két csoportmérkőzésen tartatta be a futball szabályait (Norvégia-Mexikó 1-0, Brazília-Svédország 1-1), majd ő kapta meg az Olaszország-Spanyolország (2-1) negyeddöntőt. Ezen a mérkőzésen nem vette észre, nem láthatta, hogy Mauro Tassotti arcon könyökölte Luis Enriquét. Harminc éve aztán a világbajnokság döntőjét is rábízta a FIFA akkori elnöke, Sepp Blatter (a Puskás-díj egyik alapítója), a páratlan magyar sportdiplomáciai sikerhez Puhl Sándor képességei mellett a mentora és jó barátja, a korábbi sztárbíró, Palotai Károly is hozzájárult. Puhl Sándor munkásságával elégedettek voltak a brazil és az olasz játékosok is. Puhlt a finálét követően a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet (IFFHS) 1994-ben a világ legjobb játékvezetőjének választotta (ahogyan 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben is). A magyar sípmester két év múlva az Európa-bajnokságon két mérkőzésen dirigált, az egyik a Németország-Anglia (1-1, tizenegyesekkel: 6-5) elődöntő volt. Eddig ez az egyetlen vb-döntő, amelyen magyar játékvezető fújta a sípot.
tags: #vilagbajnok #brazil #labdarugo #1994
