Palotai Károly: A magyar futballikon, aki játékosként és játékvezetőként is történelmet írt

Palotai Károly pályafutása kuriózum a nemzetközi játékvezetői elitben: egyetlen kollégájának se volt olyan veretes labdarúgómúltja, mint a Győrrel BEK-elődöntős és bajnok, meggypiros mezben Tokióban olimpiai aranyérmes jobbfedezetnek. Valójában rajta kívül sosem akadt olyan bíró, aki ennyire jó játékos lett volna.

Miután 32 évesen megsérült a Népköztársasági Kupa döntőjében, elment bírónak, ahol legalább akkora sikereket ért el, mint játékosként. A maga idejében a világ egyik legmenőbb és legnépszerűbb bírója volt. Súlyos betegség után szombaton meghalt Palotai Károly, aki olyan híres futballbíró volt, hogy sokan talán nem is tudták, milyen menő focista volt előtte.

A játékos-pályafutás felemelkedése

Korai évek és klubszereplések

Palotai Károly 1935. szeptember 11-én született Békéscsabán. A békéscsabai születésű Palotai a város NB2-es csapatában kezdett játszani 1950-ben, hogy 5 évvel később leigazolja a Győri Vasas ETO. Először hátravont középcsatárként próbálgatták a tartalékban. Fél év múlva bemutatkozott az első csapatban. Egy év múlva jött 56. 1956 őszén elhagyta az országot, Pálfy Antallal és hét évvel idősebb fivérével, az A-válogatottban is szerepelt Palotai Jánossal a Freiburger FC-hez került.

Miután a forradalom leverésekor elhagyta az országot, és Freiburgban futballozott, hazatért, és a Győri Vasas ETO játékosaként tagja volt az 1964-es olimpiai bajnokcsapatnak. 59 és 67 között ismét az ETO-ban játszott csatárként.

Olimpiai bajnok és BEK-hős

Játékos-pályafutása legnagyobb sikerét az olimpiai válogatottal érte el 1964-ben. Az együttes hét mérkőzéséből haton pályára lépett Japánban, és egy gólt szerzett. Tokióban aranyérmes lett, de a csehszlovákok elleni döntőből sérülése miatt hiányzott. Az aranyérmét csak később kapta meg, közben a 64-es olimpián ő volt az aranyérmes magyar válogatott kapitánya.

Klubjával, a Győri ETO-val 1963 őszén megnyerte az őszi (egyfordulós) bajnokságot, valamennyi bajnokin (13) szóhoz jutott. A Győrrel 1963-ban „félidényes” bajnok, másfél évvel később BEK-elődöntős volt. 1964-ben bekerült az Év csapatába a Labdarúgásnál, majd 1967-ben bronzérmet szerzett a Győri Vasas ETO-val.

Az 1964-1965-ös BEK-ben fantasztikusan menetelt az ETO. Kiütötte az NDK-beli Chemie Leipziget (2:0, 4:2), a bolgár Lokomotiv Szófiát (5:3, 3:4), valamint a holland DWS Amsterdamot (1:0, 1:1), és bejutott az elődöntőbe. A Benfica elleni „hazai” meccsét aztán a nagy érdeklődésre való tekintettel a Népstadionba vitte a Győr, ahol 70 000 néző előtt 1:0-ra veszített.

A mérkőzésen egy emlékezetes eset is történt Tóth kapus sérülése miatt: Palotai Károly már fel is húzta a fekete kapusdresszt, de végül mégsem kellett a gólvonal elé állnia. A történetet Lakat T. Károly elevenítette fel a Helyünk a kupanap alatt című könyvben: „A José Augustóval történt összecsapás után a győri kapus, Tóth László megsérült, és minden jel arra mutatott, hogy - mivel a cserét akkoriban még a kapus sérülése esetén sem engedélyezték a nemzetközi kupamérkőzéseken - Palotainak kell a kapuba állnia. A győriek kapitánya a magáról lecibált 5-ös számú mezt kezembe nyomta, és már húzta is magára Tóth fekete 1-esét, de aztán a gyúrói dörzsölgetésnek és kevéske csodakrémnek hála, a kapus mégis csak vállalta a további játékot.” A visszavágón taroltak a lisszaboni „sasok”, 4:0-val küldtek haza a magyarokat.

A Győri ETO 1964 és 1968 között zsinórban négy Magyar Népköztársasági Kupa-sorozat döntőjébe jutott, hármat megnyert. Az 1964-est elveszítette a Győr a Honvéd ellenében (0:1), azon Palotai Károly nem szerepelt. Az 1965-ös fináléban 4:0-ra megverte az ETO a Diósgyőrt, ő végigjátszotta a 90 percet. Az 1966-os dupla döntő első menetét kihagyta (1:1), a másodikon ellenben vezérletével verték meg a Fradit 3:2-re a Népstadionban.

Válogatott szereplés és visszavonulás

Szinte hihetetlen, hogy Palotai Károly egyszer sem lehetett nagyválogatott! Ugyanakkor 1960 és 1964 között tízszer volt B-válogatott, s egy gólt szerzett a színeiben. 1963-tól 1964-ig harmincszor (!) viselte az olimpiai válogatott felszerelését (a nem hivatalos mérkőzések is szerepelnek a statisztikában), és háromszor talált a kapuba.

1967. május 3-án játszott utoljára bajnokit, az ETO 2:2-re végzett az MTK-val. „Labdarúgóként akkor hagytam abba, amikor még ment a játék, ezt teszem bíróként is” - nyilatkozta Palotai Károly, aki játékosként vonult vissza, hogy egy új, még csillogóbb karriert kezdjen.

Világszínvonalú játékvezetői karrier

Az első lépések és a nemzetközi áttörés

Hamarosan fantasztikus játékvezetői karrier kezdődött. Első NB I-es meccsét 1970-ben vezette. Pályafutása során 1974-ben, 1978-ban és 1982-ben a világbajnokságon, 1972-ben és 1976-ban az olimpián, 1980-ban az Európa-bajnokságon vezethetett mérkőzéseket. Az 1974 és 1981 közötti nyolc évből mindössze egy olyan akadt (1977), amelyiken Palotai Károlyra nem bízott európai kupadöntőt az UEFA, vagy nem működött közre világ-, illetve Európa-bajnokságon.

1975 és 1981 között csak 1980-ban nem kapott valamelyik kontinentális kupadöntőben bírói szerepet.

A történelmi "tripla" az európai kupákban

1976-ban a Bayern München-St. Étienne BEK-döntőben (Palotai munkáját Müncz György és Tátrai László segítette partjelzőként) felért pályafutása első csúcsára. Már az első percben les miatt bátran, de jogosan nem adta meg Gerd Müller gólját, amúgy pedig a Franz Roth gyilkos szabadrúgása révén 1-0-s müncheni sikerrel (egyben a BEK-ben a Bayern második címvédésével) záruló glasgow-i mérkőzés után így nyilatkozott a Népsportnak: „Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy mindhárman jól vizsgáztunk a futballvilág szigorú vizsgabizottsága előtt. Az igazság azonban az, hogy a csapatok segítőtársaimmá váltak. Egyszer-kétszer, még az elején, szólnom kellett egy-egy idegesebb játékosnak, éreztetnem kellett velük, hogy a szemem rajtuk van… De aztán nem történt semmi különösebb.”

Miután 1978-ban megkapta az Anderlecht-Liverpool európai Szuperkupa-párharc első meccsét (4-1), az 1979-es Barcelona-Fortuna Düsseldorf KEK-döntővel (hosszabbítás után 4-3) összejött neki a játékvezetői tripla az európai kupákban - ezt csak a legeslegnagyobb bírók mondhatták el magukról. De négy év leforgása alatt közülük is csak Palotai Károly.

Ráadásul 1981-ben újra övé lett a Bajnokcsapatok Európa-kupája fináléja, ezúttal a Liverpool és a Real Madrid csapatai között. Nem sokon múlt, hogy le kelljen mondania erről a fellépésről, mert négy nappal korábban a Ferencváros-Nyíregyháza bajnokin megsérült, és ha nem dr. Povázsai János az orvosa, alighanem ki kellett volna hagynia a párizsi összecsapást. De végül ott lehetett a Parc des Princes-ben. Azon a meccsen is egy gól esett (a 82. percben).

„Két segítőtársammal együtt úgy gondoltuk, hogy ez a mérkőzés tulajdonképpen a világ előtt játszódik, és egyik csapat sem engedheti meg magának a kíméletlen belemenéseket - mondta a finálé másnapján. - A tét, az idegesség hozhatott volna durvább játékot is, de ezek a játékosok profik, tudják, mit ér a lábuk, és tapasztalatból mondom, vigyáznak egymásra.” És még azt is elárulta a Népsportnak, hogy titokban örült Kennedy kései góljának, mert így megúszta a plusz kétszer tizenöt perces túlórát.

A rosariói "csontzene" - Argentína vs. Brazília az 1978-as VB-n

A leghíresebb 90 perce fekete uniformisban az 1978-as Mundialon megrendezett argentin-brazil volt (0-0). A Magyar Nemzet sorozatának 39. részében azt mesélték el, hogy a világ egyik legjobb labdarúgó-játékvezetője, Palotai Károly hogyan küzdött meg az 1978-as vb-n a brazilok és az argentinok csontzenét hozó összecsapásával.

Az akkori szaksajtó szerint a vb álomdöntőjét majd éppen a brazil és az argentin csapat találkozójának tekintették. A sorsolás is úgy „rendelkezett”, hogyha a két dél-amerikai gigász nem botlik meg az előcsatározások során, akkor csak a döntőben találkozhatnak egymással. Majdnem így is történt. Arra azonban sem a brazilok, sem a szakértők nem számítottak, hogy a háromszoros világbajnok nem tudja megnyerni a C csoport küzdelmeit, mert a svédek és a spanyolok ellen is csak döntetlent tud elérni. A csoportban elért második helyezés pedig a brazil csapat számára azt jelentette, hogy már a középdöntőben szembe kellett nézniük a házigazdákkal. Azzal pedig, hogy a két óriás azonos középdöntőbe került, az álomdöntő esélye is odalett, hiszen a középdöntőből csak a győztes juthatott be a döntőbe (az 1978-as vb-n nem rendeztek elődöntőket).

1978. június 18-án az egész világ ezzel a mérkőzéssel foglalkozott: a brazilok és az argentinok összecsapásával. A FIFA egy nappal az ütközet előtt jelentette be, hogy a mérkőzés bírója Palotai Károly lesz. A Képes Sport 1978. augusztus 8-i számában Palotai Károly így beszélt erről: „Ez a 90 perc nemcsak sportmérkőzés volt, hanem két nemzet megmérettetése is egy kicsit. Brazília a vb-felkészülés időszakában tudatosan kerülte a találkozást Menotti argentin válogatottjával. (A selejtezőkben nem kellett játszaniuk, mert a házigazdák automatikusan a tizenhatos döntő résztvevői voltak - a szerk.) Mindenki mindent egy lapra tett fel, mert előzetesen ezt a csatát várták a vb-döntőnek.” A Népszabadság azt írta, hogy Palotai Károly élete legnehezebb feladata előtt áll.

A fővárosi Carlton Hotelben elszállásolt bírókat szinte hermetikusan elzárták a külvilágtól. A FIFA éppen az argentin-brazil meccs előtt rendezett közös vacsorát a bíróknak és az újságíróknak. Két nap volt még ekkor a nagy összecsapásig, Palotai Károly így beszélt az érzéseiről: „Azt hiszem, életem legnehezebb mérkőzése előtt állok, pedig már volt néhány rázós meccsem. De hát majd nagyon vigyázok rá, hogy ne kerüljek külső befolyások alá. Remélem, megúszom ezt is.”

A mérkőzés: Argentína-Brazília 0-0

A XI. labdarúgó-világbajnokság középdöntőjét Rosarióban, 44 ezer néző előtt játszották. A mérkőzést Palotai Károly vezette. A csapatok felállása a következő volt:

• Argentína: Filiol - Olguin, L. Galvan, Passarella, Tarantini - Ardiles (Villa), Gallego, Kempes - Bertoni, Luque, Ortiz (Alonso).
• Brazília: Leao - Toninho, Oscar, Amaral, Neto (Edinho) - Batista, Chicao, Dirceu, Mendonca (Zico) - Gil, Roberto.

Akik azt hitték, azt várták, hogy ez a mérkőzés látványos megoldásokat, nagyszerű gólokat, csodás jeleneteket felvonultató összecsapás lesz, súlyosan csalódtak. Voltaképpen egyetlen ország volt a világon, amely örvendezett a 0-0-s végeredmény után: Argentína.

Palotai Károly az első perctől kezdve igyekezett megfékezni az indulatokat, kiosztott négy sárga lapot és összesen 50 szabadrúgást ítélt. Az első sárgát amúgy a 44. percben kapta meg Chicao, tehát majdnem egy teljes félidőn keresztül Palotai úgy tartotta féken a két együttest, hogy nem kellett a zsebébe nyúlnia. A mérkőzést követő nemzetközi szakvélemények szerint minden idők legjobb labdarúgó játékvezetését láttuk. „Palotai Károly sokat tett azért, hogy a gyepen és a stadion lelátóján is nyugalom legyen, bíráskodása egyszerűen káprázatos volt” - írta jelentésében a DPA német hírügynökség.

„A játékosok olyan felfokozott hangulatban léptek pályára, hogy a meccs előtt tíz percig azon gondolkodtam, egyáltalán be tudom-e fejezni az összecsapást?” - emlékezett vissza Palotai Károly a rosariói ütközetre. „Az elején szóval, gesztikulálással igyekeztem megfékezni a csontzenét, próbáltam később a sárga lapos figyelmeztetéshez folyamodni. Szegény játékosok, szerintem ők csak szenvedői voltak egy nemzeti méretű, felfokozott várakozásnak, bizonyításvágynak. Felemelő érzés volt egyébként, életem legszebb emléke ez a meccs. Külön öröm, hogy a hármas sípszó után mindkét csapatból többen odajöttek és megköszönték a bíráskodást. Mit mondjak? Könnyebb volt a szívem. Az előtte való éjjel alig aludtam, de Rosarióban nem is lehetett. Volt abban nagy adag taktika is, hogy az egész éjjel tartó autóduda-koncert, meg ki tudja, hányféle csalafintaság próbálta megszöktetni az álmot a brazil játékosok szeméből.”

A világbajnoki döntő elmaradása

Ezzel a 0-0-s döntetlennel, na meg azzal, hogy a perui válogatott argentin származású, Argentínában született és a perui állampolgárságot a vb előtt felvevő kapusa, Ramon Quiroga, na meg a perui védelem hat gólt engedett be a középdöntő utolsó, Argentína-Peru mérkőzésén, a házigazdák jobb gólkülönbségüknek köszönhetően előzték meg a brazilokat és jutottak a vb-döntőjébe.

Miért nem vezethette Palotai Károly a vb-döntőjét? „A bíróküldés előttünk is ismeretlen csatornákon forrja ki magát” - mondta el minderről Palotai Károly, aki a brazil-olasz bronzmérkőzésen lengethetett, azaz partjelző volt. Ezt adta neki a FIFA bíróküldő bizottsága, amely négy órán keresztül tanácskozott arról, ki vezesse a döntőt. Ma már azt is tudjuk, hogy a nemzetközi játékvezetéstől akkor búcsúzó olasz Gonella és az uruguayi Barreto volt a kalapban. A dél-amerikaiak mindenképpen azt akarták, hogy az uruguayi vezesse a döntőt - még szép. Palotairól hallani sem akartak - a FIFA a rá nehezedő hatalmas nyomás közepette annyit tudott elérni, hogy ismét európai bíró vezessen, ahogy a futball világbajnokságok addigi történetében mindig. Látszólag szembeszálltak tehát az argentin érdekekkel. Látszólag. Mert a döntőben Gonella is megtette a magáét - erről a vesztes hollandok tudnának mesélni pár fejezetet, akik viszont azt szerették volna, hogy Palotai fütyüljön. Nem jött be az elképzelésük.

„Az olasz kollégámról már a Mundial előtt mindenki tudta: visszavonulni készül. Szép búcsút érdemelt. Megkapta” - mondta Palotai, aki elmesélt még egy történetet: „Amikor Rosarióba vittek minket repülővel, természetesen mindenki tudta, hogy az álomrangadót én vezetem. Nosza, a pilóta behívott a fülkébe, tett egy tiszteletkört a város fölött csak a fotózás kedvéért. Amikor kellőképpen kigyönyörködtük magunkat segítőimmel, így szólt az argentin pilóta: ugyan, fütyüljön már úgy Palotai úr, hogy a következő utamon is jó kedvem legyen.” Az 1978-as világbajnokságot végül Argentína nyerte meg.

A pályafutás vége és a sportvezetői évek

Az 1982-es vb-n még ő vezette a francia-osztrák középdöntőt (1-0). Palotai Károly 1982-ben ott lehetett élete harmadik, egyben utolsó labdarúgó-világbajnokságán, a spanyolországi eseményen, ahol egyetlen csoportmeccset, Ausztria és Franciaország összecsapását vezethette. Sem Eb-döntőben, sem vb-fináléban nem fújhatta a sípot.

1983-ban a Magyar Népköztársasági Kupa fináléját (Ú. Dózsa-Bp. Honvéd (3-2) vezette, majd július végén az NDK VII. Szpartakiádján az NDK-Szovjetunió meccsel búcsúzott a FIFA-kerettől. Idehaza még az év végéig fújt, utolsó meccse az élvonalban - az elsőhöz hasonlóan ismét Szombathelyen - a november 19-én 1-1-gyel záruló Haladás-MTK-VM találkozó volt. „Minden olyan mérkőzésre szívesen emlékszem, amelyen nem kellett főszerepet játszanom. Volt olyan angol meccs, amelyen kétszer fújtam a sípomba” - mondta el.

Visszavonulása után sportvezetőként is tevékenykedett. 1990-ben a Győr-Moson-Sopron megyei Labdarúgó-szövetség elnökévé választották, ezt a szerepkört 1998-ig töltötte be. 1985 és 2005 között az UEFA játékvezetői ellenőreként járta az európai stadionokat, s felügyelt a mérkőzések tisztaságára. Emellett 1990 és 1994 között a FIFA Játékvezető Bizottság, 1983-tól 1985-ig a Magyar Olimpiai Bizottság tagja volt. Dolgozott az MLSZ elnökségében, illetve a Játékvezető Bizottság alelnöki tisztjét is betöltötte.

Minden idők egyik legnagyobb játékvezetője, Palotai Károly 2018 februárjában Győrben hunyt el, életének 83. évében.

Palotai Károly öröksége és Puhl Sándor mentorálása

A páratlan magyar sportdiplomáciai sikerhez, amikor harminc éve a világbajnokság döntőjét is rábízta a FIFA akkori elnöke, Sepp Blatter (a Puskás-díj egyik alapítója), Puhl Sándor képességei mellett a mentora és jó barátja, a korábbi sztárbíró, Palotai Károly is hozzájárult.

Puhl Sándor 1988-tól 2000-ig volt FIFA-játékvezető. Nagytornán először az 1992-es Európa-bajnokságon vezetett mérkőzést, a gól nélküli döntetlenre végződő Franciaország-Anglia csoportmeccset bízták rá. Az 1994-es vb előtt már ő dirigálta 1993-ban az Copa America-győztes Argentína és az Európa-bajnok Dánia „szuperkupa-mérkőzését” (a meccset 1-1-es döntetlen után Diego Maradonáék nyerték meg 5-4-re büntetőpárbajban). Puhl vezette 1993-ban a Borussia Dortmund-Juventus (1-3) UEFA-kupa-döntő első felvonásán is csapatokat a pályára. A vb-selejtezőkön öt találkozón indult a sípszava után útjára a labda, illetve rábízták az 1993. október 31-i Ausztrália-Argentína (1-1) pótselejtezőt.

Az 1994-es Amerikai Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon két csoportmérkőzésen tartatta be a futball szabályait (Norvégia-Mexikó 1-0, Brazília-Svédország 1-1), majd ő kapta meg az Olaszország-Spanyolország (2-1) negyeddöntőt. Ezen a mérkőzésen nem vette észre, nem láthatta, hogy Mauro Tassotti arcon könyökölte Luis Enriquét.

Az 1994-es vb-döntőn nem született gól, a trófeát a brazilok nyerték meg tizenegyespárbajban az olaszok ellen. Puhl Sándor munkásságával elégedettek voltak a brazil és az olasz játékosok is. Puhlt a finálét követően a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet (IFFHS) 1994-ben a világ legjobb játékvezetőjének választotta (ahogyan 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben). A magyar sípmester két év múlva az Európa-bajnokságon két mérkőzésen dirigált, az egyik a Németország-Anglia (1-1, tizenegyesekkel: 6-5) elődöntő volt.

tags: #vilaghiru #futball #biro #karoly

Népszerű bejegyzések:

• Steam Játékos Nevek Stratégiái
• Európa-Liga elődöntő elemzés
• A Monte Carlo-i és más nagytornák holnapi programja
• a 2022-es világbajnokság gazdasági mérlege
• MTB utánpótlás-nevelés Magyarországon