A Siófoki Bányász felejthetetlen sikerei és Virág Ernő szerepe
A Siófoki Bányász máig az egyetlen hazai futballcsapat, amely másodosztályú együttesként nyert Magyar Kupát, 1984-ben Székesfehérváron. A balatoni csapat történelmének egyik legfényesebb lapját írta ekkor. Egy évvel később feljutottak az NB I-be, és tíz éven át őrizték tagságukat az elitben. Ez a korszak számos emlékezetes pillanatot tartogatott a klub és a város számára.
A történelmi kupagyőzelem 1984-ben
A kupadöntőt Fehérváron, a Sóstói Stadionban vívták az akkoriban még a csúcson levő Győri ETO-val a nyolcvanas évek derekán. A korábban itthon mindent megnyerő kisalföldiek Szentes Lázár révén vezetést szereztek, azonban Szabó József, majd Horváth I. László hajrában szerzett találatával a balatoniak szerezték meg az aranyérmet. Az akkori főszereplők azóta is gyakran találkoznak.
A klub a sikereket követően is összetartó maradt. 2019 nyarán a kupa megnyerésének 35 éves jubileumát, tavaly júniusban a három és fél évtizeddel ezelőtti feljutást ünnepelték. Takács László, azaz Töki, a következőt mondta az összejövetelek kapcsán: „Idén bővült a kör, nemcsak a korábbi csapattagok - akik elfogadták a meghívást -, de barátok, ismerősök, valamint a gárda akkori támogatói, a legnagyobb drukkerek is ellátogattak. Én szervezem és finanszírozom ezeket az összejöveteleket, a vállalkozásom megengedi.”
A sikercsapat összeállítása és Virág Ernő érkezése
A siófoki futballklub jövőre lesz 100 éves. Erre az alkalomra Rózsa Tibor kötete is megjelenik, mely a kezdetektől feldolgozza a siófoki labdarúgás történetét. Farkas Jenő, aki játékosként, majd vezetőként 1957 és 1990 között szolgálta a siófoki futballt, arról beszélt, hogy miképpen jött össze a 80-as évek siófoki sikercsapata. Farkas Jenő elmondása szerint a 70-es években Szigeti Jánossal együtt fociztak az öregfiúkban, és ő, mint szakosztályvezető hívta, hogy segítsen neki, mert nagy tervei vannak. Edzőcserékkel kezdtek, idehozták dr. Puskás Lajost is, Mathesz Imrét is, majd Nagy György alatt kezdtek jönni a sikerek, de ekkor még elbukták az NB II-ért vívott osztályozókat; 1978-ban a szombathelyi Sabaria, 1980-ban a Sellye ellen.
Már ezekben az időkben is jó csapatuk volt, sok új játékost igazoltak. Az „első fecske” mégis Onhausz Tibor volt, aki már az NB I-ből érkezett, fradista és győri múlttal. Fehérvárról hoztak új edzőt is, Szőke Miklóst. Onhauszt aztán követték még sokan: Horváth II., Szabó József, Olajos, Virág, Bódi, Brettner, majd Belényesi, Szajcz, Pardavi, Tieber és ki is alakult a későbbi kupagyőztes és NB I-be kerülő együttes.
A déli partiak akkori sikercsapatában bőven voltak fehérváriak, illetve Dunaújvárosból jövők. Az irányító Bódi Zoltán, egy évvel korábban pedig Virág Ernő érkezett a Kohászból. Brettner Csaba és Olajos Sándor a Vidi nevelése, piros-kékben mutatkoztak be az élvonalban, a katonaság után érkeztek Siófokra, őket követte Kiss Péter, majd évekkel később Nagy Tibor. Farkas Jenő elmondása szerint Olajos Sanyi a pusztaszabolcsi presszó teraszán írt alá; hívta NB I-es csapat is, de amikor megmutattuk neki Szigeti Jánossal, hogy a Bódi Zoli is aláírt, akkor azzal meggyőzték. Ugyanígy sokat számított Virág Ernőnél is Bódi személye, aki akkoriban az NB I. egyik legjobb középpályása volt.
Játékosigazolások kihívásai
A játékosigazolások során gyakran akadtak nehézségek. Horváth II. László például úgy került ide, hogy a győri MÁV DAC-hoz mentek Gulyás igazolását intézni, és ott ajánlották őt kapusnak, mert Győrben nem tudtak neki lakást adni. Siófok viszont tudott, és meg is egyeztek vele. Szajcz a komlói áruházban írt alá, Belényesiért Debrecenig mentek, aztán visszafelé, mivel Mezőtúron volt katona, beugrottak a laktanyába, hogy aláírják az átigazoló lapját. Pardavit még nehezebb volt megszerezni; felsrófolták az árát, de végül csak ide tudták hozni őt is.
A siófoki siker titka és a város támogatása
Az NB I-es futballisták szívesen választották Siófokot, miközben azt se felejtsük el: közben végre vívtak egy sikeres osztályozót is, 1981-ben a Balmazújváros ellen, így került fel a csapat az NB II-be. Farkas Jenő szerint a titok az volt, hogy „azért, mert amit mi ígértünk, azt mindig be is tartottuk és ennek a híre elterjedt a játékosok között.” Szigeti János „kijárta” Tóth János párt- és Gáti István városvezetőnél, hogy az épülő tízemeletesekben legyen öt „focistalakás”. Többen Balaton-közeli telket kaptak, és a Balaton-part emiatt is csábító volt, mert néhányan büféhez, más egyéb üzlethez is hozzá tudtak jutni.
Széleskörű városi összefogás volt; a helyi cégek támogatták a futballt. Szigeti János Dédász-vezető céges irodája egyben sportiroda is volt, mert ott jöttek össze, de Szakonyi Géza klubelnököt is meg kell említeni, aki GOV-vezérként segített sokat, például a villanyvilágítás kiépítésénél. A Baráti Kör tagjai társadalmi munkában tették lelkesen a dolgukat; tagdíjat szedtek és a reklámtáblák bevétele is az övék volt, így aztán még letelepedési segélyt is tudtak adni, vagy amikor például a Rákóczi volt az ellenfél, megdobták a prémiumot. Farkas Jenő ezt amolyan félprofizmusnak nevezte, és 1990-ben, éppen a „valódi profizmus” kezdetén jött el a klubtól, mert egyre nagyobb pénzek forogtak, és az már nem az ő világa volt.
A játékosok letelepedése Siófokon
Farkas Jenő kiemelte, hogy nem csak adtak, az eredményekkel (MNK-győzelem, NB I-be jutás) meg is hálták ezt az ideszerződtetett futballisták, plusz még azzal is, amit ő legalább ilyen sokra tart: a nagy többségük itt telepedett le, máig Siófokon él. Brettner, Olajos, Pardavi, Virág, Szajcz, Bódi, Belényesi - mind Siófokon talált otthonra. A „kis” Szabó nem itt él, de ő sem tudott elszakadni Siófoktól, Horváth II. költözött vissza Győrbe, Tieber meg ugye mindig is pendlizett Fehérvárról.
Nemzetközi szereplés: A KEK és Tiber László gólja
A balatoniak történelemkönyvében a kétszeres válogatott fehérvári szélső, Tiber László is több lapot elfoglal. A 33 évesen érkező támadó hosszú éveken át szerepelt az akkoriban piros-feketében, két évtizede immár sárga-kékben szereplő gárdában. Tiber szerezte a balatoniak első nemzetközi találatát. A Magyar Népköztársasági Kupa megnyerése után a siófokiak 1984 szeptemberében a KEK-ben indultak, az első fordulóban a görög Lariszával találkoztak. Mivel NB II-es pályájuk nem volt alkalmas nemzetközi találkozó rendezésére, a Sóstói Stadionban vívták a meccset a hellénekkel, Tiber egyenlített s alakította ki az 1-1-es végeredményt.
Siófoki labdarúgás az Intertotó-kupában
A magyar csapatok a második, 1962-1963-as kiírásban szerepeltek először az Intertotó-kupában, akkoriban Nemzetközi Futballkupa (IFC) néven. Az első tornát 1961 nyarán indították útjára. A kvartettek győztesei pénzdíjat kaptak. Öt év szünet után 1982-től a záró esztendőig, 2008-ig ismét minden esztendőben rajthoz állt egy vagy több magyar együttes. Az említett két elődöntős magyar együttes után a Videoton SC (1983 és 1984), az Újpesti Dózsa (1985 és 1986), az MTK (1985), a Tatabányai Bányász (1987 és 1989), a Siófok (1992) és a Békéscsaba (1994) jutott el a csoportgyőzelemig. 1995-ben az UEFA változtatott korábbi álláspontján, hivatalossá tette a sorozatot, mi több, két, majd három győztesnek is lehetőséget, jogot adott az UEFA-kupaindulásra. A Debreceni VSC jutott el az elődöntőig 1998-ban.
tags: #virag #erno #siofok #football
