Bodor Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz – Válogatott elbeszélések
Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Bodor Ádám nagy hatású, Vissza a fülesbagolyhoz című novellagyűjteményét ősszel új kiadásban - a Sinistra körzet és Az érsek látogatása című könyvei után - a Magvető Kiadó gondozásában vehetik kézbe a hazai olvasók. A Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft. által szerkesztett és kiadott kötet negyedik kiadását már hosszú ideje kezében tarthatja az olvasó.
Bodor Ádám alkotói hitvallása
Bodor Ádám maga vallja, hogy "semmi nincs előre készen, számomra is majdnem minden az írás folyamatában bontakozik ki." Elmondása szerint a kiindulópontnak olykor elég "egy helyszín, egy érzés, egy illat, egy hely, ahol történni kezd valami. Vagy egyszerűen csak egy hangulat." Ez a megfoghatatlan valami, ez a "titkos fuvallat a novella lelke", amit nem lehet előre kicédulázni, rögzíteni.
A "Vissza a fülesbagolyhoz" világa és jellegzetességei
A novellagyűjtemény lapjain fojtott, feltörésre készülő, majd olykor vulkánszerűen feltörő szenvedélyek, megaláztatások és csendes reménytelenség jelenik meg. Mindez álomszerűen és pontosan megírva. Ezekben a novellákban nincsenek elvétett, hamis hangsúlyok vagy felesleges mondatok, jelzők. Minden (kíméletlenül) a helyén van, egy rejtélyes, küszöb alatti világot tárva fel, amely mégis nagyon ismerős és valóságos. Jelenetei és szereplői filmszerűen elevenek.
Bodor Ádám néhány szóval, mondattal megrázóan érzékletes és hiteles képet tud adni szinte bármiről: szerelemről, nyomorról, emberségről és embertelenségről. A Bodor-szövegek első olvasata rögtön a másodikhoz vezet, ugyanis néhányoldalas novellái és hosszabb elbeszélései monolit világot zárnak magukba, amelyek még a cselekmény szintjén is beláthatatlanok és bejárhatatlanok.
A természet és az emberi sors összefonódása
Vannak szövegek, melyeknek nincs is cselekménye, mint például az a történet, ahol "megáll egy lány egy hágó tetején, egy napig ül ott a tájat szemlélve, mérlegre téve múltat és jövőt, még mielőtt továbbindulna, nem tudni honnan, s nem tudni, hova". A természeti erők, mint az eső, hóvihar, árvíz, tűz, és a helyek, mint a hágó, mező, erdő, hegy- és bányavidék, olyan mély rétegekbe nyúlnak, melyek összeforrnak a múlttal s túlmutatnak a jelenen. Az ember a részvétlen környezet része, és kettőjük közül mindig a félelmetesen lenyűgöző természet a hatalmasabb, ezért alig vesszük észre, hogy "egy fiú meghal az Esőben vagy a hóviharban".
Így maradt a „földháza” 30°C-os egész télen, faégetés nélkül.
A nyomok nem fedik fel a történeteket, csak utalnak egy-egy szerencsétlenségre, ahogy azt a Behavazott lábnyomok című novella is mutatja. Az emberi összeütközések hangsúlytalanul bújnak meg a környezetrajzban, nem teszik beláthatóvá és bejárhatóvá a cselekményteret. Ilyen például, amikor "két férfi halad, majd megverekszik egymással Éjszaka a Tarnicán, de ennek nem lehetünk tanúi".
Különös találkozások és elhallgatott kapcsolatok
Gyakoriak az idegenek - mint Az erdész és vendége, vagy Egy rossz kinézésű ember és Utasemberek - találkozására épülő szövegek, illetve a nem létező rokoni, de ismerős emberi kapcsolatokat bemutató élethelyzetek, mint A fűtő fivére. A szereplők ritkán tesznek fel kérdéseket, vagy ha mégis, akkor nem érkezik válasz. A Bányásznap című novellában "a bányászünnep napján a fiát balesetben elvesztő anya szavai „Mit akarhatott mondani?” (38.) beárnyékolják a vidám falusi mulatságot, megmérgezik a két kilétét rejtő teológushallgató érzéki kiruccanását".
Bodor karakteres sorokat alkot, képes másfél oldal terjedelembe, egyetlen helyszínbe és képbe tömöríteni hősei egész életmódját és -történetét, például a Sírfelirat helyett című írásban, miközben vannak, akikről semmit sem tudunk meg. Az albérlőről mindössze annyit tudunk, ami halálának körülményeit megvilágítja: "igen mélyen alvó ember volt." (100.) Ezért leli halálát az árvízben, ami nem csak őt nyeli el, hanem a Tanyai lányt is, aki cigarettát szívva várja a halált, nem küzd a túlélésért.
A szénégetők élete: egy jellegzetes részlet Bodor világából
Az egyik leginkább kiragadható, mégis tipikus példája Bodor ábrázolásmódjának a szénégetők élete. Azok a szurtos szénégetők a füstös boksák körül dolgoznak. Nem is szenet égetnek, hanem fát, nem is égetik, csak senyvesztik, addig amíg valódi faszenet nyernek belőle. A boksák körül a szénégetők ormótlan, fekete, fatalpú bakancsban járnak, ha az erdőre indulnak, gumicsizmát húznak. Ha megtérnek az erdőről, levetik a gumicsizmát és lilára pácolt lábukat hideg patakvízben áztatják.
A szénégetők, ki tudja miért, nem járnak málnászni. Pedig a füstölgő rakások tájékáról éppen odalátni a bozontos málnavészre, a hínárosan ködlő oldalakra, mackóruhás, feketekendős málnaszedő asszonyokra. De amikor a mackóruhások hazatérőben a boksák közelébe érnek, a szénégetők elébük állnak, kiveszik kezükből a málnával tele vedreket, és leteszik a földre. Aztán lecsurgatják a megereszkedett málna levét, és megisszák. Ettől erőre kapnak. Az egyik mackóruhás fényes bábakalácsát nyes magának a fű közül, kitűzi feketekendős homlokára. Tündökölve ballag a többi között lefelé a völgyön, hazafelé.
A szénégetőkben nem dúlnak indulatok, nem gyűlölnek ők senkit és semmit. Hacsak a nagy őzlábgombát nem. Mert ha a boksák mögött ráakadnak, tüstént fölrúgják ingerülten, hogy gyanúsan nagy, vedlő kalapja messzire gurul. Akkor utánamennek, és ormótlan fatalpú bakancsukkal jól megtapodják, míg síkos lesz tőle a föld. De a szénégetők nem gombát, hanem grízes laskát esznek vacsorára. Nem kell hozzá csak gríz és laska. Gríz van, laska van. Jó étvágya van a szénégetőnek.
A szénégetők igencsak fülelnek, amikor hangokat hallanak az erdőből. Ők onnan tanulnak. S amikor az aljnövényzet szövedékén át közelít a hang, egy férfi mondja egy nőnek: "unalmas vagy, mint egy bruknerszimfónia", akkor a szénégetők összenéznek. Mert ők nem tudják, mi az unalom. A szénégetők fából és kőből épült, kátránypapírral fedett kunyhóban alusznak pókokkal, fülbemászókkal, denevérekkel, mogyorós pelékkel és különféle pockokkal.
A kötet mélyebb rétegei és értelmezése
Bodor novellái rejtvényszerűek, kiváltképp a Tanúvallomás, kérdéseket hagynak maguk után, melyekre nehezen adható válasz, mert a narrátor csak tájékozódási pontokat nyújt, vagy egy szabadon kezelhető értelmezési keretbe helyezi az eseményeket. A borbély hőse valamiért ösvényt vág egy vendég hajába apja vagy testvére nullásgépével; A fekete doboz még a narrátor kilétét is rejtegeti. A Kivágott filmkockában megáll egy pincér kezében a kész fogással, ez találgatásokra ad okot az étel minőségét illetően, majd felszolgálja.
A kötet címe is egy ilyen képkivágás; megláthatjuk benne egy apa és nevelt fia természetre nyitott, szeretetteljes kapcsolatát (Vissza a fülesbagolyhoz); vagy összevetésre késztethet bennünket a Vendégmadár című szöveggel. Az Izvor patak faunájában idegen sirály megjelenése összekapcsolódik „az egykor híres fejszámoló” (44.) fiú hazatérésével, aki „napkeltekor beveszi magát a sűrűbe, csak este jár haza”. Ám a természettel való együttélés, mely az apa számára választott életforma, a fiúnál inkább menekülésre vall, így ez a tükröződés elválaszt. Bodor rájátszik a sirály szimbólum csehovi allúzióira, majd egy ironikusan - „Jóságos egek egy sirály.” (46.) - mondattal félredobja a bejáratott jelentéstulajdonítást, s marad a pír.
A szerző megállít bennünket egy csodálatosan nyitott térben, vagy egy kocsma előtt parkoló autóba ültet, melynek nyitott ablakán keresztül mások szavait kémlelhetjük (Fülledt reggel). Lírai szövésű, drámai sűrítésű, különös atmoszférájú prózát teremt.
tags: #vissza #a #fulesbagolyhoz #valogatott #elbeszelesek #bodor
