A magyar vízilabda emlékezetes összecsapásai Oroszországgal – A modern sikerektől a történelmi „vérfürdőig”

A magyar férfi vízilabda-válogatott évtizedek óta a világ élvonalában szerepel, számos emlékezetes győzelmet aratva, köztük kiemelten az orosz, illetve szovjet ellenfelekkel szemben. Ezek az összecsapások nem csupán a sportpályán, hanem gyakran a történelmi és politikai események fényében is különleges jelentőséggel bírnak.

Friss sikerek a Komjádiban és a Vizes Világbajnokságon

A magyar férfi vízilabda-válogatott lendületes kezdéssel indította szereplését a világligában, ahol a Komjádi Uszodában 14-6-ra verte az orosz csapatot. Az MTI tudósítása szerint az oroszok az első lövésükből gólt szereztek, de a túloldalon Erdélyi Balázs emberelőnyből azonnal válaszolt. Az oroszok egészen a harmadik játékrész utolsó két percéig gólképtelenek voltak, addigra pedig már rég elúszott számukra a mérkőzés. A magyar csapat gólszerzői Erdélyi (3), Hosnyánszky, Vámos, Jansik Sz., Kovács G. és Nagy Á. voltak.

Nem sokkal később, 2017. július 25-én, a budapesti vizes világbajnokságon is fölényes sikerrel jutott be a magyar férfi vízilabda-válogatott az elődöntőbe az oroszok elleni mérkőzésen. A Märcz Tamás irányította gárda csütörtökön 20.30-tól a görögökkel mérkőzött meg a fináléba kerülésért.

Az erőviszonyok egyértelműen magyar sikert ígértek az esti összecsapáson, azzal együtt is, hogy az oroszok - utóbbi pólós évtizedük legjobb eredményét elérve - az esélyesebb spanyolok elleni jó játékkal jutottak a nyolc közé. A magyar csapat elleni mérlegüket tekintve azonban az utóbbi esztendőkben nem sok babér termett számukra.

A Hajós uszodában telt ház, hétezer néző előtt indult mérkőzésen az első hazai akció góllal zárult az olimpiai és világbajnok Hosnyánszky Norbert jóvoltából. A nyitónegyed közepéig kellett várni a következő találatra, ekkor a csapatkapitány, a válogatott másik olimpiai és vb-aranyérmese, Varga Dénes volt eredményes. A harmadik magyar gólt Manhercz Krisztián szerezte, majd Hosnyánszky villant megint. A második negyed első találatát Varga lőtte, s csak 6-0 után született meg az oroszok szépítő találata. Az addigi kísérleteiket többnyire Nagy Viktor hárította pazar védéseket bemutatva, s a kapufa is rendre vele volt. Ezt követően Vámos lépett be a duplázó magyarok sorába, majd Varga lett az első triplázó, parádés lövéssel véve be a kaput. Ekkor 8-1 volt az állás, azaz gyakorlatilag már a nagyszünetre eldőlt a meccs. A harmadik játékrészt Hárai Balázs centergólja nyitotta, majd Manhercz növelte 10-1-re a vezetést. A befejező negyedben Varga negyedik góljával nyolcra változott a különbség, orosz válasz után pedig Manhercz módosította 13-5-re az állást. A folytatásban Hosnyánszky is négygólossá lépett elő, beállítva a 14-5-ös végeredményt.

Masters világbajnoki arany orosz ellenféllel szemben

Az olimpiai bajnokokból álló Millennium megnyerte a masters-világbajnokság vízilabdatornájának 40+ kategóriáját, a döntőben 16-3-ra legyőzte az orosz Szentpétervárt. Majd’ felrobbant a Hajós uszoda lelátója - pedig nem is a Millennium volt épp a vízben. Sőt, még közel négy óra volt az aranycsapat fináléjáig, de mivel egész nap mentek az éremmeccsek a masters-vb pólótornáján, bőven volt látnivaló; főleg mivel négy fináléban öt magyar csapat szerepelt, és még a körmérkőzéses rendszerben szereplő női +30-ban is volt esély az aranyra.

Az Ybl-Octopus csapatát Csányi Róbert vezette világbajnoki címre, az utolsó percben kétszer is betalált a horvát Club Veteran 70 ellen, a második gólja után négy másodperccel pedig már repült is a vízbe Paján Viktor edző. Az Ybl után a Bárány Attilával, Bereczki Miklóssal, Binder Szabolccsal, Pelle Balázzsal felálló Bull’s Blood is világbajnok lett. A hölgyek közül a Drávucz Rita, Pelle Anikó és Brávik Fruzsina húzta csapat is vastapsot kapott.

Vári Attila így emlékezett vissza: „Ez egy csoda! Fantasztikus volt az egész hét. Amikor felnéztem a lelátóra, és láttam, hogy ennyi ember szurkol nekünk, szeretett minket, újra megéltem mindent, amit profiként. Az volt számomra igazán felemelő, hogy a gyermekeim láthatták ezt a csapatot együtt játszani, hiszen picik voltak, amikor én abbahagytam, annyira sok mindent nem tudtak felfogni egy-egy mérkőzésből… Megmutattuk a közönségnek, hogy amikor elkezdjük az igazi játékunkat, nem találunk ellenfélre. Ez annak köszönhető, hogy gyerekkorunk óta ismerjük egymást és olyan képzést kaptunk, amit ebben a szentélyben mindig meg tudunk mutatni, s ekkora szeretetben elő tudjuk hozni magunkból.”

Drávucz Rita hozzátette: „Az egész világbajnokság fénypontja volt az utolsó meccs, jól védekeztünk, Orsi jól védett, boldog vagyok. Hasonló volt, mint régen. Hálás vagyok a közönségnek, hogy ilyen sok ember kijött, csodálatos érzés körülnézni. Ez a siker mehet a többi mellé, hiszen a mi korosztályunkban ez ugyanolyan elismerés, mint amit a fiatalok közt nyertünk. Még itt vagyunk, ugyanúgy megharcolunk a helyzetekért, ha lassabban is, de úszunk és ugyanúgy gólra kellett váltanunk a passzokat…”

Az 1956-os melbourne-i olimpia - „Vérfürdő a medencében”

Bár a közelmúltban is voltak emlékezetes összecsapások, a magyar-orosz vízilabda rivalizálás történetében kiemelkedő helyet foglal el az 1956-os melbourne-i olimpiai mérkőzés, amelyet „Vérfürdő a medencében” néven ismert meg a világ.

A politika árnyékában: Szovjet ambíciók és a magyar szerep

A politikai hatalom számára a sport többet jelenthetett egy egyszerű hóbortnál, szórakozásnál, egészséges életvitelre nevelésnél. A sport, eszköz: propaganda és „fegyvertelen háború”, hiszen a rivális államot akár meg lehet alázni, „porrá lehet zúzni” - így volt ez a nemzeti szocialistáknál, így volt ez a kommunistáknál. A szovjet diktátor, Sztálin elvtárs is igen hamar rájött, hogy micsoda propaganda-lehetőség rejlik a sportban. A generalisszimusz úgy gondolta, ideje lenne olyan sportokat is népszerűsíttetni a Szovjetunióban, amelyek mindaddig ismeretlenek voltak a keleti szuperhatalomban. A ’40-es években a szovjet pártvezetés úgy határozott: Szovjetunió is medencébe száll a világ vízilabda-válogatottjai ellen. Az elvtársak meg is találták a legjobb tanítómestereket a jövőbeli szovjet csapat számára: Magyarországot. Sztálin nem véletlenül szemelte ki hazánkat „mesteredzőnek” a szovjet póló számára: az 1940-es évek közepéig kettő olimpiai arany- és egy ezüstéremmel rendelkezett már Magyarország, 1948-ban, Londonban egy újabb második hely következett.

A sztálini ukáz után, a magyar bajnoki mérkőzések állandó nézői között helyet foglaltak az orosz úszómesterek, és -oktatók. Hazatérve Moszkvába, hamar összeverbuváltak olyan fiúkat, akik nemcsak jól tudtak úszni, hanem viszonylag jó labdaérzékkel voltak megáldva.

A szovjetek számára az első komoly világversenyt az 1952-es helsinki olimpia jelentette. A tét óriási volt: a Szovjet Birodalom egy újabb sportággal képviseltethette magát a hidegháború kellős közepén, és fennállt a lehetősége, hogy akár jó eredményt is elérhetnek, amelynek komoly propagandaértéke lehetett volna. A kijutás nem volt evidens: csak abban az esetben számíthatott a szovjet fél biztos résztvevőnek az olimpián, ha egy felkészülési mérkőzésen elverik, a népszerű és bivalyerős magyarországi férfi pólócsapatot. A Rajki Béla vezette magyar csapatban nem kisebb neveket találunk, mint: Szívós István, Jeney László, Kárpáti György vagy éppen Gyarmati Dezső. Szinte magától értetődő, hogy ezzel a felállással az esélytelenek nyugalmával ugrott a medencébe a szovjet ellenfél. Rákosi Mátyásék természetesen szívesen látták volna szovjet barátainkat is Finnországban, a világversenyen. A magyar csapat aznap „rossz formát” foghatott ki, mert a Szovjetunió megnyerve a felkészülési meccset, kijutott a helsinki Olimpiára.

Út Melbourne-be a forradalom árnyékában

1956-ban az olimpia megrendezési jogát az ausztráliai Melbourne nyerte el. Mivel a déli féltekén ellentétes időszakban van nyár, az északival szemben, emiatt a világverseny időpontját decemberre tűzték ki. Az akkori magyar sportolók számára természetesen szokatlan lett volna az átállás, emiatt - a tervek szerint - 1956. október 24-én utaztak volna a sportolóink Ausztráliába.

1956. október 23-án a kezdeti békés diáktüntetésből, tömegdemonstráció, majd - nagyjából este 9 órától - fegyveres forradalom alakult ki, a főváros utcái fegyverropogásoktól voltak hangosak. A forradalom másnapján, Budapestet ellepték az orosz tankok és katonák. Magyarországon felvonult kb. 31 ezer szovjet katona és 1130 harci jármű. Tekintettel a budapesti forradalmi eseményekre, a magyar póló-válogatott Budapesten „rekedt”; a francia légitársaság nem tudta Budapestről Melbourne-be szállítani a fiúkat, mert nem mertek a magyar reptéren leszállni. A pólósok utazását végül az október 28-ai fegyverszünet „oldotta meg”, így október 29-én a csapat megindult Prágába autóbusszal, ahonnan a francia légitársaság az olimpiai helyszínére vitte őket. A csehszlovák fővárosból 1956. november 4-én indultak el. Több napba is beletelt, mire a magyar olimpikonok megérkeztek Melbourne-be, mert utazási terveiket megzavarta a szuezi válság, amelyben Nikita Hruscsov szovjet vezető megfenyegette Franciaországot és Nagy-Britanniát, ha nem vonják ki csapataikat a csatornából.

Az ausztrál olimpián csupán tíz ország vett részt, többen bojkottálták a világversenyt a szovjetek miatt, így fejezve ki együttérzésüket a magyar szabadságvággyal. A játékosainkat is megviselte az intervenció, főként Gyarmati Dezsőt, aki október 23-án saját szemével tapasztalhatta meg a forradalmat, résztvevőként. „Itt tisztességes pályán találkozhatnak a szovjetekkel. Sem tankok, sem repülőgépek. Ezt a vízben fogják rendezni.”

A „vérfürdő” - 1956. december 6.

A csapat a csoportmérkőzéseket simán nyerve jutott be a döntőbe 1956. december 3-án. A hat ellenfél közül a jugoszláv pólócsapat volt a legkomolyabb ellenfél, ezzel szemben Rajki Béla csapata csupán egyetlen egy döntős válogatottra koncentrált: a Szovjetunióra. Az ominózus meccs előtt a magyar pólós, Markovits Kálmán egy új taktikát talált ki: a zónavédekezést.

1956. december 6-án a Melbourne-i uszodába 8000 néző zsúfolódott be, pedig a helyet mindössze 6000 fősre tervezték. A magyar-szovjet rangadóra az ausztráliai magyarokon kívül a „helyiek” is elmentek, hogy együttérzésüket kifejezve buzdítsák a magyar válogatottat a „gonosz birodalma” ellen. Az uszodában pillanatok alatt olyan hangulat lett a 8000 fő szurkolásától és buzdításától, hogy a magyar válogatott herkulesi erőt, a szovjet csapat pedig szinte sokkot kapott. A szovjetek szinte kábultan figyelték, hogy a lelátón szinte mindenki a vesztüket kívánja és a sokk mellett egy másik tényező is blokkolta az orosz játékosokat: az ismeretlen magyar zónavédekezés. Az igazi eufória az első gólnál következett be: a magyar válogatott büntetőből a szovjet kapuba talált. A második magyar gól után a szovjet pólócsapat kezdte elveszteni a türelmét, amire a nézők még rá is tettek egy lapáttal: minden egyes orosz passzt irgalmatlan füttykoncert kísért. Az olajat a tűzre Bolvári Antal öntötte, amikor lövésével a magyar fél megszerezte a negyedik gólját. Bolvári Antal és az orosz centerjátékos, Valentyin Prokopov között pattanásig feszült volt a hangulat a mérkőzés egészén, a medencében a két versenyző sem fizikailag, sem verbálisan nem kímélte a másikat.

Bolvári a meccs alatt pozíciót váltott az ifjú titán magyar pólóssal, Zádor Ervinnel. Prokopov elveszítve a türelmét és a józan ítélőképességét, szájba akarta könyökölni Zádort, aki az ütés elől félrekapta a fejét. Az orosz center könyököse Zádor szemöldökét találta el, amelyen a bőr felszakadt, ömleni kezdett belőle a vér és pillanatok alatt vörössé festette a medence kék vizét. Valentyin Prokopov könyöke: A szovjet center tehetetlen dühében hátrafelé csapott, egyenesen az akkor mögé érő Zádor Ervin arcába. A magyar válogatott legfiatalabb, 21 éves tagjának fölrepedt a bőre a szeme alatt, vére pedig pillanatok alatt véresre festette a medence vizét.

Ez azonban nem volt elég: amikor lecserélték, nem a kispad és az öltöző felőli oldalon szállt ki a vízből, hanem a másik oldalon, a tribün előtt. Amint végigsétált a nézők előtt, azok azt láthatták, hogy a vér beborította a felsőtestét. Ettől valóságos őrjöngésbe kezdtek: a korláton átugrálva próbálták megrohamozni a szovjeteket. A játékvezető azonban elejét vette az igazi vérfürdőnek: alig egy perccel a vége előtt lefújta a meccset, a szovjeteket pedig rendőröknek kellett kimenekíteniük. A melbourne-i nyári játékokat 1956. A hátralévő másfél percet nem tudták lejátszani, mert a közönség - nemcsak a magyarok - egy része átugrott a korlátokon, és köpködni, gyalázni kezdte a szovjeteket. A korabeli tudósítások szerint lincshangulat alakult ki.

„A vízilabda senkit sem érdekelt azon a meccsen. Nemcsak most, ötven év távlatából mondom, hogy jobb lett volna, ha meg sem történik az eset, korábban is úgy gondoltam. Nekem, személyesen, sokkal jobb lenne, de nem tehettem semmiről. Amerikában nem tudtam sehova se menni, hogy ne úgy mutattak volna be, hogy én voltam az, akit megütöttek. Állandó jelzőként kísért. Nagyon bántott, hogy ezért érdekelem az embereket. Örökösen erről kérdeztek, kikiáltottak szabadságharcosnak is, pedig tényleg csak egy egyszerű versenybaleset volt. Az ausztrál sajtó tudósításaiban rendre előjött a „Bloodbath of Melbourne„ (Melburne-i Vérfürdő) kifejezés.”

„Prokopov nem az én emberem volt, általában Bolvári fogta, az ütést sem nekem, hanem neki szánta. Bolvári megkért, hogy cseréljünk, mert a megvadult orosz őt már megütötte a fülén, és nem akart kockáztatni. „Amikor a magyarok gólt lőttek, csaknem összedőlt az uszoda. Ennyi érzelem még sohasem szabadult fel uszoda lelátóján, mint akkor” - ezt már Csuvik Oszkár mondta, aki az 1948-ban olimpiai ezüstérmet szerző csapat tagja volt, de már évek óta az országban élt, és segített a meccs helyi közvetítésében. Tőle tudjuk azt is, hogy háromszor annyian voltak kint az uszoda előtt, mint amennyien be tudtak jutni. Kárpáti György gondolata, hogy a nézők ugyanazt érezték, mint ők a vízben, hogy most sikerült valamit visszafizetniük az oroszoknak.

Az olimpiai arany felé - a jugoszlávok legyőzése

Természetesen Zádor nélkül kezdődött meg a Magyarország-Jugoszlávia vízilabdadöntő helyi idő szerint este 21.20-kor. Rajki az eszelte ki, hogy Zádor helyére Mayert teszi, noha ott volt opciónak Martin vagy Szívós is. „A jugoszlávok kezdtek jobban, de hamarosan a magyar csapat vette át a kezdeményezést. A játékunk nem volt a szokott ötletes, a játékosok nem mertek kockáztatni, biztonsági játékra törekedtek kiváló ellenfelükkel szemben. Négyméteresből Mayer szerezte meg a vezetést. Az 1:0 után már nyugodtabbá váltak játékosaink és ekkor néhány szép támadást láthattunk tőlük. Különösen Markovits játszott ezúttal is igen jól. Szünet után a jugoszlávok erősen támadtak, de Boros minden lövést kitűnően védett. Egy alkalommal emberelőnyhöz jutottak a jugoszlávok és gólt szereztek. Utána a mieink inkább csak a labda tartására törekedtek, nem mertek kockáztatni, hiszen nekünk akár a döntetlen is jó lett volna a végső győzelemhez. A cikkben kiemelt Markovits percekig tudta tartani a labdát, úgy cselezett, és körözött a vízben, hogy nem tudták elvenni tőle, így pörgette le az órát az előny tudatában. Markovits ezen a tornán nyújtotta a legjobbját. Az utolsó pillanatokban Kárpáti rossz helyezkedését kihasználva egyenlíthettek volna a jugoszlávok, de hibáztak. Kárpáti egyébként mindegyik meccsen eredményes volt, ezen is. A döntetlen a magyaroknak lett volna megfelelő, így viszont sikerült hibátlanul befejezni az olimpiát, 1932 után először. 1956-ban kétszer győztük le a szovjeteket: október 23-28.

A melbourne-i győzelem után a csapat 46 sportolója közül sokan úgy döntöttek, hogy nem térnek haza, hanem Nyugaton maradnak. Jeney László Ausztráliából Amerikába ment, de már 1957 tavaszán hazatért. Szívós Istvánnak az 56-os volt az utolsó olimpiája, de 59-ben, 39 évesen még a bajnokság gólkirálya volt. Fia, István 1976-ban a győztes csapat tagja lett. Markovits Kálmán még tíz évet játszott, nyert két Európa-bajnokságot, ott volt a 60-as csapatban, 1968-ban pedig már mint szövetségi kapitány ült a kispadon.

A magyar-szovjet/orosz vízilabda mérkőzések összefoglalása

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a cikkben említett, magyar-szovjet/orosz vízilabda mérkőzéseket:

tags: #vizilabda #meccs #az #orszok #ellen

Népszerű bejegyzések:

• Tapolca VSE női kézilabda eredmények és meccsek
• Egy feltörekvő tehetség, Nunez Martin
• BL-siker a Budućnost ellen
• Real Madrid – Girona FC
• Memphis Depay győztes gólja