A vízilabda, avagy vízipóló és a "rosszkéz szélső" posztja
A vízilabda, vagy régebbi elnevezéssel vízipóló, egy dinamikus labdajáték, melyet két, egyenként 7-7 fős csapat játszik egy medencében. A csapatok hat mezőnyjátékosból és egy kapusból állnak. A mérkőzésen részt vevő csapatban összesen 14 játékos lehet, de egyszerre csak hét játékos tartózkodhat a medencében.
A medencetérben a két vízilabdacsapat játékosai (2x14 fő), a két csapat edzője (esetenként egy segédedzővel), egy vagy két játékvezető, a mérkőzésre felügyelő bizottság (titkár stb.), egy orvos és a csapatok saját masszőrje tartózkodhat. Nagyobb mérkőzéseken a sajtó képviselői is jelen lehetnek, amennyiben nem zavarják a játékot. A segédedzőnek a kispad mellett kell helyet foglalnia, míg az edző a félpályát jelző fehér vonalig mehet előre.
A vízilabdamérkőzésen résztvevők hét poszton játszhatnak: kapus, center, bekk, kapás szélső, kapás hátsó, rosszkéz szélső és rosszkéz hátsó. Az általános felállási forma a patkó alakzat. A védekező játékosoknak célszerű, de nem kötelező a kapunak háttal és a kapuhoz közelebb, "felfeküdve" elhelyezkedniük.
A modern vízilabda alapjait William Wilson skót újságíró és úszóedző fektette le 1877-ben. Az első vízilabdameccs az aberdeeni Bon Accord Fesztiválon zajlott le. Bár nagyban eltért a mai vízipólótól, népszerűsége miatt a brit úszószövetség 1885-ben önálló sportágként ismerte el.
A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) 2018 decemberében fogadta el a játék felgyorsítását és népszerűbbé tételét célzó "új szabályokat". Ezek értelmében a támadóidő újraindulásakor, blokk, sarokdobás vagy kiállítás után, az óra nem harminc, hanem csak húsz másodpercre áll vissza. A gólszerzésben a kapu előtti hat méteres körzetben hátulról akadályozott támadójátékos esetén a játékvezetőnek büntetőt kell ítélnie.
A mérkőzésen részt vevő csapatban a FINA szabályai szerint összesen 13 játékos lehet (Magyarországon ez 14 fő is lehet), de egyszerre csak hét játékos tartózkodhat a medencében.
A "rosszkéz szélső" posztja és annak sajátosságai
A vízilabda összetett sportág, mely ötvözi a futball, úszás, kosárlabda, röplabda, jéglabda és jégkorong elemeit. Egy jó vízilabda-játékos erős, mint egy hokijátékos, pontosan dob vagy továbbít, mint egy kosaras vagy röplabdás, kiváló az állóképessége, mint egy hosszútávúszónak, és remek a taktikai érzéke, mint egy sakkozónak.
A "rosszkéz szélső" posztja különleges helyet foglal el a csapatban. Utánpótlásban sokáig kapás szélsőként játszottam, kihasználva gyorsaságomat. Ifjúsági szinten Dr. Tóth Gyula mesteredző helyezett át rosszkézre, felismerve a pályán való jó átlátásomat és azt, hogy hosszútávon nagyobb szerepem lehet osztogatóként, mint befejező csatárként. Bár eleinte szkeptikus voltam, hamar megszerettem ezt a posztot.
Amikor átkerültem erre a posztra, Vincze Balázs játékát figyeltem, aki példaképem volt. Gyerekként Benedek Tibor is az volt, akitől az átütő vasakarat sugárzott. Édesapám mindig Gerendás György játékára hívta fel a figyelmemet. Később a junior válogatottban Varga Dénes mozgását is sokat tanulmányoztam és próbáltam utánozni. Említést érdemelnek az egykori jugoszláv, rosszkézen játszó jobbkezesek is.
A "rosszkéz szélső" szerepe kulcsfontosságú a támadásokban. Például Madaras Norbert szerint azzal, hogy csatlakoztam a Ferencvároshoz, egy "gyilkos csapatrész" állt össze a Vámos Marci, Kállay Márk, Sedlmayer Tamás alkotta rosszkéz oldallal. Azért lettek ennyire erősek, mert két embert nem tudnak egyszerre levédeni. Sok csapat azt csinálja, hogy a rosszkéz oldalon lévő jobbkezest kicsit jobban elengedi, de ellenük ezt nem tudják megtenni.
A sok gólpassz nem véletlen. A játékosok néha meg is vetik a szememre, hogy nehezen tudok kiszakadni a játékból, nehezen kapcsolok ki. Ha a párommal vagyok, rá koncentrálok, de amíg nem alszom, addig gondolataim között ott bujkál a következő cél.
A FINA által hozott szabályok, mint például a gólszerzésben akadályozott támadójátékos esetén ítélt büntető, vagy a támadóidő csökkentése, mind a játék felgyorsítását és a sportág nézőbarátabbá tételét szolgálják. A "rosszkéz szélső" posztja a maga komplexitásával és stratégiai fontosságával hozzájárul a vízilabda izgalmasságához.
A játéktér méretei nincsenek pontosan meghatározva. A gólvonalak közötti távolság 20-30 méter, míg a játéktér szélessége 10 és 20 méter között változhat. A víz mélysége általában 180-210 centiméter, míg a víz hőmérséklete 17 és 26°C között változhat.
A kapufák közötti távolság 3 méter, a kapu magassága 90 cm, feltéve, hogy a víz mélysége nagyobb mint 150 cm. A labda kerülete férfi mérkőzéseken 68 és 71 cm között, női mérkőzéseken 65 és 67 cm között változhat, vízhatlan, recés felületű és zsiradékmentes.
tags: #vizilabda #rosszkez #szelso
