A Vízilabda Sportági Elméleti Vizsga Témakörei és a Sportág Alapjai
A vízilabda sportág elméleti vizsgája alapvető fontosságú a jövő sportedzői és szakemberei számára. Ahhoz, hogy egy edző hatékonyan irányíthassa a sportolók felkészítését és versenyeztetését, mélyreható ismeretekkel kell rendelkeznie a sportág technikai, taktikai és játékrendszer-ismereteiről, valamint a versenyszabályokról. Emellett elengedhetetlen a sportág szélesebb kontextusának, történetének és az alapját képező mozgásformáknak a megértése.
A Vízilabda Edző Szerepe és Feladatai
A vízilabda sportedző szakember célirányosan tervezi, szervezi és irányítja a sportolók, csapatok rövid-, közép- és hosszú távú felkészítését és versenyeztetését. Megtanítja a sportág technikai, taktikai és játékrendszer ismereteit, játék- és versenyszabályait. Értékeli a sportolók edzéseken és a versenyeken nyújtott teljesítményét, a korszerű pedagógiai és edzéselvek, edzésmódszerek figyelembevételével fejleszti teljesítőképességüket és teljesítő-készségüket.
Az edző feladata továbbá, hogy felmérje sportolói állóképességét, technikai tudását, valamint edzéstervet készít, irányítja annak végrehajtását. Edzőmérkőzéseket és -versenyeket, illetve edzőtáborokat szervez. Megszervezi és koordinálja a rábízott sportolók felkészítésében együttműködő szakemberek tevékenységét (sportorvos, pszichológus stb.). Részt vesz a sport és egyéb szabadidős tevékenységet szervező egység/intézmény munkájában, valamint részt vesz a szabadidős sportolók foglalkozásai, versenyei szervezésében, irányításában.
Sportágak Besorolása és Alapjai
A sportágak besorolása több megközelítés alapján is történhet, így a sportágakat lehet különböző tudományterületek szerint, gazdasági, társadalmi, sporttörténeti, politikai, de akár sporttudományos szempontok mentén is csoportosítani, egyéni és csapatsportágak mentén, de a mozgások jellegét figyelembe véve ciklikus és aciklikus kategóriákba sorolni (Nádori, 1980). A kidolgozásunkban a vegyes besorolás alapjait választottuk, mivel célunk a sportágak pszichológiai vonatkozásainak feltárása, a sportágakhoz szükséges képességek és készségek ismertetése, mindezeket a legfontosabbnak gondolt egyéni- és csapatsportágak egyenkénti ismertetésével, azok sportági alapismereteinek feltárásával (Erdősi, 2008).
Az alapsportágak ismertetésénél bemutatásra kerül az úszás, az atlétika, valamint a torna, amelyek sporttudományos szempontok alapján egy kategóriába sorolandóak, mivel az összes többi sportág mozgásanyag ezeken a sportágakon alapul, ezt követően a csapatsportágak képeznek nagyobb egységet.
Az Úszás - A Vízisportok Alapja
Az úszás története és fejlődése
Az úszás az egyik legősibb sportág, ami már az őskorban is megjelent az ember elődjére jellemző ösztönös, vízben végzett, előrehaladást biztosító mozgások céljából. Már a történelmi előtti időkben meg kellett tanulnia az embernek a tavak, folyók átszelését. Az ókori görögök feljegyzéseikben említik a Leandoszról szóló mitológiát, aki a szerelme miatt átúszta a Helléspontoszt. A középkorban az úszásra úgy tekintettek, mint a lovagi felkészülés szükséges elemére, majd az egyházi értékítélet következtében az úszás némileg megtorpant, mivel a fürdést és a nyílt színen történő úszást elítélték.
A XIX. században a sportágat már versenyszerűen kezdték el űzni, 1873-ban, Nagy-Brittaniában megalakult a Nemzeti Úszó Társaság, amely több versenyt is szervezett az úszók számára. Kezdetben mellúszásra hasonlító tempókkal haladtak előre az úszók, majd a brit származású Arthur Trudgeon dél-afrikai látogatása során szerzett élményei megváltoztatták az úszás formáját. A kirándulása során azt látta, hogy a helyiek a fejük fölé emelt karral gyorsítják a tempójukat, ami a gyorsúszás elődjének számít és mai napig él a köztudatban a róla elnevezett, „trudgeon karcsapás”.
Az 1880-as években tovább finomították az úszást, Frederick Cavill, a déli tengereken megfigyelte a krallnak nevezett lábtempót, amit a „trudgeon karcsapással” kombinálva a gyorsúszás alapját képezte. A sportág fejlődésének egyik fontos mérföldköve az 1908-ban, Londonban megalakult FINA (Fédération Internationale de Natation Amateur), ami a sportágat irányító legfőbb nemzetközi szervezet. A szervezet céljai a sportág egységesítése, szabályrendszerek központosítása, hivatalos világcsúcsok nyilvántartása (Szatmári, 2009).
Úszásnemek és Versenyszabályok
Az úszást népszerűségét mutatja, hogy az olimpiai játékokon az egyik legfontosabb versenyszámok közé tartozik. A Magyar Atlétikai Szövetség 1907-ben alakult meg és elmondható, hogy a magyar úszó sport már a kezdetektől kiemelt volt nemzetközi színtéren is és számos kiemelkedő versenyzőt tudhat sorai között, elég ha a teljesség igénye nélkül Hajós Alfréd, Sárosi Jenő, Gyarmati Andrea, Darnyi Tamás, Kovács Ágnes, Hosszú Katinka neveit említjük.
Az 1926-ban megalakult Európai Úszó Liga (LEN, Ligue Européenna de Natation) első helyszíne Budapesten volt. A nemzetközi úszóélet kiemelkedő versenyzői az amerikaiak, ausztrálok, németek és magyarak voltak. Az 1970-es években a többi ország részéről is megindult a felzárkózást, így a jeles sportolók közül többen voltak hollandok, svédek, franciák és britek is.
A versenyeken az úszók négyféle úszásnemben mérkőznek meg egymással. Az úszásnemek technikai végrehajtásáról szóló első kézikönyv, 1917-ben jelent meg és azóta a szabályok alapjai nem változtak csak rajtok, célba érkezések és fordulók. A négy úszásnem a következő: pillangó-, hát-, mell-, és gyorsúszás. A versenyszámokat különböző méretű medencében rendezik, így megkülönböztetünk rövidpályás versenyeket (25 méteres), valamint hosszú pályás versenyeket (50 méteres). A versenyszabályok kitérnek a medence szélességére, az elválasztó kötelek meghatározására, a víz hőmérsékletére és a medence egyéb tartozékaira is.
Az úszás jótékony hatásai
Az úszásnak, mint mozgásos tevékenységnek számos jótékony egészségügyi hatása van. A víznek már önmagában élénkítő hatása van. Az úszás fokozza a vérkeringést, javítja az erek tónusát, fokozza a vegetatív reakciókat, a szív- és keringési rendszerre is jótékony hatással van, az immunrendszert hatékonyabb működésre készteti, a légzéstechnika javul, a légző izmok erősödnek. Az úszás szerepe a rehabilitációban és a mozgásszervi rendellenességek fejlesztésében, testtartás javításban is gyakran alkalmazott módszer.
Az úszás mindamellett, hogy megannyi pozitív élettani hatása van, jelentős a pedagógiai és pszichológiai hatásainak a következménye is. A pszichoszomatikus, lelki eredetű betegségek kezelésére is alkalmazzák, mivel a testtudat javítása miatt az önértékelésre is kiváló hatással van. Az úszás javítja az életminőséget, növeli az önbizalmat, stressz oldó funkcióval bír, ami hozzá segít az alvás minőségi javulásához, valamint csökkenti az agressziót is, mivel jelentős mértékű energia levezetés történik a mozgásos tevékenység során.
Kedvező hatással bír az idegrendszeri folyamatokra, a kiegyensúlyozott életmód megteremtéséhez, segít a félelmek leküzdésében, a szabálykövető magatartás kialakításában, a nehézségek és kudarcok leküzdésében, az együttműködésben és számos további pszichológiai konstruktumban. Az úszás személyiségfejlesztő hatása is kiemelendő. Az úszó mozgások harmonikus mozgásos elemek összességét tartalmazza, amelynek során az esztétikai érzékek is fejlődnek. Az úszás során fejlődik az önfegyelem, bátorság, kitartás, akaraterő, küzdeni tudás, önbizalom, fájdalom elviselése, amelyek mind hozzá segítenek egy reális énkép kialakításához.
Az önfegyelem, a kitartás és a küzdeni tudás mögött fizikai és pszichológiai fogalmak állnak, melynek alapja a fizikai és mentális állóképesség (monotónia tűrés, érdeklődés fenntartása, erős motivációs bázis, koncentráció, ami a figyelem tartós összpontosítását jelenti). A medencében a faltól falig úszáshoz ezekre a képességekre és készségekre egyaránt szükség van. Az úszás oktatás során a sportolók egy közösség részeként megtanulják a másokkal való együttműködést, a társak mozgásainak megfigyeléséből a saját önértékelésének meghatározását, a társakkal való versenyzés, a mások legyőzéséből fakadó teljesítménymotiváció fejlesztését.
Gyorsúszó tanácsok amatőröknek
Az Atlétika - A Sportok Királynője
Az atlétikát a sportok királynőjének is szokták nevezni, mivel egy rendkívül egyszerű, hozzáférhető és sokak által kedvelt, népszerű sportág. Olyan természetes mozgáselemeket tartalmaz, mint például a futás, ugrás és a dobás, amit már az őskorban is gyakoroltak ön-és fajfenntartás céljából. Az atlétika kialakulása már az ókorban elkezdődött, a sportág űzését az egyiptomiak, indiaiak, kínaiak, rómaiak, valamint a görög olimpiákon résztvevők gyakorolták. Az atlétika, görög eredetű „athletosz” szóból származik, aminek jelentése kemény fizikai munkát végző mozgásos tevékenységet jelentett, majd későbbiekben minden olyan sportolóra használták, akik sportágukat hivatásszerűen folytatták.
1912-ben az újabb versenyszámok megjelenése és a sportág fejlődése miatt szükségesség vált egy irányító szervezet megalakulása, így Stockholmban létrejött a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (International Amateur Athletic Federation, IAAF). Az atlétika jellege szerint megkülönböztetünk akadály-, sík-, gát- és váltófutást, illetve gyaloglást és országúti versenyszámot, valamint egyéni-, csapat-, és váltófutást. Az atlétika ugró számai lehetnek távol-, magas-, rúd-, vagy hármas ugrás versenyszámok. Az atlétika dobó számai pedig súlylökés, gerelyhajítás, kalapácsvetés és diszkoszvetés lehet. Az atlétika összetett versenyszám, ahol rendeznek több próbás versenyeket is, a nőknél ez hétpróbás, a férfiaknál pedig tízpróbás versenyek is lehetnek. A következőkben az atlétikát alkotó mozgásos elemek részletesebb bemutatására térünk rá, mivel ezek az elemek az összes sportág mozgásos tevékenységének alapjait képezik.
A futás alapjai
A futás az alapvető motorikus tevékenység egyik formája. A futás kiváló hatással van az izomerő által kifejtett munka élettani alapját képező keringési rendszerre (tüdő, szív, érrendszer). A futás megfelelő alapját képezi a fizikai és pszichés képességek kibontakoztatásának, kiválóan alkalmas a mindennapi élet optimális működéséhez. Az élsportban gyakran használják a futást a kondicionális képességek fejlesztésére (erő, állóképesség, gyorsaság), valamint a tér- és idő érzékelés javítására. A futómozgásra jellemző a ciklikusság, mivel az erőteljes mozgásrészeket, a tehetetlenségből fakadó részek váltják fel. Ez a mozgásmechanizmus kialakítja a futáshoz szükséges mozgás-, és helyzeti energiát (izomerő szükséges), valamint az izmok ellazításával a mozgást gazdaságossá teszi. A futótechnika alapját a lépésritmus helyes elsajátítása jelenti.
Ugrások és Dobások
A leggyakoribb atlétikai ugrások a magas- és távolugrás számai, amelyek rendkívül összetettek és bonyolult technikai elemek egymásutánigát foglalják magukban. Az ugrás célja lényegében a kiindulóponttól legtávolabbi érkezés vagy a minél magasabbra helyezett lécen való átugrás. Az ugrás nagysága függ a nekifutásból származó sebesség erejétől, valamint a felugrással nyert emelkedő sebesség nagyságától.
A dobóknál előnyösebb fizikai paraméterek közé sorolandó a nagyobb súly, mivel nemcsak saját testsúlyát, hanem a szer ellenállását is le kell győznie. Fontos azonban az optimális különbségi szintet is megtalálni, mivel a nagyobb súly a mozgékonyság rovására mehet. A dobások helyes kialakítását a megfelelő technikai elemek elsajátításával lehet csak véghez vinni, mivel speciális mozgás elemeket tartalmaz, amiket csak gyakorlással és folyamatos csiszolással lehet megtanulni. A dobásoknál kiemelt szerepet kap a dobás erősségének-, gyorsaságának és a dobó készségének a fejlesztése (Farmosi, 2011).
A Torna - Az Egész Test Harmóniája
A torna a harmadik bemutatott alapsportág és történelmi múltja az emberi mozgások kialakulásával egy időben kezdődött. Az ókori görögöknek a kulturális élet középpontja a gymnasium, azaz a tornaterem volt, ahol nemcsak a testük edzése céljából, de a művészeti elmélyülés miatt is rendeztek összetartásokat. Az egykori Hellász lakosainak meggyőződésük volt, hogy a test és a lélek harmonikusan kapcsolódik össze és csak akkor alkothatnak egymással párt, ha mind a két részt ugyanolyan fontossággal fejlesztik. A középkorban cirkuszi akrobaták és mutatványosok űzték a sportágat. A modernkori torna első képviselője Ludwig Friedrich Jahn, akit a sportág atyjának is tekintenek.
A Vízilabda - A Vízisportok Királya
A Vízilabda rövid története és nemzetközi elterjedése
A vízilabdázás már a XIX. század végén ismert és kedvelt sportág volt Európa egyes részein. Elsőként Skóciában, 1877-ben játszottak egy úszóedző, Williams Wilson szabályai alapján. A szigetországban gyorsan népszerűvé vált. Így 1885-ben a brit úszószövetség Wilson szabályait átdolgozva már önálló sportágként ismerte el a korábban vízifocinak nevezett csapatsportot. Az 1900-ban rendezett párizsi olimpián már szerepelt is a sportág, papírformának megfelelő brit győzelemmel zárulva.
Az új század elején azonban az Adriai-tenger vált a vízipóló új fellegvárává. Olaszország, Magyarország, majd Görögország és Jugoszlávia matrózai, tengerészei közül kerültek ki a legjobbak. Az I. világháborút követően Európa-szerte sorra épültek az uszodák, így már a tengerparttal nem rendelkező országok sportolói is választhatták a vizes csapatjátékot. Jellemzően európai sportág maradt a mai napig. A világ elitjéhez az öreg kontinensen kívülről csak az ausztrálok és az Amerikai Egyesült Államok válogatottjai zárkóztak fel.
A Vízilabda játékszabályai és taktikai elemei
A szabályok az egész XX. század során sokszor alakultak, de érdemben mindig is elmondható volt, hogy a sportághoz az úszástudás és a labdás ügyesség mellett, küzdősport szintű asszertivitás is szükséges. A pálya 20-30x10-20 méter nagyságú, a kapuk 3 méter szélesek és a vízfelszín felett 90 cm-rel van a felső léc. A 7-7 fős csapatokban egy-egy kapus van, akik a mezőnyjátékosokkal ellentétben mindkét kezükkel védekezhetnek egyszerre. A mérkőzés négy 8 perces negyedből áll, 30 másodperces támadóidővel. Bizonyos világliga mérkőzéseken 9 perces negyedek vannak, és van, hogy nem mérnek támadóidőt.
A labda és az ellenfél víz alá nyomása tilos. A víz alatti ütéseket, rúgásokat, visszahúzásokat szintén tiltja a szabály, azonban ezeket a parton álló bírók nem mindig látják. Így a jó vízilabdázó „fineszes”, trükkös is kell, hogy legyen. Ezért pókerarccal, vagy mosolyogva - ártatlan bárányként - viselkedik a vízfelszín felett, miközben a vízfelszín alatt talán egy öldöklő küzdelem résztvevője. A durva, sérülésveszélyes szabálytalanságokat 20 mp-es kiállítással büntetik a bírók. Ha egy játékos a mérkőzés során megkapja harmadik kiállítását is, akkor cserével végleg el kell hagynia a medencét.
Mivel a játék a közeg miatt meglehetősen statikus, kulcsfontosságú, hogy a csapatok milyen hatékonyan használják ki az emberfölényes, vagyis „emberfóros” helyzetüket. A legtöbb gól emberfölényből születik. Nemzetközi és európai szinten is a vizes sportokat összefogó szövetség alá tartozik a vízilabdázás, míg Magyarországon önálló szövetség regnál, az MVLSZ.
Gyorsúszó tanácsok amatőröknek
A magyar vízilabda dicsőséges múltja
A világbajnokságok és Európa-bajnokságok mellett a mai napig az olimpiai versenyek a legnagyobb presztízsűek. E téren pedig mi magyarok igazán büszkék lehetünk. Az eddigi 25 olimpiai döntőből 9-szer a magyar válogatott lett az aranyérmes, ezzel toronymagasan vezetve az éremtáblázatot. Olaszország 3, Jugoszlávia 3 és Nagy-Britannia 4 arannyal követ minket. A britek utolsó győzelme azonban 1920-ban volt, és az elmúlt évtizedekben már az olimpiára való kijutás is ritkaság számba megy a szigetországban. Jugoszlávia felbomlásával azonban az elit sűrűvé vált, hiszen ma már Szerbia, Montenegró és Horvátország is önállóan indítja válogatottját a nemzetközi versenyeken.
Magyar Vízilabda Olimpiai Aranyérmek
| Év(ek) | Aranyérmek száma | Edző(k) / Kiemelt játékos(ok) |
|---|---|---|
| 1930-as évek | 2 (pl. 1932, 1936) | Komjádi Béla |
| 1952, 1956, 1964 | 3 | Gyarmati Dezső, Kárpáti György |
| 1976 | 1 | Gyarmati Dezső, Kárpáti György (edzőként) |
| 2000, 2004, 2008 | 3 | Kemény Dénes (edző), Szécsi Zoltán, Molnár Tamás, Biros Péter, Kiss Gergely, Kásás Tamás, Benedek Tibor |
A hazai vízilabda élet sokadik fénykorát éli napjainkban. Az 1930-as években Komjádi Béla edző vezetésével 2 olimpiát nyert a magyar csapat. Az 1952, 1956 és az 1964-es triplázás kapcsán pedig a játékosok közül Gyarmati Dezsőt és Kárpáti Györgyöt kell kiemelnünk. A két játékos aztán 1976-ban a partról vezette győzelemre az új aranygenerációt. A 2000-es években aztán a triplázás is sikerült, a Kemény Dénes vezette válogatott 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is a dobogó tetejére állhatott. Mindhárom csapatnak tagja volt Szécsi Zoltán, Molnár Tamás, Biros Péter, Kiss Gergely, Kásás Tamás és Benedek Tibor. Utóbbi a 2012-es londoni olimpiát követően a szövetségi kapitányi posztot vette át Keménytől.
A Vízilabda Sportági Elméleti Vizsga Információi
A képzés tervezett kezdete: 2023. A képzés tervezett befejezése: 2024. Az egyes tantárgyak befejezését követően a résztvevők az e-learning rendszerünkben tantárgyzáró vizsgát tesznek. Kétféle minősítés szerezhető: „Megfelelt”, illetve „Nem felelt meg”. Sikertelenség esetén a tantárgyzáró vizsga még két esetben - ingyenesen - megismételhető. A képzés díja 260.000 Ft, mely tartalmazza az elméleti és gyakorlati oktatást, valamint az iskola e-learning rendszerének teljes körű használatát.
tags: #vizilabda #sportagi #elmelet #vizsga #temakor
