Kásás Zoltán és az 1973-as vízilabda-világbajnokság
Kásás Zoltán, az 1972-es müncheni olimpia ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, későbbi szövetségi kapitány, kétszeres BL-győztes edző, valamint Kásás Tamás édesapja 1946. szeptember 15-én született Alpáron. Pályafutása során hat olimpián vett részt különböző szerepkörökben, játékosként egyszer, 1972-ben.
Kásás Zoltán pályafutásának kezdetei
Kásás Zoltán a mai Tiszaalpárról került a fővárosba, ahol a margitszigeti uszodában figyelt fel rá az Újpesti Dózsa ismert szakembere, Técsőy Henrik. Eredetileg úszóként járt a lila-fehérek foglalkozásaira, de édesanyja a Ferencváros elkötelezett híve volt, ezért sokáig nem maradhatott eredeti egyesületében. Az FTC-vel 1968-ban bajnoki címet ünnepelhetett. Már két esztendővel korábban, 1966-ban bemutatkozhatott a válogatottban is. Gallov Rezső, a kiváló újságíró és vízilabda-szakember 1969-ben így írt róla és Görgényi Istvánról: „1962-1963-ban ismerkedtek meg közelebbről a vízilabdázással. Kásás Vízvári Károly, Görgényi Brandy Jenő tanítványa. Az erős felépítés mellett jellemzőjük a kitűnő úszókészség, gyorsak, s egyaránt még egy kissé bajban vannak, ha történetesen rájuk marad egy-egy indított támadásuk befejezése is. 1964-1965-ben már az OB I-ben szerepeltek, együtt kerültek be az ifjúsági válogatottba is. A Görgényi-Kásás hátvéd kettőst azóta még szorosabb szálak fűzik egymáshoz, a két rokonszenves fiú jó barátságot kötött, megértette egymást a vízben és a parton is.”
1966-ban Kásás Magdeburgban a svédek ellen nyert csapatunkban szerepelt. Münchenben, az ötkarikás játékokon mind a nyolc találkozón játéklehetőséget kapott Rajki Béla szövetségi kapitánytól. Ötször kezdőként játszott, háromszor csereként ugorhatott vízbe. Két gólt szerzett, egyet a Szovjetunió ellen, az utolsó játéknapon. Azonban a végső sikerhez az is kevésnek bizonyult, a 3-3-as végeredmény az ellenfélnek kedvezett. Kásás úgynevezett kiszolgáló, előkészítő embernek számított, a hálókat ritkábban zörgette meg. Gyűjteményében szépen csillog az az arany, amit 1973-ban, Belgrádban nyert el a világbajnokságon.
Az 1973-as belgrádi világbajnokság
Az 1972-es müncheni olimpián az amerikai úszó, Mark Spitz hét aranyérmet nyert, amely hihetetlen teljesítmény az úszásra irányította a figyelmet. Ez lódította meg a vizes sportok nemzetközi szövetségének (FINA) gépezetét, amely már a következő évre, azaz 1973-ra kiírta a zászlaja alá tartozó sportágak közös világbajnokságát. A történelmi rendezés jogát Belgrád nyerte el.
A jugoszláv fővárosban négy sportágban (úszás, vízilabda, műugrás és szinkronúszás) 686 sportoló mérte össze tudását. A magyar küldöttség négy érmet szerzett, melyek közül kettő arany volt. Hargitay András 400 vegyesen győzött, és a férfi vízilabda-válogatott is aranyérmes lett.
Az első pólós arany története
A magyarok a legendás Tasmajdan uszodában oktatták az egész világot: kilenc meccsből nyolcat nyertek és csak a hazaiakkal játszottak 3-3-as döntetlent. Nem volt meglepetés, hogy három évvel később olimpiát nyert a vb-győztes gárdára épülő válogatott.
Az 1972-es müncheni olimpia első helyéről döntő mérkőzésen a veretlen magyar válogatott 3-1-re vezetett a szovjet csapat ellen, de aztán Szívós Istvánt kipontozta a román játékvezető, majd Leonyid Oszipov szépített, Alekszandr Sidlovszkij egyenlített. A tanulság kézenfekvő volt: kell Szívós mellé egy másik óriás. Gyarmati Dezső, a Rajki Bélát váltó szövetségi kapitány behívta a 22 éves Csapó Gábort.
Belgrádban, 1973. szeptember 7-én újabb sorsdöntő mérkőzésen találkozott a magyar és a szovjet válogatott. Csapó Gábor átpöckölte a labdát Vlagyimir Zsmudszkij, majd Szergej Severnyev kapus fölött is. Az 5-4-es győzelemmel a magyar csapat 1964 óta először múlta felül a szovjet együttest nagy versenyen.
ECC 1973-74. Semi-finals. Bayern München - Újpesti Dózsa SC. Full match.
A világbajnok csapat
A világbajnok csapat tagjai:
- Balla Balázs
- Bodnár András
- Csapó Gábor
- Cservenyák Tibor
- Faragó Tamás
- Görgényi István
- Kásás Zoltán
- Konrád Ferenc
- Molnár Endre (kapus)
- Sárosi László
- ifj. Szívós István
A magyar csapat mérlege a világbajnokságon: 2 arany, 1 ezüst, 1 bronz.
Kásás Zoltán játékosként és edzőként
Kásás Zoltán 1972-ben, Münchenben olimpiai ezüstérmet nyert, 1973-ban világbajnoki, 1974-ben Európa-bajnoki címet szerzett. Az 1976-os montreali diadalról már lemaradt. Később edzőként is sikeres karriert futott be. Szöulban, 1988-ban, az olimpián az ötödik helyezésig kormányozta csapata hajóját. A szerb Becsej, illetve a görög Olympiakosz Pireusz alakulatával a Bajnokok Ligája győztese is lett. A hazai csapatok közül edzőként 2009-ben a Szegeddel LEN-kupát nyert. Karrierje során Ausztráliában is vállalt munkát.
A magyar nemzeti válogatottban dr. Kemény Dénes mellett két olimpiai győzelemből vette ki nagyon aktívan a részét: 2004-ben, Athénban, majd 2008-ban, Pekingben is segítette a kapitányt.
Kásás Zoltán fia, Kásás Tamás 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is olimpiai bajnok lett, minden idők egyik legjobb vízilabdázójává nőtte ki magát.
tags: #vizilabda #valogatott #1973 #kasas
