Az afroamerikai játékosok történelmi útja az NFL-ben: a kezdetektől a tiltakozásokig

Az amerikai foci minden szinten dominálja a sportvilágot, miközben számos kihívással néz szembe. Ennek ellenére az NFL és egyetemi szintű változata továbbra is rendkívül népszerű, nemre, fajra, életkorra, társadalmi osztályra és politikai nézetekre való tekintet nélkül. Sok elemző tréfásan megjegyzi, hogy az NFL iránti rajongás talán az egyetlen dolog, amiben mindenki egyetért. A televíziós nézettség tekintetében ma is rendkívüli népszerűségnek örvend: példának okáért 2018-ban az ötven legnézettebb adásból harmincnégy NFL közvetítés volt.

Az amerikai foci népszerűsége könnyen értelmezhető gazdasági szempontból: egy átlagos NFL-csapat franchise értéke jelenleg 2,86 milliárd dollár a Forbes szerint, ami több mint hatszoros növekedést mutat az elmúlt húsz évben. Valójában a Disney parkokon kívül egyetlen kulturális termék sem köti össze az amerikaiakat úgy, mint az NFL. Ez a külső szemlélő számára, de sok amerikai számára is azt az érzetet kelti, mintha az NFL mindig is erős lett volna. Azonban korai időszakának nagy részében a profi futball egy behatárolt, regionális sportág volt, amely csak az 1950-es évek végén vált nemzeti szinten is elismertté. Hosszú ideig a baseball volt a nemzet sportja. Az amerikai közmegegyezés szerint az NFL elismert kiindulópontja az úgynevezett „Greatest Game Ever Played”, a Baltimore Colts és a New York Giants 1958-as bajnoki mérkőzése volt. Nagy jelentőséggel bírt, hogy a televízió közvetítette a mérkőzést, amely legendás párharcot hozott. 1965-ben a The Harris Poll megállapította, hogy a profi futball átvette a baseball helyét az ország kedvenc sportjaként. Azóta is tartja ezt a pozícióját.

Az amerikai foci gyökerei és a brutalitás korszaka

Az amerikai foci korai története, minden brutalitása ellenére, meglepő módon az elit egyetemekhez kapcsolódik. Kevesen tudják, de az 1950-es évekig ez a sport valójában nem volt igazán népszerű. A foci a maga kis zárt világában élt, ahol más szabályok uralkodtak - pontosabban, alig voltak szabályok. Mindenki tisztában volt vele, hogy veszélyes, és éppen ezért vonzotta a játékosokat. Hogyan vált a „bostoni játék” milliárdos sportüzletté, és miért nem tiltották be már az elején? Valójában be is tiltották egy időre, de ez még inkább növelte a népszerűségét. Az amerikai foci őstörténetéhez utazunk ma vissza.

Az erőszak mindig is megkülönböztette az amerikai focit a többi csapatsporttól, ami nem hasonlítható össze a rögbi durvaságával. Az amerikai foci egyértelműen szabályos verekedésekből fejlődött ki, míg a rögbi a fair play egyik legerősebb bástyájának számít. A tizenkilencedik században az egyetemisták egyesítették a futball és a rögbi szabályait, bár pontosabb lenne azt mondani, hogy szinte alig voltak szabályok. Az így létrejött játék lehetőséget adott az idősebb diákoknak arra, hogy demonstrálják fölényüket a fiatalabbak felett. Az amerikai egyetemek átvették ezeket az angolszász hagyományokat, azonban számukra a játék elsősorban az erősek kiválasztásának és szerveződésének eszköze volt. A játékok nagyrészt rendezetlenek maradtak, minden iskola a saját futballját játszotta.

Majdnem minden híres iskola hozzájárult a mai szabályok kialakításához, de a legfontosabb ötleteket a Yale-es Walter Camp hozta, akit később az „amerikai futball atyjaként” emlegettek. Camp, amíg a Yale hallgatója volt, olyan szabályokat vezetett be, amelyek alapjaiban határozták meg a modern futballt, beleértve a játékosok számának 15-ről 11-re való csökkentését. Az utolsó és kétségkívül legfontosabb újítás, amely az amerikai focit végül egyedülállóan „amerikaivá” tette, az interferencia, vagyis a blokkolás legalizálása volt. Ez a taktika a rögbi szabályai szerint szigorúan tilos volt, de az amerikai fociban engedélyezetté vált, és ezzel alapvetően megváltoztatta a játék dinamikáját.

Az 1900-as évek elején maga a játék még halálosan brutális volt. A játékosok tömeges, zárt formációkba tömörültek és sisak nélküli fejüket faltörő kosként használták. A labdával szaladókat gyakran az akár összesen fél tonnát nyomó védelem szinte teljesen összepréselte. Sporttörténészek szerint a túlzott brutalitás következtében 1905-ben jelentős változás történt, amikor a legmagasabb szintről avatkoztak be. Theodore Roosevelt elnök, aki maga is nagy focirajongó volt, és akinek fiai is játszottak, több egyetemi futballedzőt hívott meg a Fehér Házba. Roosevelt figyelmeztette őket, hogy ha nem tisztítják meg a sportot az erőszaktól, betiltja. A Chicago Tribune „halálaratásnak” nevezte a 19 halálesetet és 137 súlyos sérülést hozó 1905-ös évadot. Az egyetemközi konferencián - amely a National Collegiate Athletic Association (NCAA) előfutára lett - végül meghozták a hőn áhított módosításokat. Lehetővé tették az előre passzot, eltörölték a veszélyes tömegformációkat és egy semleges zónát hoztak létre a védők és a támadók között.

Az NFL integrációjának úttörői: fekete játékosok a ligában

A sport világában, főleg a profi szinten az atléták mindent kapaszkodót kihasználnak, hogy versenyben maradhassanak. Annak ellenére, hogy az 50-es, 60-as, 70-es években már rengeteg afroamerikai játszott, úgy tartották, hogy mi nem tudunk egyes posztokon megfelelően teljesíteni. In a time where establishments such as restaurants, hotels, performance venues and stadiums were separate, and often far from equal, professional sports competitions varied greatly from the game played today. Despite these tense social conditions (and 20 years before the Civil Rights Act of 1964), four valiant men helped integrate the NFL in 1946, one year before Jackie Robinson smashed professional baseball's color barrier.

1920-ban Fritz Pollard became the first African-American to play in the NFL during its formative years. However, in the years after Fritz’s departure, the NFL owners imposed a “gentleman’s agreement” preventing the signing of more black players. The Los Angeles Coliseum threatened to evict the Los Angeles Rams unless the team signed an African-American player, which set the stage for UCLA stars Kenny Washington and Woody Strode to the roster. Washington led the nation in scoring in 1939, playing 580 out of 600 minutes for the Bruins en route to becoming first All-American UCLA player. Despite his obvious athletic prowess, there was no place for Washington at the professional level. After signing with the Los Angeles Rams, Washington had three solid NFL seasons, with highlights including 7.4 rushing yards per attempt. Washington’s UCLA teammate, Woody Strode, also signed with the Rams in 1946. After his first season alongside Washington at the Rams, Strode decided to pursue other career paths, citing issues such as a lack of playing time and constant racial abuse as contributing factors to his quick departure. Fortunately, Strode found success in other talents, making his professional acting debut in the 1960s.

After an All-American career at The Ohio State University, Bill Willis joined the newly-formed Cleveland Browns of the All-America Football Conference playing defensive tackle. Marion Motley joined the Cleveland Browns in 1946 alongside Willis. Playing on both sides of the ball, Motley demanded respect on and off-the-field with his focus on game performance. Unpleasant and racially charged moments were not foreign. „I soon won the respect of my opponents,” Willis said. „They learned that I could take it and dish it out, and I didn’t really have to play dirty ball to hold my own.” „They found out that while they were calling us n*ggers and alligator bait, I was running for touchdowns and Willis was knocking the sh*t out of them," Motley once said.

Fekete játékosok mérföldkövei az NFL-ben

A fekete irányítók útja: sztereotípiáktól a sikerekig

Miért törvényszerű az, hogy az NFL-ben feketék a legjobb futók és elkapók? Ennyire egyszerű lenne a képlet a világ legbrutálisabb ligájában? Annak ellenére, hogy az 50-es, 60-as, 70-es években már rengeteg afroamerikai játszott, úgy tartották, hogy mi nem tudunk egyes posztokon megfelelően teljesíteni. Az első, a liga hőskorában kezdőként lehetőséget kapó fekete irányítót, Marlin Briscoe-t a szokásoknak megfelelően védőnek draftolta a Denver Broncos 1968-ban, mivel az akkori hiedelmek szerint túl alacsonynak és vékonynak tartották az eredeti posztjára. Aztán amikor néhány meccsre be kellett ugrania passzolni, még ma is álló újoncrekordot döntött. De ennyi jutott neki, többé senki nem alkalmazta a center mögött. 1976-ig játszott az NFL-ben, ahol elkapóként 30 touchdownig jutott. „Csak arra emlékszem, hogy a csapattársaim és a szurkolók mennyire támogattak és biztattak. Abban az időben elég sokan aggódtak, hogy a fehér játékosok nem hallgatnak majd egy feketére, de semmi ilyesmi nem történt velem. Tudtam, hogy én nyithatok ajtót a többi afroamerikai irányítónak a ligába. (…) Aztán rájöttem, hogy a hátam mögött taktikai megbeszéléseket tartottak az edzőim a cseréimmel.” Nagy átlagban viszont még mindig elenyésző az afroamerikaiak aránya az NFL legfontosabb posztján. Egy 2017-es kutatás szerint az elmúlt 14 évben alig javult a helyzet. Holott az utánpótlás adott, azzal nem lehet baj.

Amerika éppen most ismerkedik a Baltimore Ravens újonc irányítójával, Lamar Jacksonnal. A 22. születésnapját január 7-én ünneplő játékos azonnal bizonyított: már az első percben kiderült, nem csak eszeveszetten fürge, de fejben és karban sem gyenge. Szemtelenül fiatal, messze nincs még kész, csiszolatlan gyémánt. Jacksonról már az egyetemen kiderült, hogy nem átlagos a posztján. Az egy dolog, hogy kiválóan passzolt, és három év alatt összesen 69 TD-t hozott össze a levegőben, ám a futóstatisztikái miatt emelkedett ki igazán a korosztályából. A távolról picit vékonynak tűnő, de 188 centiméteres magassága ellenére 96 kilogrammos irányító nem viccelt, földön még 50 touchdownt is betett a közösbe. Hiába minden szám, minden rekord és elismerés, Lamar Jacksonról csak kevesen hitték el, hogy valaha lesz olyan csapat a profik között, amelyik esélyt ad neki a franchise legfontosabb elemeként, irányítóként. Egy-egy szerencsétlennek tűnő esetből viszont néha még profitálhat is a csapat. A középszerűségtől már egy ideje szenvedő Baltimore Ravens kezdője, a 2013-as Super Bowl sztárja, Joe Flacco megsérült, így Jackson két hete végre megkaphatta a lehetőséget a legjobbak között. Az eredmény? Hát hogy is tudták volna? Teljesen kiszámíthatatlan, félelmetes fegyver. Bármelyik fekete irányító, aki így tud futni, megkapná, hogy nem tud dobni. Jacksonnak a passzpontossággal olykor még meggyűlik a baja. Ne feledjük, hogy egy újoncról beszélünk, aki eddig mindössze két meccset kapott, a berobbanását jelző egyéb fantasztikus mutatók mellett ez egyelőre nem akkora probléma.

Egyre többször merül fel Michael Vick neve, amikor Lamar Jackson a téma. Vicket emberi cheat code-nak tartották, hihetetlen kultusza van, ha futóirányítókról beszélünk, vele kezdődik és zárul a mondat. Ha 2007-ben illegális kutyaviadalok szervezése miatt nem kerül 21 hónapra börtönbe, talán ő lehetett volna a legnagyobb sztár a saját kategóriájában, és a maga idejében. Egyes hírek szerint Jacksonnak is érnie kell mentálisan még az NFL-re, de idővel simán lekörözheti a nagy elődöt. Óvatosnak kell lennie, azért nem szoktunk annyi ütést állni, mint amennyibe ő beleállt az elmúlt két hétben. Ez nem olyan, mint amikor állsz egy helyben és védenek. Ha futsz, sérülést kockáztatsz. Newton szuper atléta, akihez a közelebbi múltból az azóta országos ősellenséggé és politikai aktivistává átalakuló Colin Kaepernick hasonlítható. Kapernicket anno visszafogták, idővel nem futhatott már annyit, a fal mögött kellett dolgoznia, ám karban nem volt elég pontos.

O.J. Simpson pere és az NFL botrányai

Az 1969-es draft első választottja, Orenthal James Simpson nyerte a képzeletbeli aranyérmet a nem éppen dicsőséges versengésben. A karrierje nagy részét a Buffalo Billsben töltő futó rekordot állított fel, mint az első olyan játékos, aki 2000 yard fölé jutott egy idényben (ráadásul 14 meccsen érte ezt el), illetve a nevéhez fűződik még a legtöbb yard/meccs átlaga egy év alatt, amely jelenleg 143.1 yard. Simpson még ebben az évben elvált feleségétől. A sikeres karrier után 1985-ben a sztár újra megtalálni vélte az igazit, ezúttal Nicole Brown személyében. Született két gyermekük, házasságuk viszont O.J. viselkedése miatt megromlott, feleségét verte, így az asszony feljelentette őt, és végül 1992-ben váltak el. O. J. sosem nézte jó szemmel, hogy volt felesége más karjaiban találta meg a boldogságot, aminek 1994-ben végül egy kettős gyilkosság lett az eredménye. O.J. ügyvédei tanácsának ellentmondva nem adta fel magát, menekülni akart. Fehér Ford Broncójának üldözését az amerikai televíziós csatornák adásukat megszakítva közvetítették. Simpson végül feladta magát, és nemsokára el is kezdődött a per. A tárgyalás során a kilenc fekete-, két fehérbőrű és egy latin esküdtből álló testület ártatlannak mondta ki Simpsont a gyilkosságokban. Az eljárás során a média befolyása óriási volt, mindenki ezzel a történettel foglalkozott az Egyesült Államokban. Hiába a felmentő ítélet, O. J. 2007-ben végül mégis börtönbe került, csak nem emberölés, hanem fegyveres rablás, emberrablás és bűnszövetkezés vádjával. Visszavonulása után színészként talán a Csupasz Pisztoly-filmek Nordbergjeként maradt meg az emlékezetünkben az idén 67. Hazánkban 2004-ben tűzte először műsorára a Sport TV a Super Bowlt.

Hogy miért is hallunk ennyi botrányról az NBA-ben és az NFL-ben? Főleg előbbinél megfigyelhető, hogy pénztől függetlenül mindenki játssza a játékot, gazdag fehér fiúk és szegény fekete srácok egyaránt. Ugyanazokat az embereket tartják maguk mellett, akikkel anno bandáztak gyerekként. A rossz társaság pedig rossz döntéseket szül. Kábítószerek, nők, piák, fegyverek... És már kész is a baj. A statisztikák nagyjából azt mutatják, hogy az NFL-játékosok letartóztatási aránya messze elmarad az NBA-től és az amerikai átlagtól is.

Colin Kaepernick és a himnusz alatti térdelés: egy sportoló kiállása

Egy évvel ezelőtt Colin Kaepernick alaposan felforgatta az NFL életét, amikor úgy döntött: azzal hívja fel a figyelmet az afroamerikaiakat ért rendőrségi támadásokra, hogy letérdel az amerikai himnusz alatt. Cikkünkben bemutatjuk, hogyan lett az NFL egyik legtehetségesebb játékosának tartott irányítóból az amerikai sport legmegosztóbb figurája. Colin Kaepernick négyéves volt, amikor Turlockba költöztek. Milwaukee-ban született, fehér és fekete szülők gyermekeként, akik úgy döntöttek, örökbe adják. Nem sokkal később Rick és Teresa Kaepernick adoptálta. A párnak ekkor már volt két saját gyermeke is, Kyle és Devon. A fiatal Colin sokszor szembesült azzal, hogy az emberek egyből látják, biológiailag nem tartozik a Kaepernick-családhoz. „Nyaranként sokszor fordult elő, hogy kocsival kirándulni mentünk, és különféle motelekben aludtunk” - mondta Kaepernick 2015-ben a US magazinnak. És minden évben, minden motel előcsarnokában ugyanaz a dolog történt meg, függetlenül attól, mennyire álltam közel a családomhoz. Valaki odalépett hozzám - általában egy ideges menedzser - aki megkérdezte tőlem: "Elnézést. Segíthetek valamiben?"

Az egyetemek érdeklődtek iránta dobójátékosként és irányítóként is, ő azonban hamar világossá tette, hogy számára a foci előnyt élvez. Egyedül a Nevadától kapott ösztöndíj-ajánlatot. Reno volt az a hely, ahol igazán felismerték a Kaepernickben rejlő potenciált, és az afroamerikai közösség iránti érdeklődése tovább nőtt, különösen azt követően, hogy szembesült azzal, mennyire más körülmények között nőttek fel csapattársai. „Láttam őt átalakulni, fejlődni, nevezzük akárhogyan” - mondta John Bender, a csapat egyik támadófalembere. „Hatalmas dolog volt számára, hogy rátalált az identitására, mert fekete irányítóként gyakran érték rasszista inzultusok a fehérek részéről. Másoktól pedig azért kapott hasonlóan rasszista megjegyzéseket, mert fehér család nevelte fel. Hogyan illene ő ebbe a közegbe?”

Kaepernick nem csak a pályán, de az órákon is jól teljesített. Diplomáját meg is szerezte üzleti menedzsmentből. Amikor csatlakozott a Kappa Alpha Psi - zömében feketékből álló - testvériséghez, a tagok úgy gondolták, abban a pillanatban ki fog lépni, ahogyan sor kerülne a különböző rituálékra, a közösségi szolgálatra, a testvériség történetéről szóló egész éjszakás tanulásra. „A folyamat nem egyszerű” - magyarázta Olumide Ogundimu, aki manapság a Las Vegas-i rehabilitációs kórház menedzsereként dolgozik. „Ennek során felszínre kerülnek az erősségek és a gyengeségek. Neki csak erősségei voltak.” A Kappa Alpha Psi kiállt Kaepernick mellett, írtak egy levelet az NFL-komisszár Roger Goodellnek, és a liga központjánál rendezett Kaepernick-párti tüntetésen is részt vettek.

Kaepernick a 2012/13-as szezonban Super Bowlba vezette a San Francisco 49erst. Élete talán legnagyobb győzelme az volt, hogy egy brutálisan hideg decemberi estén legyőzte Tom Brady-t és a New England Patriotsot, méghozzá 41-34-re. „Ez lehetett a legjobb meccse irányítóként, és egyike volt a legjobbaknak, amiket valaha láttam” - mondta az NBC szakértője, Cris Collinworth egy interjúban. A rájátszásban legyőzték a Green Bay Packerst is. A Super Bowlban kikaptak a Baltimore Ravenstől, miután a hétyardos vonalról nem tudtak TD-t szerezni az utolsó másodpercekben, de az irányító körüli izgatottságra ennek nem volt hatása. „Komolyan azt gondolom, hogy Colin Kaepernick a játék történetének egyik legjobb irányítója lehet” - ezek már az ESPN elemzőjének, Ron Jaworskinak a szavai. „Imádom a képességeit. Úgy gondolom a határ a csillagos ég.”

Kaepernick manapság (és vélhetően ez élete végéig így lesz) leginkább egy egyszerű, csendes gesztus miatt került ebbe a helyzetbe. Ő az az irányító, aki tavaly az NFL-meccsei előtt letérdelt az amerikai himnusz alatt, ezzel tiltakozva a társadalmi igazságtalanság, különösen a fekete közösséget ért rendőrségi atrocitásokkal szemben. Hirtelen ezek az egyébként elképesztően fontos és valós problémák - a rendőrségi erőszak, az elnökségi politika, az olyan faji jellegű ellentétek, amelyek mind a mai napig jellemzőek például Charlottesville-ben - Kaepernick gesztusának szűrőjén keresztül jelentek meg. A Time magazin például címlapon hozta a térdelő játékost a következő szavak kíséretében: „A veszélyes háború.” Az NFL - és a 32 tulajdonos, akik között egyetlen afroamerikai sem található - az amerikai sport egyik legkonzervatívabb közege. A tulajdonosok közül hétről biztosan tudjuk, hogy legalább egy millió dollárral járultak hozzá Trump kampányához, ami lényegesen nagyobb összeg, mint amit más sportok vezetőinél láthattunk.

Kaepernick hiányában más játékosok követik a példáját, és térdelnek a himnusz alatt. Néhányan tüntetni fognak, páran egyenesen bojkottra készülnek. A játék nélküle is folytatódik, így a szurkolók által viselt mezeit ma már leginkább politikai állásfoglalásként kell kezelni, mintsem sportrelikviaként. Barátai szerint Kaepernick tudatosan döntött úgy, hogy hátrébb vonul a közélettől, azt szeretné ugyanis, ha a párbeszéd nem róla folyna, hanem azokról a problémákról, melyekre igyekezett felhívni az emberek figyelmét. Így aztán, ha lesz olyan csapat, amelyik hajlandó leigazolni, fel fog állni a himnusz alatt.

tags: #volt #nfl #fekete #jatekos

Népszerű bejegyzések:

• részletes útmutató a teremfocihoz
• Pénzügyi szempontok az OTP Bank szolnoki fiókjában
• Liverpool-Manchester City meccs
• Magyarország ezüstérme az 1995-ös női kézilabda-világbajnokságon
• a helyi labdarúgás Pilisvörösváron