Vona Gábor: Politikai Pályafutás, Belső Konfliktusok és Családi Titkok
Vona Gábor politikai pályafutása és magánélete számos vihart élt meg az elmúlt évtizedekben, melyekről felesége, Vona-Szabó Krisztina részletesen beszámolt egy könyvben. Ez a mű betekintést enged a Jobbik egykori elnökének személyiségébe, a párt belső működésébe, valamint a politikai élet árnyoldalaiba.
Vona-Szabó Krisztina könyvének tükrében: A Jobbik belső világa
A feleség vallomása
Vona-Szabó Krisztina könyvének alaphangja egy személyes magyarázat arról, hogy miért vádolták és rágalmazták férjét szinte állandóan. „Húsz éve együtt élek egy emberrel, aki soha nem volt náci, sem fasiszta, sem korrupt, sem tolvaj, sem semmi ilyesmi. Azért tudom, mert nem élnék együtt egy náci, fasiszta, korrupt stb. tolvajjal” - írja. A Jobbik volt elnökének felesége szerint „oktatási időszak nélkül zuhantunk a nagypolitikába, mikor a férjem elnök lett.”
A könyvből az is kiderül, hogyan született meg a Jobbik egyik legerősebb marketing produktuma, a Magyar Gárda ötlete. „2006 karácsonyán pattant ki Gábor fejéből a szüleim házában, egészen pontosan a fürdőszobában, zuhanyozás közben.”
Belső konfliktusok és árulások
Vona-Szabó Krisztina nem csak szervezeti kérdésekről, hanem személyekről is írt. Jelzésértékű például, amit a Jobbik erős emberéről, „Toroczkai Laciról”, jegyez meg: tőle az akkori pártelnök kicsit tartott, mert „nem integrálható, hisz az ő ideológiája leginkább a "toroczkaizmus”, legjobban ugyanis saját magát szereti hallgatni és követni, de mivel még a DK-s is rá voksolt, végül is néppárti volt a maga módján.”
Több belső információ közül talán az egyik legerősebb, amikor Vona-Szabó Krisztina arról ír: „a néppárti irány Jobbikon belüli szabotálói egész egyszerűen ostobák voltak. Nem érték fel ésszel, hogy ez nem árulás (…), hanem az egyetlen módja annak, hogy a Jobbik egyszer lehetőséget kapjon a kormányzásra.”
A könyvből az is kiderül, hogy Vona Gábort többször megkérdezte felesége, mégis hogyan lehetséges az, hogy az őt folyamatosan támadó Novák Előd neje ott üldögél mellette a Parlamentben „köldökig húzott dekoltázzsal hétről hétre” azután is, hogy férjét kirakták a pártból. Vona-Szabó Krisztina szerint ugyanis „egy sértett, megalázott, szerelmes nőnél nincs veszélyesebb. Még ha Előd jogosan is lett eltávolítva, mert a viselkedésével rászolgált, Dórának a férje, három gyermekének apja, az ember, akire mindenkinél jobban felnéz, akivel - az ő olvasatában - Vona Gábor elbánt.”
A feszült helyzetet jól illusztrálja a következő párbeszéd: „- Szerinted - tettem fel a kérdést Gábornak többször - nem gyűlöl téged? Én gyűlölnélek. És ha gyűlöl, szerinted mennyire lehet bízni benne? Mennyire szerencsés, ha ott ül a frakcióüléseken, ott van a levelezőlistán, mindenhez hozzáfér és mindenbe be van avatva? Gábor széttárta a karját és azt mondta: - Tudom, hogy te túl büszke lennél, mintsem ott üldögélj Előd mellett a parlamentben fordított esetben. Azt hittem, ő sem fog mellettem…”
A Jobbik volt elnökének felesége szerint „sokan felismerték Gábor zsenijét” (…), ezért próbálták először nevetségessé tenni például a cukikampányozással (…), de aztán szerinte, amikor ez nem hatott, „Orbán kiadta rá a kilövési engedélyt.”
A politikai csaták egyik legfontosabb része évekig az volt, hogyan viszonyul a Jobbik a Pride-hoz. Vona-Szabó Krisztina személyes álláspontja a könyvben olvasható: „Soha életemben nem voltam a Pride-on. Nem éri el az ingerküszöböm, nem foglalkozom vele. Igen, tudom, a Jobbik elnökének párjaként ez elég furán hangozhat minden - egyébként egyformán előítéletes és szemforgatós - körben, de nem értettem, a kordon túloldalán dobálózók pontosan mit akarnak? Hogy az ordibálástól meg tojástól vagy paradicsomtól elmegy a vonulók kedve? Vagy nekik jó érzés magukból totál kivetkőzve gyalázkodni, s a habzó szájukkal bejárni a világsajtót?”
Politika és magánélet árnyoldalai
A politika után Vona-Szabó Krisztina a családi háttérről, illetve közös gyermekükről is ír. Méghozzá arról, amikor Vona Gábort az Erzsébet téri Gárda-rendezvényről "bilincsbe verve hurcolták el a rebiszesek 2009 nyarán." Ennek hatása a fiukra, Benedekre drámai volt: „Benedek csak a tévében látott néhány képkockát, próbáltam kímélni, de én sem tudtam máshonnan tájékozódni - mégis, ez a néhány momentum hosszú-hosszú évekre tönkretette a lelkivilágát” - írja a könyvében Vona-Szabó. „A mai napig, ha meglát egy rendőrautót vagy egyenruhást, azt kérdezi, értünk jönnek-e, tettünk-e valami rosszat.”
A könyvből az sem maradt ki, hogy Vona Gábor megcsalta feleségét. Megtudhatjuk, hogy mi történt a 2010-es választási kampányban a házaspár hálószobájában. „Ostobaság a törvényszerűen feltűnő másik nőt kurvázni, pocskondiázni, becsmérelni, mert egy sziklaszilárd kapcsolatról lepattan minden próbálkozó. Ha a megcsalt fél nem gondolkodik el a saját felelősségén, akkor a kapcsolat helyre sem hozható. A megjelenő harmadik nem ok, hanem okozat. (…) Volt, hogy el akartam válni, s annak ellenére, hogy tisztában voltam a saját felelősségemmel, az egómat borzasztóan bántotta, ami történt. Őszintén megbeszéltük, mi a fene is zajlott az életünkben hónapokon keresztül. Gábor is szenvedett, nem csak én. (…) Rengeteget tanultunk belőle: önmagunkról, egymásról, talmi csillogásról, pillanatnyi sikerekről, mélységről, összetartozásról, szeretetről, arról, mi igazán számít.”
Vona-Szabó Krisztina összegzésképpen leírja, hogy élete felét a pártpolitika közelében töltötte, „szemlélője, véleményezője, kis részben alakítója, de leginkább elszenvedője volt az eseményeknek.”
Vona Gábor politikai metamorfózisa és botrányai
A Jobbik élén: kezdetektől a néppártosodásig
Vona Gábor 2006 és 2018 között volt a Jobbik elnöke. Ebből a bő tíz éves szakaszból videók és azokból származó idézetek segítségével vázolható fel Vona Gábor rövid politikai portréja és a párt ideológiai változása.
- 2008: A Magyar Gárda alapítója a cigányokról. „Ki kell mondani sajnos, hogy ma Magyarországon - ez nem kollektív ítélet, de sajnos a nagy többségére igaz a cigány kisebbségnek - a jelen pillanatban olyan környezetben élnek, olyan környezetben nőnek fel és szocializálódnak, hogy magyart megverni, meggyilkolni, megrövidíteni, meglopni, megcsalni az érdem.”
- 2010: Zsidózások, holokauszt. Rövid összeállítás olyan idézetekkel, mint a „már a könyökömön jön ki a holokauszt,”, vagy hogy „milyen nemesen, milyen méltóságbeli és egyszerű módon vertük bele az SZDSZ gőgös orrát a padlóba”.
- 2014: Vona Gábor szerint újra be kellene vezetni a halálbüntetést. Részlet a rövid videóból: a Jobbik céljai a csendőrség, halálbüntetés és kémiai kasztrálás bevezetése, ami egy „nagyon ártatlan kémiai beavatkozás, amely abban segít, hogy lehűtse azoknak a kedélyeit, akiknél túlszaladt a pumpa”.
- 2014: Jobbik-gyűlés az egykori esztergomi zsinagógában. Ebben a kampányrendezvényben kódolva volt a feszültség. A jobbikosokat tüntetők várták a volt zsinagóga előtt, Vona Gábor viszont megmagyarázta, hogy miért nincs baj ezzel a rendezvénnyel: „Ha én antiszemita vagyok, akkor miért jövök zsinagógába? Azért jövök zsinagógába, mert nem vagyok antiszemita és nem vagyok náci! (…) A magyar ember történelmileg, kulturális, de tovább megyek, biológiailag is vagy történelmi szempontból is alkalmatlan a rasszizmusra.” Végül persze előkerül a holokauszt is, illetve az, hogy Vona szerint egyesek hogyan élnek vissza vele: „ez az igazi rasszizmus, ez az igazi antiszemitizmus: amikor valaki a saját szülei, nagyszülei tragédiáját arra használja föl, hogy ócska, politikai és gazdasági haszonszerzést folytasson, hogy mint valami furkósbotot, használja a holokausztot, amivel a magyar társadalom fejét veri. Mesterségesen bele akarja táplálni a magyar emberekbe a bűntudatot - na ez a rasszizmus, és ez az, amit én visszautasítok.”
- 2016: A náci barátról. Ebben a videóban a Betyársereg vezetője, Tyirityán Zsolt azt mondja, hogy ő náci, Vona pedig azt, hogy Tyirityán a barátja, akkor neki van náci barátja? Vona Gábor: „Ezek szerint igen. De most akkor mit csináljak?”
- 2017: Akkor most van cigánybűnözés? Vona itt arról beszélt, hogy ha valakit megbántottak a politikájuk során, akkor „hajlandó bocsánatot kérni”. Ezután arról kapott kérdést, hogy miután többször beszélt korábban a cigánybűnözésről, szerinte továbbra is van cigánybűnözés? Vona Gábor szerint „amennyiben a cigánybűnözésen azt értjük, amit a Jobbik mindig is értett, akkor ez a fogalom egy létező jelenséget takar. Ugye ez arra vonatkozott, hogy vannak olyan speciális bűnelkövetési formák, és vannak olyan speciális kriminológiai jelenségek, amik a cigány kisebbségre jellemzőek. Van egyébként, hogyha ön megnézi a kriminológiai tankönyveket, akkor van női bűnözés is, van fiatalkorú bűnözés is. Ez nem jelenti azt, hogy minden nő vagy minden fiatalkorú bűnöző lenne, hanem ezek kriminológiai fogalmak, a Jobbik mindig ebben az értelemben használta ezt a kifejezést.”
A pártelnök néhány napja lapunknak azt mondta, hogy pártja most vált felnőtté. Akkor kamaszkori tévedésnek nevezte, hogy követelte a kilépést az EU-ból. Ugyanakkor ma is úgy látja, a kritikáik nagy része akkor is igaz volt. A néppártosodás mint politika marad a Jobbik fő vezérelve. A Jobbik pártstruktúrája nem változik, a parlamenti frakció élete igen. Új vezetője Volner János átadja elnöki pozícióját a vállalkozásfejlesztési bizottságban. A párt továbbra is keleti nyitást szorgalmaz.
A 2018-as választások eredményvárója is tartogatott pillanatokat: Bejött az egyik szervező hölgy, odalépett a pódiumhoz, majd látványosan leszedte a Jobbik szlogenjét, és a helyére tett egy nagy KÖSZÖNJÜK! Vona Gábor megérkezett a Jobbik eredményvárójára, az újságírók már feszülten várják a teremben őt. A legjobb programnak tartja a sajátjukat, és azt üzenték, közösen akartak építkezni, nem széthúzni akartak.
A Második Reformkor és aktuális politikai nézetek
Hídépítés és kritikus hangok
Vona Gábor bejelentette a Második Reformkor nevű párt megalakulását: a korábban civil szervezetként működő egyesület szerinte „az egyik legnyitottabb” szervezetté vált, az új párt célja pedig az lesz, hogy „hidakat építsenek.”
Az új politikai színtéren Vona Gábor is aktívan megnyilvánul. A 2RK elnöke szerint egy agresszív és bosszúszomjas kormányt csak egy agresszív és bosszúszomjas ember tud leváltani, ez Magyar Péter. Vona Gábor Magyar Péternek: „A választási részvétel erkölcsi kötelesség!” Az egykori jobbikos, a Második Reformkor Párt elnöke egy interjúban nyilatkozott kormányváltásról, Magyar Péterről és a Mi Hazánk sikereiről.
Vona Gábor elárulta legsötétebb titkát is, melyről úgy fogalmazott: „Mondjuk ki nyugodtan: kívülről nézve az egész történet ahhoz volt kísértetiesen hasonló, mintha az oligarcha kilóra megvette volna őket.”
Kiemeli továbbá, hogy „Mind benne vagyunk a slamasztikában. Politikai meggyőződéstől függetlenül mindenkinek szerepet kell vállalnia.” Más politikusokról is kritikus véleményt formál: „Márki-Zay Pétert Tóni fizeti? Számtalanszor, alattomos módon és nyilvánosan kérdőjelezte meg az én függetlenségemet.” Az ellenzék többi pártjához hasonlóan a Tiszának sincs gazdaságstratégiája. Az elénk táruló jövőkép lényegében egy cukorszirupba mártott nyalóka. Annyira édes, hogy már émelyítő. A „buta”, „iskolázatlan”, „tahó” Fidesz-szavazók miatt van minden baj - jöjjenek már a „diplomás”, „okos”, „felvilágosult” Tisza-szavazók! Vona nem akarja amúgy minősíteni a választókat, tiszteletben tartja a döntésüket, még ha fáj is az.
A labdarúgó mérkőzés incidens: Fütty, rasszizmus és politikai értelmezések
A gyermekek a stadionban és a térdelés körüli vita
A magyar válogatott korábbi, angolok elleni mérkőzésén történtek miatt az UEFA úgy döntött, üres lelátók előtt kell lejátszanunk a következő tétmérkőzést. Az MLSZ rést talált a szankció falán, és megszervezte, hogy 30 ezer 14 év alatti kisgyerek ülhessen a stadionban és szurkolhasson a mieinknek, ismét az angolok ellen. A meccs történelmi sikert hozott, amelyet még azóta is nehéz felfogni, de mégsem Nego vagy Nagy Zsolt fantasztikus játékáról beszélnek az emberek, hanem a kezdő sípszó előtt történt 5 másodpercről.
Az angol játékosok szokásos letérdelését füttyögés kísérte. Egyesek szerint semmi különös nem történt, mások szerint a már a gyerekeket is elárasztó rasszizmusnak lehettünk szem- és fültanúi. Az ádáz vita nemcsak a magyar közösségi média felületein, hanem nemzetközi szinten is tovább folyt.
Amikor meghallottuk a füttyszót, sokan biztosak voltak benne, hogy lesznek majd, akiknek kizárólag erről fog szólni a meccs. Akik a magyarokból kinevelhetetlen rasszizmust fogják felemlegetni, és bizonyítékot kiáltanak, hogy ez egy fasiszta ország. Ők azok, akik ilyenkor menetrendszerűen fájdalmas tekintettel állnak ki nyilatkozni, miközben legbelül valójában örülnek, mert újra dobott a sors nekik apropót, amin lefuttathatják egyetlenegy közéleti szoftverüket, a nácizást. "Drámai arccal lehetett ünnepet rontani és elmondani: tessék, ide jutottunk, már a gyerekek is rasszisták."
Más vélemények szerint még az sem igaz, hogy aki fütyült, mindenképpen rasszista, és ostobaságnak tartották, hogy egy rész cselekedetéért megbélyegezzék nem csak az összes stadionban lévőt, de egy egész generációt vagy egy egész nemzetet! Sokan azok közé tartoznak, akik nem értenek egyet a térdepeléssel, és a BLM-et több szempontból is óriási tévútnak tartják. Egy antirasszista mázba forgatott fordított rasszizmusnak. Örülnek, hogy Magyarország nem ült fel erre a vonatra, és annak is, hogy a csapatunk sem vesz részt benne. Egy viszont biztos: sem a térdepelés, sem a fütty nem mértékegység. Aki térdepel, még lehet rasszista, aki fütyül, még nem feltétlenül az.
Sokan kellemetlenül érezték magukat, meglepődtek és megdöbbentek. "Addig olyan szép volt minden, olyan megható volt látni a boldog gyerekeket." Úgy érezték, talán a jövőben minden meccsünkre ilyen közönség kellene. Ezt az idillt szaggatta szét teljesen váratlanul a füttyszó. Voltak, akik szerint "nem helyeslik a térdepelést, és akik szerint a focit nem lett volna szabad belekeverni ebbe a politikai konfliktusba, örömmel keverik bele a gyerekeket." Pedig azt a kérdést kellene feltenni, miért nem arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy méltósággal emelkedjenek felül egy ilyen helyzetben, hiszen az a legnagyobb győzelem, hanem arra, hogy menjenek ők is az iszapba birkózni, ahol mindenki csak veszíthet.
Az MLSZ helyzetéről is szó esett: "Amikor meghallottam a füttyöt, tudtam, szegény MLSZ ismét beleszaladt abba a bizonyos erdőbe. Kitalálnak egy nagyszerű választ a stadionbezárásra, megtöltik több ezer gyerekkel a lelátókat, megteremtik az ártatlanság és a büszkeség légkörét, kizárják a rasszista megnyilvánulások lehetőségét, erre mi történik?" Talán a mérkőzés előtt érdemes lett volna megkérni a közönséget, hogy amikor az angol csapat letérdel, csendben nyugtázzuk, ne adjunk újabb lehetőséget arra, hogy a szövetséget támadások érjék? Az MLSZ hallgatást választotta, bízva abban, hogy minden botrány három napig tart. "De arra jobb, ha felkészül, hogy abban az országban, ahol a gyerekek fütyülhetnek, és ennek a felnőttek örülnek, ott a felnőttek majd újra megdobálhatják az ellenfél játékosait."
A kísérő felnőttek felelősségét is felvetették: "Ez az egész nem az ő saruk, hanem a szüleiké, a szervezőké, a kísérőké." Azért, mert az egyik oldalon igazságtalanul rasszistáznak egy egész generációt, vagy mert a BLM exportálása egy totális tévút, ne akarjon a másik oldal úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Ez így nem egy bátor véleménynyilvánítás volt, hanem felelőtlen és teljesen felesleges butaság. "Mert mi van a mérleg nyereségserpenyőjében? A fene nagy büszkeségünkön kívül semmi. És a veszteségoldalon? Öt „apróság”. Ejtettünk egy pacát a győzelmünk feletti ünneplés tiszta lapjára. Kellemetlen helyzetbe hoztuk a saját játékosainkat, akik majd ismét magyarázkodhatnak nyugati klubjaikban. Adtunk egy magas labdát itthon és a nagyvilágban azoknak, akik amúgy is rasszistának akarnak látni bennünket. Újra kiabáljuk az ügy kapcsán az összes és kölcsönös huszadik századi sérelmünket a kommentmezőben. Beletoltuk a gyermekeinket egy olyan vitába, amelyből inkább kiemelni kellene őket."
