Weisz Richárd: Az MTK első olimpiai bajnok birkózójának életútja
Mintha egy Rejtő-ponyából lépett volna elő az amúgy szerethető izomkolosszus, aki nem mellékesen 1908-ban az MTK sportolójaként olimpiai bajnok lett birkózásban. Pedig nem volt egy égimeszelő. Csupán 173 centi magasra nőt, de hihetetlen erő és igazságérzet lakozott benne.
A fiatalkori évek és a sportágak sokszínűsége
Az 1879-ben Budapesten született Weisz Richárd gyermekként jobbára a fékezhetetlen magatartásával tűnt ki társai közül, alig akadt olyan balhé, amelyben ne vett volna részt. Képességeire Ottó József tornatanár figyelt fel az Állami Főreál iskolában, ő biztatta „Ricsi fiút” arra, hogy a délutánjait inkább a tornacsapatban töltse ahelyett, hogy a cimboráival elüti az időt.
A középtermetű, ám bivalyerős Weisz Richárd tehát tornászként kezdte sportolói pályafutását, de kipróbálta magát evezésben, sőt az atlétikapályán is jeleskedett - első versenyét távolugrásban nyerte, majd diszkosz- és kalapácsvetésben, rúdmászásban és függeszkedésben is diadalmaskodott. Iskolái elvégzése után egy évet a tengerészetnél szolgált.
A súlyemeléstől a birkózásig
Az 1879-ben született fiú már 18 évesen második lett egy siófoki súlyemelő-versenyen, két évvel később viszont már egyeduralkodó volt a vasrudakkal. Aztán rátalált arra a sportra, amelyben igazán kibontakozhatott, a birkózásra. Az 1879-ben Budapesten született Weisz Richárd 19 évesen indult először birkózóversenyen.
1903-ban ő lett az első hivatalos magyar birkózóbajnokság győztese nehézsúlyban. Az első, 1903-ban rendezett magyar birkózó bajnokságot 85 kilóban és abszolút kategóriában is megnyerte. A Sport-Világ 1903-ban a következőképpen tudósított erről a nevezetes eseményről:
"Hatodfélszáz főre menő érdeklődő közönség nézte végig a Nemzeti Torna Egylet hatalmas csarnokában azon klasszikus küzdelmeket, melyeket Magyarország legkiválóbb birkózóinak színe-java vívott ki múlt vasárnapon. A birkózó mérkőzésekről közlendő leírásunk elején szükségesnek tartjuk megemlíteni az érdeklődésnek e szinte meglepetésszámba menő nagyságát, mert magunk sem reméltük, hogy akkor, midőn két neves football-csapat mérte össze erejét, az igazi sportérzékkel bíró publikum százait el tudja hódítani a birkózás sportja. Akik a bajnoki küzdelmeknek szemtanúi voltak, azok nem sajnálták idejüket, mert valóban szép sportot élvezhettek s - egynéhány birkózás kivételével - izgalmas és érdekfeszítő mozzanatban gazdag mérkőzést szemlélhettek végig. A versenyek érdekessége mellett szólt az a körülmény is, hogy a lelkes publikum, - mely egyes ügyeskedéseket minden alkalommal éljenzéssel és elismerő tapssal honorált - mindvégig kitartott. Magyarország első birkózó bajnoka Weisz Richárd a rendező Magyar Testgyakorlók Köre kiváló tehetségű versenyzője lett. Legtöbb ellenfelével könnyen végzett s minden küzdelmében a támadásra fektette a fősúlyt. Múlt vasárnapi formáján meglátszott szorgalmas trainingjének üdvös hatása s hasonlíthatatlanul több tudást és ügyességet árult el, mint legutolsó nyilvános szereplése alkalmával."
Weisz az MTK sportolójaként hétszer nyert magyar bajnokságot kötöttfogású birkózásban, négyszer pedig súlyemelésben. Az MTK birkózóinak 1905-ben egyébként nem volt edzőtermük, Weisz viszont - aki ekkor már önmagát edzette - átkérte magát a súlyemelőkhöz, akiknek gyakorlás céljára kis lakás állt rendelkezésükre. A következő években senki nem tudta legyőzni Weisz Richárdot, aki így nagy önbizalommal utazhatott az 1908-as londoni olimpiára.
Weisz Richárd bajnoki címei
| Sportág | Kategória | Magyar Bajnoki Címek Száma |
|---|---|---|
| Birkózás | Kötöttfogású | 7 |
| Súlyemelés | 4 |
Az 1908-as londoni olimpiai diadal
Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon, Londonban a +93 kg-os súlycsoportban olimpiai bajnoki címet szerzett, ráadásul veretlenül. Az újkori olimpiai játékok történetében ő nyerte a magyar csapat hetedik, egyben a magyar birkózósport első aranyérmét, emlékeztet a mazsihisz.hu írása.
Nehézsúlyban (+93 kg) hét induló volt, Weisz három mérkőzést vívott, mégis több időt töltött a szőnyegen, mint manapság bármelyik olimpiai bajnok. A dán Jensen testvérek ellen kezdett, természetesen nem egyszerre küzdött ellenük, előbb a kisebbik, Carl kapott ki a magyartól - 13 percig állta Weisz rohamait, tus lett a vége -, majd az idősebb és erősebb Sören Marius maradt alul (háromszor is földre vitte az MTK kiválósága, és noha két vállra nem tudta fektetni, már 20 perc, vagyis az első etap után kihirdették a győzelmét).
A másik ágon a félelmetes orosz Alekszandr Petrov jutott döntőbe, s a várakozásoknak megfelelően óriási harcot hozott az aranycsata: 60 (20+10+20+10) percig gyűrték egymást a felek. Az első felvonásban Weisz támadhatott, levitte, és két vállra is fektette Petrovot, de az érvényes küzdőfelületen kívül, így nem lehetett megadni a tust. A 10 perc hosszabbítást végig támadta a magyar, a második 20 percben az orosz támadhatott, de Weisz őrizte jelentős előnyét, így érthető volt, hogy az újabb ráadásban sem kockáztatott. Végül kihirdették a győzelmét. Egyértelmű volt!
Mindenki az MTK izomkolosszusát dicsérte, itthon pedig nagy ünneplésben részesítették. Habár a klub mecénásával és elnökével, Brüll Alfréddal éjjel 11-kor érkeztek meg a Nyugati pályaudvarra Londonból, ezren várták őket. A tomboló tömeg a vállára kapta Weisz Richárdot és úgy vitte ki a hintójához. Ott kifogták a lovakat és a Japán kávéházig húzták a kocsit, amelyen a bajnok integetett.
Sporton túli élet és rendhagyó kalandok
Győzelme után az ország legerősebb embereként tisztelték Weiszt. Hiába lett közismert sportoló és üzletember, többször is adok-kapokba keveredett. 1903-ban a Sport-Világ című lapban Hajós Alfréd (igen, az 1896-os olimpia kétszeres bajnok úszója) tudósított Weisz birkózógyőzelméről, ám a viselkedése már nem tetszett neki annyira.
Na, több se kellett Weisznek, másnap, mikor a Millenárison összefutott Hajóssal, számon kérte a megjelenteket. Már úgy tűnt, pofont is ad, ám helyette Hajós adott egy maflást Weisznek. Hajós később „hivatásom kötelességszerű teljesítésének nem várt következményeként” értékelte az esetet, Weisz pedig így emlékezett az incidensre: „Első szavam az volt, hogy erőm tudatában nem bántom. Guttmann úr (Hajós - a szerk.) jó szívvel fogadta és ki is használta, mert mind őt erősebb szavakkal aposztrofáltam, megütött. (…)".
1908-ban például Siklósi Aladár bankhivatalnok többször rászólt Weiszre, hogy üljön le a páholyában a Millenárison, mert nem látja tőle a versenyt. A bajnok azt válaszolta kimérten, nem tud leülni, mert nincs széke. Erre Siklósi odaszólt: Igyon keserűvizet! Weisz válasza sem késett: Ne szemtelenkedjen! A többit el tudjuk képzelni.
És ha már Brüll: kiváló viszonyt ápoltak, s megesett, hogy mikor a Stefánián egy éjjel együtt sétáltak, egy rabló ugrott eléjük, pénzt vagy életet felkiáltással. Rosszul tette, Weisz pillanatok alatt lepofozta.
Legendás történet szól arról, hogy a sportoló az egyik fővárosi kávéházban vendéggel keveredett szóváltásba. Az úr nyeglén átadta a névjegyét a vele szemben álló Weisznek, és párbajra hívta őt. Az olimpiai bajnoknak a szeme sem rebbent, megmarkolta a márványasztlap sarkát, s egyetlen mozdulattal letörte azt. „Ez az én névjegyem” - mondta. A párbaj ezek után elmaradt, mert a kihívó nem ért rá.
Az olimpiai bajnok a párbajokból sem maradt ki. 1914-ben Lázár Józseffel, a Magyar Atlétikai Club tagjával vívott kardpárbajt a Fodor-féle vívóteremben. Weisz segédje nem más volt, mint Fuchs Jenő, a kardvívás négyszeres olimpiai bajnoka. A párbaj során aztán Weisz remekelt, Lázár ellenben sebesülésekkel zárta a csörtét.
Üzleti karrier és a Japán Kávéház
Elvégezte a Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum gépészeti tanfolyamát. 1907-ben Salzer Alberttől átvette a neves Japán Kávéház üzemeltetését. „Igyekezni fogok a tisztelt vendégeim bizalmát és jóakaratát kiérdemelni”- mondta Weisz, aki a testvérével vitte a komoly művészeket vonzó, elegáns kávéházat az Andrássy út 45. szám alatt. 1909-ben testvérével, Gyulával megvette a Japán Kávéházat, melyet a világháború után gazdasági okokból kénytelen volt eladni. Később az MTK legendás elnöke, Brüll Alfréd anyagi segítségével is vezette a Japán kávéházat (ma az Írók boltja működik a helyén).
1909-ben aztán némi meglepetésre Weisz úgy döntött, profinak áll és a Városligetben tartott pénzdíjas birkózóversenyeken indul inkább, amely jól jövedelmezett. Olimpiai sikere után egy évvel Budapesten, a Beketow Cirkuszban (a mai Fővárosi Nagycirkusz) fogadásból és sportszenvedélyből megmérkőzött a hivatásos nehézsúlyú birkózó világbajnokkal - hiába próbálták sokan lebeszélni erről, többek között az MTK elnöke, Brüll Alfréd is. Bár Cziganiewitz legyőzése nagy bravúr volt, a sportág vezetői amatőr versenyzési jogát felfüggesztették. A következő években pénzdíjas versenyeken indult, és cirkuszokban lépett fel.
A háború után elterjedt, hogy visszatér a birkózószőnyegre, ám helyette edzősködött, nem mellékesen pedig ő lett a Magyar Birkózó-szövetség és a Magyar Ökölvívó-szövetség elnöke is. 1933-ban új üzletbe kezdett, kibérelte a Városligetben a „vékonypénzű pesti publikum közkedvelt szórakozóhelyét, a Néparénát.” A vállalkozás nem hozott nagy sikert.
A világháborúk árnyékában és az MTK újjáélesztése
Aztán kitört a világháború, ami Weisz Richárdot is megviselte lelkileg. A Néparéna vállalkozás nem hozott nagy sikert, de ennél nagyobb baj is történt, hiszen elérkeztünk a II. világháborúhoz. Mint ismert Brüll Alfréd koncentrációs táborban halt meg, Weisz viszont megúszta a borzalmakat.
Az MTK 1942-es megszüntetése után 1945 februárban Weisz lakásán alapították meg újra a klubot. Weisz Richárd még ugyanabban az évben, 66 évesen elhunyt. Megerősödését azonban már nem érhette meg, a háború okozta éhezés olyannyira legyengítette szervezetét, hogy 1945 legvégén epegyulladásban vesztette életét. A Kozma utcai zsidó temetőben lévő sírja 2005 óta a Nemzeti Sírkert része.
Emlékezés Weisz Richárdra
Az MTK Baráti Kör és a Magyar Futballmúlt Kegyeleti Társaság megemlékezést tartott Weisz Richárdnak a Kozma utcai temetőben lévő síremlékénél, tudatta a mazsihisz.hu. A megemlékezésen beszédet mondott Pandzarisz Tamás, Ancsin László, a Magyar Birkózók Szövetsége főtitkára és Németh Nyiba Sándor birkózó olimpikon, volt birkózó szövetségi kapitány. Imát mondott Radnóti Zoltán főrabbi. Erre emlékeztek az olimpiai bajnok sírjánál a Kozma utcai izraelita temetőben.
