Weöres Sándor költészete: A szó mágiája és a játékos forma
Weöres Sándor (1913‒1989) a 20. századi magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Kétségtelen, hogy valódi nagy költő, és akinek füle van hozzá, annak rendkívül vonzó. A híres, új esztétikai elveket hirdető, a szövegek magas szintű poétikai megalkotottságát előtérbe helyező Nyugat című irodalmi folyóirat 3. nemzedékéhez tartozik, olyan szerzőkkel dolgozott együtt, mint Hajnal Anna, Vas István, Jékely Zoltán, Rónay György, Képes Géza. Ugyanakkor hamarosan eltávolodott e nemzedék fő képviselőitől, s önálló líranyelvet dolgozott ki. Első verseskötete 1934-ben jelent meg Hideg van címmel, s virtuozitásával, bravúros művészi formanyelvével rögtön nagy feltűnést keltett.
Életút és inspirációk
Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen. Édesapja id. Weöres Sándor hivatásos huszártiszt volt, édesanyja Blaskovich Mária, művelt nagyszebeni szerb polgárcsaládból származott. Gyerekként Csöngén élt, iskolába Pápán, Szombathelyen, Győrött és Sopronban járt. Károlyi Amy, Weöres Sándor felesége szerint „Csönge fontosabb volt (férje) költői születése számára, mint a világ bármely pontja”.
1933-tól a pécsi tudományegyetemen jogi, földrajzi és történelmi, majd filozófiai, esztétikai tanulmányokat folytatott. Közben nemcsak tanult, de meg is tanulta a legkülönbféle nyelveket: a modernek és klasszikusok mellett például középfelnémetet, hogy eredetiben értse a Nibelungenliedet, vagy amikor később óindiai szövegeket fordított, beletanult a szanszkritba is. Az egyetem elvégzését követően Halasy-Nagy József felajánlotta, hogy doktoráljon nála filozófiából. A disszertáció témája a vers keletkezéséről értekező önvallomása, "A vers születése". 1939-ben doktorált a vers keletkezésével foglalkozó, önvallomás-szerű tanulmányával, majd könyvtárosként dolgozott Pécsett, Székesfehérvárott. A második világháború után, 1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőnőt.
Mesterek és szellemi hatások
Weöres nagy tanítómesterei között elsősorban Fülep Lajost, a 20. század kiváló magyar művészettörténészét, pécsi egyetemi professzort és Várkonyi Nándor egyetemi tanárt nevezhetjük meg. Weöres az ő egyetemi szemináriumain fordított részleteket a sumér Gilgames eposzból. Ki kell még emelnünk a nemzetközi hírű magyar ókortudóst, a görög mitológia neves kutatóját, Kerényi Károlyt, aki nagyban megalapozta Weöresnek az ókori kultúrák és a mitológia-kutatás iránti érdeklődését és igényét. A legjelentősebb hatást azonban valószínűleg a filozófus-művészettörténész Hamvas Béla gyakorolta rá. Hamvas Béla volt magyarországi tanítója, mestere, az ő gondolatai Weöres életvezetésére és költészetére is nagymértékben hatottak. Weöres Sándor világlátott ember volt, sokat utazott, messzi földekre eljutott. Az európai országokon túl járt Indiában és Kínában is. Utazásai, élményei, tanulmányai és a gondolatokban való elmélyülés adták költészetének tartóoszlopait.
Már 14 éves korában vidéki lapokban megjelentek versei, 19 éves fővel már országszerte tudomásul vették a vájt fülű olvasók, hogy bravúrosan verselő, egészen sajátos hangú költő. Felfigyelt rá Babits Mihály is. Ennek a bemutatkozó kis műnek „A macska” volt a címe, a hízelgő állat monológja. Még ugyanebben az évben otthonra talált a Nyugat hasábjain is, és az azonnal befogadott költő hamarosan kedvelt barát lett a legkülönbözőbb irodalmi körökben.
A weöresi költészet világa
A szó mágiája és az objektív líra
Költészetét a szó mágiája, a szó teremtő erejébe vetett hit mozgatja. A nyelv tehát a lét teljességét Weöresnél nem annyira megidézi vagy reprodukálja, hanem életre hívja, azaz megteremti. Weöres szemléletmódja szerint a költészetben a szó lehetséges szemantikája nem a szó elsődleges vagy fogalmi jelentésében rejtőzik, hanem a hangalakjában, a szavak hangtestében, érzéki formájában, s az ebben hordozott másodlagos, történeti, etimológiai, s az ezekhez tapadó kulturális, művészeti, filozófiai, mitológiai, irodalmi jelentés-lehetőségekben. Mindebből fakadóan Weöresnél gyakorta dominanciába lép a költészet mágikus-mitikus jellege, számos költeménye a ráolvasás, a „sámándal” műfaját és hatását idézi (vö. például: Varázsének, Magyar etűdök). A szóval való ilyetén játék - ami valójában nem játék, mint az a fentebbiekből látható - távolról sem öncélú, hanem a weöresi ars poetica és világszemlélet szerint valamilyen módon a lét alapjait tárja fel.
Az én leépítésének, az egyéniség feladásának filozófiai gondolata a költői gyakorlatban az objektivitáshoz, a versbeli én eltávolításához, közvetítéseken keresztüli reprezentációjához, adott esetben eltüntetéséhez vezet. T. S. Eliot híres esszéjében (Káosz a rendben) kifejti azt a költészetfilozófiai meglátását, mely szerint a költő nem egyéb, mint egy tartály, egy médium, akiben a különböző élmények variálódnak, kombinálódnak, permutálódnak. Az alanyiság efféle visszavonása, ami az objektív líra sajátja, Weöres Sándornál azonban nem kizárólag és nem feltétlenül a lírai beszélő egyes szám első személyű megszólalásának eltüntetése vagy az én háttérbe szorítása révén valósul meg, noha kétségkívül ily módon is megnyilvánul. Mindez feltárja azt, amit Weöres esetében a szakirodalom a „szerepekre bomló én” költészetének, „alakváltó” lírának nevez.
Érzékiség és filozófiai mélység
Érdekes párhuzam vonható a Weöresnél némileg korábban született, mégis kortársának mondható orosz költő, Oszip Mandelstam poétikai gyakorlata között. Ez a hasonlóság az objektív líra eljárásainak alkalmazásában, a hermetizmusban, ezzel összefüggésben a mitologizmus, az ősi, archaikus kultúrák, valamint az antikvitás és a Biblia iránti nagyfokú érdeklődésükben érhető tetten. A párhuzam továbbá a szenzualitásnak, az érzékszerveknek, méghozzá valamennyi érzékszerveknek a művészi megismerésben játszott szerepe különleges felértékelődésében mutatkozik meg. Mindkét szerző kiemelt jelentőséget tulajdonít a világ megtapasztalásában, a megismerés szükségszerű sokrétűségében az érzékszervek mindegyike (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás) működésének. Éppen ezért a két szerzőnél a nyelv, a szó érzéki mivolta, hangalakja (auditív funkciója), írott formája, a papíron való elrendezése (vizualitás), valamint az általa hordozott kulturális és irodalmi, intertextuális tartalom és az azok keltette benyomások (a taktilis, az ízlelő és az olfaktorikus funkciók működése) az irodalmi szöveg szerves építőköveivé válnak és akként működnek.
A lét mélyrétegeihez való eljutás, mely egyben a kultúra és a művészet alapjaihoz és legbenső lényegéhez való eljutást is jelenti, képezi a weöresi költészet legfőbb célját. Ezért lesznek megkerülhetetlenül fontosak Weöres számára a régi keleti (kínai, hindu, buddhista) vallásfilozófiák és azok filozófiai és szépirodalmi művei (mint például a hindu Upanisadok vagy a taoizmus alapműve, melyet Weöres maga is lefordított, a Tao-te king), az ókori (a sumér, mitológiái és folklórja, a keresztény tradíció és a biblia, a középkori misztikus irodalmak és képviselői (mint Plótinosz, Szent Bernát vagy Avilai Szent Teréz).
Weöres Sándor megírta A teljesség felé című kis könyvét, amelyben több ezer év keleti és nyugati bölcsessége szólal meg. Ebből egy szemelvény:
„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.”
Weöres Sándor fordította magyarra a Tao Te King, más néven Az út és erény könyve című bölcseleti írást. Ez a könyv a taoizmus alapkönyve, illetve a saját szerzeményű A Teljesség felé című könyv alapja. Íme, ebből egy részlet:
„Nincs lágyabb, mint a víz, mégis a köveket kivájja: nincs különb nála. A gyenge legyőzi az erőset, a lágy a keményet: az ég alatt mindenki tudja, még sincs, aki valóban felfogja.”
Játékos formák és műfaji sokszínűség
Játékversek és gyermekversek
Weöres Sándornak a filozófiai tartalmú írásain és versein kívül számos úgynevezett játékverse is van. A játékvers lényege a ritmusnak és a képeknek sajátos zeneiségben való egybeolvadása. Weöres Sándor Medúza című kötete tartalmazza a híres Rongyszőnyeg ciklus 160 versét. Ezekkel rokon jellegű a Magyar etűdök ciklusa, amely 114 darabból áll. Ezek a művek nagyrészt gyermekversekként váltak közismertté. Eredetileg azonban nem gyermekversnek születtek, hanem a költői kereső-kutató műhelymunka, illetve a Kodály Zoltánnal közösen végzett versritmust és zenei ritmust vizsgáló kísérletezés alkotásai. Ezeket a gyermekverseket újabban játékversnek nevezik. Azért váltak gyermekverssé, mert játékosak. A játék a felnőtt életének is része: felszabadít és bizonyos értelemben gyermekké tesz, egy harmonikus és egészséges állapotot idéz fel. Ezek közé a versek közé tartozik A tündér (a Bóbita, bóbita kezdetű); vagy a Galagonya című gyermekkorunkból jól ismert vers is.
A versjátékokhoz sorolhatók az úgynevezett értelmetlen versek, melyek kiindulópontja a nyelvvel való szélsőséges játék. Például:
„TÉMA ÉS VARIÁCIÓK
Ma szép nap van, csupa sugárzás,
futkosnak a kutyák az árokszélen
és mindenki remekül tölti az időt,
még a rabkocsiból is nóta hangzik.
Ma szép sugárzás van, csupa idő,
kutyáznak az árokszélek a futkosásban
és a nap nótával tölt mindenkit,
még a hangzásból is rabkocsi remekel.”
Szintén a versjátékok közé tartoznak, de egyúttal bölcsességek is, az Egysoros versek. Ezek afféle képes képtelenségek, mint a Remetebál, a Liliomszörny vagy az egyik leghíresebb: a Tojáséj. Igen, ez az egy szó az egész vers (feltehetően a legtömörebb magyar nyelvű költemény).
Ugyancsak versjátékok a Harminc bagatell darabjai is. Például a Keresztöltés, amely vízszintesen és függőlegesen is olvasható:
kövér béka tavon hintáz
árnyék moccan akác ágán
habos virág szirom ezer
csillag mellett felhő fátyol
vagy:
kövér árnyék habos csillag
béka moccan virág mellett
tavon akác szirom felhő
hintáz ágán fehér fátyol
Weöres Sándor haikukat is írt. A haiku egy japán műfaj, három sorból áll, és egy természeti jelenséget ír le. Az egész költemény mondanivalója és hangzásvilága összhangot alkot. Íme, egy példa:
„Kerti jelenet
A madár elszáll,
a gally utána kiegyenesül.“
Zeneiség és műfaji kiterjedés
Weöres Sándor egész élete a versírás, a nyelv zeneisége - hangzása, ritmusa - körüli kísérletezésről szólt, a gondolat megjelenítéséhez kereste a tökéletes formát, és virtuóz módon használta ki a magyar nyelv adta lehetőségeket. Kodály már 1929-ben felfigyelt az Öregek című versre, s 1933-ban - a költő által később jóváhagyott módosításokkal és rövidítéssel - vegyeskarra megkomponálta. Kodály Zoltán szavai szerint: „Weöres Sándor verseiben még mindig csörgedezik valami a magyar ritmusból, ő egyike annak a kevés magyar költőnek, aki sejti, hogy a magyar versnek nem szabad elszakítani a szálait, ami a magyar muzsikához köti.” A zenei formák és a versritmus ötvözéséről számos verscíme is tanúskodik, így például a Szimfóniák, a Négy korál, a Valse triste, a Canzone, a Fughetta vagy Fuga.
The aged (Words by Sándor Weöres)
Weöres írásművészetének poétikai jellemzői kapcsán a hosszúvers műfaja is kiemelendő, amely Nyugat-Európában a 20. század első felében nagy karriert futott be. Legfőbb képviselői a Weöresre hatást gyakorló szerzők között Ezra Pound és T. S. Eliot voltak, s akik mintájára Weöres maga is alkotott hosszúverseket (mint például a Venus és Tanhuser). S ismert, hogy Weöres nemcsak lírai műfajokban alkotott: írt drámákat, meséket, esszéket és tudományos traktátusokat is. Írt mesejátékokat, oratóriumdrámát és egyfelvonásos drámai költeményt (Octopus) is. Színes, eredeti hangú versein gyerekek nemzedékei nőttek fel (Bóbita, Zimzimzim, Ha a világ rigó lenne).
Műfordítói teljesítmény
Weöres Sándor a 20. század meghatározó műfordítója volt: angol, német, francia, orosz, olasz, ukrán, kínai és még több nyelv irodalmából való verseket fordított. Műfordítóként is kivételes teljesítményt nyújtott, munkássága az egyetemes költészet szinte valamennyi területére és korszakára kiterjedt, de különösen vonzódott az antik kultúrák, a keleti irodalom felé. Ezzel a magyar fordításirodalom élvonalába emelkedett. 1982-ben elsőként jutalmazták Magyarországon Forintos-díjjal, a műfordítóknak járó legmagasabb szakmai elismeréssel.
A Psyché és a posztmodern
Weöres Sándor pályája legnagyobb közönségsikerét a Psyché című verses regényével aratta, mely talán legizgalmasabb kötete, és 1972-ben jelent meg. Ebből a műből Bódy Gábor készített (kultusz)filmet. Ebben a műben Weöres kitalált egy XVIII-XIX. század fordulóján élt költőnőt, annak személyiségét, világát, verseit és verseinek magyarázatát. A kötet második része a költőnő fiktív önéletírása és levelezése.
Ezzel a kötetével Weöres egyfelől olyan régi-új hagyományt folytat, illetve teremt meg, amikor férfi író egy női szerző alakjába „bújik”, s az ő feltételezett szemléletével és gondolkodásmódjával írja meg a művet. Másfelől Weöres a megtalált kézirat világirodalmi hagyományába írja bele magát ezzel a művel. Harmadrészt Weöres itt határozottan a posztmodern írás- és felfogásmódot előlegezi meg. Psyché, másik nevén Lónyai Erzsébet ugyanis kitalált, fiktív hős és költő, akinek „kéziratait, verseit és naplójegyzeteit” Weöres bocsájtja közre.
Kultúrpolitikai helyzet és Weöres Sándor utóélete
Világszemlélete miatt támadások érték, 1948 és 1956 között a hivatalos irodalompolitika kirekesztette az irodalmi életből. Ebben az időben kizárólag műfordításai és gyerekversei jelenhettek meg. 1951-től állása sem lehetett, verse sem jelenhetett meg. Az irodalom akkori illetékesei azzal az indokkal tartották távol 1950 és 1956 között az irodalomtól, hogy „formalista”. Rákényszerült a műfordítások tömegmunkájára. Ezután következett a közben írt költemények nagy gyűjteménye, „A hallgatás tornya”.
1964-től engedték visszatérni az irodalmi életbe. 1970-ben munkásságát Magyarországon Kossuth-díjjal ismerték el. Weöres Sándor 1989. január 22-én hunyt el Budapesten. Sírja feleségével együtt a budapesti Farkasréti temetőben található. Egykori lakóhelyüknél, a budai II. kerületi Törökvész úti háznál emléktábla őrzi nevüket. Szülővárosa, Szombathely szobrot állított emlékére 2007-ben, s a helyi színház is nevét viseli.
A Weöres Sándor születésének századik évfordulója alkalmából létrehozott kiállításon az irodalmi kiállításokra jellemző hagyományos elemeket a legmodernebb multimédiás, interaktív nyelvi játékokkal ötvözték. Hegyi Katalin irodalmi muzeológus, a kiállítás kurátora elmondta: szórakoztató és a belső tartalomra figyelő játékok segítségével tették izgalmassá a kiállítást. A kurátor kiemelte: Weöres Sándor költészetét a nyelvi játékokon alapuló szoftver-fejlesztésekkel mutatták be, a 10 játékon összesen 150 vers szerepel. A Weöres költészetét és életét bemutató interaktív installációk a MOME Kreatív Technológia Laborjának közreműködésével készültek. A látogatókat versfoltozás, versrajz, keresztöltés és gondolatfújás, 3D-s versleképzés és sok más feladat várja. A kiállítás fogadófalán a tárlat címét adó vers, A megmozdult szótár olvasható, amelynek Weöres által alkotott különleges szavai animációként elevenednek meg.
tags: #weores #sandor #jatekos #kolteszete
