A wimbledoni döntő szett tie-break szabályai: A hagyományok és a modern kor találkozása
A teniszvilág egyik legrégebbi és legpatinásabb Grand Slam-tornája, a wimbledoni bajnokság hosszú évtizedekig mereven ragaszkodott hagyományaihoz, ami a döntő szett tie-breakjének mellőzését is jelentette. Azonban a maratoni hosszúságú mérkőzések és a játékosok egyre gyakoribb kifogásai végül elkerülhetetlenné tették a változást. 2019-től kezdve Wimbledonban is döntő szett tie-breakkel próbálják elejét venni a végtelenbe nyúló összecsapásoknak - jelentette be a The All England Lawn Tennis Club (AELTC).
Miért volt szükség a szabálymódosításra?
A "The Championships" néven is ismert wimbledoni torna vitathatatlanul a sportág csúcsát jelenti, presztízse kiemeli a többi verseny közül. Ez a primus inter pares jelleg jó alapot biztosított a szervezőknek, hogy mereven ragaszkodjanak a 1877 óta ápolt hagyományokhoz, mint például a játékosok számára kötelező fehér öltözet, vagy éppen a tie-break mellőzése döntő szettben. Az évek során különösen ez utóbbi szabály szült rengeteg feszültséget és szólt bele minden kétséget kizáróan a maratoni meccsekbe bonyolódó játékosok további szereplésébe.
Az idei wimbledoni tornát követően több játékos is felemelte a szavát a maratoni mérkőzések ellen. Többek között Kevin Anderson, akinek a Roger Federer elleni negyeddöntőben (döntő szett 13:11), majd a John Isner elleni elődöntőben is maratoni mérkőzést kellett játszania (döntő szett 26:24). Utóbbin az ötödik játszma közel három órán át tartott. Anderson nyilatkozata jól tükrözte a helyzetet: "Remélem ez jelzésértékű lesz a Grand Slam-tornák számára, hogy változásra van szükség. Bízom abban, hogy meg tudjuk vizsgálni ezt a kérdést, mert a végén nem érzi jól magát az ember. Mindkettőnk számára nagyon nehéz volt ilyen körülmények között játszani. Nem tudom, hogyan reagálnék, ha elveszítettem volna ezt a mérkőzést."
Anderson és Isner maratoni elődöntője hatással volt a másik mérkőzésre is, Rafa Nadal és Novak Djokovic összecsapása helyi idő szerint este nyolc órakor kezdődött el, és csak másnap tudták befejezni, mivel 11 órakor a szabályok értelmében fel kellett függeszteni a találkozót. Djokovic 2-1-re vezetett szetteket tekintve, és végül öt játszmában győzött Rafa Nadal ellen.
Isner karrierje során többször is belebonyolódott már ehhez hasonló maratoni meccsekbe, ami azt illeti, a rekord is a nevéhez fűződik. A teniszrajongók minden bizonnyal élénken emlékeznek a sportág történetének leghosszabb mérkőzésére, amelyen John Isner és Nicolas Mahut 2010-ben 11 órán és 5 percen keresztül nyúzták egymást, és az amerikai győzelmével ért véget a találkozó, döntő szett 70-68-nál. Ez a mérkőzés örökre beírta magát a tenisz történelemkönyvébe, a játékosok fizikai állapotára azonban megsemmisítő csapást mért. Természetesen Isner is a szabályváltoztatás mellett érvelt.
A játékosok véleménye egyöntetű volt: "Nagyon izgalmas, ahogy a mérkőzés egyre tovább tart, ezzel azonban folyamatosan csökken annak az esélye, hogy a győztes a következő fordulóban is nyer" - Roger Federer nyilatkozta így a maratoni mérkőzésekről 2016-ban Wimbledonban. A számok a svájci legenda véleményét támasztják alá: 2000 óta 28 férfimérkőzés döntő játszmája jutott el legalább húsz játékig, ezek közül a győztes mindössze két alkalommal vette sikerrel a következő kört. A maratoni mérkőzések növelik a regenerációhoz szükséges időt, mivel azonban gyakran átnyúlnak a következő napra, a valóságban az extra igénybevétel kevesebb pihenőidővel társul. A világelső Novak Djokovic így vélekedett a kérdésről 2017-ben: "Egy játékos számára 5-6 órát játszani, majd másnap ugyancsak teljesíteni, nos ez nem igazán az, amire a testünknek szüksége van. Ha két játékos eljut 6-6-ig a döntő szettben, el kellene dönteni a meccset a tie-break-kel."
Az új wimbledoni tie-break szabály
A tenisztársadalom véleménye tehát egyöntetű volt, a szervezőket pedig vélhetően a tavalyi év eseményei sarkallták a döntés meghozatalára. A 2018-as tornán ugyanis előbb Kevin Anderson győzte le Federert a negyeddöntőben döntő szett 13-11-re, majd ugyanő az elődöntőben verte John Isnert 6 óra 35 perc alatt döntő szett 26-24-re, miközben a másik elődöntőben Djokovic és Nadal produkált egy ötszettes mérkőzést, amit a szerb nyert meg döntő szett 10-8-ra. Ezek után a finálé tulajdonképpen formalitás volt: a két maratoni csatából érkező Anderson jóformán nem tudott ellenállást tanúsítani a szerb ellen, és három játszmában elveszítette a döntőt.
A játékosok részéről évek óta sürgetett reform végül elkerülhetetlenné vált. Ráadásul Isner pont azt a javaslatot vetette fel, amit végül el is fogadtak. 2019-től ugyanis jön a tie-break, azonban - ellentétben a többi játszmával -, az ötödikben csak 12-12 után dönthet a rövidítés. Ez kompromisszumos megoldásnak tűnik, hiszen ezzel a maratoni hosszúságú mérkőzések bizonyos mértékig megmaradnak, ugyanakkor arról is gondoskodnak, hogy a meccsek belátható időn belül befejeződjenek.
Philip Brook, a The All England Lawn Tennis Club elnöke így nyilatkozott a döntésről: "Tisztában vagyunk azzal, hogy viszonylag ritkán fordulnak elő hosszan elnyúló döntő szettes mérkőzések, azonban úgy gondoljuk, hogy a 12-12 utáni rövidítés egyszerre teremt lehetőséget a játékosoknak a mérkőzés befejezésére, és biztosítja, hogy a találkozó ésszerű időkeretek között érhet véget." Az AELTC azok után jutott erre a döntésre, hogy megvizsgálta az előző 20 év bajnokságairól származó adatokat, valamint konzultált a játékosokkal és a versenyszervezőkkel. Bár a változtatásra elsősorban a maratoni férfimeccsek miatt volt nagy szükség, a selejtezőkben, a női mérkőzéseken, a vegyes párosoknál és a junioroknál is alkalmazni fogják az új szabályt.
A wimbledoni szabály összehasonlítása más Grand Slam-tornákkal
Wimbledon a Grand Slam-tornák közül másodikként döntött úgy, hogy bevezeti a döntő szett tie-breakeket. Korábban a US Openen már létezett ez a szabály, New Yorkban ráadásul a megszokott formában, 6:6 után következik a rövidítés. A wimbledoni tie-break azonban nem a klasszikus, 6-6 utáni rövidítés, amely a Grand Slamek közül egyedül a US Openen van érvényben.
Szintén nem az úgynevezett championship tie-break, amely döntő szett 6-6 után egy tíz nyert pontig tartó minijátékot jelent. Ezt a modellt az idei évtől az Australian Openen is alkalmazzák, ugyanakkor megjegyzendő, hogy az ATP Tour páros mérkőzésein már szintén használják. A wimbledoni tie-break 12-12-es állásnál veheti kezdetét, tehát akkor, amikor a játékosok, férfimérkőzés esetén, hat játszmányi játék után sem tudták dűlőre vinni a dolgot. A Roland Garros egyelőre kitart a tie-break döntő szettbeli mellőzése mellett, továbbra is a két játék előny szabálya érvényesül. Tekintettel azonban arra, hogy a francia nyílt bajnokságon is egyre több az infrastrukturális fejlesztés, mint például a Philippe Chatrier pálya fedése, elképzelhető, hogy néhány éven belül ez a helyzet változik.
Összehasonlító táblázat a Grand Slam-tornák döntő szett tie-break szabályairól
| Grand Slam Torna | Döntő szett tie-break szabálya |
|---|---|
| Wimbledon | 12-12-es állás után 7 pontos tie-break (2019-től) |
| US Open | 6-6-os állás után 7 pontos tie-break |
| Australian Open | 6-6-os állás után 10 pontos championship tie-break |
| Roland Garros | Nincs tie-break; a játék két game előnyig folytatódik |
Hogyan működik a tie-break?
Ha nem sikerül semelyik játékosnak eldöntenie a szettet, és eljutnak 6-6-hoz (vagy Wimbledonban 12-12-höz), akkor rövidített játszma, tie-break következik. A tie-breaket mindig az adogatásban soron következő játékos kezdi. Csak egy labdamenetben adogat (általában a jobb oldalról), utána váltanak: a másik következik két adogatással (balról, majd jobbról), és ettől fogva kettesével cserélnek az adogatások. A rövidített játszma 7 pontig tart, de itt is két ponttal kell nyerni. Mivel váltogatják a szervát, csak egy-egy labdamenetet lehet nyerni a másik adogatásánál: ezeket minibreaknek nevezzük. Ha a játékosok tie-breakben szerzett pontjainak összege osztható hattal, akkor térfelet cserélnek. Amelyik játékos megnyeri a tie-breaket, azé a szett is (például 7-6-ra).
Hatások és jövőbeli kilátások
Az újítás mekkora áttörést eredményez a lebonyolításban és a győztes további sorsában, arra természetesen csak tippelhetünk. Mindazonáltal üdvözlendő, hogy a szervezők részéről megjelent a szándék, hogy elejét vegyék a többnapos mérkőzéseknek, és kicsit jobban odafigyeljenek a játékosokra. A tie-break egy gyors, intenzív szakasz, amelyben mindkét játékosnak maximálisan koncentrálnia kell. Gyakran kiszámíthatatlan, és jelentős mértékben befolyásolhatja a mérkőzés végeredményét.
Természetesen az megjósolhatatlan, hogy kik játszhatják a wimbledoni tenisztörténelem első döntő szett rövidítését, mindenesetre emiatt is érdemes lesz követni a torna eseményeit. A játékosok számára a szabályváltozás kevesebb fizikai megterhelést és jobb regenerációs lehetőséget biztosít, ami remélhetőleg a későbbi fordulókban is kiegyensúlyozottabb és magasabb színvonalú játékot eredményez.
tags: #wimledon #donto #szett #tie #brek
