Wizard of Wor: A Klasszikus Mátrix Játék Eredete és Utódai

Ha azt mondom WoW, a számítógépes játékokat ismerők rávágják, hogy "Igen, a World of Warcraft!", a nagy elismertség és öröm ellenére én valami másra gondoltam, ami hasonló reakciókat váltott ki a maga idejében.

A megoldás egy 1983-ban megjelent Commodore 64 játék, a Wizard of Wor. Valójában már 1982-ben volt egy kezdetleges változata Commodore MAX-ra, a 64-es kvázi elődjére, ahol egy játékos játszhatott egy képernyőn, szegényes intelligenciájú szörnyek ellen, de manapság ezt már jóindulattal is csak béta verziónak tekintenénk.

Az 1983-as WoW már más tészta, a Commodore saját szoftverfejlesztő csapata írta, a programozás Jeff Bruette tiszte volt. A játék az első C64 játékok közé tartozik, de olyan jól sikerült, hogy a minden idők legjobb C64 játékait soroló toplisták állandó szereplője, hatalmas klasszikus, sőt, gyakorlatilag a Wizard of Wor etalon lett, a viszonyítási alap, egy olyan játék, amit a commodore-osok többnyire sajátjuknak tudnak és tudtak, nem konverziónak.

Pedig ez a remek játék "csak" egy hivatalos átirat volt. Az eredetit a nyolcvanas évek egyik legnagyobb pénzbedobós automatákat gyártó cége, a Midway jelentette meg 1981-ben (egyes források 1980-at emlegetnek, ugyanakkor a "Midway's Wizard of Wor parts and operating manual?-on, tehát a "használati utasításon" az 1981. júniusi dátum virít).

A játékot a Dave Nutting Associates két tervezője, Tom McHugh és a céget alapító Dave Nutting írta, ők és a cégük sem számítottak különösebben nagy névnek az arcade-iparban, inkább csak megbízható iparosnak. A két szerzőnek köszönhető a Sea Wolf és a Gun Fight című arcade is, a cégnek pedig a Gorf című játék és az Astrocade nevű konzol. Utóbbit a Bally (az ő videojáték-részlegük volt akkoriban a Midway) 1977-től hat éven át forgalmazta.

A Wizard of Wor hardvere is gyakorlatilag egy továbbfejlesztett Astrocade konzol: kb. 1.79 Mhz-en üzemelő Z80 CPU, 320x204 pixeles, 256 színű kijelző. A hangért 2db Astrocade chip felelt, extraként egy Votrax SC-01 beszédszintetizátor említhető, ami akkoriban tényleg különlegesnek számított.

A játék szépre, jól játszhatóra, izgalmasra sikerült, valamiért mégsem lett elég népszerű, nem adtak el belőle sokat, nem kapott díjakat, gyorsan túlléptek rajta. Még azt sem állíthatom, hogy a Commodore-é volt az első és egyetlen átirat, hiszen az első konverzió az Atari több gépére is megjelent Midway által engedélyezett, hivatalos változat volt.

Spectrumra is született hasonlóan felejthető próbálkozás a C64-es WoW megjelenésével körülbelül egy időben, 1983 júniusában The Wizard's Warriors címmel a wales-i Abersoft-tól. Nem véletlen, hogy a cím sem egyezik az eredetivel. Persze ez lehet akár azért is, mivel a Spectrum lett a kor licenceken kívüli platformja, a Commodore és Atari gépekkel szemben Speccyre nem volt divat hivatalos átiratot írni. A címen kívül szinte semmi más nem egyezik, csak az látszik egyértelműen, hogy a játék egy WoW klón. A legfontosabb eltérések: csak egy játékos játszhatja, az ellenségek színe ugyan stimmel, de nem varázslatos lények, hanem Worriorok, pontosabban még azok sem, ebben a játékban Warrioroknak nevezik a főhősöket és az ellenfeleiket is, a mozgás és a játék is döcögős, alacsony színvonalú. Érthetetlen, hogy ezt a verziót két évvel később a Mastertronic újra kiadta.

A nosztalgiahullám persze partra mosott több ilyen-olyan PC verziót, de a lelkes, olykor éjszakákon át tartó C64-es lövöldözéseket kivéve feledésbe merült a játék.

Azt nem mondom, hogy vártunk és vártunk és reménykedtünk, mert sejtésünk sem lehetett - néhány beavatott és jól informált kivételével -, hogy valaki előveszi a klasszikust és készít nekünk egy olyan változatot, ami összevethető a Commodore átirattal, különbség pedig csak ott mutatkozik, ahol a hardver adta határt már nem lehetett kitolni.

Örömünkhöz büszkeség is társulhat, ugyanis a csapat, akiknek sikerült a lehetetlen küldetés, egy magyar fejlesztőcsapat: a Weird Science Software (Pgyuri, Njózsi és Edy). A WSS a játék bemutatóját a sinclair.hu 10. születésnapjára, a 2007-es Speccyalista Napra időzítette, de a honlapjuk szerint a pontos megjelenési dátum: 2007.

"Sajnos a Commodore programozási nyelv az nagyon messze áll tőlünk szakmai szinten, és így nem adatott meg az a szerencse, hogy ezt forrásszinten elérhettük volna, minden, ami benne van, az igyekszik az erős 95-97% közelében lenni" mesélte Pgyuri az ünnepi bemutatón a játék átírásának módjáról, "ez tapasztalati utas modellezés, rengeteg, hosszú hetek, hónapok játéka után alakult ki olyanra, amilyenre kialakult?. Nem, nem akarják C64-gyé változtatni a Spectrumot, csak megpróbálnak a lehető legközelebb kerülni a "klónozott" őshöz, ahogy Edy mondta a bemutatón: "a C64 feelinghez". Hogy ez mennyire jól sikerült, arról a World of Spectrumon oldalán a játék értékelése árulkodik.

Téged helyeztek parancsnokként egy elit Worrior osztag élére, azzal a feladattal, hogy túljárj a vészjósló Wizard of Wor eszén! Ahogy leszállsz az ő ördögi labirintusába, találkozol a halálos Worianokkal és talán még a varázslóval magával is! Csak néhány fegyvered van, a megbízható lézered, a radar szkennered, a tudásod és ravaszságod. Szükséged lesz rájuk, hogy megpróbáld legyőzni a varázslót, és elnyerd a Worlord címet!

A Wizard of Wor játék célja, hogy minél több pontot szerezz a Worianok megsemmisítésével, akikkel a számos alvilági labirintuson való áthaladásod közben találkozol. Minden játékot egy három Worriorból álló osztaggal kezdesz. Csak egy Worrior léphet be, és mozoghat a labirintusban egyszerre. A lézerrel való tüzeléshez nyomd le a 0-s gombot vagy a joystick tűz gombját. A lézerrel csak abba az irányba tudsz lőni, amerre a Worrior néz. Korlátlan mennyiségű lőszerrel rendelkezel.

Worluk: 1000 pont

Kék Worrior: 1000 pont

Sárga Worrior: 1000 pont

Wizard of Wor: 2500 pont

Gyakran jelenik meg, ha Worluk lövés. Pontok járnak a másik Worrior lelövéséért.

A sztori egy poszt-apokaliptikus, elképzelt közeljövőben játszódik. Épp a sokadik világháború után, amikor is egy unatkozó, megalomániás ember régi kéziratok alapján kitanulja ősei évezredek óta porosodó örökségét: a varázslás tudományát. Egy ideig nem is vette senki komolyan, mindenki csak bolondnak tartotta Wor varázslóját (merthogy ezt a művésznevet választotta), de egyre nőtt az ereje, befolyása, az emberek egyre nagyobb részét hajtotta rémisztő igája alá.

A varázsló lakhelye egy ismeretlen méretű földalatti labirintusrendszer, egy áthatolhatatlan börtön, hiába a technikai fejlettség, semmilyen eszközzel nem sikerült a labirintusról és a benne található veszélyekről még információt sem szerezni. A helyzeten csak két századnyi, még hadra fogható, önfeláldozó férfi segíthet, a Worriorok, akik bemennek a labirintusba és megpróbálnak onnan ki is jönni.

A játékot egy vagy két Worrior játszhatja. Két játékos esetén érdekes, hogy mindkét fél számára egységes cél, tehát a szörnyetegek kiirtása ellenére pontot kaphatnak egymás lelövéséért is. Az tény, hogy nem mindenkinek fekszik a csapatmunka, de furcsa lenne pl. egy Alien film ilyen szemszögből?

Minden szint a képernyő alján (bal és jobb sarokban) lévő cellából kezdődik, ahol 10 másodpercig lehet tartózkodni, a Worrioroknak ennyi idejük van kifújni magukat, felmérni a terepet. A cella ajtaja bármikor nyitható (a fel gomb megnyomásával), de a 10 másodperc eltelte után az addigi menedék kiveti magából a visszahúzódó Worriorokat is.

A szinteken előre jutva egyre több szörnnyel kell megküzdeni. A szörnyek néha halálos mérget köpködnek, ha eltalálnak egy Worriort, az meghal. A köpetük nem veszélyes a saját fajtájukra, de egymáson nem tudnak átköpni. Mikor sikerül megölni egy ellenfelet, annak a köpete is megsemmisül, ha volt neki.

Az ellenfelek egyébként gyenge idegzetű lények, az idő múlásával idegesek lesznek és felgyorsulnak. Sajnos túlpörgetni nem lehet őket, nem kapnak szívinfarktust, talán nincs is szívük.

Minden pályán van egy ajtó, zsilip, teleport, ki minek látja, ami 10 másodpercenként nyílik-záródik, át lehet rajtuk jutni az átellenes oldalra, amit előszeretettel használnak a szörnyszülöttek is. Mivel a helyszín egy elvarázsolt labirintus, nem meglepő, hogy a labirintusrészek (szintek) játékonként mások és mások, nem lehet felkészülni egyfajta harcra, nincs egy várható, tuti búvóhely, bevált stratégia.

Az ellenségek egy perverz biológus háziállatai.

• A Burwor farkasszerű kék lény, de lehet sárkány és kutya szerelemgyereke is.
• A Garwor egy sárga, meghatározhatatlan egyed, nekem kicsit T-Rexes, néha láthatatlanná tud válni, de a radarról nem tud ő sem eltűnni. Érdekes, hogy hívják: egérnek, medvének, disznónak, oroszlánnak? végül is ezek az állatok nagyon hasonlítanak egymásra.
• A Thorwor egy piros rák, skorpió vagy ezek turmixa nagy fejjel.
• A Worluk egy világoskék lepke, vagy légyszerű teremtmény, vagy maga Jeff Goldblum és a légy teleport-keveréke a híres filmből, villog a labirintus fala, mikor a pályán van.

A Weird Science Software kiadványa önmagában már azért is elismerést érdemel, mert fizikailag is megjelent kazetta formájában, azért meg pláne dicséret illeti, hogy saját borítót is kapott, nem a Midway vagy a Commodore által használt egyik eredetit kapta meg. A borító-belsőn angol nyelvű eligazítás található, sajnos a sztori elég rövid, akár az eredeti játék esetén.

Grafikai kivitelezés terén nem érheti kritika a programozó(ka)t: a figurák szépek, animáltak, folyamatos a mozgásuk még sok egyednél is, jók az effektek, a látványvilág majdnem olyan, mint az eredetiben, kivéve, hogy ott vannak a háttérben csillagok, vagy mik. De miért is kellene látszódni a csillagoknak a labirintusban?

Hangok tekintetében is jó a helyzet, megmaradt a klasszikus dallam, jók az effektek is. Az irányítás sajnos csak Interface II-vel lehetséges. Ez talán az egyetlen komoly negatívuma a játéknak.

A játék nehéz, de tanulható. Nem annyira nehéz, hogy elvegye a játékos kedvét egy újabb játéktól, inkább csak annyira, hogy úgy érezze, még egyszer meg kell próbálnia. Ritka az ilyen játék, ahol a két játékos ennyire jól összedolgozhat. Nagyon élvezetes ez a mód, utoljára a Target Renegade esetén éreztem ezt ennyire szórakoztatónak.

Nagyjából kialakult már, hogy hét elején rakunk ki képregényt, pénteken pedig játékcsajt (már ha bokros teendőink engedik), most e két rovat közé beiktatunk egy harmadikat, amiben régi játékokat mutatunk be. A retrorovatra nagy igény volt ennek a posztnak a kommentjeinél, úgyhogy ezt az igényt most jól kielégítjük. Ez azt jelenti, hogy a játékokról bővebben, illetve máshogy emlékezünk meg, mint egy Wikipedia-bejegyzés, kulisszatitkokkal, videókkal, képekkel.

Kezdjük mondjuk a Wizard of Worral, mert ez olyan játék, amiről a nemzetközi sajtó hajlamos elfeledkezni - például az amúgy csodás régijáték-lap, a Retro Gamer 70 lapszám alatt nem bírt róla összehozni egyetlen háttércikket sem -, viszont a magyar játékosoknak annál emlékezetesebb. Ez azért alakulhatott így, mert az amúgy 1980-ban pénzbedobós, szekrénynyi játékgép formájában a Midwaynél megjelent játék egyetlen valamirevaló otthoni konverziója C64-re jött ki (1983-ban, egyébként voltak ataris átiratok is), és ez a gép itthon messze a legsikeresebb játékplatform volt a nyolcvanas években. A konverziót egyébként a Commodore cég saját fejlesztőcsapata készítette. (UPDATE: Létezik nem hivatalos Spectrumos átirat is, magyarok fejlesztették 2007-ben.)

Aki nem ismerné minden idők legtöbbet elgépelt nevű játékát (sokaknak ez Wizard of War volt, illetve kazettásoknak DUNGEON néven is meglehet), az a fenti videón megcsodálhatja a játékmenetet. Adott egy labirintus, amiben kék és sárga katonák (Worriorok) irtanak szörnyeket, egészen pontosan kék Burworokat (őket minden játékos csak „farkasként” ismert), sárga Garworokat (fedőnevük „disznó” és „medve”), vörös Thorworokat („skorpió”), a rovarszerű Worlukot (aka. „cecelégy”), illetve magát a címszereplőt, azaz Wor varázslóját. (UPDATE: Kommentekben összejött még pár név. A Garwor volt, akinek „oroszlán” volt, a Thorwor „rák”, Worluk „lepke” vagy „légy”, a varázsló pedig „boszorkány”, ill. „banya”.)

A játék egyrészt azzal emelkedett ki a többi lövöldözős marhaság közül, hogy a szörnyek elég jó trükköket vetettek be (a disznó és a skorpió például láthatatlanná tudott válni, a cecelégy mozgása pedig kiszámíthatatlan volt, ráadásul képes volt megszökni), másrészt azzal, hogy ketten is lehetett játszani. A páros játék általában kooperatív módnak indult („Egymást nem, csak a szörnyeket, oké?”), de az esetek többségében egy-egy „véletlenül” eltévedt lövedék miatt hamar átcsapott deathmatchbe.

Mai napig élénken él az élmény bennem, hogy öcsémmel beállunk az Arena pálya két folyosójára, a Quickshot II Turbo Pro márkájú, mikrokapcsolós joystickeinken onba pöccintjük az autofire gombot, és felhangzik a ptyiú, ptyiú, ptyiú.

Kevesen tudják amúgy, hogy keretsztorija is volt a játéknak. Na nem nagy eresztés: egy sci-fi világba megérkezik Wor varázslója és feléleszti a mágiát, mindenféle szörnyeket hozva létre. Két osztagra való harcos elindul, hogy leszámoljon az öreggel, de ők esnek csapdába a mágus ördögi labirintusaiban, ahonnan ki kell verekedniük magukat.

Az sem sokaknak ismert, hogy az eredeti játékgép (mostanában 1750 dollárért vesztegetnek ilyet az eBayen) roppant idegesítő robothangokat is kiadott, a beszédszintetizátoros mondatokban Wor varázslója gúnyolta a játékosokat. A játékgépnek amúgy volt egy aranyos bugja is: ha játék közben nagyon gyorsan ki- és benyomta az ember a bekapcsológombot, a játékos annyi életet kapott, amennyit csak a gép el tudott tárolni (16-ot).

A c64.krissz: Különböző elrendezésű pályákon kell a Burworokat (kék), Garworokat (sárga), és Thorworokat (piros) módszeresen irtani. Jobb ha sietünk ezzel a feladattal, ugyanis minél tovább várunk, a szörnyek annál gyorsabbak lesznek. Ezt a félelmetesen eltalált hangeffektek is érzékeltetik. Ketten is lehet játszani, és igazából nem is tudom hogy egymás ellen, vagy kooperatív módon kellene. Szerintem ezt a készítők sem akarták eldönteni. Igaz ugyan hogy ezer pont jár egymás kilövéséért, de szerintem együttműködve, ketten a hadsereg ellen módra talán még jobb játszani. Minden pálya úgy kezdődik hogy csak kék szörnyek vannak. Ha kilősz egy kéket, akkor - a szinttől függően - megjelenik egy sárga, ha egy sárgát találsz el, akkor helyette egy piros. A legjobb taktika talán az ha beállsz egy biztos helyre ahonnan csak a tüzelésre kell figyelned. A pálya jobb és bal szélén teleport kapuk találhatók, amik ha nyitva vannak és belemegyünk, átugorhatunk a másik oldalra. A kapuk ekkor lezáródnak és csak bizonyos idő után nyílnak meg újra. Ha eljutunk a 8. pályáig, akkor elnyerjük a Worlord státuszt, ami szép és jó, viszont innentől kezdve a nehéz pályákból válogat a gép. Sokkal ritkásabb lesz a labirintus fala, így kevesebb menedékünk lesz, és a lövedékeinknek is hosszabb utat kell megtenniük.

A Wizard of Wor játéktermi játék, melyet a Midway Games fejlesztett és jelentetett meg 1980-ban. A játékot később Commodore 64-re és Atari 2600-ra is átírták. A játék nevét gyakran, helytelenül "Wizard of War"-nak mondják. A Wizard of Wor egy akció-orientált játék, egy vagy két játékos számára. A játék szörnyek által ellepett, labirintusszerű kazamatákban játszódik. A játék pályái téglalap alakú, falakkal és folyosókkal ellátott labirintusok.

Garwor: sárga, Tyrannosaurus Rex-szerű lény. Thorwor: piros, skorpiószerű lény. Alapesetben mindegyik pálya elején a labirintusok Burworokkal vannak tele. Az első pályán, ha a játékos kilövi az utolsó Burwort, egy Garwor jelenik meg. Ha a Garwort is kilövi, egy Thorwor jelenik meg. A második pályán, ha kilövi az utolsó előtti és utolsó Burwort, helyettük Garworok jelennek meg, és így tovább, míg a hatodik pályától már minden Burwor után jelenik meg Garwor és Thorwor (ugyanis minden pálya 6 Burworral indul).

Minden labirintus jobb és bal oldalán található egy-egy ajtó, melyek össze vannak kapcsolva egymással, így az egyik ajtón belépve a Worriorok átjuthatnak a másik ajtóhoz. Ha az ajtókat használják, azok deaktiválódnak, így ezután egyszerű falként funkcionálnak. Bizonyos idő elteltével az ajtók ismét aktiválódnak.

A két játékos módban a játékosok le tudják lőni egymás embereit, melyért plusz pontokat kapnak, és a másik játékos elveszti egy emberét.

A Worluk és a Wizard of Wor csak speciális, bónusz pályákon jelennek meg, miután a játékos az utolsó Thorwort is lelőtte, és csak a második pályától kezdődően. A Worluk pályákon a Worriorok lassabban mozognak, mint normál esetben. Ha a Worluk elhagyja a pályát a jobb vagy bal oldali ajtón, akkor a Worluk elszökik és a bónusz pályát a játékos elvesztette. A varázsló nem minden Worluk után jelenik meg, hanem körülbelül 1:7 eséllyel. Akkor is megjelenhet, ha a Worluk épp elszökött. Képes véletlenszerűen teleportálódni a pályán és lőni is tud. Maga a Wizard of Wor egy kiborg (emberi arca van, de kezei és szemei robotszerűek) aki képes teleportálódni, valamint varázslattal támadni a játékos embereire.

A játékos a 7. pályáig Worrior megnevezést kap, utána Worlordot (és a 7. Bár a pályák véletlenszerűen váltakoznak a játék során, két speciális, névvel ellátott pálya is van: a 4. szint ("THE ARENA") és a 13. szint ("THE PIT"). Az előbbinek egy nagy üres rész van a közepén, de az aréna alatt és tetején vannak védett helyek. Az utóbbi pályán egyáltalán nincsenek falak.

Bár Geco korábban már készített Enterprise verziót a Spectrum lehetőségeihez igazított Weird Science Software-féle változatból, nem tudott szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy az eredeti arcade játékban Z80-as processzor dolgozott. A hardware különbségek miatt persze jelentősen módosítani kell a programot (pl. sprite-kezelés, hangok), de az eredmény így is sokkal jobban hasonlít az eredetire, mint a Spectrum "remake" (az ott elmondottak igazak az arcade változatra is).

Az eredeti játék beszél, amihez egy Votrax SC-01 beszédszintetizátort használ. Ez emulálható, az eredmény ugyanolyan érthetetlen, mint eredetileg is volt... Ha valaki nincs megelégedve a beszéd minőségével, választhat Speakeasy támogatást (a betöltés után megjelenő információs képernyőn az 'S' megnyomásával), ami ugyanolyan érthetetlen mint az eredeti beszéd... Ami plusz a C64 (és Spectrum) verzióhoz képest: színes sprite-ok, és ami jelentősen befolyásolja a játékmenetet: egy játékos módban a kék csapatot a gép irányítja!

A Wizard of Wor is a 1981 maze video game developed by Dave Nutting Associates and published by Midway Manufacturing for arcades. The player controls a Worrior, who must defeat all the monsters inside enclosed mazes while being careful not to be destroyed themselves. The game can be played in multiplayer where two players can either cooperate or compete to destroy the monsters in the mazes. A typical multiplayer game in progress. The two Worriors (player characters) are traversing the maze in search of Burwors to destroy.

Wizard of Wor is an action maze video game; the player controls a Worrior through an enclosed maze. The objective of the game is to defeat all of the monsters-Burwors (blue), Garwors (yellow), and Thorwors (red)-which are present in the maze, while also avoiding being destroyed by them. When all the monsters are defeated, the player advances to the next maze. Aside from the monsters that must be destroyed, players also encounter two additional enemies that can be found after the first maze is cleared and destroyed for bonus points. A Worluk appears when all monsters are defeated and, when destroyed, doubles the points gained in the next maze. However, Worluks only lingers in the maze for a limited period of time before fleeing. Once the Worluk is destroyed, the eponymous Wizard of Wor has the chance to appear, but unlike a Worluk stays in the maze until they either are killed or destroy a Worrior. Each maze features tunnels, which allow Worriors or monsters to travel to the opposite side of the screen. The game increases in difficulty as the game progresses; the monsters become harder to avoid and the mazes become more open, making it more difficult to dodge them. The game occasionally makes use of digitized audio during gameplay. Each maze begins with a rendition of the five-note opening of Dragnet, however, if the Warluck isn't killed, the fifth note of the piece doesn't play. In the early stages of development, the game was titled Invisible Monsters. A prototype version of Invisible Monsters was created and issued a copyright year of 1980. This version was not known about to the general public until around 2016-2017, when it appeared on Craigslist and was bought by a user who shared pictures of the game cabinet and created a YouTube video explaining the differences of the prototype more in-depth. The prototype plays very similarly to the final game, but there is a distinct lack of speech synthesis present. Electronic Games called the Atari 8-bit version "outstanding". Wizard Of Wor appeared in the 1983 film Joysticks.

A legelső képkocka az egész Commodoreos életemből ebből a játékból való. Általános elsős voltam, hazabattyogtam a suliból, majd valósággal a TV képernyőjére tapadtam amikor megláttam hogy bátyám egy labirintusban kóvályog és próbálja irtani a kék-sárga-piros lényeket, viszonylag kevés sikerrel. Akkor persze fogalmam sem volt hogy az első kép amit látok, az épp egy óriási klasszikusból való. Nincs olyan ember aki ne ismerné ezt a játékot. Annyira el van találva, hogy a mai napig elő szoktam venni, immár a saját emulátoromban,itt ni, ahol akár multiplayer csatákat is lehet vívni benne.

A játékosok lövedékei kioltják egymást.

Fontos infó, hogy ha egy szörnyet kilövünk, akkor annak lövedéke is megsemmisül.

A 13. pálya fix, és ott már olyannyira ritkás a fal, hogy nincs is. Ennek a pályának a neve THE PIT, és innentől kezdve minden 6. pálya ez lesz. Ha egy ilyen pályát életvesztés nélkül teljesítesz akkor már Worlord Supreme leszel. :) Extra életek az első PIT pálya előtt és az ARENA (4. pálya) előtt járnak. A 98. pálya után újra a 97. jön, ami épp a PIT, így innentől minden második pálya ez lesz. Aki nem hiszi, járjon utána, vagy jusson el odáig! :)

Ha kiirtottuk az utolsó Thorwort is, akkor megjelenik a pályán Worluk, egy légy szerű teremtmény, aminek roppant fontos szerepe van a játékban, mert ha kilőjük, akkor a következő dungeon dupla pontokért megy! Így ha rekordot szeretnél dönteni, sosem szabad hagyni elmenekülni. A nyitott teleport kapukon át tud meglógni. Likvidálására van egy jó taktika: mivel ilyenkor a teleport kapuk a megnyílásuk után sosem záródnak be, álljunk közvetlenül mellé és mindig ugorjunk arra az oldalra ahová épp közeledik. Duplán jó taktika ez, mivel van egy bug a játékban. Ha ekkor neked megy a légy, elkezdődik a "halál animáció", de mivel ekkor egyből vége is van a pályának (hisz kiszökik a teleporton), így nem vonja le az életet a gép.

Akár kiszökik, akár lelövöd, utána 1:7 eséllyel tiszteletét teszi maga Wizard Of Wor is, aki egy teleportálásra képes mágus szerű kreatúra. Ez a csata mindenképp vérre megy.

Idén júliusban 40 éves a kis robbantó figura, Bomberman, avagy Európában Dyna Blaster aki augusztusban ráadásul vissza is tér egy fordulóra (írjunk majd róla?). Ha valaki nem találkozott még vele, tessék gyorsan utánanézni, mert a videójátékos általános műveltség része a robot, mely egy labirintuson és számos ellenfélen robbantja át magát. A Bombermant egyébként még 1980-ban fejlesztették, hogy a Hudson Soft techdemójaként szolgáljon. A játéknak ez a nagyon egyszerű változata jelent meg 1983-ban PC-re, majd a Famicom-változatot Nakamoto Sinicsi portolta, aki állítólag 72 óra alatt egyedül végzett a feladattal. A széria közel 80 különböző epizódot és változatot élt meg a negyven év alatt, ráadásul tette ezt úgy, hogy miközben 3D-be is átköltözött, vagy akár kartjátékká is átalakult, mindvégig az eredeti formája nyújtotta a legnagyobb élvezetet és legjobb szórakozást. A Bomberman egy megkerülhetetlen klasszikus, melyet leginkább a “maze”-játékok közé sorolnak, éppen ezért nézzük is, mik még a műfaj legjobb szereplői, miket érdemes elővenni a Hudson Soft.

5. A Namco 1980-as klasszikusa, a Pac-Man után elárasztották a hasonszőrű, labirintus-játékok a piacot, és egy volt ezek közül a házon belül fejlesztett Tank Batalion, amely azonban kifejezetten jól sikerült, sőt egyből két folytatást is megért. Maga az arcade gép lényege az volt, hogy a játékos a tankjával kilője a felülről érkező ellenséges lánctalpasokat, amik viszont a képernyő alján álló bázist szerették volna elpusztítani. Amennyiben a játékos sikeresen likvidálta az adott kör 20 ellenfelét, a fordulót megnyerte, a játék viszont addig tartott, míg el nem esett a bázis, vagy el nem fogytak a játékosok életei.

4. Szinte még az elején ellövök egy kakukktojást. Mert hozhattam volna ide a Gauntletet is, mint klasszikust, de az inkább hack and slash és dungeon crawler a maga nemében és egyszerűségében, a The Last Guy viszont a klasszikus értelmében jobban illik a bemutatott zsánerbe. A Japan Studio 2008-as, PS3-ra megjelent játéka ugyanis egy felülnézetes maze-játék, olyan városokban, melyeket óriási szörnyek özönlöttek el, ezeket a játék "zombiként" emlegeti. A játékos “az utolsó fickót” irányítja, akinek az a feladata, hogy megtalálja és a menekülő zónába vezesse a bajba jutott civileket, mielőtt az idő lejár, miközben elkerüli az ellenséges lényeket. Különféle képességei is vannak, így gyorsabbá válhat és a többi, a több mint tizenkét játszható helyszín között pedig észak-amerikai, európai és ázsiai városok is szerepelnek.

3. Vissza a Namco-hoz, valamint ahhoz a Dig Dughoz, amit éretlen gyermekként még nehezen tudott az ember úgy megemlíteni, hogy ne vigyorogjon mellé vadul, de ugye mi már mind felelősségteljes, érett felnőttek vagyunk, így ezt a buta poénkodást meghagyjuk a kamaszok ópiumának… khmm, igaz? Az 1981-es játékban egyébként ásunk, méghozzá szó szerint és jó sokat, mivel Dig Dug-hősünk, avagy Taizo Hori, a föld alatt haladva akad össze különböző szörnyekkel, akik a szilárd talajon szellem formában haladnak át, majd a levegőn különböző lényekké válva szeretnék a főszereplő életét venni. Ő viszont nem adja magát könnyen, avagy pumpájával megdolgozza, jól megpumpálja ellenlábasait (Emlékezel még a címre? Nem röhög!), vagy éppen, ha elhalad egy szikla alatt, az jól ráesik a mögötte haladó lényre, és persze ki is lapítja.

2. És ha már C64 és Atari, akkor következzen a csúcs, ami majdhogynem az első helyen végezte, már csak azért is, mert ha a nyolcvanas évek szóba kerül, az öreg rókák és vén motorosok szinte mindig komoly nosztalgiával emlékeznek rá. Sőt, jómagam is rendszeresen játszottam vele általánosban, illetve iskola után egyik osztálytársamnál ketten roncsoltuk a joystickot (az a jó kis gumikorongos, letapadós talpú, ami recsegett és ropogott, ha nagyon vehemens volt a játékos). És hogy a Midway játéka mitől volt olyan különleges? Nos, leginkább a stílusa és hangulata miatt. Anno én azt gondoltam, hogy űrhajósokkal kell szörnyeket ritkítani, de az igazság az, hogy itt a fantasy a főszereplő harcosok esetében erősen keveredett egy sci-fis hatással, ami miatt simán azt mondhatjuk, hogy tényleg űrhajósokkal aprítjuk az ellent, pedig a varázsló-dungeon-harcosokvsszörnyek háromszögben erről szó sincs. Ellenben van labirintus, ami ráadásul egyik oldalról átjárást biztosít a másikra, van még egy rakás, egyre erősebb lény, aztán ott vannak az egyre nehezedő szintek, valamint, ha mindez nem lenne elég, ott a varázsló, aki még hecceli is a játékosokat. Ha olyan a páros, vállvetve harcolnak a gonosz ellen, de akár le is lőhetik partnerüket a plusz pontért, mialatt a szörnyek csak özönlenek és özönlenek, egyre gyorsabb és halálosabb módon, ezzel már-már rémálmokat okozva.

1. És bármennyire is azt mondja a szívem, hogy a Wizard of Wor a műfaj legjobbja, muszáj az eszemre hallgatnom, ezzel leleplezve a zsáner ikonikus nagyját, az öreg Pac-Man-t, akit még az is ismer, aki nem gamer. Emlékezetes zenéjével, szellemeivel és gyümölcseivel a Namco beírta magát nemcsak a történelemkönyvekbe, de még a popkultúrába is. Elvégre Ivatani Tóru alkotása még a Jóbarátokban is szerepelt, ahol a szereplők egymás rekordját döntötték meg. Maga a játék pedig ugye egy olyan időszakban készült el, mikor a Space Invaders hatására minden arcade videójáték azonos recepten alapult, harcos és lövöldözős stílusban, miközben Túru egy olyan játékot szeretett volna piacra dobni, ami főképpen a nőket, de legalább a nőket IS megcélozza. Ezek tehát a legjobb és legismertebb maze-játékok, amik a júliusban 40 éves Bomberman kapcsán eszünkbe jutottak, de természetesen ez a műfaj is kellően változatos és színes ahhoz, hogy sokkal több mindent mutasson, sokkal több élményt nyújtson. A kérdés tehát adott. Te melyik Bombermant szereted a legjobban? És ha ismersz rejtett gyöngyszemet a maze-játékok műfajában, mi az, amit szívből ajánlanál minden gamernek?

tags: #wizard #of #wor #ket #jatekos

Népszerű bejegyzések:

• Észak-Írország és Svájc barátságos találkozója
• Otamendi, az argentin védő
• Kosárlabda Győrben
• Kosárlabda edzés Gárdonyi Géza Iskolában
• Ügyvédek a magyar teniszben