A Budapesti Labdarúgás Úttörői: Az MTK és a BTC Története és Társadalmi Gyökerei
A magyar sport, s főként a labdarúgás története szorosan összefonódik a 19. század végi Budapest társadalmi és kulturális változásaival. A sport propagálói, terjesztői, művelői a 19. század utolsó harmadától a nagyvárosi (kis)polgárok és az ipari, főként nagyipari munkások voltak. A labdarúgás magyarországi megjelenése és a korai sportegyesületek alapítása meghatározó volt a sportág fejlődésében, melynek két kiemelkedő szereplője a Budapesti Torna Club (BTC) és az MTK volt.
A Labdarúgás Megjelenése Magyarországon és a BTC Szerepe
Magyarország első labdarúgó-bajnokságának története természetesen szorosan összefügg a magyar labdarúgás formálódásával, amihez több anekdota és elmélet fűződik. Az egyik legnépszerűbb elbeszélés szerint a londoni tanulmányainak köszönhetően Löwenrosen Károly honosította meg idehaza a futballt, az asztalos ugyanis magával hozott Angliából egy labdát 1896-ban és a Pék-erdőben, az MTK pályájától nem messze játszottak egy jó kis „angol rúgdosósdit”.
A magyar sport pantheonja című könyvben azonban egészen más történet szól a labdarúgás magyarországi meghonosodásáról. Takács Ferenc kutatása szerint még ennél is korábban, már 1893-ban tartottak futballal kapcsolatos órákat a Ferenc József Fiúnevelőben. Az arisztokraták, főtisztek és diplomaták gyerekeit foglalkoztató intézmény a korabeli angol mintát követte, ennek köszönhetően nagy volt az izgalom 1893-ban, amikor Szaffka Manó tanár úrhoz csomag érkezett Angliából, benne egy bőrlabda, pumpa, valamint egy rövid szabályismertető. ,,A labdát csakis kézzel szabad ütni, lábbal csak a két kapus rúghat bele!” - hangzott a tanár úr hibás fordítása, amelynek következtében hamar kék-zöld foltosra verték kezüket a labdán a gyerekek. Ösztönös reakcióként mindannyian rúgni kezdték a labdát, így aztán a „várkaput” védő kapushoz hasonló módon kezdtek játszani. Szaffka úr meg is állapította, ehhez a sporthoz még éretlenek, fegyelmezetlenek a gyerekek.
A Budapesti Torna Club 1885-ben jött létre, de 1887. február 7-én - mint az ország első futballcsapata és a magyar sportélet egyik bölcsője - megalakult a labdarúgócsapatuk. A klub elnöke Ottó József lett, aki emellett alapító tagként vett részt az Olimpiai Játékokat Előkészítő Bizottság munkájában, mely a Magyar Olimpiai Bizottság elődje volt. Első edzésükre másnap, február 8-án került sor a Millenáris pályán.
A csapat születésében még három másik személy is közrejátszott: Stobbe Ferenc, Iszer Károly és Ray Ferenc. Iszer játékosként jobbhalfot játszott, és ő szervezte meg az első nemzetközi mérkőzését a klubnak, amelyet az év október végén játszottak az osztrák Wiener Cricketer und Football Club ellen. A labdarúgást Magyarországon Ray Ferenc és Stobbe Ferenc ismertette meg a BTC tagjaival. Stobbe kapusként, illetve amolyan mindenesként hirdette az akkor még új játéknak számító labdarúgás népszerűsítését. Stobbe, aki később a válogatott szövetségi kapitánya is lett, tartotta az első edzést, és a labdarúgás szabályait is ő fordította le angolról a játékosoknak, valamint az ő felkészültségének hála, egy nappal az alapítása után, már le is játszhatta első meccsét a BTC. A sheffieldi mintának megfelelően, házon belüli összecsapás volt: a Millenáris pályán, az ország első modern sportlétesítményében, Ray Ferenc vezetésével zajlott a küzdelem az egyesület tornászaiból, atlétáiból, úszóiból és kerékpárosaiból verbuvált két csapat között. Ray Ferenc svájci tanulmányaiból hazatérve hozott magával futball-labdát. Rögtön másnap megrendezték az első hivatalos futballmeccset is.
Ezt akkoriban kevésbé értékelhették az emberek, mert a végeredményről egyetlen információ maradt az utókor számára: három ember lába törött el a nagy hóban zajló rugdosódásban. Ennek ellenére a BTC úttörő maradt, mert egyrészt a svájci nevelésnek köszönhetően Ray ismerte a játékszabályokat, másrészt nagy hírverésű bemutató mérkőzést is rendezett a klub májusban. A BTC piros-fehér mezesei 5-0-ra verte a kék-fehér mezekeset, elsősorban annak köszönhetően, hogy Ray a győztes csapatban játszott és csak ő tudta, hogyan kell cselezni.
Még mindig csak bontogatta szárnyait a sportág, amikor 1901-ben megalapították a Magyar Labdarúgó Szövetséget (MLSZ), egyúttal kiírták az első élvonalbeli és másodosztályú bajnokságot is. Ezen a ponton meg kell emlékezni Iszer Károlyról is, aki 1885-ben kulcsfontosságú szereplője volt a BTC megalakulásának, majd az MLSZ létrehozásának is, ám sportszerűségből elutasította, hogy a szövetségben és a legerősebb csapatban egyszerre legyen tisztségviselő. Az 1901-ben elindított első, majd a következő évi második élvonalbeli bajnokságot is megnyerték. A bajnokság gólkirályát, Manno Miltiadest is ők adták, de a sport minden formájáért rajongó, és később az első olimpiai aranyunkat szerző úszó, Hajós Alfréd is játszott a csapatban. Hajós Alfréd az MLSZ-ben is több posztot elvállalt a későbbiekben, sőt a magyar válogatott edzője is volt 1906-ban.
A magyar futball története (2000)
A BTC hanyatlása és megszűnése
Gyakorlatilag ez a két arany jelentette a csúcsot, mert a következő években az MTK és a Fradi kezdte begyűjteni a bajnoki aranyakat, ráadásul két szezonban (1905 és 1906/07) nem is indítottak csapatot, de az ezerkilencszáz években egy ezüst- és három bronzérmet még össze tudtak kaparni. A BTC egyeduralma azonban nem tartott sokáig. Egyrészt az FTC-nek és az MTK-nak sokkal több atlétája volt, így aztán a nagyobb merítési lehetőségből egyre jobb csapatot tudtak összerakni. Másrészt pedig az MLSZ-szel is rendszeresen vitában állt a klub, mivel a szövetség azt szerette volna, ha kizárólag magyarok szerepelnek a magyar bajnokságban.
A kiesés az 1924/25-ös szezonban be is következett. Az akkor már 12 csapatos bajnokságban az utolsó helyen búcsúztak az első osztálytól. A jelentős háttér hiánya egyre komolyabb problémát okozott az első bajnoknak, az első világháború kitörése után ráadásul az egyesület összes sportolója bevonult a hadseregbe. A megszűnés végül 1945-ben bekövetkezett, de 55 évvel később megpróbálták feléleszteni a gárdát. Az NB III-ból kiesett Rákosmenti TK jogán a 2000/2001-es kiírásban BTC-Rákosmente néven indult a BLSZ I. Ha nem jön létre a Budapesti Torna Club, talán egészen más irányba haladt volna a labdarúgás Magyarországon. A BTC vezetői azonban beleszerettek az „angol rúgdosósdiba”, ezért sokakat megtanítottak a játékra.
A Budapesti Torna Club visszalépett az 1945-1946-os idénytől, azóta csupán a történelemkönyvekben létezik. Pedig az ezredfordulón felvetődött a felemelekedés lehetősége, miután a Rákosmente csapata felvette a nevét, ám mindössze két évvel később újra eltűnt a BTC neve a magyar futballból.
1926-ban végül teljesen kivonta magát a Budapesti Torna Club a futballból, mivel teljesen ellentétesen látta a labdarúgás jövőjét, mint az MLSZ. Miközben sorra folytak be kisebb-nagyobb kifizetések a fociba, az elsőosztályú bajnokság pedig hivatalosan profivá vált, addig az ország első bajnoka ragaszkodott hozzá, hogy szigorúan amatőr maradjon. Ezért történhetett, hogy 1926-tól a BTC tagjai nem vállaltak semmilyen tisztséget az MLSZ-ben, a csapat pedig nem indult a profivá váló bajnokságban. 1928-ban a budapesti amatőr ligában szerepelt a klub, az 1940-es években már az amatőr osztályok leggyengébbikének is a végére csúszott. Az ezredfordulóig kellett várni, amíg megkísérelték a klub feltámasztását, a harmadosztályból kiesett Rákosmenti TK vette föl a BTC nevét. A 2000-2001-es szezonban meg is nyerte a BLSZ I. osztályát a BTC-Rákosmente, ráadásul a következő idényben az NB III Duna-csoportjának is az élén zárt, de ezzel végleg le is zárult a BTC története.
Az MTK Felemelkedése és Társadalmi Beágyazottsága
1888. év végéig még 21-en csatlakoztak az MTK-hoz, a névsort ismerjük - s bár ezt egyértelműen alátámasztó forrásaink nincsenek - a tagok zöme nagy valószínűséggel zsidó származású lehetett. Első elnöküknek azonban egy ismert, de keresztény sportembert, a MAC-ban korábban fontos tisztségeket betöltő Vermes Lajost választották meg. A nem városrészre utaló, az asszimilálódott zsidóság számára kiválóan csengő Magyar jelző tökéletesen alkalmas volt erre. S ugyan a Magyar az alapításkor még nem is kelthetett feltűnést, hiszen ez szerepel a MAC nevében is, az „anyaegyesület”, az NTE nevében pedig a Nemzeti, ám a 19. század végén, amikor a német torna és az angol atlétika hívei domináltak a sportéletben, és sorra alakultak a tornaegyletek, majd atlétikai klubok, példa nélküli volt, hogy egy klub olyan magyaros csengésű neveket válasszon, mint a Testgyakorlók és a Köre.
A magyar sport, s főként a labdarúgást ismerők körében alighanem konszenzus uralkodik abban, hogy Magyarországon az MTK szorosan kötődik a budapesti zsidósághoz. Az antiszemiták ezt magától értetődőnek tekintik, aminek a lelátókon évtizedek óta hangot is adnak: már az 1910-es évek elejéről vannak olyan forrásaink, melyek említést tesznek az MTK mérkőzésein felhangzó antiszemita rigmusokról. De úgy gondolom, mások is, viszonyuljanak akár semlegesen, akár szimpátiával a klub iránt, olyan klubként tekintenek az MTK-ra, melynek van, vagy legalábbis egykor volt valamilyen nehezen körvonalazható kapcsolata a zsidósággal. Ám az MTK és a fővárosi zsidóság kapcsolata ennél jóval bonyolultabb, hiszen a klub sosem hangoztatta zsidó kötődését.
Ráadásul, miután Brüll Alfrédet 1905-ben elnökké választották, a futballcsapat egyre jobb eredményeket ért el, s a tízes évektől a magyar bajnokság rendre két klub között dőlt el. A lelátókon évről-évre látványosan növekvő számban megjelenő nézők között így némileg leegyszerűsítve az lett a kérdés, hogy az MTK vagy az FTC sikeréért szorít-e egy drukker. Úgy vélem, az MTK ekkor vált kvázi „zsidó klubbá”. Nem véletlen, hogy a Tribün 1912-ben már így összegezte a két nagy klub versengését: „Másutt is versengenek az egyesületek egymással, de ez a versengés csak a sportra vonatkozik, nálunk személyre megy és társadalmi úton is megnyilvánul. Ennek élénk illusztrációja az a harc, mely az MTK és az FTC között folyik lángoló gyűlölettel.”
Arról sincsenek forrásaink, hogy a szurkolók akár csak egy-egy bekiabálással a klub kvázi zsidó hátterére utaltak volna, sőt: 1921-ben a Magyarság arról számolt be, hogy egy MTK-VAC találkozón a vendégdrukkerek közül felhangzó Előre Izrael! biztatásra az MTK-szektor válasza Rajta magyarok! volt. A klub nyíltan vállalt és hirdetett filozófiája a nyitottság és modernitás képviselete volt, az 1913-ban megjelent, első MTK-történeti könyv szavaival: „működése szakadatlan láncolata az újért való harcnak, a sport terrénuma tágításának”.
A magyar futball története (2000)
A "Zsidó Klubok" Kérdése és a Társadalmi Beágyazottság
A sportegyesületeket zsidósághoz való kapcsolatuk - társadalmi beágyazottság, deklarált háttér, jelentéstartalom - szerint három csoportba sorolhatjuk.
Az első esetben egy klubnak sok zsidó tagja (vezetője, sportolója, stb.) lehet, de sem a klubhoz tartozók, sem a szélesebb közvélemény nem tekint „zsidóként” az egyesületre. Önmagában az a tény, hogy egy sportklubnak sok zsidó vezetője, sportolója, szimpatizánsa - vagyis társadalmi beágyazottsága szerint zsidó kötődése - volt, még nem jelentette azt, hogy „zsidó klub”-nak tekintették. Az első csoportban eleve magas volt a zsidók aránya, így nem csoda, hogy bizonyos szakma-specifikus sportegyesületek, mint az Ékszerész, vagy az ország minden nagyobb városában működő kereskedő sportklubok társadalmi bázisát nagyrészt zsidó polgárok adták.
A szakmai háttér mellett sokszor a lokális háttér is valósággal determinálta egyes klubok társadalmi beágyazottságát. A Terézvárosi TC-nek vagy az Erzsébetvárosi SC-nek nyilván sok vezetője és sportolója volt zsidó származású. Ám ettől még nem tekinthetők „zsidó egyesület”-nek, annak ellenére sem, hogy épp ez a két egyesület látványosan kötődött a zsidósághoz. Az 1902-ben Fővárosi TC-ként alakult TTC-nek elnöke volt Vázsonyi Vilmos, majd Vázsonyi János, a választmányi névsorban pedig feltűnt a cionista mozgalom egyik fontos szereplője, Dömény Lajos. Ráadásul az ő személye köti össze a TTC-t és az ESC-t.
A húszas évek elejének antiszemita sajtója - s kétségtelen, hogy a szurkolók egy csoportja is - „zsidó egyesületként” tekintett e klubokra, hiszen a futballpályákon zajló szimbolikus küzdelmek tétjeit - politikai megfontolásból - zsidó-keresztény, sőt, zsidó-magyar szembenállásként értelmezték. Ráadásul extrém helyzetekben, például a harmincas-negyvenes évek fordulóján, a sportegyesületek árjásítása idején a szélsőjobboldali sajtó olyan klubokat is pellengérre állított, melyeket korábban nem, vagy nagyon kevesen kapcsoltak a zsidósághoz (például Kispest, III. ker. TVE, Újpest).
Deklaráltan Zsidó Sportegyesületek: A Cionista Mozgalom és a VAC
Néhány sportegyesület azonban egyértelműen deklarálta zsidósághoz való viszonyát. A századfordulón a cionista mozgalom égisze alatt a Muskel-Judentum eszméjét hirdető Max Nordau úgy vélte, hogy a zsidók az elnyomás, a gettóba zártság miatt gyengék, félszegek, amin a sport segítségével lehet változtatni. Az 1914 előtt - főként Közép-Európában - alapított közel száz cionista sportklub tagjai általában kék-fehér, Dávid-csillagos mezt viseltek, egyesületüknek legtöbbször a zsidó múltat idéző (Makkabi, Hasmonea, Bar Kochba), vagy büszkeséget, bátorságot sugárzó (Hakoah, Hagibor), héber nevet adtak.
A századfordulón a magyarországi cionistáknak nem volt könnyű dolguk, hiszen egy olyan, az asszimiláció iránt mélyen elkötelezett közegben igyekeztek híveket toborozni, amely sokszor ellenségesen viszonyult a mozgalomhoz. Ilyen körülmények között, 1903-ban alapították meg egyetemisták a Makkabeát, melyhez hamarosan csatlakozott Dömény Lajos joghallgató is. A VAC alapítását bemutató cikk szerint az a zsidó, aki akkoriban „egy sportklubba lépett, annak pláne le kellett vetni minden, úgynevezett zsidó tulajdonságot”. Ez bántotta Döményt, ezért akart zsidó, sőt zsidó nevű sportegyesületet alapítani.
A Makkabea keretében eredetileg Zsidó Torna Clubot akartak alapítani, de az alapszabályt a hatóság nem fogadta el, hiszen a név felekezeti jellegre utalt. Az alapítók ezért arra törekedtek, hogy semleges név mellett megóvják a klub zsidó jellegét. A klub tehát egy olyan eszme propagálására született, amelyet a zsidó társadalom többsége elutasított, s ez alapjaiban határozta meg támogatottságukat. Így nem meglepő, hogy a VAC és a hitközség viszonya állandóan feszült volt, még akkor is, amikor a klub kvázi hitközségi irányítás alá került. Szemléletes példa erre, amikor 1921-ben a klub és a Pesti Izraelita Hitközség elnöke, Székely Ferenc megjegyezte: „A VAC-nak célja a zsidó tömegsport és zsidó önérzet felemelése, és a VAC életébe semmi más célt bevinni nem lehet.”
A VAC aranykora, mint a legtöbb cionista klubé, a húszas évek első felére tehető, legalábbis ami a leginkább reflektorfénybe kerülő sportágat, a labdarúgást illeti. Ugyan nagy tömegek nem látogatták - többnyire a Lóversenytéren megrendezett - mérkőzéseit, de néhány évig így is stabil tagjai voltak az élvonalnak. Nem értek el olyan sikereket, mint a nemzetközi hírnevet szerzett Makkabi Brno, vagy az első osztrák profi bajnokságot megnyerő Hakoah Wien, de 1921 és 1926 között, amikor a magyar labdarúgás a világ élmezőnyébe tartozott, egy ötödik helyezést sikerült elérniük. Ugyanakkor a VAC-nak jelentős, ezerfős tagsága és több száz sportolója volt, s több sportágban is komoly sikereket ért el.
Joggal vetődhet fel a kérdés: miért nem a VAC lett „a” zsidó sportegyesület? Ez részben annak köszönhető, hogy a századfordulótól a magyar sportéletet a labdarúgás dominálta, s egy olyan sportegyesülettel nehezen tudtak szélesebb társadalmi csoportok azonosulni, amelynek nem volt tartós sikereket elérő labdarúgó-szakosztálya. A magyar, különösen pedig a pesti zsidóság, a Kiegyezés után az asszimiláció útját választotta, többségük számára ez a már-már harcias zsidó mentalitás, nem beszélve a Dávid-csillag demonstratív viseléséről, valamiféle értelmetlen, sőt őrült hóbortnak tűnhetett, amivel képtelen volt azonosulni.
A sportegyesületek és a zsidósághoz való viszonyuk kategóriái
| Kategória | Leírás | Példák |
|---|---|---|
| Sok zsidó taggal, de nem deklaráltan "zsidó" | A klubnak számos zsidó tagja (vezető, sportoló, szimpatizáns) volt, de sem a klub, sem a közvélemény nem tekintette „zsidónak”. | Ékszerész, kereskedő sportklubok, Terézvárosi TC, Erzsébetvárosi SC, MTK (kezdetben) |
| Antiszemita sajtó által "zsidóként" stigmatizált | Olyan klubok, amelyeket az antiszemita sajtó politikai okokból "zsidó egyesületként" értelmezett, függetlenül attól, hogy a klub maga hogyan definiálta magát. | MTK, Terézvárosi TC, Erzsébetvárosi SC, Kispest, III. ker. TVE, Újpest (extrém esetekben) |
| Deklaráltan zsidó | Olyan klubok, amelyek egyértelműen vállalták és hirdették zsidó identitásukat, gyakran cionista eszméket képviselve. | Makkabea, VAC, Makkabi Brno, Hakoah Wien |
Kihívások és Átalakulások
A korabeli forrásokban alig van utalás a klub és a zsidó háttér közötti összefüggésre, a ritka kivételek közé tartozik, amikor az első világháború alatt a futballklubok is súlyos harcokat vívtak a zöld asztal mellett. Egy klubvacsorán Brüll elnök rituális vérvádnak nevezte a klub ellen felhozott vádakat. Az öndefiníció kérdése azonban sokszor megoldhatatlannak tűnő nehézségeket is okozott. 1940-41-ben az egyesületet ellehetetlenítették, feloszlatták.
Az 1948-ban kiadott jubileumi kötetnek valamiképp tehát meg kellett volna magyarázni a klub és a zsidóság sajátos kapcsolatát. Nem tette meg, ehelyett egy alternatív valóságot hozott létre. A zsidó szót látványosan kerülték a kötet szerzői, az MTK feloszlatását a klub baloldali-munkásmozgalmi gyökereivel magyarázták: „A német imperializmus szolgái a belpolitikai életben is diktatúrát teremtettek, s a diktatórikus elveket következetesen megvalósították a sportban is.”
A zsidó háttérre utaló jelentéstartalmak később egészen bizarr formában öltöttek testet. A sport szocialista átalakításakor az egyesületeket bázisszervekhez (minisztériumok, szakszervezetekhez, gyárakhoz, stb.) irányították, az MTK először a textilipari szakszervezethez, majd az Államvédelmi Hatósághoz tartozott. Szembeötlő, hogy a klub részéről a rendszerváltás óta lényegesen több olyan utalással találkozunk, amely egyértelműen jelzi az MTK viszonyát a zsidó közösséghez. Olyan esetre például 1990 előtt sosem volt példa, ami néhány éve előfordult, hogy az MTK a jom kippur ünnepre hivatkozva kérje egy mérkőzése elhalasztását.
tags: #xiii #keruleti #foci #klub
