Zelk Zoltán, a kapus: Az élet szertelen költője a futballpályán és a versben
A magyar futball aranykora, az 1950-es évek eleje, tele volt felejthetetlen mérkőzésekkel és legendás játékosokkal. Az egyik ilyen emlékezetes összecsapás a Bp. Honvéd és az MTK (akkoriban Bp. Vörös Lobogó) között zajlott, ahol a végeredmény 9:7 lett. Ez a találkozó nemcsak a gólok miatt maradt emlékezetes, hanem azért is, mert a pályán olyan sztárok mutatták meg tudásukat, mint Puskás Ferenc és Hidegkuti Nándor. A mérkőzés azonban más szempontból is érdekes, hiszen a korabeli magyar futball hangulatát, valamint a játékosok hátterét is megismerhetjük belőle. A futball, akárcsak az élet, tele volt váratlan fordulatokkal, és ez Zelk Zoltán, a költő életútjára is igaz volt.
A futballpálya mint élettér
A 66 évvel ezelőtti Honvéd - MTK mérkőzés igazi futballünnep volt. A Kispest, vagyis a Honvéd, már bebiztosította bajnoki címét, míg az MTK ezüstérmét sem fenyegette veszély. Így a találkozó tulajdonképpen tét nélküli volt, mégis hatalmas érdeklődés kísérte. A délelőtt 11 órakor kezdődő meccsre ezrek szorongtak a pénztáraknál. A magyar futball ekkoriban a világ csúcsán trónolt, még fél évvel a berni világbajnoki döntő, a nyugatnémetektől elszenvedett 3:2-es vereség után is.
A mérkőzésen a Honvédból hiányzott Grosics Gyula és a sérült tartalékkapus, Faragó Lajos, így Sántha József, a harmadik számú kapus kapott lehetőséget. Ez volt az ő első és utolsó mérkőzése a Honvéd kapujában. Az MTK is nélkülözte sztárkapusait, Gellért Sándort és Fazekas Árpádot, valamint Zakariás Józsefet és Palotás Pétert. A kapuban Fecske István állt.
A mérkőzés rendkívül izgalmasan alakult. A Honvéd már a 3. percben vezetést szerzett Tichy révén. Két perccel később az MTK egyenlített Hidegkuti révén, majd Sándor is betalált. A 19. percben Sándor ismét eredményes volt, így az MTK 3:1-re vezetett. A Honvéd azonban nem adta fel, Kocsis és Puskás góljaival fordítottak, majd Puskás újabb két találatával 6:3-ra vezettek a félidő végére. A második félidőben Puskás és Tichy ismét betalált, de az MTK sem állt meg, Kárász és Hidegkuti góljaival zárkóztak. A végeredmény 9:7 lett a Honvéd javára.
A mérkőzés hősei a csatárok voltak. Puskás Ferenc, a mezőny legjobbja, négy gólt szerzett, Hidegkuti Nándor szintén négy találattal zárt. Kocsis hármat, a fiatal Tichy és Sándor Csikar pedig két-két gólt lőtt. Sándor Csikar mindössze 27 perc alatt volt eredményes.
Puskás Ferenc remekelt a mérkőzésen. "Most aztán megmutatta, mit tud. Korlátlanul uralkodott a pályán, a legrakoncátlanabb labda is megszelídült a lába nyomán, s úgy engedelmeskedett neki, mint a jól idomított oroszlán a szelídítőjének." Hidegkuti Nándor is kiválóan teljesített, "ellenállhatatlanul tört át az ellenfél védelmén, és tisztára játszotta magát, vagy »kész« gólhelyzeteket teremtett."
Zelk Zoltán: A költő, aki a futballt is szerette
Zelk Zoltán élete is tele volt váratlan fordulatokkal, ahogy a futballpályán a labda. A költő, aki a háború után a kommunista rendszer lelkes támogatója volt, majd az 1956-os forradalom egyik hangadója lett, az élet szertelen költőjeként írható le.
Zelk Zoltán Érmihályfalván született, szegény zsidó kántor fiaként. Már fiatalon megismerkedett az irodalommal, versei erdélyi lapokban jelentek meg. Később Budapestre költözött, ahol csatlakozott a munkásköltőkhöz, majd a Nyugat második nemzedékének hatására a rímek és jambusok rabjává vált.
Könnyelműen hangoztatta kommunista hitét, ami miatt többször letartóztatták és Romániába toloncolták ki. Titokban visszatért Magyarországra, és két évig illegálisan élt. A harmincas években ismét letartóztatták, de az irodalom tekintélyes alakjai tiltakoztak mellette, így kiengedték.
A háború után Zelk Zoltán az irodalom vezéralakjai közé emelkedett. Lelkesen dicsőítette Sztálint és Rákosi Mátyást, amiért Kossuth-díjat is kapott. Azonban amikor kiderült Sztálin valódi természete, és itthon is megkezdődött Rákosi személyi kultusza elleni kritika, Zelk is hangulatot váltott, és az 1956-os forradalom egyik leglelkesebb támogatója lett.
A forradalom leverése után Zelket bíróság elé állították, és börtönbe zárták. Szabadulása után, amikor elvesztette feleségét és édesanyját, mély gyászba borult, és megírta a "Halott sirály" című költeményét, a magyar elégiaköltészet egyik legszebb darabját.
Élete ettől kezdve biztosítottá vált. Hangja elmélyült, bensőségesebbé vált, és politikamentes irodalmat írt. Emellett kiváló versesköteteket írt kisgyermekek számára. Mindig is lelkesedett a sportolókért, a futballmeccseken ugyanolyan otthonos volt, mint a lóverseny- és ügetőpályákon vagy a kártyaasztalok mellett.
Zelk Zoltán életében ellentétes tulajdonságok keveredtek: lelkesedés és állhatatosság, műveletlenség és mély emberismeret, politikai szerepvállalás és személyes tragédiák. Mégis, mindenki szeretetre méltó, kedves embernek, okosnak és istenáldotta költőnek tartotta.
Zelk Zoltán - Apa, Anya Hazajöttek
A futball és a költészet, akárcsak Zelk Zoltán élete, tele volt váratlan fordulatokkal, szenvedéllyel és mély érzelmekkel. A 9:7-es mérkőzés emléke, akárcsak Zelk Zoltán versei, örökre beírta magát a magyar kultúra történelmébe.
