Gödöllői Röplabda Club

Zsiborás Gábor emlékezete és a magyar női kézilabda válogatott történelmi sikerei

2026.06.21

Zsiborás Gábor - Egy legendás kapus tragikus sorsa

Zsiborás Gábor, akinek neve a magyar labdarúgásban máig legendaként él, 1957. november 12-én született Budapesten, és alig 11 évesen lett a Ferencváros igazolt játékosa. Pályafutása során hamar berobbant a köztudatba, 1975 decemberében, egy Csepel elleni Téli Kupa-mérkőzésen debütált a klub felnőttcsapatában. A Fradi abban az idényben csak 9. Ahogy felépült, Zsiborás visszaverekedte magát a kezdőbe, és hosszú éveken át nem lehetett kiszorítani onnan, olvasható a Tempofradi.hu megemlékezésében.

Öt és fél szezont töltött el az Üllői úton, 90 bajnoki találkozó jutott neki. Címlistája is impozáns: két-két bajnoki cím és Magyar Kupa (MNK) győzelem, egy-egy bajnoki ezüst- és bronzérem. Utolsó mérkőzését az 1980/81-es bajnokságban játszotta. 1981-ben az FTC örökös bajnoka címet kapta meg. Búcsúja egy gálameccs keretében, 1985 augusztusában, a Nyilasival felálló Austria Wien ellen, 25 ezer néző előtt.

Zsiborás Gábor a Ferencváros kapujában egy mérkőzésen

Zsiborás népszerűségére jellemző, hogy a Fradi-tábor távozása után is mindig nagy tapssal köszöntötte az MTK elleni meccseken. A válogatottban 1979-ben, egy finnek elleni, 3-1-re megnyert Eb-selejtezőn mutatkozott be, amikor dr. Lakat Károly volt a kapitány. 1993-ban ismét Verebes volt a kapitány, aki beválogatta az oroszok elleni vb-selejtezőre az MTK-ban remek teljesítményt nyújtó kapust. A keret tagjai szeptember 1-én találkoztak a Fradi stadionjában, de mielőtt az Üllői útra indult, Zsiborás három ikergyerekét kísérte el első iskolai napjukra. Az ikrek akkor találkozhattak utoljára édesapjukkal, aki a válogatott edzésén rosszul lett, elvesztette eszméletét, kómába esett, amelyből sajnos már nem ébredt fel.

A tragikus búcsú és az utóélet

31 éve már, Istenem… 1993. szeptember 1. Tétovák voltak a kis iskolatáskájukkal, te pedig büszke apuka. Aztán vidáman indultál edzésre, hiszen ismét meghívtak a labdarúgó-válogatottba. Az Üllői úti stadionban volt az edzés. Kapura rúgtak neked, majd intettél, hogy időt kérsz. Bementél az öltözőbe és ott estél össze. 35 évesen… Csak később tudtuk meg, végzetes volt az agyi infarktus. Pedig annyira drukkolt neked mindenki! Azon kevesek közé tartoztál, akinek elnézték a zöld-fehér drukkerek, hogy a nagy rivális MTK-ba szerződtél. Amikor először tértél vissza, már kék-fehér melegítőben az Üllői útra, mindenki azt gondolta, azért lesz némi fütyülés is. Nem volt, ezer torokból zengett a Zsiborás Gabi, Zsiborás Gabi! Mert szerettek téged Zsiga! Még a régi Üllői úti stadionban.

Két nappal a tragédia előtt beszéltünk. Fiatal, kezdő újságíró voltam az Esti Hírlapnál és interjút készítettem veled. Az MTK-stadionnál találkoztunk, komolyan vetted, úgy válaszoltál, mintha a CNN kérdezne, nem pedig egy srác, akinek még újságíró-igazolványa sincs. Beszéltél fociról, az ikrekről, mindenről. Boldog voltál és én is, mert a narancssárga Kis Polskimmal átvihettelek a Fradi-stadionig. Ültél mellettem, én pedig óvatosan vezettem, nehogy baja essék ennek a jószívű, langaléta embernek, aki végre ismét válogatott lehet. Aztán azon a bizonyos edzésen minden értelmét vesztette. Összeestél, mentőt hívtak, kórházba vittek és a fél ország azon izgult napokon át, hogy visszatérj közénk. Az ikrek persze nem értettek semmit az egészből. Apa? Apa mikor jön? A feleséged, Gabriella majd belehalt a bánatba, de erősnek kellett lennie. Nagy szerelem volt a tiéd. Amit aztán megkoronáztak a hármasikrek. Napokon át azt mondták az orvosok, válságos az állapotod. Mi pedig bíztunk benne, hogy van remény. Nem volt. Szeptember 7-én, kedden hajnalban pont ügyeletes voltam a szerkesztőségben, mikor elkezdte kopogni az az átkozott telexgép, hogy ,,Elhunyt Zsi…” Összetéptem a papírt.

Zsiborás Gábor portréja

Utólag valahol olvastam, évekkel korábban a Sportkórházban feküdt egy fiatal fiú és vakbélműtétre várt. Aztán meglátott téged a kórterem előtt. Az egyik kedvence voltál, de nem mert megszólítani. Aztán betolták műtétre. Mikor felébredt, egy cetlit talált az ágya mellett a kisszekrényen. Csak annyi állt rajta: „Fel a fejjel! Zsiborás Gábor.” Azt sem mesélted senkinek, hogy mikor még a Fradiban védtél, egyik nap észrevetted, hogy a portánál sírdogál egy kis focistagyerek. Megsérült, mentőre várt az anyukájával. Felajánlottad, hogy beviszed őket a kórházba, amikor pedig megjött a mentő, az öledben vitted a gyereket a mentőautóig.

A halálod után tényleg összefogtak az emberek. Jótékonysági tornákat rendeztek és próbálták anyagilag segíteni a családodat. A feleséged mesélte utóbb, hogy a legrendesebb a barátod, Simon Tibi volt (ő sem él már sajnos, de ezt biztosan tudod…). A legfontosabb Zsiga, a gyerekek jól vannak. Szépek, felnőttek. Persze ha te ott vagy velük, minden másképp alakul, akkor meglehet, valamelyik fiúból focista lett volna, talán még kapus is. De nem lehettél ott és ez a legszörnyűbb az egészben. Csak hét évet tölthettél velük. Érintések, ölelések, biztonság és mosoly. Ezt adtad nekik. Azóta az is kiderült számukra, rendkívüli ember volt az apjuk. Zsiga sírja. 31 már, Istenem… Az Esti Hírlap is régen megszűnt, telexgép sincs már, amely lekopogta a leggyászosabb mondatot és a narancssárga Kis Polskit is megette a rozsda, amivel átvittelek az Üllői úti stadionhoz. De ez mind mellékes, ahhoz képest, hogy te még ma is csak 67 éves lennél. Ha a sors nem ilyen kegyetlen.

Bár Zsiborás Gábor pályafutása a labdarúgáshoz kötődik, a magyar sporttörténelem számos más területen is büszkélkedhet kiemelkedő teljesítményekkel. A női kézilabda válogatott például rengeteg felejthetetlen pillanatot szerzett a szurkolóknak, történelmük során számos diadallal és drámával gazdagítva a sportvilágot.

A magyar női kézilabda válogatott emlékezetes mérkőzései

A magyar női kézilabda válogatott története tele van dicsőséges pillanatokkal és kemény küzdelmekkel. Az alábbiakban a csapat legfontosabb mérföldköveit tekintjük át, amelyek örökre beíródtak a sportág aranykönyvébe:

  1. 1965. november 13. A kézilabda hőskorában született meg a magyar női kézilabda válogatott első és mindmáig egyetlen világbajnoki győzelme. A legendás Török Bódog által irányított csapat Csehszlovákiát, Romániát, Lengyelországot és Jugoszláviát verte meg az aranyig vezető úton.
  2. 1976. július 28.
  3. 1995. december 17.
  4. 2000. október 1. „A hogyan ne adjunk le mérkőzést az utolsó tíz percben” eset tankönyvi példája volt az a bizonyos Dánia elleni mérkőzés.
  5. 2000. december 17. Aki az 5000 román fanatikus által támogatott hazai együttes elődöntőbeli legyőzése után azt hitte, ez innen már diadalmenet lesz, nagyot tévedett. Az ukránok a torna meglepetéscsapataként a fináléban hosszabbításra kényszerítették Magyarországot, ám Mocsai Lajos lányai ha nehezen is, de megnyerték a mérkőzést és az Európa-bajnokságot.
  6. 2003. december 14. A mérkőzés, ahol Görbicz Anita berobbant a világelitbe. A még csak 20 esztendős győri lány előbb nagyon megszórta a franciákat, majd újfent jött a 2000-es olimpia fináléjában látott összeomlás, melynek utolsó momentumaként Görbicz lépéshibája után hosszabbításra mentette a francia csapat a meccset.
  7. 2004. december 29. Minden kézilabdázó életében van legalább egy olyan mérkőzés, amikor minden összejön neki. Radulovics Bojanának ez a bronzmeccs csak egy ilyen volt a sok közül. A hazai torna gólkirálynője (72 gól) az oroszok elleni éremcsatában 12 gólt lőtt minden idők egyik legnagyszerűbb jobbátlövője.
  8. 2012. december 16. Elképesztő délután Belgrádban - aki ott volt, tudhatja miért! Márpedig én ott voltam, és egy olyan élményben lehetett részem, melyre örökké emlékezni fogok. Kezdjük a magyar-szerbbel!
  9. 2014. december 13. Ezt a címet az összes debreceni kikéri magának, mégis jól jellemzi a mérkőzést. Ugyan még a 48. percben is kettővel mentek a második félidőben zsinórban öt gólt szerző Cristina Neagu vezette románok, a végén jött a fiatal Tóth Gabriella, aki lendületet vitt a magyarok játékába, és az 56.
  10. 2015. december 14. A dániai világbajnokság nyolcaddöntőjében az olimpiai kvalifikációs tornára való kijutás volt a tét. A magyar csapat egyértelmű favoritnak tűnt, ám előbb Tomori Zsuzsanna, majd Görbicz Anita sérült meg, mindketten akkor, amikor az amúgy rosszul játszó csapat felszálló ágban volt a mérkőzésen. A 12.
A magyar női kézilabda válogatott ünneplése egy győztes meccs után

tags: #zsiboras #noi #kezilabda #valogatott

Népszerű bejegyzések:

GRC