Zsinka János: Egy Villámléptű Szélső Sokszínű Pályafutása és Jelene

Mai beszélgetőpartnerünk Zsinka János, aki egykoron csapatunk villámléptű szélsője volt. Pályafutása során számos magyar élvonalbeli klubban megfordult, és a magyar labdarúgás egyik meghatározó alakjává vált. Jelenleg a Ferencvárosi TC-nél dolgozik technikai vezetőként, visszatérve abba a klubba, ahol játékosként is sikereket ért el.

A Gyermekkor és az Első Lépések Dunaújvárosban

Zsinka János 1965. október másodikán született Szentendrén, de csak két éves koráig lakott itt. Családja hamarosan Dunaújvárosba költözött, ahogy édesapja, aki szintén futballozott és az NB II-ig vitte, egy másik csapathoz igazolt. Itt, Dunaújvárosban kezdődött János sportpályafutása.

1976-ban, tizenegy évesen lett igazolt futballista. Előtte atletizált és birkózott. Futásban elég jó volt, ezért is indult atlétikai versenyeken. 1976-tól ’81-ig focizott Dunaújvárosban a Dunaújvárosi Kohásznál.

Fiatal tehetségét hamar felismerték a játékosmegfigyelők. „Abban az időben az idősebb futballisták még aktív játékosmegfigyelők voltak. Minden csapat rendelkezett ilyen jó szemű emberrel. Engem is egy ilyen játékosmegfigyelő fedezett fel. Nem volt nehéz dolga, hiszen a Dunaújváros a Fehérvárral nagyrészt egy csoportban volt és mindig megvertük a Videotont, én pedig rugdostam szépen a gólokat nekik.”

Az NB I-es Bemutatkozás és az Ifjúsági Európa-bajnokság Diadala

Egy ilyen meccs után kérdezték meg tőle, hogy nem akar-e Fehérvárra menni tanulni, ahol segítenének az iskolaválasztásban. Végül az autószerelői szakközepet választotta. Később azonban problémái adódtak Székesfehérváron, mivel az iskola már nem tolerálta, hogy edzésekre jár. Ezért feljött Pestre, és a Volán SC-be igazolt, ahol az iskolaválasztásban és a sportolásában is maximálisan támogatták. „Aztán az iskolát végül már itt végeztem el Pesten, a Váci úti Bánki Donát Szakközépiskolában.”

Még 17 sem volt, amikor bemutatkozott az élvonalban 1982 augusztusában. Már az első tétmérkőzésén góllal mutatkozott be, a SZEOL elleni 4-1-es bajnokin. A Videotonban már megismerkedett az NB I-es légkörrel, olyan játékosokkal játszott együtt, mint a két Disztl, Csuhay, Baranyi, Horváth Gabi, Májer Lajos, Szabó Józsi és Csongrádi Feri. „Jó kis csapat volt, nem is volt semmi gondom velük. Ott olyan szerződésem volt, hogy ha kiesne a csapat, akkor én eligazolhatok tőlük.”

A Volánban 1984-ben játszott, de sok mérkőzésről hiányzott, mert akkor már készült az ifi EB-re és rengeteget edzőtáboroztak. Az 1984-es ifjúsági Európa-bajnokság egyedülálló sikert hozott. „Az elején én nem gondoltam, hogy ennyire sikeresek is lehetünk, ebben egyedül Bicskei Bertalan hitt.” A felkészülési tornák még sikertelenül teltek, de az EB-re a románok elleni oda-visszavágós meccsek után, egy otthoni kilencvenedik percben rúgott győztes találattal jutottak ki. Az EB-n bekerültek egy nagyon erős csoportba, ahol Csehországgal, Spanyolországgal és Svájccal játszottak. A csehek elleni 3-0-ás győzelem után már sokan sejtették, hogy messzire juthat a csapat. A spanyolok elleni győzelem után biztos továbbjutók voltak, majd a svájciak ellen a tartalék játékosok is győztek. Az elődöntőben simán megverték a lengyeleket 2-0-ra. A döntőben null-nullás döntetlent játszottak, melyet tizenegyesekkel nyertek meg. Zsinka János szerint, ha berúgták volna a helyzeteiket, már a kilencven perc alatt megnyerhették volna a tornát.

Az ifi EB évében volt az elhíresült Volán-Honvéd 6-6-os mérkőzés is. „Ez a meccs nem volt bunda, hanem minden idők egyik legjobb meccse volt. Sajnos nem játszottam azon a meccsen, mert akkor rendezték az ifi EB-ét. Azzal a döntetlennel bent maradt a csapat az NB 1-ben, de később az ismert események után kizárták a Volánt az első osztályból.” Ez a helyzet tette őt igazolhatóvá, és ekkor kereste meg Vincze Géza a Ferencvárosból.

Zsinka János klubpályafutása számokban (NB I, NB II)

A Fradiban és a Válogatottban

Az Ifjúsági EB után hazajött és bekerült a Ferencváros csapatába. Ekkoriban nagyon fiatal csapatot alkottak, olyan játékosokkal, mint Pintér Attila, Keller Józsi, Zsivótzky és Fischer. Haáz Feri már előző évben is ott volt. Ebben a korszakában játékostársa volt úgy a klubban, mint az ifiválogatottban Haáz Ferencnek, aki mára a „főnöke” lett.

A Fradiban töltött időszakot sikerek is jellemezték. Akkoriban még volt Intertotó Kupa, ahol elég jól szerepeltek, majdnem minden meccsüket két-három góllal hozták. Az Intertotó meccseken is volt közönség, úgy tíz-tizenötezer ember látogatott ki szombatonként, amikor egy Zürichet vagy egy Bröndbyt vertek két-három góllal. A bajnokság is jól indult, megverték 4-1-re a Szegedet, majd idegenben is nyertek, és a következő találkozójukat is győzelemmel zárták. Ekkor azonban valami megtört a csapatban, és kezdtek visszaesni. Sokak szerint ez törvényszerű volt egy olyan csapatnál, ahol ennyi fiatal játékos szerepelt egyszerre. Ősszel a tíz-tizenkettedik helyen álltak, majd tavasszal az első két fordulóban vereséget szenvedtek. Vincze Géza ekkor lemondott, és átvette a csapat irányítását Sárosi László. A hangulat nem volt katasztrofális, inkább az idősebb játékosok elégedetlensége volt jellemző a fiatalok szerepeltetése miatt. Sárosi László színrelépésével ez megváltozott, ő megforgatta a csapatot, több idősebb játékos kapott lehetőséget, és jöttek is az eredmények, de az utolsó két meccset elveszítették, így a tizenharmadik helyen végeztek.

Zsinka János Fradi-beli bemutatkozása nagyon jól sikerült, a közönség is megszerette, de később volt egy visszaesés. „Nagyon sokat voltam sérült abban az időszakban. Volt combsérülésem és nagyon sokszor szenvedtem bokasérülésben. Egy idő után meg is kellett műteni a bokámat. Ezeken kívül még nagyon sok húzódásom és szakadásom volt. Biztos bennem is volt hiba, mert mint minden fiatal mi is eljártunk meccsek után beszélgetni és szórakozni, de elsősorban a sok sérülésnek volt köszönhető az akkori gyengébb teljesítményem.” Dolgozott Sárosi Lászlóval, Dalnoki Jenővel, Rákosi Gyulával és Albert Flóriánnal is, de a sok sérülés végigkísérte ezt az időszakot.

Végül 1988 októberéig szerepelt az Üllői úton, majd nevelőegyesületébe, Dunaújvárosba igazolt. Itt fél év alatt házi gólkirály lett, és annyira ment a játék, hogy 1989-ben egy alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikereinek sorában az 1988-89. évi Nemzeti Bajnokság második helyezettje is említhető. Annak ellenére, hogy meg akarták tartani Dunaújvárosban, nem akart az NB II-ben focizni, így visszajött a Fradiba. Ott azonban az akkori edző, Rákosi Gyula nem ragaszkodott hozzá.

Ezt követően '93-ig számos magyar élvonalbeli klubnál megfordult. Eligazolt a Honvédba, de nagyon kevés lehetőséget kapott. Onnan Békéscsabára ment, ahol elég jól ment a játék, majd visszakerült a Honvédba. Amikor Mezei György lett az edző, ő azokkal kezdte, akik majdnem kiejtették a Honvédot, Zsinka János pedig négy fordulón keresztül csak a padot koptatta. Ekkor kereste meg az Újpest, ahol Kovács Ferenc volt a tréner. Az első éve ott is remekül sikerült, ám a bajnokság végére a térde szétszakadt, és tizennyolc hónapot ki kellett hagynia. Még egy fél évre meghosszabbították a szerződését, de már tudta, hogy külföldre akar menni. Előtte elment Vácra Csank Jánoshoz, aki korrektül közölte vele, hogy azért viszi oda, hogy ha a meghatározó játékosai lesérülnek, akkor legyen, aki helyettesíti őket. Az 1992-93. évi Nemzeti Bajnokság második helyezettje is ekkori sikerei közé tartozott.

Portugáliai Kihívások és Hazatérés

Portugáliai kalandja a Vasas kapusa, Mészáros Bubu kapcsolatán keresztül kezdődött, aki Batári Csabát is kivitte oda. Amikor a harmadosztályban megnyerték a bajnokságot, erősíteni szerettek volna, és Csaba őt ajánlotta. Fél évig minden rendben volt, aztán elfogyott a pénz, és a második félévet már fizetés nélkül játszották végig. Utána egy jobb csapatba, az Espinhóba igazolt.

Sérülések azonban itt sem kerülték el. „Előtte Portugáliában nem voltam sérült, majd mikor az új csapatomba kerültem, az első héten keresztszalag szakadást szenvedtem. Ki kellett hagynom egy csomó időt és még abban az évben erre négyszer rásérültem.” Hazajött megműttetni magát, mert nem akarta, hogy kint kerüljön erre sor. Kétszer műtötték Portóban, de az nem igazán feküdt neki. Az első térdműtét után hét hónapra már játszott, de akkor még nem volt egészséges. Először csak porccal műtötték, de a keresztszalagja nem volt jó. Hetven perc játék után ismét megsérült, és még kétszer-háromszor rásérült. Utána hazajött, és itthon megcsináltatta a térdét. Mire visszament, addigra új edző érkezett a csapathoz, aki a saját játékosait hozta. „Amikor visszakerültem a csapathoz, azt sem tudta, hogy én ki vagyok. Rendesen edzettem, de nem kaptam játéklehetőséget. Lipcsei Peti is említette a könyvében, hogy amikor nem játszott, akkor már minden baja volt. Én is pont így éreztem és úgy döntöttem, inkább hazajövök.” Ekkor a harmincadik évét taposta, és itthon azt mondták, az NB I-hez már öreg. Így elment a Budapesti Előre SC-be (BKV) egy fél évre.

Pályafutása a Pálya Szélén és a Háttérben

Amikor hazajött, a focival párhuzamosan már elkezdte a vállalkozását, divatáruval foglalkozott. Közben elvégezte az edzői tanfolyamot a munka mellett. Az üzlet sajnos bedőlt, mert a sok kínai termék miatt a piac megváltozott.

Ezt követően utánpótlás-neveléssel, gyerekfocival foglalkozott. Alacsonyabb osztályban vezetőedzőként is dolgozott. Az NB III-ban kezdett az Ercsinél, ahol a negyedik helyet szerezték meg. Utána Dabasra ment, de pénzhiány miatt el kellett jönnie. Dolgozott egy évet ifistákkal a BKV-nál, majd tíz éves gyerekekkel foglalkozott Leányfalun. Utána Rubold Peti hívta a Fradi utánpótlásába, ahol hat-hét évet dolgozott.

Most nyáron, amikor Haáz Ferenc visszajött a klubhoz, megkérdezte, hogy nincs-e kedve az NB II-ben a technikai feladatokat ellátni. Azonnal igent mondott rá. Haáz Ferenc betanította neki, mi a feladata. Zsinka János szerint, amit az utóbbi időben az utánpótlásban eltöltött, az számára egyelőre elég volt. Jelenleg itt van a pályán reggeltől estig. Amikor egy kis szabadideje van, segít Haáz Ferencnek az NB I-es meccseken, emellett ott vannak az NB II-es meccsek. Ha mégis jut egy kis szabadideje, akkor otthon van, vagy a fiát viszi edzésre, aki a Dunakanyar SE együttesében futballozik.

„Én elsősorban a székházon belül intézem a csapat dolgait, szervezem az utazásokat vagy az edzések helyét. Például, ha itt nem tudunk játszani, akkor átszervezem a csapatot a Népligetbe. A meccsek alatt ott vagyok velük a kispadon és szurkolok a jó eredményekért.” Ismerős arcokkal is dolgozik, Tuboly Fricit az utánpótlásból ismeri, Petivel még Portugáliában is volt együtt, Ebedli Zolival pedig együtt játszott.

Gondolatok a Múlt és Jelen Fényében

Zsinka János soha nem volt kimondottan nagy Fradi-drukker, igaz, amikor ott futballozott, ez megváltozott. Amikor az Újpestbe került, természetesen a saját sikeréért szorított. Azt mondja, teljesen véletlen volt, hogy mindkét nagy riválisnál játszott, és annak ellenére elfogadták Újpesten is, hogy tisztában voltak a fradista múltjával. „Nem sok olyan játékos van, akit mindkét közönség elfogadott, én ezek közé tartoztam.”

A Fradihoz fűződő kapcsolata kiforrott benne, hiszen kétszer is játszott itt, és pályafutása befejezése után is itt dolgozik. A mostani és az akkori időket azonban nem lehet összehasonlítani. Akkoriban még állami támogatás volt, most pedig külföldi. A fizetések is teljesen eltérnek az akkori juttatásokhoz képest. „Amikor idekerültem a Fradiba, akkor egy nagy lehetőséget adott számomra a klub. Most pedig ismét egy lehetőséget kaptam a Fraditól azzal, hogy a klubházba kerültem.”

A szurkolói kultúra változásáról is beszélt. „Te még egy jóval nagyobb számú közönséghez szoktál hozzá itt a Fradi pályán. Az egyik ok, hogy drágábbak a jegyek, mint régebben. A másik, hogy néhány sikertelenebb meccs után úgy gondolják néhányan, hogy erre ők nem áldoznak pénzt. Az életszínvonal sokat számít negatív értelemben, mert ha eljön egy család a meccsre két gyerekkel, az baráti áron is tízezer forintba kerül négyüknek. Ugyanennyibe kerül, ha elmennek moziba, az állatkertbe, vagy egyéb szórakozást választanak és már nagyon meggondolja egy család, hogy mire ad ki ennyi pénzt. Régen csak állóhelyek voltak és volt harmincezer ember is egy mérkőzésen. Ma már csak ülőhelyek vannak és ha megtelik is a stadion, akkor sem fér be tizenhatezer embernél több.”

Szabadidejében meccseket néz, főz, kertet rendez. „Én most is szívesen fociznék, csak nem jók a térdeim. Sovány sem vagyok, így inkább nem erőltetem, pedig nagyon szívesen futballoznék akár még most is. Azonban mindenképpen elkezdek mozogni, le szeretnék adni egy pár kilót és ha megerősödik a lábam, akkor még az is lehet, hogy a foci is visszatér az életembe.”

tags: #zsinka #janos #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Orosz Pálok és Fenyvesi Máté öröksége
• Részletes elemzés Németh Zoltán teljesítményéről
• Bajnokok Ligája rájátszás infók
• Motherson Mosonmagyaróvári KC meccsinformációk
• Magyar csapatok a nemzetközi színtéren