A magyar labdarúgó-válogatott története és nagy sikerei
A magyar labdarúgó-válogatott 1902. október 12-én a "szomszéd" osztrák gárda ellen debütált a nemzetközi színtéren, amelynek szintén ez volt az első hivatalos mérkőzése.
Az 1903. április 5-i, Csehország elleni budapesti mérkőzés 2-1-es vereséggel ért véget, Magyarország Borbás Gáspár, a Ferencváros legendás balszélsője és a későbbi szövetségi kapitány, Minder Frigyes révén megszerezte története első találatait.
Az 1916-ban a magyar labdarúgó válogatott mindössze négy hivatalos mérkőzést játszott, mind a négyet Ausztriával. Ebből kettőt az osztrákok nyertek - május 7-én, Bécsben 3:1-re, illetve október 1-jén, az Üllői úton 3:2-re győzték le a magyarokat. Június 4-én az MTK pályáján viszont a magyar csapat nyert 2:1-re. Mindketten betaláltak az ominózus 1916. november 5-i találkozón is, amely 3:3-ra végződött.
A harmincas évek szupertehetséges korosztálya méltán ágyazott meg az Aranycsapat évtizedeinek, amelytől közel húsz éven át rettegett a futballvilág.
Sebes Gusztáv 1949-ben vette át a nemzeti együttest, és a fiatalokra kezdte építeni a csapat gerincét. Az Aranycsapat az olimpiai aranyérem után sem lassított, az 1953-as Anglia elleni 6-3-as győzelem pedig kitörölhetetlen sort hagyott maga után a sporttörténelemben. Hatvanhét évvel ezelőtt, 1953. november 25-én a magyar labdarúgó-válogatott 6-3-ra nyert Anglia ellen a londoni Wembley Stadionban. Ezzel Puskásék 90 éves hazai veretlenségüktől fosztották meg az angolokat. Az „évszázad mérkőzésének” tiszteletére a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) 1993-ban november 25-ét a magyar labdarúgás napjává nyilvánította.
A futball megalkotóit addig még egyetlen a Brit-szigeteken kívülről érkező csapat sem tudta a Wembley-ben megverni, egészen az év november 25-ig. Utóbbi mérkőzésen azonban a csapatkapitány, Puskás Ferenc megsérült, csapata azonban nélküle jutott tovább az előző világbajnokság két döntőse, Brazília (4-2) és Uruguay (4-2) ellen. Az utóbbi elleni hosszabbításban megnyert elődöntő volt a magyarok addigi legnehezebb vb-mérkőzése, viszont a külföldi sajtó máig minden idők legszebb 120 perceként emlékezik meg az „előre hozott döntőként” emlegetett összecsapásról.
A hatvanas években bejáratott magyar futballgeneráció egy újabb aranykorszakkal örvendeztette meg az országot. A válogatott története során első alkalommal az 1964-es Eb-n szerepelt, és ott rögtön bronzérmes lett, még abban az évben a tokiói és a négy évvel későbbi, mexikói olimpián pedig aranyat nyert, története során pedig harmadszor állhatott a dobogó legfelső fokára. Ez máig csúcs.
Sorrendben a nyolcadik labdarúgó-világbajnokságot rendezték 1966-ban Angliában, amelyre a magyarok is büszkén gondolhatnak vissza. A tornát óriási érdeklődés fogadta, a hazaiaknál mindenki erre várt, amióta Anglia 16 évvel korábban első világbajnokságán vett részt 1950-ben Brazíliában. A brazilok jól kezdtek, hiszen megverték a bolgárokat, miközben Magyarország 3-1-re kikapott Portugáliától, amely a magyar kapusnak, Szentmihályi Antalnak is köszönhette a győzelmet, a hálóőr ugyanis nem éppen élete formájában védett.
A liverpooli Goodison Park stadionban rendezett összecsapást Budapest egy emberként izgulta végig. A főváros szinte üresen tátongott, a meccset a Magyar Televízió is közvetítette, de mindenki Szepesi György kommentátort és a Kossuth rádiót hallgatta: „Bene, Farkas, Farkas, Bene - nem félünk a farkastól.” Az 1966-os magyar győzelem hatása szinte leírhatatlan volt, hiszen a brazilok Pelé nélkül is bivalyerősek voltak.
Mezey György 1983-ban vette át a válogatottat. 1982-ben és 1986-ban jött a két utolsó világbajnokság, közötte 1984-ben pedig a Bicskei Bertalan vezette ifjúsági válogatott Európa-bajnoki címet szerzett.
„Itt a húsvét, itt a nyúl, magyar-brazil 3-0” - hangzott a hetvenezres diadalittas közönség éneke 1986 márciusában a végeredmény láttán. Érdekesség, hogy Magyarországon azóta sem voltak többen futballmeccsen, állítólag összesen 400 ezer jegyigénylés érkezett a meccsre, a szurkolók pedig éjszakákat álltak sorba a Népstadion előtt.
A magyar labdarúgó-válogatott 2016-ban 30 év szünet után játszhatott újra nagy tornán, 44 év után pedig újra Európa-bajnokságon. Priskin Tamás és az a bizonyos bomba a Magyarország-Norvégia labdarúgó Európa-bajnoki pótselejtező mérkőzésen a budapesti Groupama Arénában 2015.
A felkészülési mérkőzéseken látott akadozó játék korántsem volt jó jel az Eb előtt, ennek ellenére 2016. június 14-ével minden magyarra egyszerre telepedett a reményteli várakozás, amely az elkövetkező két hétben nem is múlt el. Ausztriát 2-0-ra győzte le Bernd Storck legénysége, az Izland elleni 1-1-es döntetlent követően pedig következett a torna legjobb meccse Lyonban, a későbbi győztes Portugália ellen. A Portugálok tetőtől talpig felvértezve futottak neki a meccsnek, az „életük” múlt rajta, ugyanis egy vereséggel búcsút mondhattak a bajnokságnak. Ebből az örömből pedig öt évvel későbbre is maradt még, ugyanis a koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztott, részben hazai rendezésű következő kontinenstorna „halálcsoportjában” mutatta meg a csapat idén nyáron, hogy nem ijed meg a korábbi világ- és Európa-bajnokoktól.
Anglia vs Magyarország 3-6 Össszefoglaló (színes+eredeti kommentárral) HD
A magyar futball korabeli nemzetközi státusáról fogalmat alkothatunk a klubok külföldi szereplései alapján is. Földessy János a Magyar Labdarúgók Szövetsége hat évvel későbbi jubileumi könyvében az 1920-as évről szólva az MTK és az FTC svájci-német, illetve a BTC, a Kispest és a BAK németországi túrája kapcsán félsikereket említ és elégedetlenségre utal.
Dénes Tamás idézi a neves újságíró, Mamusich Mihály húszas évek végén közölt elemzését, amely hárompólusú futballvilágot emleget brit, közép-európai és dél-amerikai gócponttal, hozzátéve, hogy a hármas rend alapján a belgiumi mezőny igencsak hiányos volt: Dél-Amerika egy az egyben távol maradt, Nagy-Britannia halvány amatőr gárdával képviseltette magát, a dunai iskola vonzáskörzetéből csupán Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság volt jelen.
A magyar válogatott például első hivatalosnak elismert találkozója, a Bécs-Budapest (5:0) néven szervezett 1902-es összecsapás óta összesen 74 mérkőzést játszott le 1920 nyaráig, ezekből azonban nem kevesebb mint 46-ot az osztrákok ellen.
A világháborúban vesztes országként Magyarország mellett a nagy vetélytárs Ausztria, továbbá Németország, Bulgária és az Oszmán Birodalom sem kapott meghívást Antwerpenbe, fokozva a racionális helyzetelemzés nehézségét.
A berlini és budapesti válogatott csoportképe az 1923.04.08-án tartott nem hivatalos mérkőzésen. Helyszín: Budapest, IV. kerület, Megyeri úti stadion. Erdeménye: 1:0 arányú berlini győzelem. Csapattagok: Fogl II. Károly, Fogl III. József, Kertész II. Plattkó 1914-1919 között volt a Vasas S.C.
tags: #1916 #magyar #labdarugo #valogatott #klagenfurt
