Kocsis Sándor: Az Aranycsapat „Aranyfejű” Gólkirálya
Kocka, vagyis Kocsis Sándor 1929. szeptember 21-én, Budapesten látta meg a napvilágot, az Aranycsapat legendás hírű csatára.
Az „aranycsapat” legjobb képességű játékosainak egyike volt. Tökéletes technika, magas fokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait - főleg szélsőjét - pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan húzásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Eredményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura.
A Fejelés Mestere és Különleges Képességei
Fejjátékával az egész hazai mezőnyből kiemelkedett. Kalmár Jenő óta nem akadt magyar labdarúgó, aki hasonlóan tudott tájékozódni a levegőben. Páratlan ruganyosságának és ütemérzékének köszönhette, hogy rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjánál is magasabbra lendült, ahonnan nagy biztonsággal és pontossággal irányította fejeseit. „Kocka” élményszámba menő felhőfejes góljait, élményt jelentő technikai bravúrjait a futballvilág évtizedeken át tapsolta.
A fejelésen kívül volt még egy specialitása, amely szintén szenzációszámba ment: a hanyatt vetődéses kapuralövés. A „Kocsis szaltó” egyik leglátványosabb gólja után megtörtént, hogy az ollózva kapuba bombázott találat után az osztrák játékosok is odamentek az ellenfél csatárának gratulálni… Percekig zúgott a taps, a nézők helyükről felállva tombolva ünnepeltek.
Gyermekkor és a Ferencvárosi Évek
Kocsis Sándor Budapesten született még 1929-ben. Az apja is labdarúgó volt, ám alacsony szinten, egy kelenföldi csapatban rúgta a labdát. A futball szeretetét azonban átadta. Az apa a Teleki téren volt éjjeli őr sokáig, azt is megengedte, hogy a fia ott focizzon naphosszat a többi gyerekkel. Megesett, hogy a hét-nyolc éves kicsik még éjfélkor, a hold fénye mellett rúgták a labdát. A Kocsis família egy volt a húszas évek Budapestjének átlagos proli famíliája közül. A családfő előbb szódáskocsisként próbált valamiféle fizetéshez jutni, majd miután az üzlet befuccsolt, éjjeliőr lett a Teleki téri ócskapiacon. Igazából egy valami érdekelte: a futball. S egy valakire volt igazán büszke: a fiára, Sanyira. A kettőt aztán hamar összekapcsolta, különösen, miután látta, hogy a srácnak kiváló érzéke van a labdával való játszadozáshoz. Kőbányán laktak, szinte természetes hát, hogy közeli kőbányai klubot nézett ki a fiának. Sokat számított a földrajzi fekvés: hiába folyt az ereiben szinte zöld-fehér vér, az Üllői úti pálya akkor még túl messze volt. Sanyi 1943-ban a Kőbányai Testgyakorlók Köre igazolt játékosa lett.
A fiatal Kocsis hamar a Ferencváros csatára lett, 19 évesen hétvégén a zöld-fehéreknél játszott, amúgy pedig az Anyag és Árhivatalban dolgozott havi 288 forintért. Már az FTC ifiben felfigyeltek óriási tehetségére és egészen fiatalon, mindössze 16 és fél évesen helyet kapott a zöld-fehérek felnőtt csapatában. Korán felfigyeltek tehetségére, így tizenhét évesen már a felnőtt keret tagja lett. Kocsis Sándor 1945-ben lett szíve klubja, a Ferencváros játékosa. Az 1948/49-es bajnokság minden mérkőzésén pályára lépett, így már 19 évesen alapembere volt a bajnokságot nyert legendás csapatnak. Az aranyérmes idényben 30 NB I-es mérkőzésen 33 gólt szerzett, míg összesen a Ferencváros színeiben 117 alkalommal lépett pályára és 105 találatot jegyzett.
A Honvéd és az Aranycsapat Korszaka
Aztán a politika közbeszólt. A kommunista hatalom nyomására többedmagával kénytelen volt átigazolni a rendszer kirakatcsapatához, a Budapest Honvédhoz. Kocsis a Honvédban futballozott, mivel a katonaság előtt álló fiúnak nekiszegezték a kérdést: elmegy sorkatonának a határra vagy Kispestre igazol. Az utóbbit választotta. 1950-ben a Budapesti Honvédba igazolt, ahol már Bozsik József és Puskás Ferenc is játszott. Pályafutása legnagyobb hazai klubsikereit a Bp. Honvéddal élte meg, 1956-ig négy bajnoki (1950 ősz, 1952, 1954, 1955) és három gólkirályi címet szerzett (1951, 1952, 1954).
Kocsis Sándor a Válogatottban
A gólerős játékos nagyon fiatalon már a válogatott mezt is viselte. Mindössze 19 évesen két gólt szerzett első válogatottbeli fellépésén, a románok ellen. Kocsis Sándor 1948-tól 1956-ig a magyar labarúgó-válogatottban 68 meccsen 75 gólt szerzett. Ezzel a teljesítménnyel Puskás Ferenc (85 gól) után a második a nemzeti csapat örök góllövőlistáján.
Az Aranycsapat sikerei és Kocsis szerepe
Óriási szerepe volt az Aranycsapat menetelésében. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany-, és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar csapatnak. Kocsis játszott 1953. november 25-én a Wembleyben, ahol az angolok felett 6-3-as diadalt arattunk.
Az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett a válogatottal, valamint ő volt a svájci torna gólkirálya 11 találattal. 1954 volt talán a legjobb éve. Ha akkor már megrendezik az Aranylabda-szavazást, kizárt, hogy ne végzett volna a dobogón, de azt is megkockáztatjuk, ő kapta volna a díjat. A válogatottal elért sikerek, nem utolsósorban a svájci világbajnokságon megszerzett gólkirályi cím mellett itthon is remekelt, a Budapesti Honvédban 26 bajnokiján 33 gólt ért el. Nemzetközi meccsen volt két mesternégyese, Prágában pedig kétszer is mesterhármast szerzett! És még egy kuriózumszámba menő gól is a nevéhez fűződik: az első számozott mezben (ti. a válogatott mezt is viselte).
Az 1956-os Forradalom Után: Spanyolország és az FC Barcelona
Az 1956-os magyar forradalom leverése idején külföldi túrán volt a Honvéddal, ahonnan már nem tért haza. 1956-ban Kocsis és Czibor is külföldön maradt. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) közbenjárásának köszönhetően a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) eltiltotta a játéktól. A büntetés letelte után rövid ideig Svájcban futballozott, a Young Fellows Zürich csapatában, majd 1958-ban - Kubala László közbenjárásával - az FC Barcelonához szerződött.
Éveken át Katalóniában is kiemelkedőt nyújtott az „Aranyfejű” (Cabezas de Oro). Azokban az években három híres magyar is szerepelt a Barcelona sztárcsapatában: Kubala, Kocsis és Czibor! 1958 és 1965 között viselte az FC Barcelona mezét. A gránátvörös-kékekkel kétszer bajnokságot (1958-1959, 1959-1960) nyert, kétszer volt kupagyőztes (1959, 1963) és tagja volt a VVK-t nyerő (1960) és a BEK-döntős (1961) együttesnek. A katalánoknál nem véletlenül az „Aranyfejű” becenevet kapta, hiszen 75 meccsen 42 gólt szerzett.
Amikor 1965-ben, 36 évesen abbahagyta az aktív játékot, számos spanyol gárda megkereste, de mindegyiknek nemet mondott. A csúcson akarta abbahagyni a játékot, amikor még szép dolgokra volt képes. Visszavonulása után az FC Barcelona ifjúsági csapatánál dolgozott, majd a Hércules Alicante együttesét irányította. Miután befejezte a játékot, 1968. október 23-án búcsúmérkőzést szervezett neki a Barcelona.
A Tragikus Vég és Emlékezete
A karrierje befejezése után Barcelonában üzemeltetett egy éttermet a feleségével és nagy szeretetben nevelték a három gyermeküket. De aztán csőstül jöttek a bajok. A hetvenes években már egyre jobban kínozták a betegségek. 1974-ben egy reggeli készülődésnél a borotválkozó szekrény leesett a falról és az egyik lábfejét találta el. Kocsis nem tulajdonított nagy jelentőséget neki, ám a lábfeje elkezdett feketedni, sehogy sem gyógyult. Aztán megérkezett a lesújtó diagnózis: amputálni kellett a testrészt. A vérkeringése ekkora már nagyon rossz volt a lábában, Kocsis ugyanis szenvedélyes dohányos volt. Már fiatal játékosként 8-10 szál cigarettát szívott naponta, később pedig sokkal többet.
Lelkileg teljesen összetört, soha nem tudta feldolgozni, miken ment keresztül. Depressziós lett s bár a felesége mindent megtett, hogy kirángassa belőle, sajnos nem járt sikerrel. A legendás futballistát mély depresszió kínozta, amputálni kellett az egyik lábfejét, emellett gyomorrákot is diagnosztizáltak nála. Egyre zárkózottabb lett. Később az állapota még rosszabbra fordult, a testi és a lelki kínok üldözési mániában csúcsosodtak ki. Szobatársai lesték a gondolatát, az ápolónők végtelen türelemmel teljesítették minden kérését, a kórház dolgozói pedig presztízskérdésnek tekintették, hogy a Spanyolországból teljesen leromlott állapotban hazaérkezett, koránál sokkal öregebbnek kinéző, egykori válogatott labdarúgót meggyógyítsák. Csakhogy Kocsis „Kocka” lelkét nem tudták meggyógyítani.
Vándor Kálmán ezeket a megható szép sorokat akkor írta, amikor Barcelonából megérkezett a szomorú hír: Kocsis Sándor 1979. július 22-én, még nem volt ötvenéves, amikor elhunyt. Máig tisztázatlan körülmények között 1979. július 22-én lezuhant a barcelonai kórház harmadik emeletéről. A hírügynökségek öngyilkosságot írtak, a család viszont máig tartja magát ahhoz, hogy Kocsis valószínűleg kiesett az ablakon. Halála itthon és Spanyolországban egyaránt nagy megdöbbenést keltett. Spanyolországban temették el, 2012 óta pedig a Szent István Bazilika kriptájában pihen. Hamvait 2012-ben hozták haza és temették újra ünnepélyes keretek között a budapesti Szent István-bazilikában.
Öröksége és Emlékezete
A World Soccer Magazine 1999 decemberében a 20. század 100 legjobb játékosa közé sorolta. 2011. november 25-én a londoni 6:3-as győzelem évfordulóján MÁV 470 010-4 számú Siemens Taurus mozdonyára az Aranycsapat tagjaként Kocsis Sándor is felkerült. 2018-ban felavatták Kocsis Sándor domborművét, 2019-ben pedig szobrát a Groupama Aréna főbejáratánál. Felavatták a kőbányai Kocsis Sándor Sportközpontot.
Kiemelkedő Eredményei Játékosként
- vb-ezüstérmes (1954)
- olimpiai bajnok (1952)
- Európa-kupa-győztes (1948-1953)
- Spanyol bajnok (1958-1959, 1959-1960)
- Spanyol Kupa győztes (1959, 1963)
- Vásárvárosok Kupája-győztes (1960)
tags: #kocsis #sandor #labdarugo
