1944. Március 19.: Magyarország megszállása és a Ferencváros – Honvéd rivalizálás örök pillanatai
1944. március 19. kettős jelentőséggel bír a magyar történelemben, egyfelől a nemzet drámai sorsfordulóját hozó német megszállás napja, másfelől pedig egy kiemelkedő labdarúgó-rivalizálás, a Ferencváros és a Honvéd történetében egy emlékezetes 2-2-es mérkőzés is rögzítésre került. Miközben az ország sorsa gyökeresen megváltozott, a magyar labdarúgásban zajló küzdelmek továbbra is a sportélet meghatározó részét képezték. Ez a cikk két, látszólag különböző, de az azonos időszak által összekapcsolt eseménysort mutat be.
A német megszállás előkészületei: a „Margarethe” terv
Hitler már 1943 szeptemberében utasítást adott a szövetségesekkel béketárgyalásokat folytató Magyarország megszállásának előkészítésére. A Badoglio-kormány 1943. szeptember 8-i kiugrása és a Vörös Hadsereg előrenyomulása miatt Adolf Hitler elhatározta, hogy nem engedi, hogy megismétlődjön az "olasz árulás". Ezért már 1943. szeptemberében parancsot adott a "megbízhatatlan Magyarország" katonai megszállásának előkészítésére. A Wehrmacht vezetési törzse 1943 szeptemberében utasítást kapott, hogy Magyarország megszállására dolgozzon ki egy hadműveleti tervet, amelynek első változata szeptember 30-án készült el. A terv a „Margarethe” fedőnevet kapta.
Az akció irányításával Maximilian von Weichs tábornagyot, a délkeleti hadszíntér főparancsnokát bízták meg. A német haderő főparancsnoksága (Oberkommando der Wehrmacht, OKW) által kidolgozott „Margarethe” terv Magyarországot három zónára osztotta:
- Nyugat-Magyarország (Budapesttel)
- Kelet-Magyarország (a Tiszától délre és keletre)
- Északkelet-Magyarország (a Tiszától északra)
A megszállás fenyegető előszele és Horthy találkozója Hitlerrel
1944. március 15-én este Horthy Miklós kormányzó a nemzeti ünnep alkalmából megrendezett operaházi díszelőadáson vett részt. A szünetben "halaszthatatlanul sürgős ügyben", a német nagykövet, Von Jagow jelentkezett be a kormányzóhoz, az előadás után pedig átadta Horthynak Adolf Hitler táviratát. A Führer azt kérte Horthytól, hogy két napon belül látogassa meg Klessheimben, ahol majd személyesen megtárgyalhatják a kormányzó által korábban szorgalmazott, de válasz nélkül maradt katonai kérdéseket. Horthy először nem akart eleget tenni Hitler meghívásának. Jagow-t határozott válasz nélkül bocsátotta el: „Alapos megfontolást kívánt, hogy ennek a meghívásnak eleget tegyek-e, vagy sem” - írja visszaemlékezéseiben Horthy Miklós.
Horthy és Hitler találkozói – M5 História
Hitler már 1943 őszétől folyamatosan kérte Hitlertől a magyar csapatok kivonását a keleti frontról. Hitler azonban válasz nélkül hagyta a kormányzó árulási kísérletnek tartott kéréseit, és már 1943. szeptember 30-án utasítást adott a Magyarország katonai megszállását előkészítő, Margarethe-I. fedőnevű terv kidolgozására. Tekintettel a feszült helyzetre, Hitler március 15-i meghívása több mint gyanús volt a magyar politikai vezetés számára, ráadásul március elejétől jelentős német csapatösszevonásokat észleltek Burgenlandban, a magyar határ mellett.
Március 16-án délelőtt Horthy magához kérette várbeli dolgozószobájába Kállay miniszterelnököt, Csatay Lajos honvédelmi és Ghiczy Jenő külügyminisztert, valamint Szombathelyi Ferenc vezérezredest, vezérkari főnököt. A tanácskozáson mind Kállay miniszterelnök, mind pedig Csatay honvédelmi miniszter ellenezték a kormányzó kiutazását, csapdának vélve a meghívást. Más nézeten volt a külügyminiszter és a Honvéd Vezérkar főnöke is. Szombathelyi a keleti fronton lévő magyar csapatok kivonása miatt tartotta fontosnak, hogy -tekintélye okán - a kormányzó személyesen tárgyaljon Hitlerrel. Végül eldöntötték, hogy másnap, március 17-én a kormányzó - eleget téve Hitler meghívásának - kiutazik a Salzburg melletti Klessheim kastélyba, hogy találkozzon a führerrel.
1944. március 19.: Az ország megszállása
A kormányzói különvonat, a Turán 1944. március 18-án a reggeli órákban futott be a salzburgi pályaudvarra. Horthyt Hitler négyszemközti tárgyaláson fogadta a klessheimi kastélyban. Hitler nem sokat kertelt, rögtön a tárgyra tért, közölte, hogy mivel Magyarország az irányváltás gondolatával foglalkozik, elkerülendő az „olasz áruláshoz” hasonló helyzetet, „intézkedések megtételére kényszerült” az országgal szemben. A megszállás német részről azonban eldöntött tény volt; a tárgyalások idején már kiment a parancs a német csapatokhoz a bevonulás megkezdésére.
1944. március 19-én esős, borongós vasárnap virradt az országra. Hajnali 4-kor a megszállók négy csoportban lépték át a határt, hogy elfoglalják az 1. és a 3. zónát. Közvetlenül Németországból lendült mozgásba Körmend-Pozsony sávban az akció főereje. A páncélos-tanhadosztály Győrön és Komáromon át vonult Budapestre. A 16. SS-páncélgránátos-hadosztály Bécstől délre lépte át a határt, majd két menetvonalon érte el Sopront. A főcsoportosítás Sárváron, Veszprémen és Székesfehérváron át Budapestre vonult. Az 500. SS-ejtőernyős-zászlóalj századai 1944. március 19-én, röviddel pirkadat után Ju 52 szállító-repülőgépeikkel leszálltak a ferihegyi repülőtéren, és rövid tűzharc után lefegyverezték a magyar őrséget. A Honvéd Vezérkar főnöke, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes értelmetlennek tartva az ellenállást, a bevonuló német csapatok barátságos fogadásáról rendelkezett. Véleményét a politikai vezetés, így (a bevonulás után lemondó) Kállay Miklós miniszterelnök is osztotta.
Az ellenállás szimbolikus volt ugyan, de akadtak magyar alakulatok, amelyek a jelentős túlerő ellenére szembeszálltak a német megszálló erőkkel. Újvidéken például a hídőrség másfél órás tűzpárbajt vívott a németekkel, a támadók 28 halottat veszítettek, a magyarok vesztesége csak egyetlen fő volt. Kisebb harcok voltak Sopronban, Győrött, Székesfehérváron és a budaörsi reptéren, sőt, a budai várban is, ahol tízfős veszteséget szenvedtek el a német megszállók. Kállay Miklós és kormánya még a március 19-i, a kormányzó hazaérkezése után azonnal megtartott koronatanácson lemondott; maga a miniszterelnök az őt lefogni készülő Gestapó elől a török követségre menekült. Az ország német megszállása befejezett ténnyé vált.
A Sztójay-kormány és a megszállás következményei
Horthy elutasította a szélsőségesen németbarát Ruszkay altábornagy miniszterelnöki kinevezését is. Végül a berlini magyar nagykövet, Sztójay Döme miniszterelnöki kinevezése lett a kompromisszumos megoldás. A szélsőjobbos Sztójay-kormány már nem Horthyval, hanem Edmund Veesenmayer teljhatalmú birodalmi megbízottal egyeztetett. Öt hónap alatt a németeknek lényegében minden igényét teljesítették. A magyar állam buzgó közreműködésével aztán május közepén elindultak az első vonatok, amelyekkel sok százezer magyar állampolgárt hurcoltak német megsemmisítő táborokba. A megszállás első napjaiban elkezdődött a zsidók kiirtásának, a „végső megoldásnak” az előkészítése, a szabadságjogok elvétele, a tulajdon elkonfiskálása, a gettósítás. A német megszállással új, tragikus fejezet kezdődött a magyar történelemben.
A Ferencváros és a Honvéd rivalizálásának története
A sportpályákon eközben zajlott az élet, és a Ferencváros, valamint a Budapest Honvéd (korábban Kispesti AC) közötti rivalizálás számos emlékezetes pillanatot hozott. A két csapat több mint egy évszázados története során számtalanszor találkozott egymással a bajnokságban és kupasorozatokban. Az elkövetkező több mint száz évben a Honvéddal a harmadik legtöbb NB I-s mérkőzést játszottuk.
Klubtörténet és korai találkozók
Budapest Honvéd FC 1909-ben Kispesti AC néven alakult, majd 1926-ban a Kispesti FC nevet vette fel. A csapat több mint egy évszázados története során 1916-tól kezdődött az első osztályú menetelés, melyet 2003-ban egy idényre másodosztályú szereplés szakított meg. 13 bajnoki elsőséggel a negyedik helyet foglalják el a legeredményesebb klubok ranglistáján. Két aranykorszak jellemzi a Honvéd történelmét, az egyik az ötvenes évekre tehető, a „Nagy-Honvéd”, mely Farkas Mihálynak sokat köszönhet.
A két csapat 1914. december 5-én találkozott egymással először, az Auguszta serlegért vívott találkozót 7:0 arányban a zöld-fehérek nyerték. Az első hivatalos (hadi)bajnoki mérkőzésre 1916. október 8-án került sor az Üllői úton. „Változatos, nívós mérkőzésen” a Ferencváros 1:0-ra nyert, Hegyi Mátyás góljával. Az első „idegenbeli” találkozónkat 1917. március 11-én játszottuk a kispestiek ellen. Az első bajnoki a bemutatkozás után két évet kellett várni. 1916.10.08-án, az első világháború alatt, egy „változatos és nívós mérkőzésen”, a sokkal esélyesebb FTC (a Kispest a kiesés elkerüléséért küzdött) csak nehezen tudott győzni 1:0-ra. A közvetkező bajnoki szezon hozta meg az első kispesti győzelmet, a továbbra is pengeélen táncoló KAC az Üllői úton tudott nyerni 1:0-ra.
Emlékezetes mérkőzések és a 2-2-es döntetlen
A Ferencváros és a Honvéd rivalizálásában számos, emlékezetes mérkőzésre került sor az évek során. A bajnoki történelemben is megörökített egy ilyen találkozó a 2-2-es döntetlen, amely a címben is szerepel. A mérkőzésen az alábbi gólok születtek:
- Kispest: Plókai (22.), Horváth Gy. (2.)
- Ferencváros: Tóth M. (23.), Plókai (89. - öngól)
A két klub mérkőzéseinek statisztikája az évek során folyamatosan bővült. Az eddigi 184 bajnoki meccs mérlege 102 Fradi győzelem, 30 döntetlen, 52 Honvéd győzelem.
Stadionok és mérkőzéshelyszínek
Az Üllői úton a Groupama Aréna a zöld-fehérek III. Szentélye. Az első stadiont 1911-ben, a másodikat 1974-ben, a mostani arénát 2014-ben adták át. Az Üllői úton eddig 88 alkalommal mérkőzött meg egymással a két csapat: 60 Fradi győzelem, 16 döntetlen, 12 Kispesti siker, a 243-106-s gólkülönbség is mutatja a zöld-fehérek fölényét. A Honvéd XIX. kerületi pályáját a jelenlegi helyén 1938-ban avatták fel, Szent Imre herceg útjai Stadion néven, mely 1986-tól Bozsik Józsefnek, az aranycsapat tagjának a nevét viseli. A Bozsik-stadionban a Honvéd eddig 57 alkalommal fogadta a Ferencvárost, itt már szorosabb az összesített eredmény: 28 FTC győzelem, 5 döntetlen és 24 Honvéd győzelem.
| Eredmény | Mérkőzések száma |
|---|---|
| Fradi győzelem | 102 |
| Döntetlen | 30 |
| Honvéd győzelem | 52 |
tags: #1944 #marcius #19 #ftc #honved #2
