A XIV. Nyári Olimpiai Játékok és a Magyar Csapat Sikerei

Az 1948. évi nyári olimpiai játékokat, hivatalos nevén a XIV. nyári olimpiai játékokat 1948. július 29. és augusztus 14. között rendezték meg Londonban. A második világháború miatt tizenkét éves szünet volt a négyévenként megrendezett olimpiák sorában. Az elmaradt 1940-es és 1944-es nyári olimpia csak sorszámot kapott. Az 1940-es, XII. nyári olimpia rendezésére eredetileg - London, majd Tokió lemondása után - Helsinki kapott jogot, a háború kitörése azonban megakadályozta a játékok megrendezését. Szintén elmaradt a XIII. nyári olimpia, melynek rendezésére a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nyolc város közül - szavazással - Londont választotta ki.

Sportnyelven szólva a második világháború "rászámoltatott" az olimpiára. Kettőt (1940 és 1944) "leléptetett", és sokan azt hitték, ki is ütötte. Való igaz, hogy a hagyományos fegyverektől meg a félelmetes atombombától megsebzett világ, a fájdalmas gyász, a nincstelenség és a kilátástalanság nem kedvezett a sportnak. De a homo sapiensben olyan mélyen - a génjeiben, a zsigereiben - "fülel a gyermek", vagyis a homo ludens, az a játékos ember, aki már a romok között elkezdett bújócskát játszani, mezítláb labdát rúgni, éhesen birkózni, házilag összekalapált korcsolyával csúszkálni, vagy rozzant biciklivel túrázni. Szinte csodával határos módon kelt életre legelsők között a sport, mint az emberiséget éltető, a humánumot sugárzó kultúra része. Minden ország sporttörténészei szinte döbbent tisztelettel emlékeznek meg arról, hogy még dörögtek a fegyverek, amikor különböző sportágakban (atlétika, labdarúgás, kézilabdázás, birkózás, vívás stb.) már beindították a "hadibajnokságot", amelyeket gyakran légiriadó szakított félbe, vagy repeszgránát "fújt le". Bár a modern olimpia nem tudott békét teremteni, mint antik elődje, de nem is hagyta magát elpusztítani. Így érezték ezt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság élve maradt tagjai, és az olimpizmusba vetett töretlen reményüknek kiáltványban adtak hangot, amelyet 1946 decemberében Sigfrid Edström elnök küldött szét a szélrózsa minden irányába: "A világ ifjúsága ismét találkozik, hogy baráti küzdelemben mérje össze erejét. Erre ma nagyobb szükség van, mint valaha. Két borzalmas világháború után vagyunk, és ezekben az emberiség már-már elmerült. Elvetemült emberek kultúránkra törtek. A jövő a fiatalságé, és feladatuk lesz az is, hogy jóvátegyék a mi hibáinkat és tévedéseinket. Ahhoz, hogy céljainkat elérjük, szükséges, hogy egy-egy ország ifjúsága minél jobban megismerje a szomszédos országok sportolóit. Ennek nagyszerű eszköze az olimpia... Remélem és teljes szívemből kívánom, hogy a mi olimpiai játékaink a béke eszközei legyenek".

A megnyitó ünnepségre a sokévi átlagot messze meghaladó hőségben került sor a zsúfolásig megtelt Wembley stadionban. A híresen elegáns Grenadiers katonazenekar indulójára egy híján hatvan ország sportolói vonultak fel, hogy a király, VI. György obligát bejelentését végighallgassák: "A XIV. Nyári Olimpiai Játékokat ezennel megnyitom."

Nem volt könnyű eljutnunk a háború utáni nyomorból Londonba. A koalíciós pártharcok és a külpolitikai zavarok közepette végül nem vártan jelentékeny létszámú és igen jól felkészített válogatottal képviseltettük magunkat. Az olimpián 182 sportoló képviselte Magyarországot. Az ország súlyos nehézségei ellenére sikerült túlszárnyalni az 1936. évi nyári olimpiai játékokon elért eredményt: a magyar sportolók összesen 28 érmet, 10 arany-, 5 ezüst- és 13 bronzérmet nyertek. A házigazda brit csapat az éremtáblázaton a tizenkettedik helyen végzett.

Nagy nevekben és érdekes eredményekben bővelkedett ez az olimpia is. Itt van rögtön Francisca ("Fanny") Blankers-Koen, a száguldó holland háziasszony, aki egyvégtében négy bajnokságot nyert. Azért csak négyet, mert a távolugrásban nem indult, viszont ezért nyert a mi Gyarmati Olgánk. A "nagy Fanny" ugyanis a távolugrás alatt éppen a 80 méteres gátfutásban szakította el a célszalagot. Gyarmatinak is ez volt a kedvenc száma, de edzője - a neves atléta, aki 1932-ben és 1936-ban a magyar olimpiai csapat zászlóját vitte -, Bácsalmási Péter lebeszélte róla. Így a csinos, fiatal őstehetség nem lett "leány a gáton", hanem helyette olimpiai bajnok távolugrásban. Ahogy a korabeli tudósítás szólt: "Gyarmatit szólítják. Ugrik. Az ugrás jó (nagy), de nem közlik az eredményt, mert közben - rendezés, oh! - eredményt hirdetnek. Némelyik magyar himnusz szól. Elek "Csibi" az örömtől sírva áll a dobogó közepén. Gyarmati irigykedve nézi szobatársnőjét, de nem sokáig. Ekkor már volt egy aranyérmes atlétánk: Németh Imre - a legvékonyabb termetű dobó - megnyerte a kalapácsvetést az esélyesebb nagyágyúk előtt. Egyébként Németh Imre sem volt éppen ismeretlen a "szakmában", hiszen az olimpia előtt egy hónappal az újonnan épült tatai edzőtáborban 59,02 méteres világcsúcsot dobott.

Az Empire uszoda a londoni olimpiai létesítmények ékessége. Több célra használható: nemcsak úszni, hanem bokszolni, birkózni, teniszezni, sőt jégkorongozni is lehet benne. Nekünk itt sajnos elúszott az aranyérmünk... De azért a 4 x 200 m-es férfi váltóúszásban a Nyéki, Mitró, Szathmáry, Kádas összetételű, ezüstérmes csapatunk fantasztikus világcsúcsra késztette az Egyesült Államok váltóját.

A vívás fiatalít. Erre a felismerésre jutott a Palace of Engineering kicsi, de lelkes közönsége. A magyar Gerevich Aladár már 1932-ben olimpiai bajnok volt, majd ismételt Berlinben, most pedig megnyerte az egyénit, és tagja az aranyérmes csapatnak is. Alig múlt harmincnyolc... Persze az "öreg" olyan doppingoló táviratot kapott otthonról, hogy: megszületett Pali fia (aki szintén világhírű vívó lett). "Ali bácsinak" több gyermeke ugyan már nem született, de még tíz év múlva is világbajnoki címet szerzett utánozhatatlanul elegáns vívásával. Példátlan, mint ahogyan az éremgyűjteménye is az. Hölgyeknél nem illik kort emlegetni, de most a siker felmentést ad: Elek Ilona már 1936-ban olimpiai bajnok volt, most negyvenévesen megismételte győzelmét. Ez is példátlan.

A birkózóversenyeket mind a két ágban a török félhold uralta, a "törökvészt" csak egy magyar legény tudta megállítani. Majdnem negyvenesztendősen és harminc kilóval könnyebb testsúlyával fektette kétvállra a prágai hústornyot, régi ellenfelét, Ruzickát. Bóbis Gyula - mert így hívták a koszorús bajnokot - csak egytől félt: a repülőúttól.

Egy másik bajnokunk Jászberénybe vitte a bajnoki érmet az édesanyjának. Csík Tibor őstehetségként robbant a világ ökölvívósportjába, bár pontosabb az a kifejezés, hogy beverekedte magát. Védekezni ugyanis nem tudott, elindult toronyiránt, az ellenfél felé és csépelni kezdte, többnyire sikerrel. Most is így történt a Wembley uszoda fölé ácsolt faemelvényen, bár a babonás előjelek vészjóslóak voltak: péntek volt és tizenharmadika... Csík azonban győzött. Feltehetően egész úton hazafelé azon gondolkodott, hogy mit mondjon majd először is "kedvest, szépet" a mamájának. Persze ő is csak "csüggött ajkán szótlanul", majd végre diadalmasan felkiáltott: "Édesanyám! Aranyérmet hoztam!" A válasz klasszikus és tipikusan anyai: "Nem baj, kisfiam. Fontos, hogy itthon vagy..." Papp László is aranyat érően verekedett a vízre eszkábált deszkákon. Ő ugyan tudott védekezni, mégis jobbnak látta, ha üt. Pontosabban, ha kiüt mindenkit. Ugyanis a 85 döntő- és pontozóbíró közül hatvanhatot idő előtt haza kellett küldeni, nyilvánvaló részrehajlás miatt. Most tessék elképzelni Papp döntőjét a helyi kedvenccel, a brit Johnny Wrighttal az ökölvívás hazájában, Angliában!... Lőttünk is egy aranyat. A "vadász" Takács Károly volt, akinek egyedülálló a karrierje. 1938 szeptemberében egy hadgyakorlaton felrobbant a kezében a gránát, és leszakította a jobb kezét, amelyel két héttel korábban még a pisztolyt tartotta a német-magyar válogatott versenyen. Nem adta fel. Megtanult ballal lőni, és 1939 áprilisában országos bajnokságot nyert. Győzött Londonban is, pedig a mezőny igen erős volt.

Végül a tizedik aranyérmünket is említsük meg. Ez ott kezdődött, hogy egy tizenéves fiúcska, Pataki Feri cirkuszi artistaként beleszeretett a tornába, és attól kezdve olimpiai bajnok akart lenni. 1940-ben és 1944-ben ettől elütötte a háború, de szorgalmasan készült továbbra is. Kézen állt fogadásból vagy csak úgy: lépcsőkorláton, háztetőn, gyárkéményen, aztán szaltózott nagykabátban és utcai cipőben.

Az olimpián - a művészeti versenyeket is beleértve - tizennyolc sportág összesen húsz szakágában százötven versenyszámot rendeztek. A férfi torna lólengés számában az első helyen hármas holtverseny alakult ki, így ebben a számban három olimpiai bajnokot avattak. A díjlovaglás csapatversenyét eredetileg Svédország csapata nyerte, 1949-ben a Nemzetközi Lovas Szövetség javaslatára azonban a győztes csapatot utólag törölték az indulók listájáról és megfosztották bajnoki címétől.

Az 1948-as olimpia legnagyobb esélyese a Kékessy Andrea, Király Ede páros volt a műkorcsolyában. A páros műkorcsolyázást szakadó hóesés fogadta, amihez egy kis szél is társult, mégsem halasztották el egy nappal. A cseh páros női tagja sírva jött le a jégről, nem látott a hópelyhektől, három perc után fel is adták a küzdelmet, ezzel elveszítették esélyüket a jó helyezésre. Jöhettek a belgák, Michelline Lannoy és Pierre Baugniet. A helyszíni tudósítások kiemelték, hogy a pár férfi tagja kétszer is hibázott, de még ennél is szembetűnőbb volt, hogy az előre megadott, és kötelező 5 percnél 20 másodperccel hamarabb fejezték be a programjukat, ami szarvashibának számított. A kanadaiak jobban teljesítettek a belgáknál, a Népsport tudósításában azt gyanítja, hogy a sorrendet előre meghatározták, mert a kanadaiakat ennek ellenére is a harmadik helyre tették. A zsűri eredetileg hét pontozóból állt volna, ám különféle tiltakozások után tizenegyen adhatták le a rangsorukat. A magyar bíró, dr. Kékessy Ottawában telepedett le, férjhez ment Bernolák Imre ügyvédhez, gyerekeik születtek, köztisztviselőként dolgozott. A pár edzője, Dillinger Rudolf azt mondta, hogy mivel szegény ország vagyunk, és nem tudtuk megvendégelni a pontozókat a verseny előtti napokban, ezért alakulhatott ki ez a sorrend. A verseny holland döntnöke, egy bizonyos Witt, azt mondta a magyar sportlapnak, hogy három azonos képességű pár volt, és nagyon nehéz döntést kellett hozni. Az ünnepélyes eredményhirdetésnél rossz érmet kaptak. A rendezés kemény bírálatot kapott, mert a dobogó egy rossz cukrosládára emlékeztető tákolmány volt. A páros nem tért haza, mert egy héttel az olimpia után világbajnokságot rendeztek a svájci Davosban, ahol ugyancsak kemény volt a természet, a jég minősége pedig pocsék. A Reuters hírügynökség kiadta, a magyarok voltak a legjobbak, akárhogy is pontoztak. A folyamatos háttérbe szorítás nem szegte a mieink kedvét, sőt. Még nagyobb lelkesedéssel készültek fel, és 1949. Arról is szót ejtettek, hogy volt ugyan kísérlet a külföldiek részéről, hogy profinak álljanak, de nekik eszükbe sem jutott, hogy engedjenek a csábításnak. Király 1950-ben mérnöki diplomája megszerzése után még Európa-bajnok lett egyéniben, majd ugyanabban az évben ezüstérmes az oslói világbajnokságon. Király kint edzősködött, és tanítványa, Donald Jackson az 1960-as olimpián bronzérmet szerzett, két vb-ezüstje is volt. A rendszerváltozás után néhányszor hazatért, majd 2009.

Végül, mielőtt elbúcsúztatnánk a második világháború utáni első olimpiát, kegyelettel kell megemlékeznünk az újkori olimpiai játékoktól végleg búcsút vevő szellemi vagy művészeti versenyektől. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság határozatot hozott, hogy a művészeti olimpia kerüljön le a műsorról. Coubertin dédelgetett terve - amelynek ötletét Kemény Ferenctől kapta! - a sport és a művészetek összekötésére csak rövid időre valósult meg, de ez elég volt ahhoz, hogy józan ésszel megállapítsák a szakemberek: ez a megoldás annyi ellentmondást, szubjektivizmust hozott a felszínre, hogy az már többet árt, mint használ, ezért meg kell szüntetni. Pedig most is értünk el egy szép eredményt: Földes Éva sporttörténész az irodalmi versenyben harmadik helyen végzett. Mivel ebben a kategóriában nő még soha nem indult, a kihirdetéskor így jelentették be: "Bronze medal Mr. Földes, Hungary!".

A Victoria pályaudvaron vonatra szállt magyar csapat diadalmenetben ért haza. A Keleti pályaudvar előtt sok tízezer ünneplő és a himnusz várta őket. A londoni olimpia - minden ellentmondásosságával együtt - bizonyította, hogy az újabb világháború sem tudta elpusztítani az öt karikával összefogott eszmét, amelynek mi, magyarok mindig éllovasai voltunk. A világégés után három évvel - az úgynevezett "fordulat évében" - különösen fontos volt a magyar kül- és belpolitika számára a jó szereplés, amit végül ki is használt a pártállam a céljai eléréséhez.

Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon a magyar csapat tagjaként 128 sportoló - 107 férfi és 21 nő - vett részt. Az olimpia műsorán szereplő - a művészeti versenyeket is beleértve - húsz sportszakág közül tizenötben indult magyarországi versenyző.

Magyarország érmesei az 1948-as londoni olimpián:

tags: #1948 #olimpia #magyar #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Fehér László sikerei a tekében
• Hungary's Olympic football achievements
• Fradi induló
• Kihívások a siófoki kézilabdában
• Buffon öröksége a futballban