Az Európai Nemzetek Kupája: Az 1960-as torna története és a Szovjetunió diadala
A kontinensbajnokság születése
A nemzetközi labdarúgó bajnokságok jelenléte ma már természetes dolognak számít, ám nem volt ez mindig így. Főleg az Európa-bajnokságot illetően, amely a többi kontinenstornához képest viszonylag későn jött létre. Az első hivatalos világbajnokságra 1930-ban került sor, a dél-amerikai válogatottak Copa Américáját pedig még ennél is korábban, 1916-ban rendezték meg első ízben. Mai szemmel nézve mindez meglepő lehet, lévén, hogy Európa számít a sportág bölcsőjének.
Ennek szellemében a torna ötlete már korán megfogalmazódott Henri Delaunay révén, aki először 1927-ben tett javaslatot a FIFA-nak egy európai kontinensbajnokság létrehozására. 1954-ben az olasz, francia és belga labdarúgó szövetség létrehozta az Európai Labdarúgó-szövetséget, vagyis az UEFA-t (Union of European Football Associations). Ennek első főtitkára épp Delaunay lett, így az Európa-bajnokság megteremtése ismét napirendre került, noha álma megvalósulását sajnos már nem élhette meg. 1955-ben hunyt el, helyét pedig fia, Pierre Delaunay vette át. A torna alapgondolata mégiscsak Henri Delaunaytól, az UEFA első főtitkárától származott, akitől aztán fia, Pierre vette át a tisztséget és a kezdeményezést.
Az új torna az Európai Nemzetek Kupája nevet kapta. A szervezési javaslat kidolgozója pedig az UEFA alelnökeként egy bizonyos Sebes Gusztáv volt. Akkoriban még máshogy nézett ki a kontinenstorna, hiszen az európai válogatottak versenyének érdemi része 1980-ig tulajdonképpen egy négyesdöntőből állt.
Út az 1960-as négyes döntőbe: A selejtezők
Az első tornára 17 csapat nevezett, a résztvevőknek az 1960-as eseményre 200 svájci frank volt a nevezési díj. Komoly futballnagyhatalmak maradtak távol, olyan nagyágyúk maradtak távol, mint a németek, olaszok, vagy az angolok. Sőt a vb-ezüstérmes svédek sem neveztek. Az Európai Nemzetek Kupája már a kvalifikációs szakasztól kezdve is egészen színvonalas mezőnyt vonultatott fel, noha kimaradtak olyan jelentős válogatottak, mint Anglia, Nyugat-Németország, Olaszország és Hollandia.
A kiíráson 17-en indultak, így szükség volt egy előselejtezőre, amelyet Írország és Csehszlovákia vívott meg egymással. Végül utóbbi jutott tovább, amivel kialakult a selejtező tizenhat fős mezőnye. A nyolcaddöntők sorsolását 1958-ban a svédországi világbajnokság küzdelmei alatt tartották, ezzel is hangsúlyozva az új sorozat fontosságát. Oda-visszavágós rendszerben kellett megmérettetniük ellenfeleik ellen.
A magyar válogatott szereplése
1958. szeptember 28-án Moszkvában, a Luzsniki stadionban két olimpiai bajnok játszotta a focitörténelem első Európa-bajnoki selejtezőjét: a Szovjetunió (1956, Melbourne) és Magyarország (1952, Helsinki). Ez a meccs ugyanis még az ír-csehszlovák előselejtezőt is megelőzte.
Nem sok szerencsét hozott számunkra ez a párharc. Időjárási viszontagságok miatt csak a meccs előtti nap délutánján landolt a magyar csapat gépe Moszkvában. Baróti Lajos a következő felállásban küldte pályára a válogatottat a szbornaja ellen: Bakó - Kárpáti, Sipos, Sárosi L. - Bundzsák, Berendi - Budai II, Göröcs, Csordás, Tichy, Bencsics. A szovjetek kapuját a legendás Lev Jasin védte, alig fél óra alatt Gavriil Kacsalin szövetségi kapitány háromszor örülhetett, mire mi csak egy Göröcs találattal tudtunk válaszolni. A 3-1-es vereség után Göröcs János ugyan lőtt egy gólt a hajrában, de a kinti 3:1-es vereség után kevés remény maradt a 364 (!) nap múlva rendezett visszavágóra.
A Népstadionban rendezett meccsre egy évvel később került sor, a magyar kapuban újra Grosics állt, de ott volt a kezdőben Albert Flórián, Tichy Lajos, Sándor Károly és Fenyvesi Máté is. A nagy rohamok ellenére a 90 ezer néző csalódottan távozott, mert a szovjetek egy jól eltalált lövésnek köszönhetően győztesként hagyták el a játékteret, és készülhettek a spanyolok elleni negyeddöntőre. A szovjetek 1-0-ra nyertek, és ezzel továbbjutottak. A Népsport tudósítása szerint a magyarok nem találták meg a szoros emberfogás ellenszerét, Sipos Ferenc volt az egyetlen magyar játékos, akinek teljesítményét fenntartás nélkül dicsérni lehetett.
Spanyol visszalépés és a döntőbe jutó csapatok
Miután a Szovjetunió túllépett a magyarokon, a spanyolokkal játszott volna az Eb-döntőbe kerülésért. Azért csak volna, mert az ibériai országot irányító diktátor, a kommunistagyűlölő Francisco Franco tábornok nem engedte pályára lépni a spanyol csapatot szovjet földön, visszavették a már megrendelt repülőjegyeket - történt mindez a Real Madrid akkori fénykorában! Az UEFA, miután a spanyolok nem utaztak el Moszkvába, a szovjetek pedig, a maguk részéről teljesen érthetően, visszautasították annak a lehetőségét, hogy egy mérkőzésen, semleges helyszínen dőljön el a továbbjutás, kizárta a spanyolokat.
Így Gavriil Kacsalin szovjet válogatottja játék nélkül jutott a négyes döntőbe. A szovjetek mellett, a jugoszláv és a csehszlovák csapat verekedte be magát, meg a vb-bronzérmes francia válogatott. Ezzel kialakult a négyes döntő mezőnye.
A labdarúgó Európa-bajnokság története
A négyes döntő Franciaországban
A négyes döntőnek stílszerűen Franciaország adott otthont, a torna alapgondolata mégiscsak Henri Delaunaytól, az UEFA első főtitkárától származott, akitől aztán fia, Pierre vette át a tisztséget és a kezdeményezést. A finálénak Henri Delaunay emlékének adózva Franciaország adott otthont 1960 júliusában párizsi és marseille-i helyszínekkel. Az elődöntőben Csehszlovákia - Szovjetunió és Franciaország - Jugoszlávia párosítások alakultak ki. A korábbiakkal ellentétben innentől kezdve már egy mérkőzésen dőltek el a dolgok, a szovjetek és a jugoszlávok nagy örömére.
Elődöntők: Szovjet fölény és jugoszláv fordítás
1960. július 6-án Marseille-ben a szovjetek 3-0-ra legyőzték, a sérülés miatt emberhátrányban játszó csehszlovákokat. A kassai születésű Andrej Kvašňák, a remek csatár lesérült, és akkoriban még nem lehetett cserélni. A csapat eszét, Josef Masopustot teljesen kikapcsolták a játékból a szovjetek. Valentin Ivanov duplázott, s Viktor Ponedelnik is betalált.
A másik meccs igazi drámát hozott, a franciák már 4-2-re vezettek, de a jugoszlávok onnét fordítottak 5-4-re, s jutottak be a döntőbe. Bár Milan Galic révén megszerezték a vezetést, a franciák válaszolni tudtak, s az első játékrész vége előtt megfordították az állást. Az 53. percben már 3-1-el mentek, két percre rá a vendégek szépítettek, ám Francois Heutte másodjára is eredményes volt. A 62. percben 4:2-re vezettek a házigazdák, amikor is jött az elmaradhatatlan fordulat.
A francia válogatott hiányzói és a bronzmérkőzés
Vajon másképp alakultak volna az események, ha a francia gólzsák, Just Fontaine is játszhat Párizsban? Fontaine marokkói Marrákesben született, az előző vb gólkirálya lett 13 góllal (máig ez a vb-rekord), az ötvenes évek végén pályája csúcsán volt. Ám nem csak Fontaine volt az egyetlen klasszis francia támadó, aki lemaradt az első Eb-ről, hiányzott a szintén sérült aranylabdás, Raymond Kopa, továbbá a Fontaine-hez hasonlóan kétszeres francia gólkirály, Roger Piantoni is. Franciaországnak nem sikerült kihevernie a pofont, a bronzmeccset 2:0-ra elveszítették Csehszlovákiával szemben, míg az Eb-k történetének legelső fináléja rögtön emlékezetesre sikeredett.
A bronzmeccset három nappal később játszották Marseille-ben, de a végén megint nem a franciák lehettek boldogok, a meccset 2-0-ra Csehszlovákia nyerte Bubník és Pavlovič találataival. Ne feledjük, ez a generációjuk 1960-ban a Nemzetek Kupája bronz-, 1962-ben pedig a chilei világbajnokság ezüstérmese lett.
Az 1960-as Európa-bajnokság döntője: Szovjetunió - Jugoszlávia
A döntőt Párizsban rendezték és csakúgy, mint négy évvel ezelőtt a melbourne-i olimpiai döntőben ismét a szovjetek nyertek. Az angol Arthur Ellis által vezetett döntőn a szakadó esőben Milán Gálics révén a jugoszlávok szereztek vezetést egy fejessel, de Szlava Metreveli a második félidő elején kiegyenlített. A jugoszlávok többször már nem tudtak kifogni a Lev Jasin eszén. A második félidőben aztán a szbornaja egyenlített, és a hosszabbításban a győzelmet is megszerezték Ponyegyelnyik fejesével - 2-1.
Viktor Ponyegyelnyik vezetékneve oroszul hétfőt jelent. A torna döntője moszkvai idő szerint vasárnap 22 órakor kezdődött, s csak valamivel éjfél után ért véget. Nem lehet véletlen, hogy éppen ő. Moszkvában már megkezdődött a hétfő, amikor a Parc des Princes-ben a kapuba küldte a labdát. A szovjetek tehát százszázalékos teljesítménnyel hódították el az Henri Delaunay-trófeát.
Utóélet és jelentőség
A torna álomcsapata így nézett ki:
- Jasin (Szovjetunió)
- Djurkovics (Jugoszlávia)
- Novák (Csehszlovákia)
- Netto (Szovjetunió)
- Masopust (Csehszlovákia)
- V.
A helyszínen tartózkodó Santiago Bernabéu, a Real Madrid elnöke Jasin mellett még 4 szovjet játékosnak ajánlott szerződést a Realba. Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy hiába, a Hruscsovi enyhülés ott még nem tartott, hogy szovjet játékosok a haldokló nyugatra igazoljanak.
A válogatott színtéren legsikeresebb pedig egy olyan ország volt, akit a nemzetközi kupasikereknél nem is említettem, ugyanis szovjet klubcsapat, az 1960-as években egyetlen egyszer sem jutott el a legjobb négyig. Annál jobban szerepeltek az Európa-bajnokságokon. Rögtön az első, 1960-as EB-t megnyerték, de 1972-ig minden kontinensviadalon a döntőbe jutottak volna, ha 1968-ban nem veszítik el a pénzfeldobást. Az egyetlen kapus, aki elnyerte az Aranylabdát, a szovjet Lev Jasin, a dobogóra többször nem tudott odakerülni, de még négy alkalommal kapott elegendő szavazatot, hogy az első tízben végezzen.
Ebből a nézőpontból is a szovjet szbornaja volt az évtized legsikeresebb európai válogatottja, átlagosan 3,1 helyezést elérve az Élő pontok rangsorában. Nem meglepő módon az évtized elején legnagyobb részében a brazilok álltak az Élő ragsor élén, de a szovjetek kétszer is meg tudták őket előzni. Így indult tehát az Európa-bajnokságok története: kissé nehézkesen, kevés résztvevővel. Ma a döntő mezőnyét 24 válogatott alkotja - héttel több, mint amennyien az elsőn elindultak.
tags: #1960 #uefa #ifi #foci #bajnok
