A magyar labdarúgó-válogatott diadala az 1968-as mexikóvárosi olimpián
A labdarúgás, mint versenysport nem elsősorban az olimpiáról, és az olimpia nem elsősorban a labdarúgásról szól, ám az 1968-as mexikóvárosi játékok különleges fejezetet nyitottak a magyar sport történetében. Magyarország 1968-ban címvédőként érkezett a mexikóvárosi olimpiára, ráadásul nem is kellett selejteznie, ami kiváló előjeleket hordozott. Ez a siker máig az utolsó komoly diadal a magyar labdarúgásban.
Az olimpiai labdarúgás sajátosságai és a magyar előkészületek
Az olimpiai labdarúgótornákon az amatőrizmus jegyében 1984-ig nem vehettek részt hivatásos, tehát kifejezetten a sportból élő játékosok. Ez a második világháborút követő évtizedekben egyértelműen a kelet-európai országok fölényéhez vezetett, itt ugyanis papíron nem voltak profi játékosok, a futballisták mind valamilyen vállalat, intézmény alkalmazásában álltak. Ezzel együtt a legtöbb kelet-európai ország az olimpiákra egyfajta B-válogatottat, fiatalokból, vagy a nagyválogatottba valamilyen okból be nem férő játékosokból összeállított csapatot küldött.
Korai nemzetközi futball és az olimpiai korszak | A világbajnokság: Több mint futball, 2. rész
A magyar olimpiai küldöttség második csoportjának tagjai, köztük a labdarúgó-válogatott 18 tagja, a tágas előcsarnokot zsúfolásig megtöltő búcsúzókkal, barátokkal és sportszerető szurkolókkal körülvéve indultak útnak. A magyar labdarúgók Mexikóvárosban már október 3-án pályára léptek, igaz, még csak edzőmérkőzésen az Ember József által vezényelt Nigéria válogatottja ellen. Az első tapasztalatok vegyesek voltak:
„Ez a játék egyszerűen érthetetlen volt számomra. A hónapok óta gyakorolt elemeknek, az egyes sorok összehangoltságának nyomát sem lehetett látni! A legnagyobb csalódást néhány játékos lélektelensége, teljes enerváltsága okozta. A hátralévő időben még sok munkára lesz szükség.”
Két nappal később az Univesidad Nacional (UNAM) csapata volt az ellenfél, ahol Fekete Árpád, az Újpest egykori játékosa, a mexikói futball egyik kiemelkedő edzőjeként tevékenykedett. A meccs után a csapat elhagyta az olimpiai falut, és Guadalajarába költözött át, ahol a csoportmérkőzések vártak rá. Itt újabb két edzőmérkőzést játszottak a Guadalajara I. és II. csapatai ellen, hogy minél jobban akklimatizálódjanak.
"Nehezen illeszkedtünk be az itteni környezetbe, szokatlan az éghajlat is, de már bátran merem mondani: megbirkózunk vele. Nekem is tokiói tapasztalataim vannak, hasonlóan Novák Dezsőhöz. Eleinte ott is akadtak problémák, végül mégis aranyérem lett a dologból. Itt is vannak hiányosságok, ám a keddi játék már bizalommal tölt el bennünket."
A Varga Zoltán-ügy
Két nappal a nyitómérkőzés előtt, a reggeli sétájukról a szállóba visszatérő játékosok és vezetők már nem találták a szobájában azt a Varga Zoltánt, aki amúgy alapembere lett volna az együttesnek, s akit akkor már a legfénylőbb magyar futballcsillagok között tartottak számon. Anélkül a Varga nélkül, aki amúgy már az olimpiára való indulása előtt aláírt a Bp. Honvédhoz, a csapatnak tovább kellett mennie. Varga emigrálásának megítélése a mai napig vitatéma, egykori csapattársai közül néhányan még évtizedekkel később is élesen bírálták. Bár Varga eltűnésének híre a csapat körül nyüzsgő állambiztonságiak ténykedésének is köszönhetően nagyon gyorsan elért Magyarországra, a sportlap csak október 14-én, a Salvador elleni mérkőzést követő napon közölte a hírt. Cikkünkben nem célunk Varga Zoltán disszidálásának mélyebb feldolgozása, már csak azért sem, mert erről a témáról számtalan kiváló írás érhető el.
Vargával vagy Varga nélkül a csapat előtt azonban továbbra is ott volt a cél, megvédeni az olimpiai bajnoki címet.
A csoportkör és a továbbjutás
Az október 13. és október 26. között zajló labdarúgótornán a mieink a C-csoportba kerültek Ghána, Izrael és Salvador társaságában.
Magyarország - Salvador (1968. október 13.)
A Salvador elleni mérkőzésre az események miatt nyilván némiképp megzavarodottan állt ki az együttes, a játék ennek ellenére (vagy ezzel együtt) bizakodásra adott okot. A magyar válogatott 4-0-ra legyőzte Salvadort. Menczel a 19. percben, majd Dunai Antal is gólt szerzett. A csapat Fatér - Novák, Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas (Kocsis a 60. percben), Sárközi (Básti a 75. percben) összeállításban játszott. A csoport másik mérkőzésén Izrael 5-3-ra verte Ghánát, egy forduló után tehát Magyarország vezette a tabellát.
Magyarország - Ghána (1968. október 15.)
A második csoportkörben a magyar csapat Ghána ellen lépett pályára. A magyar csapat a Fatér - Keglovich, Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Sárközi, Menczel, Dunai II, Nagy összeállításban kezdett, Sárközit a szünetben Kocsis, Fazekast pedig a 69. percben váltotta. Ibrahim Sunday révén a ghánaiak szereztek vezetést már a 12. percben, majd Dunai Antal és Menczel góljával fordított a magyar együttes, Sammy Stevens azonban még az első félidő 33. percében egyenlített. A mérkőzés végeredménye 2-2 lett.
Magyarország - Izrael (1968. október 17.)
A harmadik fordulóra a már biztos továbbjutó Izrael maradt ellenfélként - nagy veszély mindenesetre nem fenyegette a magyar csapatot, egy pont ugyanis már biztosan elég volt a továbblépéshez. Izrael ellen már valamivel jobban ment. Dunai Antal két góljával megnyert mérkőzés eredményeként (2-0) a csapat csoportelsőként jutott tovább, és a negyeddöntőben a D-csoport második helyezettje, Guatemala lett az ellenfele.
A C-csoport végeredménye
A csoportmérkőzések után a magyar csapat magabiztosan jutott tovább az első helyen.
| Helyezés | Csapat | M | Gy | D | V | G+ | G- | P |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Magyarország | 3 | 2 | 1 | 0 | 8 | 2 | 5 |
| 2. | Izrael | 3 | 2 | 0 | 1 | 8 | 6 | 4 |
| 3. | Ghána | 3 | 0 | 2 | 1 | 6 | 10 | 2 |
| 4. | Salvador | 3 | 0 | 1 | 2 | 2 | 6 | 1 |
A kieséses szakasz
Negyeddöntő: Magyarország - Guatemala (1968. október 20.)
A mérkőzésre október 20-án, 10 ezer néző előtt került sor. Magyarország a Fatér - Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Menczel (Kocsis a 60.percben), Dunai II, Básti (Szalai a 72.percben) összeállításban lépett pályára. Guatemala igazolni látszott a tornán kivívott hírnevét, az első félidőben többször is majdnem sikerült vezetést szerezniük, volt, hogy csak a kapufa mentette meg a magyar csapatot a góltól. A szünet után már a magyar csapatnak is voltak helyzetei, de a továbbjutás kérdése teljesen nyílt volt. A - mint kiderült - döntő gól a 70. percben született Szűcs Lajos találatából, aki ezzel eldöntötte a továbbjutást (1-0). A negyeddöntő másik mérkőzésén Izrael 1-1 arányú döntetlent játszott Bulgáriával, így a szabályok szerint hosszabbítás, majd sorsolás (!) következett, ahol a bolgárok jutottak tovább.
Elődöntő: Magyarország - Japán (1968. október 22.)
Guatemalával ellentétben Japánnak nem sikerült igazolnia „félelmetes” hírét. Az október 22-én rendezett mérkőzésen a Fatér (Szarka a 77.percben) - Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Kocsis (Menczel az 56.percben), Dunai II, Nagy összeállításban játszott a magyar csapat. Szűcs Lajos (30., 60., 75.) mesterhármasával, valamint Novák Dezső góljával 5-0 arányban győztek a magyarok, így magabiztosan jutottak a döntőbe.
Az olimpiai döntő: Magyarország - Bulgária (1968. október 26.)
Október 26-án mintegy 60 ezer néző várta a döntő mérkőzést. Magyarország a mexikóvárosi döntőben fölényesen 4-1-re verte Bulgáriát. A bolgár csapat összeállítása: Jordanov - Gerov, Hrisztakiev, Gajdarski, Ivkov, Georgiev, T. Dimitrov, Jancsovszki (K. Hrisztov az 54. percben), Zsekov, A. Hrisztov, Donev (Ivanov a 62. percben).
A mérkőzést a magyarok kezdték jobban, mégis a bolgárok szereztek vezetést a 22. percben Dimitrov révén. Magyarország a 40. percben Menczel Iván góljával egyenlített, majd két perccel később Dunai Antal fejesével már a vezetést is megszerezte.
A fordítás demoralizálta a bolgár játékosokat, egyre keményebben léptek oda a magyaroknak. A 43. percben először Dimitrov rúgta fel Noskót, majd egy perccel később Ivkov Dunai Antalt, a játékvezető mindkettejüket kiállította. A nyolc főre olvadt bolgár csapat a második félidőben már nem tudott ellenállni a magyaroknak - a közönség biztatása ellenére sem. A 49. percben Juhász István, a 62-ben Dunai Antal volt eredményes. A 85. percben még egy bolgár játékost, Myhaylovot is kiállították, így a bolgárok a mérkőzést mindössze hét játékossal fejezték be.
A mérkőzés magyar hősei a duplázó Dunai Antal és Menczel Iván volt, aki előbb egyenlített, majd kiosztott két gólpasszt. A sikerrel hazánk harmadszorra, s máig utoljára lett olimpiai bajnok férfi labdarúgásban. Bulgária mögött Japán volt a bronzérmes, a negyedik helyen a házigazda Mexikó zárt.
Az 1968-as olimpiai bajnokcsapat tagjai
A magyar csapat, amely sikeresen megvédte olimpiai bajnoki címét, a játékok történetében harmadikként duplázott. Korábban Nagy-Britanniának 1908-ban és 1912-ben, majd Uruguaynak 1924-ben és 1928-ban sikerült ugyanez.
- Kapusok: Bicskei Bertalan (Bp. Honvéd), Fatér Károly (Csepel), Szarka Zoltán (Szombathelyi Haladás).
- Mezőnyjátékosok: Básti István (Salgótarjáni BTC), Dunai Antal (Újpesti Dózsa), Dunai Lajos (MTK), Fazekas László (Újpesti Dózsa), Juhász István (Ferencvárosi TC), Keglovich László (Győri Vasas ETO), Kocsis Lajos (Bp. Honvéd), Menczel Iván (Vasas), Nagy László (Újpesti Dózsa), Noskó Ernő (Újpesti Dózsa), Novák Dezső (Ferencvárosi TC), Páncsics Miklós (Ferencvárosi TC), Sárközi István (MTK), Szalay Miklós (Salgótarjáni BTC), Szűcs Lajos (Ferencvárosi TC).
Az 1968-as siker és a magyar labdarúgás öröksége
Az 1968-as olimpiai siker a magyar labdarúgás utolsó jelentős világsikere. Az 1970-es, ugyancsak Mexikóban rendezett vb-re nem jutott ki a Sós Károly által irányított magyar A-válogatott, az 1972-es olimpián pedig Lengyelország a döntőben 2-1-re nyert a magyar csapat ellen.
Az akkori magyar labdarúgás mélységét és tehetségét jól mutatja, hogy a pályákon a hétvégéken olyan gárdákat láthatott a nagyérdemű, mint a minden idők legjobb Ferencvárosának tartott, Albert Flórián fémjelezte zöld-fehér gárda, a száznál is több bajnoki gólra képes Újpesti Dózsa, a frenetikusan jó Vasas. A fantasztikus játékosbőségre mi sem jellemző jobban, mint ama tény, hogy az ötkarikás válogatott kezdőcsapatának balszéléről kihagyhatatlan és kirobbanthatatlan volt az a Nagy László, akinek klubjában, az Újpesti Dózsában csak másodpercek jutottak (azok is csak néha...), a briliáns tudású Zámbó Sándor mögött.
Páncsics Miklós emléke
Páncsics Miklós olimpiai bajnok labdarúgó 2007. augusztus 3-án, 63 éves korában hunyt el. A Ferencváros saját nevelésű játékosa kiváló ütemérzékének és fizikai adottságainak köszönhetően 1964 és 1973 között a legjobb magyar védők egyike volt. Ebben az időben három bajnokságot nyert a zöld-fehérekkel, játszott a Vásárvárosok Kupájában győztes, majd második helyezett gárdában. Az 1968-as mexikói olimpián is helyet kapott a győztes magyar együttesben. Négy évvel később nem sikerült az ismétlés, a müncheni olimpián a dobogó második fokára állhatott fel társaival. Ezt követően 1974-ben átigazolt a Bp. Honvédba. Az NB I-ben 236 mérkőzésen szerepelt, a válogatottban 37 alkalommal jutott szóhoz. Jogi végzettségét visszavonulása után kamatoztatta, egy ideig a szövetség főtitkári tisztét is betöltötte, majd éveken át külföldön dolgozott, később a Ferencváros labdarúgó-igazgatója volt.
tags: #1968 #as #olimpiai #labdarugo #csapat
