Gödöllői Röplabda Club

A Magyar Férfi Párbajtőrcsapat Legendás Győzelme az 1968-as Mexikóvárosi Olimpián

2026.06.18

Az 1968-as mexikóvárosi olimpia első tizenhárom napja csupán négy aranyat hozott a magyar küldöttség számára. Azonban az ötkarikás játékok történetében Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, és a győztesekre, Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig, mindig emlékezünk. Ezen dicsőséges sorozat fontos állomása volt a férfi párbajtőrcsapat sikere, amely megvédte a Tokióban kiharcolt elsőségét.

1964-ben nem várt győzelmet aratott a magyar férfi párbajtőrválogatott, de a mexikói olimpiára nem favoritként érkezett az átalakuló válogatott.

A Mexikói Csapat: Öt Kiválóság a Páston

A legendás párbajtőr csapatban mindenki diplomás volt. A már Tokióban is győztes Kulcsár Győző és Nemere Zoltán (aki 1965-ben az egyéni bajnoka volt) mellé érkezett az olimpiára Fenyvesi Csaba és Schmitt Pál. Az ötödik tag a szolnoki B. Nagy Pál volt. Csapatunk minden vívója a világ élvonalához tartozott.

  • Kulcsár Győző: Négyszeres olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója, a legsikeresebb magyar párbajtőrvívó, aki három egymást követő olimpián (Tokió, Mexikó, München) erősítette a győztes csapatot. A klasszikus párbajtőrvívást képviselte, kifinomult pengevezetés, kiváló védekezés és eredményes riposztkészség jellemezte vívását. Mérnöki végzettségű volt, eredeti szakmája hőerőgépész, de élete nagy részét a vívás kötötte le. Könnyedén, játékosan vívott, a tőle megszokott ravasz mosollyal kísért minden találatot.
  • Nemere Zoltán: Két olimpiai csapataranya mellé begyűjtött még két világbajnoki aranyat is. Rövidtávfutóként kezdte, de a vívás szerelmese volt, mesteredzői végzettséget szerzett a fogorvosi hivatás mellett.
  • Dr. Fenyvesi Csaba: A csapat egyik kulcsfigurája, aki később egyéniben is olimpiai bajnokságot nyert Münchenben.
  • Schmitt Pál: Fontos tagja volt a csapatnak, aki az olimpia idején jogi egyetemen tanult.
  • B. Nagy Pál: A szolnoki vívó, aki hozzájárult a csapat sikeréhez.

A magyar párbajtőr csapat tagjai a mexikói olimpián

Vívóberkekben hosszú ideig járt a szólás: „Aki nem tud eredményes lenni kardban, vagy tőrben, az elmegy párbajtőrözőnek”. Azonban ez a csapat messze túlszárnyalta a sztereotípiákat, és bizonyította, hogy a párbajtőrözők is képesek a legmagasabb szintű teljesítményre.

Kulcsár Győző Egyéni Diadala: Sérülten is Arany

A csapatversenyt megelőzően Kulcsár Győző egyéniben is olimpiai bajnok lett, ami már önmagában is jó előjel volt. Az 1968-as olimpia első vívóaranyérmét a párbajtőröző Kulcsár Győző szerezte. A mexikóvárosi olimpia nem a legkedvezőbb előjelekkel indult, mert az egyéni verseny előtt egy nappal a bal hónalja körül fájdalmat érzett. Kiderült: furunkulusa van.

Kamuti Jenő, aki civilben orvos volt, miután letette a tőrt az egyéni verseny ezüstérme után, már nyúlhatott is a szikéhez, hogy szakszerűen kitisztítsa társa sebét. A kisebb műtét nem viselte meg Kulcsárt, az első csoportkör mind az öt meccsét hozta, majd a második körben sem hibázott. A mezőny akkora volt, hogy ezzel csak a legjobb 32 közé lehetett kerülni, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatódtak a küzdelmek. Akkor alkalmazták először azt a szabályt, hogy két ötös győzelemre van szükség a továbbjutáshoz. Ahogy az első meccs eredményéből látható, ha ott 4:4-nél nem koncentrál eléggé, a menetelésébe hiba csúszhatott volna.

A hatos döntőt csak másnap rendezték meg, Kulcsár pedig felkötött kézzel érkezett meg az esti verseny helyszínére. A magyar tábort a szívbaj kerülgette, amikor meglátták a vállát, mert azt hitték, megint történt vele valami. Kulcsár négy meccset nyert, úgy ment át a riválisokon, mint kés a vajon. Saccarót például 5:1-gyel intézte el, megőrizve hibátlan mérlegét. A szövetség elnöke, Kovács Pál csak annyit mondott, ilyet ő még nem látott. Mielőtt elutazott, azt mondta neki, hogy ha olimpiai bajnok lesz, egy kádra való itallal várja.

Zsigmond király külpolitikája I Kulcsár Árpád

Emlékezetes Felkészülés: Az "Ötven Coronita" Esete

Az egyéni győzelem után Kulcsár Győző Nemere Zoltánnal, az olimpiai falu közelében lévő kis sörözőben akarta megünnepelni győzelmét. Amikor ki akarta engedni a gőzt Nemerével, akkor nem öt, hanem ötven Coronita sört hoztak ki nekik. A pincér állította, ennyit kértek, nem fejenként ötöt. Nemere Zoli ugyan büszke volt spanyolnyelv-tudására, de biztosra vették, hogy csak öt üveg sört akart rendelni, de mégis ötven lett belőle. Zoli azonban csak erősködött, ő ötvenet rendelt, hiszen legjobb barátjával csak meg kell ünnepelni ezt az olimpiai bajnokságot.

Így mi hárman, Fenyvesi Csabával és B. Nagy Palival utánuk mentünk, hogy ne csak ketten ünnepeljenek, ha már öt versenyzőből áll a csapat. Mi, akik - elsősorban B. Nagy Palival - a csapat „sportszerűbb” tagjai közé tartoztunk, úgy gondoltuk, hogy be kell szállnunk, közös teherviselést kell vállalnunk, mert abból, ha a csapat két legjobbja 25-25 üveg sört leereszt a torkán a verseny előtt, semmi jó nem származhat. Így azután mi is hozzáláttunk az előttünk levő üvegek kiürítéséhez. Még a sör márkájára - Coronita - is emlékszem. S ha csak két és fél decis üvegek voltak is, de azért a lassan elfogyasztott, közel három liter sör alaposan megfeküdte a gyomromat. Forgott velem a világ, én, aki a többiekkel együtt, alig hat héttel korábban antialkoholizmust, minden tekintetben sportszerű felkészülést fogadtam, kidőltem. Bizony furdalt a lelkiismeret.

Ráadásul a csapatmérkőzés előtt a bizonyítási kényszer is erősödött bennünk, hiszen az egyéni döntőbe egyedül az a végül győztes Kulcsár Győző jutott be, aki akkor napok óta a hóna alatt nőtt furunkulusával bajlódott, s alig tudta felemelni a karját. Mi pedig csak fogadkoztunk, hogy a csapat olimpiai győzelem nélkül nem megy haza, meg kell védeni a tokiói elsőséget.

A Csapatverseny Menete: Küzdelem a Szovjetek Ellen

Hosszú út vezetett a szovjet csapat elleni, október 25-én sorra került döntőig. A szovjetek elsöprő lendülettel érkeztek az 1968-as mexikói olimpia férfi párbajtőr csapatdöntőjébe, de a magyarok megfékezték őket. A csapat aztán Ausztrália (14:2), Mexikó (11:4) és Ausztria (8:3) ellen a kötelezőket hozta, és máris a nyolc között találta magát. Ott pedig nem a mindig veszélyes svédek következtek, mert Rerrich Béla csapatát váratlanul felülmúlta az NDK, egytalálatnyi különbség volt a két ország között. A mieink dolgát a keletnémetek nem tudták megnehezíteni (9:3), és a lengyelek is kifulladtak az elődöntőben.

A szovjetek eközben magabiztosan meneteltek a másik ágon, az olaszok például meccset sem tudtak nyerni ellenük, de a nyugatnémetek is megálltak háromnál. A versenynap két vitathatatlanul legjobb csapata futott össze a fináléban.

Párbajtőr döntő a mexikói olimpián

Az első csörte: Schmitt Pál és a taktika

A döntő első csörtéjét Schmitt Pál vívta Vitebski ellen. Schmitt így emlékezett vissza: „Nos, azt az utasítást kaptam, hogy nem jöhetek le vesztesen a pástról. Ez akkoriban a még érvényben lévő kettős vereséget jelentette. Vitebski minden bizonnyal hasonló utasítást kapott, és az asszó kezdete után jó hat méterre megálltunk egymástól, szinte mozdulatlanul vártuk az idő múlását, nehogy valaki véletlenül megszúrhassa a másikat.”

Nem sok mindent történt tehát, gondosan távol maradtak egymástól nehogy véletlenül is történjen valami. A közönség ugyan nem értette, mi történik, a füttykoncert egyikük nyugalmát sem törte meg. A kettős vereség után mind a ketten eleget tettünk az utasításnak, számítva arra, hogy az utánunk következő „nagyágyúk” majd döntésre viszik a dolgot.

A fordulópont: Schmitt kritikus győzelme

A kettős vereség után Nemere nyert, utána viszont jött egy viszonylag mély hullámvölgy. Kulcsár, Fenyvesi, majd Nemere is vesztett, az ellenfél 3:1-re vezetett, s ekkor következett Schmitt Pál az akkori idők egyik legjobbja, Nyikancsikov ellen, aki előtte a friss olimpiai bajnok Kulcsár Győzőt is legyőzte. Schmitt a mai napig büszke arra, hogy ezt a fontos asszót megnyerte, hiszen ha a szovjetek 4:1-re elhúznak, az behozhatatlan előnyt jelentett volna számukra.

Schmitt viszont nagyon koncentráltan, fegyelmezetten vívott. 4:3-as vezetésekor már kevés volt hátra, Nyikancsikov egyenlíteni próbált, de az együttes találat a vesztét okozta. De ezzel a győzelemmel nemcsak szépítettek, hanem egyben lendületbe jött csapatunk. S a várakozásnak megfelelően alakult a helyzet, 1:3-ról 5:3-ra fordították az eredményt, majd Nemere Zoli győzött Krissz ellen s előnyünk már behozhatatlan lett.

Nemere azt mondta a találat után, hogy mindvégig érezte ellenfele tempóját és mozgását, ezért azt gondolta, neki kell eldöntenie az arany sorsát. Technikai fölényüket érvényesítették, szerinte ez volt a siker kulcsa. Kulcsár megköszönte, hogy a gyengébb vívását a többiek ellensúlyozták. Schmitt azt nyilatkozta, mivel felesége, Makray Katalin tornász négy évvel korábban ezüstérmes volt, neki eggyel feljebb kellett lépnie. Egy szerény győzelmet tett be a közösbe a döntőben, és csak csodálni tudta társait, magyarázta a finálé után.

A rádióközvetítés és az arany

Mexikóban már késő estére járt, de az időeltolódás miatt a magyar rádió hajnali adása pont ekkor kezdődött. S Szepesi György újabb, a hetedik mexikói aranyat jelentve kívánt jó reggelt Magyarországnak. A pillanat, amikor Szepesi György felhívta a csapatot a lelátóra, a rádiós mikrofon mellé, s boldogan harsogta: „jó reggelt Magyarország! A párbajtőrcsapat megnyerte a magyar sport 92. aranyérmét!”

Szepesi György legendás rádióközvetítése

Doppingellenőrzés és a Gines Tréfa

A római olimpia tragikus eseménye, a dán kerékpáros, Gnut Enemark-Jensen halála után 1968-ban vezették be a doppingellenőrző-vizsgálatokat. Akkoriban a kávé, a koffein, még nem tartozott a tiltott szerek közé, így a hosszúra nyúlt küzdelem során feketével frissítették, stimulálták magukat, ellenfeleink fehér tablettákat rágcsáltak. Ám a szovjetek arra gyanakodtak, hogy a kávéban még alkohol is volt, annak hatásától vívtak olyan bátran, vagányul, s doppingellenőrzést követeltek a versenybíróságtól.

Erről értesülve azután, biztos, ami biztos, szegény Varjú Vilit hívták segítségül. Az eredményhirdetéskor már az emelvényre álltak, amikor kérésükre egy üveg ginnel jelent meg, s jó barátjának, Nemere Zolinak a torkán jó adagot leöntött belőle. A közjátékot rendkívüli derültség kísérte, az ünneplés nem volt tiltva, s a versenybíróság ezek után természetesen lemondott a doppingellenőrzésrôl.

A Csapat Öröksége és a Sportolók Pályafutása

Ez a csapat igazi jelenség volt. A mai nemzedék figyelmébe szeretnénk ajánlani, hogy a sikereiket az elvégzett munka mennyisége, a szorgalom, a céltudatos felkészülés alapozta meg. Elsők voltak a vívóteremben és utolsóként távoztak. Az egymás elleni asszók vérre mentek, minden egyes tusért komolyan harcoltak, s nem kis összegekben fogadtak egymással. Így azt mondhatjuk, hogy egy-egy hat hetes edzőtáborozás minden tekintetben fárasztóbb volt, nagyobb megterhelést jelentett, mint maga a világverseny.

Arról nem is beszélve, hogy akinek esetleg nem ment a vívás, azt egy-egy edzőtáborozás anyagilag is megviselte. De magabiztosságukhoz az is nagymértékben hozzájárult, hogy valamennyien, kivétel nélkül tanultak, diploma megszerzésére törekedtek. Az edzőtábori ágy mellett ott volt ugyan a kártya, de a szótár, a tankönyv sem hiányzott. S mindez tartást, önbecsülést adott. Felkészülve érezték magukat életük második szakaszára, a sportpályafutás befejezése utáni beilleszkedésre, boldogulásra.

A tehetség kibontakoztatása, akkor mint ma, elképzelhetetlen a szülők, a versenyzőtársak, a szakvezetők segítsége és az edzők áldozatos szakmai irányítása nélkül. Ma is hálásan gondolunk edzőinkre, Szőcs Bertalanra, no és a sajnos eltávozott Vass Imre és Bay Béla bácsira, akik már az égben olvassák a 157 magyar olimpiai bajnokságra, köztük a mexikói aratott győzelmünkre való emlékezést.

Csapatunk azután Münchenben folytatta, megvédte elsőségét, Fenyvesi Csaba, egyéniben is olimpiai bajnokságot nyert, közben Ankarában és Bécsben világbajnokok lettek. Nagy csapat volt ez. Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy egy ilyen gárda tagjai lehettünk.

A győztes magyar párbajtőr csapat tagjai ünneplés közben

A csapat tagjainak további sorsa

A mexikói olimpiai bajnokok közül sokan folytatták sikeres pályafutásukat a sportban és a civil életben egyaránt.

Név Olimpiai Érmek (1968 csapat) További jelentős eredmények és pályafutás
Kulcsár Győző 1 arany (egyéni), 1 arany (csapat) 1964 és 1972 csapat arany, 1965 egyéni VB arany. Összesen 4-szeres olimpiai bajnok, 3-szoros világbajnok. Később szövetségi főtitkár, kapitány, majd edző Olaszországban. A Nemzet Sportolója.
Nemere Zoltán (1942-2001) 1 arany (csapat) 1964 csapat arany, 2x VB arany (csapat). 1972-ben elhagyta Magyarországot, Essenben lett fogorvos, 2001-ben autóbalesetben hunyt el.
Fenyvesi Csaba 1 arany (csapat) 1972 egyéni olimpiai arany, 1972 csapat olimpiai arany, Világbajnoki címek.
Schmitt Pál 1 arany (csapat) 1972 csapat olimpiai arany, 1970 és 1971 csapat VB arany. Később a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, majd Magyarország köztársasági elnöke.
B. Nagy Pál 1 arany (csapat) Pályafutása befejezése után edzősködött, majd járműjavító gépésztechnikusként, tanműhely vezetőjeként nyugdíjazták.

tags: #1968 #olimpia #parbajtorcsapat #dontoben #hanyan #vivtak

Népszerű bejegyzések:

GRC