Az 1966-os labdarúgó-világbajnokság döntője: Anglia diadala és a vitatott gól
1966. július 30. Anglia a futball szülőhazája és tanítómestere. Ennek ellenére 1966-ig az angol labdarúgó válogatott semmilyen díjat sem nyert, hacsak nem számítjuk a britek éves háziversenyén a skótok és walesiek elleni sikereket, illetve a Nagy Britannia által az 1900-as évek elején nyert olimpiai bajnokságokat. Amikor a nemzetközi labdarúgó szövetség, a FIFA 1960-ban Angliának ítélte az 1966-os VB rendezési jogát, úgy érezték az angolok, hogy annyi kudarc után eljött végre az ő idejük.
Előzmények és botrányok
A világbajnokság előkészületeit több incidens is beárnyékolta. A másik botrányos előzmény márciusban történt, amikor a londoni Westminster kiállításcsarnokából ellopták a kiállított világbajnoki trófeát, a Rimet Kupát. Szerencsére egy derék londoni házőrző eb kiásta egy bokor tövéből.
A nevező 15 afrikai ország sérelmezte, hogy nincs külön helye az afrikai selejtezők győztesének, ezért bojkottálták a rendezvényt, így kerülhetett a 16 közé a kommunista Koreai NDK csapata. Az angol játékosok közül többek posztján világ legjobbjai közé tartozott: a kapus, Gordon Banks, a védő Bobby Moore és legfőképp a Manchester United támadója, 1966 aranylabdása, Bobby Charlton.
A torna alakulása
A csoportmérkőzések legnagyobb szenzációját éppen a magyar csapat okozta: a sajtó által egyöntetűen a torna legjobb mérkőzésének minősített találkozón két góllal legyőzte a kétszeres világbajnok brazil együttest. Ugyanakkor a magyar válogatott a szovjetek elleni negyeddöntőn kapusaink hibáival nem tudott mit kezdeni, így a kiesés mellett döntöttek.
A negyeddöntők és elődöntők
Az elődöntőben Ramsey nyerő taktikát választott Portugália ellen: Nobby Stiles végig a későbbi gólkirály, Eusebio nyakában lihegett, a Fekete Párducnak csak egy 82. percben bevágott 11-esből sikerült szépítenie, de addigra Bobby Charlton két góljával már mindent eldöntött Anglia.
1966 World Cup Final - the infamous 3rd England "goal" conclusive footage
A döntő: Anglia - NSZK
A döntőt július 30-án 98.000 néző előtt rendezték a londoni Wembley stadionban. Az első félidőben a németek szereztek vezetést, de az angolok Hurst révén egyenlítettek. A 78. percben az angol Peters lőtt közelről a hálóba, és úgy tűnt, hogy eldőlt a mérkőzés, ám a 89. percben Weber kiegyenlített. Következett a hosszabbítás.
A 101. percben Hurst közeli lövése a felsőlécről a gólvonal környékére, majd onnan kifelé pattant. A játékvezető, a svájci Dienst a partjelzőjéhez, a szovjet Tofik Bahramovhoz fordult, aki gólnak minősítette az esetet. A film- és fényképfelvételek, illetve későbbi számítógépes elemzések alapján kijelenthető, hogy a labda nem haladt át teljes terjedelmében a gólvonalon, így téves ítélet született.
| Mérkőzés | Eredmény | Gólszerzők |
|---|---|---|
| Döntő (1966) | Anglia - NSZK 4-2 | Hurst (3), Peters; Haller, Weber |
A végén Hurst lőtt még egy gólt, de ennek már nem volt jelentősége, Anglia győzött 4:2-re és 1966-ban végre a csúcsra jutott. A mérkőzés partjelzőjét, a szovjet állampolgárságú és azerbajdzsán nemzetiségű Bahramovot viszont világhírűvé és nemzeti hőssé tette az eset.
tags: #nemet #angol #vb #donto
