Az 1984-es Los Angeles-i olimpia és a magyar bojkott
1984. július 28-án vette kezdetét Los Angelesben a XXIII. nyári olimpia. Ez az esemény nem csupán a kiemelkedő sporteredmények miatt maradt emlékezetes, hanem azért is, mert a Szovjetunió és a szocialista országok többsége bojkottálta. A Los Angeles-i volt a második csonka olimpia a sorban: a Szovjetunió vezette keleti tömb távolmaradásával az 1980-as moszkvai olimpia (az afganisztáni szovjet intervenció miatti) nyugati bojkottját torolta meg. A Kreml 1984. május 8-án jelentette be, hogy a Szovjetunió távol marad a játékoktól. Május 16-án a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése - az állampárt, az MSZMP vezetésének ajánlására - úgy határozott, hogy „a kialakult helyzet nem teszi lehetővé a magyar sportolók részvételét”.
A hidegháború árnyékában
Az 1970-es évektől a modern kori olimpiai mozgalom történetének legsúlyosabb válságát élte át. A világot sokkolta az eset, amikor az 1972-ben Münchenben rendezett játékokon a „Fekete Szeptember” nevű terrorszervezet 11 izraeli sportolót mészárolt le. A következő, montréali olimpiát 25 afrikai ország bojkottálta a feketéket hátrányosan megkülönböztető apartheid-rendszer elleni tiltakozásként. Az 1980-as évtizedbe lépve a negatív tendenciák folytatásáról az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió, a világ sorsára alapvetően befolyást gyakorló két hatalom ellentéte gondoskodott.
Afganisztán 1979-es szovjet lerohanására válaszul Washington bojkottálta a következő év nyarán Moszkvában rendezett játékokat, példáját 62 ország követte. 1980 végétől a hidegháború műholdképére további hidegfrontok érkeztek. Ronald Reagan, az új amerikai elnök a szovjet birodalommal szemben sokkal konfrontatívabb irányvonalat hirdetett meg, erős kritikával illette a nemzetközi leszerelést, helyébe 1983 márciusában meghirdette a „Stratégiai Védelmi Kezdeményezés” (Strategic Defense Initiative, SDI) nevű katonai programját.

Eközben a Szovjetunióban a gazdasági pangás elmélyült, az ország felélte tartalékait és katonai értelemben is a lemaradás fenyegette. A közép-európai szocialista táboron belül szintén a válság jelei mutatkoztak: a Lengyelországban kezdődő lakossági mozgolódásokat csak katonai szükségállapot életbe léptetésével tudták elfojtani. A felső vezetés egyre inkább elöregedett, sorban hunytak el a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárai. 1983. szeptember elsején a Szovjetunió lelőtte a dél-koreai légitársaság egyik menetrend szerint közlekedő utasszállító repülőgépét, mert engedély nélkül hatolt be a légterébe. A tragédia 269 ártatlan ember életét oltotta ki. A nemzetközi kapcsolatok romlásának hullámai hamarosan elérték a kaliforniai partokat is, ami a soron következő olimpia előkészületeit illette.

A bojkott előzményei és okai
Főként 1983 elejétől vált érezhetővé a szovjet-amerikai feszültség fokozódása. A különböző sportdiplomáciai találkozók, létesítmény-korszerűsítek meglátogatása alkalmával a szovjet fél egymás után hozakodott elő a legkülönbözőbb kifogásaival az egyébként olajozottan működő előkészületeket illetően: magasnak tartották a szállásköltségeket, sokallták az amerikai sportbírók létszámát, rémtörténetek kaptak lábra fák mögül előugró, békésen kocogó atlétáikat legéppuskázó litván terroristákról. Tartottak attól is, hogy ott tartózkodásuk alatt szovjetellenes demonstrációkra kerülhet sor, ami érthető, hiszen a gyülekezési jog gyakorlása és a szólásszabadság spontán megnyilvánulása egy diktatórikus rendszerben ismeretlen jelenségnek számított.
A szervezők - okulva a montreali és a moszkvai olimpia megrendezésének hatalmas veszteségeiből - az olimpiát szigorúan üzleti alapon rendezték meg. Kormányzati támogatást nem kértek és kaptak, új stadionokat sem építettek, a játékokat első alkalommal finanszírozták teljes egészében magántőkéből; a félmilliárd dolláros költséget a reklámjog fejében 30 nagyvállalat biztosította. A szovjet felső vezetés visszavonhatatlan elhatározásának valódi okai a mai napig találgatások tárgya. Tulajdonképpen a részvétel vagy távolmaradás latolgatása az 1980 és 1984 közötti időszakban több alkalommal előkerült a Központi Bizottság ülésein, de konkrét határozatot egészen a fentebb megjelölt napig nem hoztak.
Természetesen eleve létezhetett bennük sértettség a moszkvai csonka olimpia miatt, még akkor is, ha éppen az amerikaiak és nyugatnémetek távolléte tette lehetővé versenyzőik nagymértékű tarolását. A visszavágási szándékot az akkori feszült nemzetközi helyzet konzerválta, amelyet a felsorolt kisebb diplomáciai súrlódások tovább erősítettek, alapvető félelmeiket növelte, illetve kiváló ürügyet szolgáltattak arra nézve, hogy fenntartásokat fogalmazzanak meg. A Szovjet Olimpiai Bizottságnak az olimpiai szereplés ügyében összehívott május 8-i ülésén egyetlen, a PB állásfoglalását kritikával illető felszólalás sem hangzott el, a szavazás pedig egyhangúlag erősítette meg az otthon maradást.
Magyarország döntése
1984. május 16-án sorsdöntő mérkőzést játszott Havannában a női kosárlabda-válogatott. A tét óriási volt: ha győznek, kijutnak a július 28-án kezdődő Los Angeles-i olimpiára. Győztek, boldogan a levegőbe dobálták a szövetségi kapitányt. Akkor még mit sem tudtak arról, hogy a meccsük kezdete előtt nagyjából egy órával eldőlt: nem utazhatnak Los Angelesbe. Sem ők, sem egyetlen magyar sportoló a körülbelül 200 fős küldöttségből.
Ugyanezen a napon Budapesten, a Népstadionban döntött arról a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), hogy Magyarország csatlakozik a szovjetek olimpiai bojkottjához a szocialista országokkal való szolidaritás jegyében. Az ülés jegyzőkönyve eltűnt, a szavazásról legendák terjedtek. A források szerint csak egyvalaki akadt, aki nem az igennél tette fel a kezét, hanem tartózkodott: Jacsó István, aki a Magyar Kézilabda Szövetség Fegyelmi Bizottságának elnöke volt.
🔴Magyar Péter miniszterelnöki esküt tesz és beszédet mond | ÉLŐ Morvay Péterrel és Kulifai Mátéval
Pedig Magyarország - Romániához és Jugoszláviához hasonlóan - megtehette volna, hogy nem vesz részt a bojkottban. A döntést befolyásolta Kádár János gazdasági megfontolása, valamint az, hogy nem kívánt konfrontációba kerülni a Szovjetunióval. Sőt, volt olyan visszaemlékező, aki szerint még maga Kádár is megkönnyezte a döntést. A sportolókat sokkolta a döntés, hiszen a repülőjegyeket és a szállást már lefoglalták, és az is eldőlt, hogy az olimpiai esküt a kézilabdázó Gódorné Nagy Mariann és a távolugró Szalma László mondja el.
Az olimpia eseményei
Los Angeles 52 év után másodszor adott otthont a nyári olimpiának. A látványos megnyitó 85 ezer jegytulajdonost és több mint kétmilliárd tévénézőt ejtett bámulatba. A NASA-tól kölcsönzött robotember az égből ereszkedett le a dísztribün elé, ahol Ronald Reagan elnök golyóálló üvegfal mögül nyitotta meg a játékokat, majd 84 kék frakkos zenész 84 kék zongorán játszotta Gershwin Kék rapszódiáját. A fáklyával Gina Hemphill, a Berlinben négy aranyérmet nyert atléta, Jesse Owens egyik unokája futott be, az olimpiai lángot Rafer Johnson tízpróbázó lobbantotta fel, az olimpiai esküt a gátfutó Edwin Moses és a tornász Sharon Weber mondta el.

Az augusztus 12-ig tartó játékok éremtáblázatán toronymagasan az Egyesült Államok végzett az első helyen 174 éremmel, ebből 83 volt az arany. A második helyen 20 arannyal, minden idők legjobb román olimpiai teljesítményével a szovjet bojkottot elutasító Románia végzett. Az olimpia legnagyobb csillaga az amerikai Carl Lewis volt, aki beállította a legendás Jesse Owens berlini csúcsát, négy aranyérmet (100 és 200 m-es síkfutás, távolugrás és 4×100 m-es váltó) szerzett.
Új olimpiai számként debütált a női maratonfutás, a ritmikus gimnasztika, a szinkronúszás, a szörfözés és a kerékpáros női egyéni mezőnyverseny. A 400 m női gátfutás győzteseként a marokkói Naval el-Mutavakel személyében az első olimpiai bajnok muszlim nő futott be a célba. Az amerikai Mary Lou Retton (Károlyi Béla tanítványa) első nem kelet-európai tornásznőként szerzett egyéni összetettben aranyérmet.
Éremtáblázat (top 5 ország)
| Ország | Arany | Ezüst | Bronz | Összesen |
|---|---|---|---|---|
| Egyesült Államok | 83 | 61 | 30 | 174 |
| Románia | 20 | 16 | 17 | 53 |
| NSZK | 17 | 19 | 23 | 59 |
| Kína | 15 | 8 | 9 | 32 |
| Olaszország | 14 | 6 | 12 | 32 |

A magyar sportolók sorsa és a Barátság Versenyek
A magyar versenyzők távolmaradása miatt idehaza élő tévé- és rádióközvetítés nem volt, csak összefoglalókat adtak. Az olimpiai szerepléstől megfosztott sportolók számára Barátság-versenyeket szerveztek, amelyekre kilenc országban került sor az olimpia előtt és után. Magyarországon a kötöttfogású birkózást, a vívást és a műugrást rendezték. A versenyeken a magyar sportolók 10 aranyérmet szereztek.
Sok sportoló életútja megtört, sokan rögtön visszavonultak. Gerevich Pál kardvívó egyből összepakolt a mátraházi edzőtáborban, és hazament. A szintén éremesélyes Sarusi Kis János kenusban életre szóló hiányérzet maradt: „Mindig is úgy voltam vele, hogy nem kerek az életem, hogy valami nem sikerült. Pedig érzésem szerint meg tudtam volna csinálni. 1984-ben a Mount Everesten is áteveztem volna, olyan erőben voltam.”
Voltak azonban, akik jól szerepeltek a Barátság Versenyeken. Stefanek Gertrúd tőrvívó az egyéni mellett a csapatversenyt is behúzta, Kovács Edittel, Jánosi Zsuzsával, Győrffy Katalinnal és Szőcs Zsuzsannával kiegészülve. Gáspár Tamás birkózó, aki egy szinte biztos aranyéremtől esett el Los Angelesben, Európa-bajnok lett a Barátság Versenyeken. Bakos György, a 110 gát kiválósága, aki mindössze 5 századmásodperccel maradt el a finn Arto Bryggare-től az olimpiai döntő idejétől, szintén győzött. A Barátság Versenyek további magyar győzelmei Kotroczó Lászlóné sportlövő (légpisztoly, 40 lövés), illetve Somogyi Miklós kerékpáros (50 km-es pontverseny) érdemei. Velük teljes a tíz magyar pótolimpiai bajnok sora.

A kényszerből távolmaradottak számára úgynevezett Barátság versenyeket szerveztek a szocialista országokban, amivel korántsem kárpótolták a versenyzőket. A legenda szerint egy Zsiguli árát kapták a magyar aranyérmesek, ezt a szerzőnek többen is alátámasztották, mások viszont azt mondták, kevesebbet adtak az ígért összegnél. Ezeken felül negyven évvel ezelőtt annyi kárpótlást kaptak az érintettek, hogy a csapatsportolókat kiengedték külföldre játszani, például sok vízilabdázó így mehetett ki Olaszországba. Ugyanakkor egy gesztusértékű bocsánatkérésre, elismerésre a mai napig várnak, ami a Kettétört olimpia szerzője szerint a feldolgozásban is segítséget nyújthatna.
tags: #1984 #olimpia #labdarugo #donto





