1986-os labdarúgó-világbajnokság: A magyar válogatott drámája Mexikóban
Az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokság a magyar futballtörténelem egyik legemlékezetesebb, egyben legfájdalmasabb fejezete. A Mezey György vezette válogatott nagy reményekkel vágott neki a tornának, miután a selejtezők során magabiztosan menetelt, sőt, hazai pályán 3-0-ra legyőzte a brazilokat. Azonban az első csoportmérkőzésen elszenvedett 6-0-s vereség a Szovjetunió ellen mindent felülírt, és a torna további részében már nem tudott talpra állni a csapat. Ez a vereség egy korszak végét jelentette, és azóta is a magyar labdarúgás egyik legnagyobb rejtélye.
A szovjet válogatott a magyarok játékát együtt elemezte az 1986-os labdarúgó-világbajnokság nyitómérkőzése előtt. Bár alaposan felkészültek Mezey György csapatából, a különbség még őket is meglepte - mondta a szovjetek 6. gólját szerző Szergej Rodionov. Rodionovnak már az 1974-es világbajnokságról is vannak emlékei, de a '78-as argentínai világbajnokság volt az első, amelyet már aktívan követett. „Minden játékosnak óriási egyéni elismerés szerepelni egy vébén” - emlékezett vissza. „A szovjet időkben ez halmozottan igaz volt, ugyanis a mai Oroszország mellett még számos nemzet volt tagja a Szovjetuniónak, vagyis nagyobb volt a merítési lehetőség.”
Mexikó hangulata lenyűgöző volt: „Mexikó teljes lakossága együtt élt a világbajnoksággal. Amikor megérkeztünk a reptérre, ők már ott vártak és üdvözöltek minket. Úgy éreztük, mintha csak nekünk szurkoltak volna.”
Rodionov a magyarok elleni mérkőzésről is megemlékezett: „Együtt elemeztük a játékukat, és az edzők áldozatos munkája is kellett a győzelemhez. A különbség azért minket is meglepett, mert a magyar csapatot kiváló játékosok alkották.” Ő maga csereként állt be, és szerezte a hatodik gólt. „Sosem felejtem el azt a találkozót. Csereként álltam be, nem emlékszem, hogy hányadik percben, de már 5-0-ra vezettünk, vagyis a vége felé lehetett. Én szereztem a hatodikat. Nem volt különösebben nehéz dolgom. Hátulról építkeztünk, én elöl helyezkedve vártam a támadás kibontakozását. Mindig résen voltam a kapusról vagy kapufáról kipattanó labdáknál. Egy társam ziccerben hosszan szöktette magát, ám kapusról elém került a labda, nekem csak az üres kapuba kellett juttatnom. Leírhatatlan érzés gólt szerezni a világbajnokságon, és óriási megtiszteltetés, hogy ott voltam a Szovjetunióval, és letettem a névjegyemet. Egyáltalán nem zavar, hogy egy már eldőlt meccsen találtam be, nem is túl látványosan. Gólt lőttem egy vb-mérkőzésen.”
A magyar válogatott szereplése Irapuatában katasztrofálisan kezdődött. A Mezey György vezette csapat 6-0-ra kapott ki a szovjetek ellen, ami a kiesést jelentette, és azóta is tart a vb-távollét. Ez a vereség mélyen megrázta a közvéleményt, sokan keresték a történtek okát, könyvek és összeesküvés-elméletek születtek. A magyar labdarúgásban voltak katasztrófák, elveszített vb-döntők, de talán mind közül Irapuato feküdte meg a legjobban a közvélemény gyomrát.
A világbajnoki selejtezők során a csapat egységesnek tűnt, minden meccsét megnyerte, egyedül a hollandok elleni hazai selejtezőn kapott ki, de annak már nem volt tétje. 1985 végén Európa legjobbjának tartották a Mezey-csapatot. Ebben a hangulatban jött az 1986 márciusi, brazilok elleni meccs, ahol simán 3-0-ra verték a dél-amerikai csapatot. Korszerű taktika és remek erőnlét jellemezte az együttest, de a mexikói világbajnokság előtt jöttek a gondok.
A felkészülési időszakban leginkább Nyilasi Tibor itthon hagyása borzolta a kedélyeket. A klasszist klubja nem akarta elengedni, és bár megoperálták a gerincét, nem utazhatott el a kerettel a lienzi edzőtáborba. Esterházy Márton szerint ez volt a végső csapás: „Fantasztikus két évünk volt. Mezey Gyuri megtalálta a taktikát, és hozzá a megfelelő játékosokat. Mindenki hülyének nézte, amiért négy, úgymond, favágót játszatott egyszerre: Nagy Anti, Kardos, Garaba és Róth, csupa centerhalf meg beállós, csakhogy mindegyik tudta, mi a dolga, és mi a letámadásunkkal megfojtottuk az ellenfeleinket. Sose kellett hátramennem labdákért, maradt erőm a támadásokra. Idehaza is kontráztunk, rengeteg labdát szereztünk, feltoltuk a védővonalunkat az ellenfél térfelére, és ha ott a labda, az azonnal gólhelyzetet jelentett. Nem voltak klasszisaink, csak Détári és Nyilasi, de közülük is a Tibi volt az igazi sztár. Ő volt a csapat vezére, a játékával és a habitusával is. Aztán Mezey nem vitte ki a világbajnokságra, Mexikóba. Nyilasi kiesése volt a végső csapás, nélküle nem volt ugyanaz a válogatott, mint vele.”
Mezey György rendkívül magabiztos volt a torna előtt. „Válogatottunk eljutott arra a szintre, hogy bízzon önmagában, ne ijedjen meg ellenféltől, szokatlan környezettől. A továbbjutás feltétlenül benne van a gárdában, de kevés, ha megállunk a legjobb tizenhat között” - nyilatkozta. Hozzátette: „Rég volt ennyire egységes az ország egy labdarúgókérdés megítélésében. Vezető, szurkoló, játékos és edző egyformán elvárja azt, hogy a tizenhatba kerüljünk. Ez minimális célkitűzésnek is felfogható.”
A felkészülés során azonban komoly hibák történtek. Dr. Török Ferenc, kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok öttusázó szerint a mexikói körülmények speciális felkészülést igényeltek volna. „Ha valaki tudta, hogy magaslaton hogyan lehet készülni, akkor az én voltam. Mezey Gyuriék megkerestek engem és a keretorvost, Gótzy doktort. Elmondtuk, hogy mit és hogyan kellene csinálni, de aztán ebből nem sok valósult meg. Sőt. Mondtam, hogy az elv egyszerű: magaslaton lakni, tengerszinten edzeni. Erre ők elutaztak hideg magaslatra Ausztriába, ami nem azonos azzal, ami Mexikóban várta őket. Mindenki ment a saját feje után.”
Az ausztriai, télies körülmények után Mexikóban trópusi hőség várta a csapatot. Esterházy Márton szerint a felkészülés hibái kiütköztek: „Az összes válogatott úgy utazott ki, hogy volt néhány kiló a játékosokon, tudták, a mexikói hőségben úgyis leadják. Mi olyan karcsún utaztunk ki, mint az agarak, nem volt semmi tartalékunk. Meg B tervünk sem. Csak egyvalamit tudtunk, a letámadást, az meg a pokoli melegben nem működött, mert kipukkantunk. Mindenki elhűlten nézte, hogy délben tartjuk az edzéseket, amikor az ellenfelek este, a viszonylagos hűvösben tréningeztek. Ilyen előzmények után álltunk ki az oroszok ellen, és úgy vertek meg minket 6-0-ra, hogy 10-0 is lehetett volna.”
A szovjetek elleni meccsen történtek máig tisztázatlanok. Bognár György szerint valami történt a meccs előtt: „Nem tudom megmagyarázni, hogy azon az egy mérkőzésen miért voltunk rosszul, miért szédültünk már a bemelegítésnél. Se előtte, se utána nem volt ilyen a pályafutásomban. Nem tudom megmagyarázni, nincs rá bizonyítékom. Valami történhetett, amit nem tudunk bebizonyítani, csak egymás közt beszélünk róla. Mindenki azt mondja, nem voltunk rendben a meccs előtt. De nem az edzettségi állapotunk nem volt rendben, mert előtte napokig nem volt ilyen érzésünk, és utána sem. Ott valami olyasmi történt, amire nem tudok magyarázatot, de átéltem.”
Mezey György szakmai bukásnak minősítette a vereséget: „A vereséghez az vezetett, hogy a három éven át sikerrel működő csapatjátékunk csődöt mondott. Kettő-null után ugyanazt folytattuk, szépen kinyíltunk. Kilenc lesre ment a szovjet válogatott, előremozgó védelemmel szemben. A bajt én sem tudtam megállítani, félidőben meg már én is azon voltam, hogy javítsunk valamit a gólarányon, ez is nagy hiba volt, jöttek is a további gólok. Ez egy egyszerű szakmai bukás volt.”
A mérkőzés után számos teória látott napvilágot, kezdve a tésztaközpontú étkezéstől a szovjetek által felajánlott döntetlenig, sőt, mérgezésig. A tészta diéta körüli vita különösen nagy port kavart. Mátyás Rudolf, aki a válogatott szakácsa volt, elmondta, hogy összesen tizenkét alkalommal készített tésztaételt, főként húsos milánóit és bolognait. A játékosok azonban másképp emlékeztek. Burcsa Győző szerint "a magaslati edzőtáborozás kezdete óta teljesen új étrendet találtak ki a számunkra. Húst csak hébe-hóba kaptunk, tészta tésztát követett."
A magyar válogatott később legyőzte Kanadát, majd kikapott a későbbi bronzérmes franciáktól, és a 18. helyen végzett. Azóta sem szerepelt világbajnokságon.
A Nemzeti Sportrádió új magazinjában felidézték a magyar labdarúgó-válogatott 1986-os világbajnoki szereplését, különös tekintettel a Szovjetunió elleni 0-6-os vereségre. A magazin az akkori szereplők segítségével idézte fel a világbajnokságot megelőző időszakot, a mexikói körülményeket, és hogy mi játszódott le a futballistákban a mérkőzést megelőzően és a találkozó alatt.
A szovjet válogatott játékosa, Szergej Rodionov szerint a magyar csapatot kiváló játékosok alkották, és a különbség a szovjetek javára őket is meglepte. Az 1986-os események lassan negyven év távlatából is foglalkoztatják a futballtörténészeket és a szurkolókat.
A magyar válogatott szereplése az 1986-os mexikói világbajnokságon C-csoport, 1. forduló:
| Ország | Eredmény | Félidő |
|---|---|---|
| Magyarország | 0-6 | 0-3 |
| Szovjetunió |
Gólszerzők: Jakovenko (2.), Alejnyikov (4.), Belanov (11-esből a 24.), Jaremcsuk (66.), Dajka (öngól 74.), Rodionov (80.)
Maradona „Isten keze” gólja az 1986-os világbajnokságon
A mérkőzés utáni elemzések és könyvek, mint például Benedek Szabolcs "Ballada egy csapatról - A '86-os válogatott története" vagy Bodnár Zalán "Szerelem és halál Irapuatóban" című művei, tovább színesítik a történteket, hol humorral, hol drámai fordulattal.
tags: #1986 #futball #vilagbajnoksag #futsal
