1987 vb selejtező Ausztria Magyarország
A magyar labdarúgó-válogatott történetének egyik legfényesebb fejezete az 1980-as évek közepéhez fűződik, amikor Mezey György vezetésével kijutott az 1986-os mexikói világbajnokságra. Ezen az úton kulcsszerepet játszott az Ausztria elleni, Bécsben aratott győzelem, amely nemcsak a kijutást biztosította, hanem feledhetetlen élményt is nyújtott a szurkolóknak.
A legendás diadal: Magyarország a mexikói VB-re jut
„Fél Magyarország" megindult Bécsbe, hogy ott legyen azon a mérkőzésen, amelyen a magyar labdarúgó-válogatott kijuthatott az 1986-os mexikói világbajnokságra. Ebben persze volt némi költői túlzás - hiszen „csak" 6000 szerencsés magyar szurkoló lehetett ott a Hanappi-stadionban. Ők azonban valódi futballcsodát láthattak és élhettek át. Mezey György csapata 35 éve jutott ki a mexikói focivébére. 13 éves voltam 1985-ben. Általános iskola, 7. osztály, hétköznap szigorú napirend, este 8-kor lefekvés, nem volt kegyelem, nem voltak kivételek. De 1985. április 17-én minden másképp alakult. Ezen az estén eldőlhetett, hogy a magyar labdarúgó-válogatott kijut-e a mexikói világbajnokságra. Ehhez Bécsben kellett legyőzni az osztrákokat.
A selejtezőcsoport útja
A magyar csapat 5 győzelemmel és 1 vereséggel, csoportelsőként jutott ki a mexikói világbajnokságra. Így utólag visszanézve a legendás meccsek sorába emeljük ezt a 3-0-t, de a tabellán már a kezdés előtt nagyon biztos volt a magyar válogatott helyzete. A Mezey-csapat 4 meccsből 8 pontot szerezve (a négy győzelem között volt az 1984-es rotterdami siker Hollandia ellen, amely a maga nemében sokkal elképesztőbb volt, mint a bécsi 3-0) az első helyen állt. A hollandoknak és az osztrákoknak 4-4 pontjuk volt, de azt mindenki tudta, hogy egy újabb győzelem a mexikói repülőjegy megváltását jelenti a magyar együttesnek.
A selejtező 6 mérkőzése:
- Magyarország-Ausztria 3-1
- Hollandia-Magyarország 1-2
- Ciprus-Magyarország 1-2
- Magyarország-Ciprus 2-0
- Ausztria-Magyarország 0-3
- Magyarország-Hollandia 0-1
Az osztrák keringő, avagy a magyar csárdás Bécsben
„Az osztrák keringő, vagy a magyar csárdás szól-e szebben a mérkőzésen?” - tette fel a kérdést Knézy Jenő, a Magyar Televízió Bécsbe kiküldött riportere, idézve az osztrák újságokat. Meghökkenést csak az keltett, hogy az osztrák szövetség a mindössze 22 ezer néző befogadására képes Hanappi-stadionba vitte a találkozót. Éppen azért, hogy megakadályozzák a még több magyar szurkoló kiutazását, hiszen így sokkal kevesebb jegyet kellett átadni a magyar szövetségnek. Az osztrák csapatba 17 hónapos szünet után tért vissza Hans Krankl, aki akkor a legeredményesebb focista volt nemzeti színekben. Ausztriának ez a meccs volt az utolsó lehetősége arra, hogy versenyben maradjon a továbbjutásért. A magyarok 3-0-s győzelme ezt tette semmissé.
A történelmi mérkőzés részletei
Labdarúgó világbajnoki selejtező, 5. csoport. 5. forduló
Ausztria-Magyarország 0-3 (0-2)
Bécs, 1985. április 17., 22.000 néző. Vezette: Baumann (svájci).
Ausztria: Koncilia - Lainer, Weber, Pezzey, Degeorgi (Türmer) - Hörmann, Prohaska, Jara, Oberacher (Polster) - Schachner, Krankl.
Magyarország: Disztl P - Sallai, Róth, Garaba, Péter Z. - Kardos, Nagy A., Détári - Kiprich, Nyilasi, Esterházy.
Gól: Kiprich (21., 34.), Détári (48.)
A gólok és a kommentár
Hosszas kérlelés után engedték meg szüleim, hogy a szobámban lévő Minivizor-tévékészüléken nézhessen a közvetítést és láthassam a Mezey György vezette csapat mennybemenetelét. „Kiprich József olyan tehetség, akinek már most meg kell tanulni a nevét” - mondta a meccs után Beppo Mauhart, az osztrák szövetség elnöke. A tatabányai fiatalember lőtte a magyar csapat első két gólját, igazi klasszisteljesítményt nyújtva a csatárposzton.
„Kiprich, nagyszerű, be lehet fejezni egy szólóval. Nagyszerű a cselsorozat, gól. Fantasztikus gólt lőtt Kiprich. Ezt a hidegvért, ahogy végigvitte a labdát, ahogy kicselezett mindenkit, ez valami egészen káprázatos dolog volt. Éppen az osztrákok elleni budapesti mérkőzésen volt először válogatott Kiprich Jóska. Azóta megragadt a nemzeti tizenegyben. 22. perc a Hanappi-stadionban, megvan a vezetés." (Knézy Jenő.)
Sallai szerzett labdát a jobbszélen a felezővonalnál, és előrerúgta azt Kiprich József felé. Eszterházy cselezgetett az osztrák tizenhatostól jobbra, majd remekül adott középre az ötösön őrizetlenül hagyott Nyilasinak, akinek a fejesét bravúrral, lábbal védte Koncilia. „Détári, majd Sallai tolja meg nagyon finoman, Esterházy. De kár, be kéne adni Marci, úgyis van. Nyilasi, nincs bent... de ez igen és Kiprich a második gólját lövi. Bravó, Jóska. 2-0. 34. perc. Itt a nyerő ember. Esterházy megforgatja, leülteti, és Nyilasi már befejelhetné, de pont Konciliának. Aztán Nyilasiról Kiprich elé vágódik, Kiprich csúszik, megy, odaér és még éppen időben ér oda. Már egy picit megijedtem, hogy Nyilasi kihagyta a helyzetet, hogy megint megmenekül az osztrák kapu a góltól, de Nyilasi továbbment, és így van lehetősége Kiprichnek, hogy a második magyar gólt lője a Hanappi-stadionban” (Knézy Jenő.)
Péter indította a balszélen robogó Esterházyt, aki az ötös magasságából kanyarította a tizenegyesponttól jobbra érkező Détári Lajos elé a labdát. „Visszahúzza, gól! Nagyszerű, micsoda Détári-gól, hát itt csupa klasszis megoldást látunk ma. A legutóbbi bajnoki fordulókban Détári szenzációsan játszott, s hogy nem véletlen a jó forma, micsoda gól, kérem. Ahogy ez meg van írva a nagykönyvben. Az olyan játékos, aki ilyen hidegvérrel, ilyen megoldást választ...mutat egy lövőcselt, visszahúzza, átteszi a másik lábára, Koncilia ott toporog előtte, de hiába. Nincs mese." (Knézy Jenő.) Azóta ezerszer megnéztem már Détári Lajos szédületes, visszahúzós gólját (ez volt a harmadik).
Détári Lajos góljai a Magyar Válogatottban ● 1984-1994
Az ország futball-lázban ég
Az ország ekkor tényleg futball-lázban égett. (A 2016-os Eb-szereplésig nem is volt többször olyan év, amikor ehhez hasonlót átélhettünk.) A magyar válogatottal párhuzamosan, egészen az UEFA Kupa-döntőig menetelő Videoton és a Mezey-csapat olyat adott a futballkedvelőknek, amelyre a mai napig hátborzongató visszaemlékezni. Ekkor már a 6000 magyar szurkoló folyamatos Mexikó, Mexikó kiabálással szórakoztatta önmagát és hergelte a játékosokat. Amikor pedig a svájci bíró lefújta a meccset, olyan öröm vette kezdetét, amelyet nagyon régen láttunk. Labdarúgóink fürödtek a boldogságban, az elismerésben. Népsport.
A külföldi lapok kissé más hangvételben írtak a szenzációs magyar teljesítményről. A spanyol El Pais kiemelte, hogy Európából elsőként a magyar csapat jutott el a mexikói vb-re. A Radio Nacional nevű spanyol rádióállomás sportriportere egyenesen úgy fogalmazott, hogya világbajnokságon jó lenne elkerülni Magyarországot. Az angol lapok szintén nagy terjedelemben foglalkoztak a meccsel.
Mezey Györgyöt a játékosai a levegőbe dobálták, miközben az osztrák tévések a lefújás után szinte azonnal beadták a vége főcímet és elvették a képet. Knézy Jenőnek is el kellett búcsúznia. Más volt akkor a világ. Ma egy ilyen diadal után másfél óráig hallgatnánk a nyilatkozatokat, az értékeléseket. Akkor pillanatok alatt magunkra maradtunk, hogy ki-ki vérmérséklete, tudása szerint próbálja meg feldolgozni azt, ami Bécsben történt. 1985. április 18-án, csütörtökön boldogan és büszkén mentem reggel az iskolába. A folyosón, az osztályteremben, a tornaöltözőben egyetlen téma volt aznap: hogyan győzte le 3-0-ra Magyarország Ausztriát az előző estén a bécsi Hanappi-stadionban. Mi a magunk módján próbáltunk örülni.
A Mexikó utáni időszak és a csapat felbomlása
Nyilasi Tiborral készített interjút a Képes Sportban, amelynek egy bekezdését most ideteszem, hiszen aligha van olyan olvasó, aki erre emlékezne. Vissza is szálltunk a földre, rögvest. „Még ezután a mérkőzés is volt, aki cinkosan elárulta nekem, hogy ő jól tudja, a második gól előtt lepattintottam Konciliáról a labdát Kiprich elé, mert ugyebár mégsem akartam gólt szerezni az osztrákok ellen. Az ember esze megáll. Ha én ezt egy beadásra vetődve meg tudnám csinálni, akkor nem Maradonáért fizettek volna 8 millió dollárt, hanem értem 10 milliót.”
Arról sem írtunk sokat - s akkor, 1985 áprilisának közepén nem sejtettük -, hogy ennek a csapatnak ez lesz az utolsó olyan tétmérkőzése, amelyre így lehet emlékezni. Mert a következő vb-selejtezőn, 1985. május 14-én, Budapesten kikaptunk Hollandiától, az utána következő tétmeccs pedig már a szovjetek elleni 0-6 volt a mexikói világbajnokságon. Ezt ugyan követte még egy diadal Kanada ellen (2-0), de a mexikói vb-n több siker már nem jutott Magyarországnak, amely nem került a 16 közé és hazautazott.
Détári Lajos góljai a Magyar Válogatottban ● 1984-1994
A Mezey-csapat felbomlása és Szendrei József emlékei
Még döbbenetesebb, hogy a következő sikeres tétmeccse a csapatnak az 1987. február 8-i Ciprus-Magyarország Eb-selejtező volt, amelyen már Verebes József irányította a magyar válogatottat. De addigra már szétzavarták a Mezey-féle válogatottat, azaz a fürdővízzel a gyereket is kiöntötték. Kár volt. De ezt már csak mai fejjel írhatjuk le. Akkor senki sem akadt, aki felemelte volna a szavát.
Fájó emlék az 1986-os mexikói foci-vb. Szendrei József az 1986-os mexikói világbajnokságot is szóba hozta. Nem véletlenül. Hiszen ő az a magyar kapus, aki az eddigi utolsó győztes vb-mérkőzésen állt a magyar válogatott kapujában. Mindez a mexikói Leónban történt 1986. június 6-án. Négy nappal azután, hogy a szovjetek 6-0-ra verték a magyarokat. „A borzalmas emlékű 0-6 után Mezey György úgy döntött, hogy nekem ad lehetőséget. Ez az ő döntése volt egyedül. Ha az 40 millió forintos kérdés volt, hogy hányat cserélt a kapitány Bécsben, akkor 80 milliós lehetne, hogy ki az a magyar kapus, aki az eddigi utolsó olyan vb-mérkőzésen védett a magyar csapat színeiben, amelyen nem kaptunk gólt és nyertünk is. Ez voltam én, Kanada ellen, ahol 2-0-ra nyertünk. Máig ott motoszkál bennem a kérdés, hogy a győzelem után miért nem kaptam meg a bizalmat a franciák ellen is. Rengeteg újságíró utazott ki Mexikóba, de senki sem tette fel ezt a kérdést.”
„Mindenesetre én arra az egy vb-mérkőzésre is büszke vagyok, ez elvehetetlen tőlem. Ma már ez sem fáj annyira, 1986-ban rosszabbul viseltem mindezt. Amikor hazatértünk, adtam egy interjút a Magyar Ifjúság című hetilapnak. Óriási csalódás volt számomra, hogy nem védhettem Franciaország ellen - szó szerint ezt mondtam az újságíró kérdésére. Viszont ebből az interjúból nem ez maradt meg az embereknek, hanem az, hogy a válogatott étkezéséről beszéltem. A tésztákról meg a zabpehelyről, amit ettünk. Mondjuk a cikk szerzője is rátett erre egy lapáttal, mert az írás címében is azt kérdezte, hogy sok volt-e a tészta, amit megettünk.”
Az 1986-os vb-kudarc után Mezey György lemondott a szövetségi kapitányi tisztségről, s az ő, három éven át sikert sikerre halmozó csapata soha nem állt össze újra. Ma már mindenki sajnálja ezt, mert annak az együttesnek a tagjai még az 1990-es olaszországi vb-n is nyugodtan együtt játszhattak volna. Osztja ezt a nézetet Szendrei József is, aki szerint a mexikói kudarc kibeszélésére máig nem került sor. „Amikor találkozunk az egykori társakkal, rendre szóba kerül Mexikó meg az oda vezető út, de arra még nem volt példa, hogy valamennyien leüljünk és kibeszéljük magunkból a történteket. Hogy erre nem volt igény? Nem tudom. Akkoriban kicsit más volt a helyzet. Amikor hazatértünk Mexikóból, nem volt senkinek kedve beszélni. Aztán múltak az évek, s ma már talán nem is lenne érdekes ez a sztori. Pedig ez egy tényleg kibeszéletlen történet. Szendrei felvetése jogos. Olyan ez, mint a földre leszórt puzzle-darabok, amit nem lehet összerakni, mert egy-egy darab hiányzik belőle. Az Újpesti Dózsa egykori kapusa szerint külföldön ezt is másképpen kezelik.”
A kibeszéletlen kudarc és a jövő reményei
Szendrei felidézte, hogy amikor a brazilok 2014-ben hazai pályán 7-1-re kaptak ki a németektől a világbajnokság elődöntőjében, sokkal nyíltabban kezelték ezt a számukra döbbenetes szituációt. Nálunk viszont ez a szembenézés 1986-ban elmaradt. Azóta egyszer sem beszélt Mezey Györggyel, akinek az egész csapat sokat köszönhetett. Szendrei szerint a kapitány érdeme volt az a három év, amikor tényleg csúcson volt a magyar labdarúgó-válogatott. „Ma már nem fáj semmi Mexikóval kapcsolatban. A bécsi mérkőzésnek most van a 40. évfordulója, a mexikói vb-nek jövőre lesz. Az 1986-os vb-fiaskót csak azzal lehetne feledtetni, ha Magyarország ott lenne a 2026-os világbajnokságon. Ha lesz egy kis szerencsénk, akkor akár ki is juthatunk” - mondta Szendrei, aki szerint a legutóbbi években nem kerülte el Marco Rossi csapatát a szerencse. Erre most is nagyon nagy szükségünk lesz.
Szendrei József mára teljesen elszakadt a magyar labdarúgástól. Amikor 1992-ben hazatért Spanyolországból (ott előbb a Malaga, majd a Cádiz kapusa volt), azt hitte, számítanak a szakértelmére. Ehhez képest csak egyszer, az 1996-os atlantai olimpiára kijutó magyar válogatottnál vállalt edzői feladatot, de ezt a munkáját sem fejezte be. Egy évig dolgozott Dunai Antal és Bene Ferenc mellett. „Egy évig bírtam azt a közeget, aztán belefáradtam, s eljöttem onnan. Ez volt az utolsó szerepvállalásom a magyar labdarúgásban.”
Ehhez hasonlóan szép gólt a szőke magyar [Détári] talán a lengyeleknek lőtt szabadrúgásból 1987-ben a Népstadionban. Csakhogy annak a meccsnek közel sem volt akkora jelentősége, mint az 1985-ös bécsi találkozónak.
tags: #1987 #vb #selejtezo #ausztria #magyarorszag
