A Spanyol Labdarúgó-válogatott és a Politika Árnyéka: Francisco Franco döntésétől Fabián Ruiz verhetetlenségi sorozatáig

A labdarúgó Európa-bajnokságok története során számos emlékezetes pillanat született, de kevés olyan fordulatos, mint az 1960-as első torna, amelyet akkor még Labdarúgó-válogatottak Európa Kupájának, vagy Nemzetek Kupájának hívtak. Bár a magyar válogatott főszereplésével indult a sorozat, a spanyol csapatnak köszönhetően egy politikai felhangú történet is beírta magát a sportkrónikákba, mielőtt a modern korban Spanyolország futballnagyhatalommá vált volna.

Az 1960-as Európa-bajnokság és Spanyolország kimaradása

Az 1955-ben útjára indított Bajnokcsapatok Európa-kupájában addigra már öt Real Madrid diadal született, egyértelműen a spanyol válogatott volt az első Eb esélyese. A spanyol válogatott a legjobb nyolc közé kerülésért Lengyelországgal találkozott, és két sima győzelemmel jutott tovább. A hét spanyol gólból Alfredo di Stefano hármat szerzett, Luis Suárez kettőt, Gento és Gensano Marola egyet-egyet. A Spanyolország-Szovjetunió negyeddöntő gyakorlatilag előrehozott aranycsatának tűnt. Az első mérkőzést Moszkvában rendezték volna, 1960. május 29-én.

Francisco Franco döntése és a politikai háttér

Ám a hatalmat a II. világháború előtt katonai puccsal átvevő és Spanyolországot ekkor irányító Francisco Franco y Bahamonde nem akart megmérkőzni a Szovjetunió válogatottjával. Indokként nem is az ott dúló diktatúrát hozta fel, hanem azt, hogy szovjet szabadcsapatok tevékenyen részt vettek a '30-as évek végén a spanyol polgárháborúban az általa vezetett egységek ellen.

Franco tábornok a polgárháború megnyerése után átvette a hatalmat és első lépésként csatlakozott az antikomintern paktumhoz. A focimeccs idejére Spanyolország egyre elfogadottabb lett a világ szemében, a Szovjetuniót pedig igyekeztek minél jobban elszigetelni, de politikai téren sok mindent nem vethettek egymás szemére a két ország vezetői. Ma nem fordulhatna elő, hogy egymással ilyen viszonyban lévő két állam válogatottját összeengedje az UEFA egy sorsolásnál, de akkor még nem foglalkoztak ilyen dolgokkal.

Alfonso de la Fuenta Chaos, a Spanyol Labdarúgó-szövetség elnöke próbálta országa urát jobb belátásra bírni, annak ellenére, hogy Franco május 20-án megtiltotta, hogy a válogatott megmérkőzzön a szovjetekkel. Franco végső érvként közölte, hogy szó nem lehet róla, hogy a visszavágón spanyol stadionban kitűzzék a szovjet zászlót és eljátsszák a szovjet himnuszt, ahogy azt az UEFA előírta.

A spanyol focisták mégis készek voltak az útra. Május 25-én 15.40-re volt kitűzve az indulás, a belga légitársaság gépe várta is a 30 tagú küldöttséget. Aznap délelőtt még egyszer összeült a szövetség vezérkara, ezen az értekezleten ott volt a belügyminiszter is. Az utóbbi közölte, a visszavágó olyan kockázattal jár, hogy nem tudja garantálni a rend fenntartását. Arra gondolt, hogy hazájában sokan szimpatizáltak a kommunista ideológiával, és ezek esetleg zavargásokat szítanának a szovjet csapat látogatása idején. A politikai vezetés eldöntötte a továbbjutást, és ezzel lehet, hogy az első Európa-bajnokság aranyérmét.

Alfredo di Stefano hiába őrjöngött, nem utazhatott el a spanyol válogatott a szovjetek elleni mérkőzésre. Di Stefano őrjöngött, a szövetség elnöke közölte vele, hogy vannak olyan felsőbb utasítások, amelyek előtt kénytelenek fejet hajtani. A belga repülő 14 órakor üresen visszatért Brüsszelbe, a spanyol szövetség közölte az UEFA-val, hogy visszalép a párharctól. Az európai szövetség még szerda este telefonon értesítette a szovjet szövetség vezetőit, hogy a szabályok értelmében játék nélkül bejutnak a legjobb négy közé. Ez a csata tehát a pályán kívül dőlt el.

Az Első Történelmi Győzelem: Az 1964-es Európa-bajnokság

Négy évvel később Spanyolország rendezte a tornát. A legelső futball Eb-győztes szovjet és a házigazda spanyol csapat 1964-ben a madridi Santiago Bernabéu stadionban találkozott először, történelmi okokból. A mérkőzés 6. percében Jesús Pereda hét méterről rúgott gólt, Huszainov rá két percre küldött viszontválaszt. A meccsről fennmaradt jegyzőkönyvben több kapuralövési kísérletről és szögletrúgásról nem írtak, egészen a 84. percig. Akkor ugyanis Pereda Rivilla felé szegezte a labdát, amit Marcelino Martínez félig a földről, kb. 11 méterről fejelt a kapuba, megszerezve ezzel Spanyolország első Európa-bajnoki címét.

Spanyolország Modern Dominanciája: 2008-tól napjainkig

A spanyol labdarúgó-válogatott a 21. század elején visszatért a világ élvonalába, sorozatban nyerve nagy tornákat. Az osztrák és svájci szervezésű 2008-as tornán Luis Aragonés együttese - olyan klasszisokkal, mint Iker Casillas, Sergio Ramos, Cesc Fábregas vagy Fernando Torres - büntetőpárbaj útján jutott tovább az elődöntőbe, kiejtve Olaszországot, melyet egy Oroszországgal szembeni fölényes 3-0 követett. A finálét a bécsi Ernst Happel Stadionban rendezték, a döntő kapuralövés már a 33. percben Torres góljával megszületett. Xavi Hernández Torres felé szegezte a labdát, aki Metzelder és Philip Lamm által összenyomva a 16-oson belülről talált be Lehmann erődjébe, ezzel Spanyolország nyerte az EB-t 2008-ban.

A két döntős csapat, Spanyolország és Olaszország, már a kontinenstorna csoportkörében is találkozott 2012-ben, akkor 1-1-gyel zárult a meccs Fábregas és Di Natale góljaival a lengyelországi Gdańskban. Ezt követően a vörösök 4-0-ra verték meg Írországot, továbbá adtak egy gólt a horvátoknak is, így csoportelsőként jutottak tovább a negyeddöntőkbe. A Vincente del Bosque által vezetett gárda lealázta a pályán ellenfelét a döntőben. A kezdőlökést David Silva adta meg a 14. percben, aki Fabregas rúgását fejelte be nyolc méterről. A fölényeskedés a következő félidőben is folytatódott, miután Fábregas helyére becserélik Torrest. A klasszis a 84. percben 11 méterről olyan trükkösen gurította a jobb alsóba, hogy Buffon képtelen volt kivédeni, Spanyolország pedig 4-0-ra győzött.

Mikel Oyarzabal 86. perces becsúszásával negyedszer nyert Spanyolország felnőtt férfi labdarúgó Európa-bajnokságot vasárnap a berlini Olimpiai Stadionban, ezzel megelőzték Németországot az örökranglistán.

Fabián Ruiz: A Láthatatlan Osztatlan Erő

A Paris Saint-Germainnel francia bajnok és Bajnokok Ligája-győztes, Spanyolországgal Európa-bajnok és Nemzetek Ligája-nyertes Fabián Ruiz klubjának és válogatottjának is nélkülözhetetlen tagja - a La Roja még nem veszített, ha ő a pályán volt. A világ egyik legjobb középpályása, mégsem emlegetik az ismert klasszisok között a nevét. Spanyolország futballnagyhatalom, de még ott, sőt, világviszonylatban is ritkán fordul elő, hogy egy futballista 20-30, vagy akár 40 mérkőzésen át veretlen maradjon a válogatottal. Márpedig Luis de la Fuente együttese november 18-án, az utolsó világbajnoki selejtező mérkőzésén 2-2-es döntetlent játszott a törökökkel, s így Fabián Ruiz immár 41 mérkőzés óta legyőzhetetlen a spanyol válogatottal. Sőt, még sohasem kapott ki felnőttszinten a nemzeti csapattal.

Rajta kívül csak ketten büszkélkedhetnek legalább 40 meccses veretlenségi sorozattal. A szintén spanyol Carlos Marchena 2003 és 2010 között 57, a brazil Garrincha 1955 és 1966 között 49 válogatott találkozót játszott le úgy, hogy egyszer sem hagyta el vesztesen a pályát. Fabián Ruiz még nem játszott Magyarország ellen, ugyanakkor nemcsak 41 meccses veretlenségi sorozattal büszkélkedhet, de már Európa-bajnok, Nemzetek Ligája-győztes és Bajnokok Ligáját is nyert a Paris Saint-Germainnel. Mégis csak kevesen említik a nevét, ha a világ legjobb középpályásairól esik szó, holott nyilvánvalóan közéjük tartozik. Ezt a spanyol szövetségi kapitány, Luis de la Fuente mondta róla, és a tavalyi Európa-bajnokságon a szakember azt is hozzátette, hogy ha nem Fabián Ruiznak hívnák, hanem különlegesebb neve lenne, többször emlegetné a sajtó. Hősünk erre később úgy reagált, hogy szereti a nevét, és nyugodtan hívják csak őt Fabiánnak.

A kezdetek és a családi háttér

Kiskorában azonban nem a neve jelentette a „fő problémát”. Nyolcévesen került a Betis akadémiájára, ám hiába volt tehetséges, alacsony termete miatt kevesen hittek benne, hogy sokra viheti. Aztán 14 évesen egy év alatt 30 centit nőtt, ma pedig 189 centijével már a magasabb labdarúgók közé tartozik.

„Egyik nyárról a másikra történt - mondta a Marcának adott interjúban. - Mindenki azt ismételgette, hogy nőnöm kellene ahhoz, hogy jobb játékos lehessek. Az edzők is állandóan ezt mondogatták az édesanyámnak. Aztán annyit hallgattam, hogy hirtelen növekedni kezdtem, és egyszer csak én lettem a csapat legmagasabb futballistája. Sokan azt hitték, hogy szedtem valamit, de természetesen alakult így. Ráadásul abban az évben sokat szenvedtem, mert az, hogy magasabb lettem, nem tett jót a mozgáskoordináciámnak. De később minden jól alakult.”

Ebben az interjúban beszélt arról is, hogy az édesanyjának köszönheti a legtöbbet, ő az első számú példaképe. Elárulta azt is, mely futballistákra nézett fel gyerekként. Mindössze 12 éves volt, amikor a spanyol válogatott 2008-ban Európa-bajnok lett - akkor, alacsony srácként talán ő sem gondolta volna, hogy 16 évvel később ő is Eb-győztes lesz. De talán még akkor sem, amikor 2019 júniusában a Feröer elleni Eb-selejtezőn bemutatkozott a nemzeti csapatban.

„A mérkőzésen viselt mezemet természetesen az édesanyámnak adtam - folytatta. - Ő a legfontosabb ember az életemben. Neki köszönhetően lettem profi futballista. Mindent megtett, hogy valóra váltsa az álmomat. Gyerekként még fel sem fogtam, mennyi áldozatot hozott értem, de ma már végtelenül hálás vagyok neki ezért. Mindennap elkísért, jött az edzéseimre, a meccseimre, folyamatosan úton volt, és enni is alig volt ideje, miközben nevelte a három gyerekét. Szerencsére már megengedhetem magamnak, hogy viszonozzam neki, és megkönnyítsem az életét. Ő a legnagyobb példaképem. Ami a futballt illeti, a Betisnél nevelkedve Capit csodáltam, később Xavi és Andrés Iniesta játéka volt rám nagy hatással. Mindig is közel állt hozzám a futball-látásmódjuk.”

Klubkarrier és válogatottbeli szerep

A válogatottban már a Napoli játékosaként mutatkozott be, ám előtte, 2014 és 2018 között a Betis labdarúgója volt, illetve a sevillai klub 2017 januárjában fél idényre kölcsönadta az Elchének. Az olasz egyesület 30 millió eurót fizetett érte, miközben akkoriban már a Barcelona és a Real Madrid is érdeklődött iránta. Vagyis bár nemzetközi szinten még kevésbé volt ismert, Spanyolországban már felkeltette a topklubok figyelmét. A Betishez egyébként a mai napig ezer szállal kötődik. A legutóbbi, Sevillában rendezett Törökország elleni vb-selejtező mérkőzés előtt elmondta, egy napon szeretne visszatérni a sevillai zöld-fehérekhez. „Mindig szívesen jövök vissza Sevillába, és jó látni a sok Betis-címert - mondta. - Sohasem tagadtam, hogy én is bético vagyok, ahogy azt sem, hogy szeretnék majd visszatérni a klubhoz. Egyelőre nem tudom, mikor jön el ennek az ideje, de szeretném otthon, a Betisnél befejezni a pályafutásomat.” Nemrég egyébként kitüntetést is kapott, átvehette Sevilla tartomány aranymedáliáját - a Sevilla tartományhoz tartozó Los Palacios y Villafrancában született, s mindig is ezt a térséget tekintette az otthonának, de 2018 óta nem játszott spanyol klubban.

A Bajnokok Ligájában a Napoli labdarúgójaként mutatkozott be, és bár Olasz Kupát nyert a csapattal, klubszinten a francia Paris Saint-Germainnel érte el átütő sikereit. Már háromszoros francia bajnok és immár BL-győztesnek is vallhatja magát. Az előző idény összes BL-találkozóján pályára lépett, az Internazionale ellen 5-0-ra megnyert döntőben kezdőként 84 percet volt a pályán. Az Arsenal elleni hazai elődöntőben (2-1) ő szerezte az első gólt, és összesen négy gólpasszt adott a 2024-2025-ös kiírásban. Noha Aranylabda-esélyesként is emlegették, erre reálisan nem volt sansza. Az viszont, hogy nemcsak a PSG-nek, hanem a spanyol válogatottnak is alapembere, önmagában sokat elárul a képességeiről.

Noha a 2021-es Európa-bajnokságon ott volt, a 2022-es világbajnokságon nagy szívfájdalmára nem volt kerettag. Érdekesség, hogy akkor a PSG mostani edzője, Luis Enrique volt a szövetségi kapitány, aki később elismerte, hogy tévedett, amikor úgy döntött, nem nevezi Ruizt a katari vb-keretbe. A tavalyi kontinenstornán viszont már kulcsemberré lépett elő: csak az utolsó, Albánia elleni csoportmérkőzésen nem játszott, a többi összecsapáson kezdő volt. A Horvátország elleni csoportmeccsen (3-0) és a Grúzia elleni nyolcaddöntőben (4-1) egyaránt gólt és gólpasszt jegyzett.

A Nemzetek Ligájában szintén alapember volt, és a válogatottal döntőig menetelt, 2023-ban megnyerve a sorozatot, majd 2025-ben döntős volt. Ez a vb-selejtezőben sem változott, öt győzelem és egy döntetlen volt a La Roja mérlege úgy, hogy csak az utolsó, már említett sevillai, törökök elleni találkozón (2-2) kapott gólt. Fabián Ruiz az első négy összecsapást sérülés miatt kihagyta, az utolsó kettőn viszont kezdett, és Grúzia ellen gólpasszt is adott Martín Zubimendinek.

A következő nagy célja természetesen az, hogy az Eb után a világbajnokságon is pályára lépjen, azzal pedig ő is tisztában van, hogy Spanyolország a jövő évi torna egyik esélyese. Mégpedig azért, mert annyira nagy a merítési lehetőség, hogy jóformán két-három ütőképes csapatot is össze tudna állítani Luis de la Fuente szövetségi kapitány.

„Mindegy, ki játszik, a válogatott működik - mondta Fabián Ruiz a Mundo Deportivónak. - Nagy szerencse, hogy ilyen keretünk van. A versenyhelyzet megvan, bárki kap lehetőséget, a csapat ugyanabban a stílusban, ugyanolyan jól futballozik. Ez pedig még versenyképesebbé tesz minket. Nagyon remélem, hogy jövőre ott lehetek a világbajnokságon, egy álmom válna valóra, ha pályára léphetnék a tornán.”

Fabián Ruiz Pena - Névjegy

tags: #28 #spanyol #valogatott #francisco

Népszerű bejegyzések:

• Mezszámok hagyományai a fociban
• Pénzügyi szempontok az OTP Bank szolnoki fiókjában
• Mosonmagyaróvártól Budapestig
• Mit jelent a meccsbundázás?
• Fortnite Bajnokság Információ