Az évszázad mérkőzése: 1953. november 25., Anglia – Magyarország 6:3
Vannak olyan mérkőzések, amelyeket sohasem felejtenek el, amelyeket legendák öveznek, amelyekre úgy tekintenek az adott országban, mint a kultúra megkerülhetetlen részére. Az 1953-as angol-magyar labdarúgó-mérkőzés, amelyet a londoni Wembley Stadionban játszottak, a magyar futball történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Ez a találkozó nemcsak egy sportesemény volt, hanem egy korszakalkotó pillanat, amely alapvetően megváltoztatta a futballról alkotott képet világszerte.
Napra pontosan 71 évvel ezelőtt, 1953. november 25-én játszották az évszázad mérkőzését a Wembley Stadionban. A Puskás Ferenc vezette Aranycsapat 6:3-ra győzte le a hazai pályán akkor már 90 éve veretlennek hitt Angliát. Ez volt az Aranycsapat leghíresebb, rövid idő alatt legendássá vált mérkőzése. A nemzetközi labdarúgásban is mérföldkővé váló angol-magyar napját az MLSZ 1993-ban, a mérkőzés 40. évfordulóján a magyar labdarúgás napjává nyilvánította.
A mérkőzés létrejötte és a politikai háttér
Hetvenegy évvel ezelőtt, 1953. november 25-e örökre megváltoztatta a magyar futballt, azonban sokáig nem volt biztos, hogy egyáltalán rendeznek meccset. A politikának hatalmas befolyása volt minden sporteseményre. Az MTVA a Sajtóarchívumában a legendás mérkőzésre visszatekintő anyagban felidézte, hogy a mérkőzést a magyar válogatott vezetői még az 1952-es helsinki olimpián kötötték le. Amikor kiderült, hogy a két ország szövetségei megállapodtak egy barátságos mérkőzés megrendezéséről, a kommunista állampárt mindenható vezetője, Rákosi Mátyás először nagyon zokon vette, kimondottan ellenezte az ötletet. Miután meglátta az esetleges győzelemben rejlő propaganda-lehetőséget, engedélyezte a magyar labdarúgók kiutazását. „Remélem, a magyarok lesznek az elsők!” - mondta.
Taktikai forradalom és felkészülés
Az ötvenes évek elején a magyar labdarúgó-válogatott, az "Aranycsapat" egy világszínvonalú csapattá nőtte ki magát, innovatív játékstílusával és technikai tudásával már nemzetközi hírnévre tett szert. Ebben az időszakban a csapat veretlen volt, olimpiai bajnokként, 24 mérkőzésen át veretlenül érkezett a Wembleybe. A sikerhez kellett az is, hogy az innovatív edzők révén a taktikai felállás is módosult.
A szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv hihetetlen precizitással és alázattal készítette fel csapatát. Kiutazott Londonba, ahol az angolok játékát elemezte, megfigyelte, hogy ők nehezebb labdákkal játszanak, így néhányat hazahozott belőlük, és ezekkel vezényelte az edzéseket. Emellett centire pontosan lemérte a Wembley-stadion játékterét, és Budapesten egy tréningpályát ugyanekkora méretűre vonalaztatott, ezzel is segítve a felkészülést a háromoroszlánosok ellen. Tíz nappal az évszázad mérkőzése előtt Svédország válogatottjával játszott az Aranycsapat, és itt már az Angliából hozott labdákkal bonyolították le a találkozót.
Az angolok úgy gondolták, játékosaik fizikailag és technikailag is jobbak, s figyelmen kívül hagyva a kontinensen megjelent taktikai újításokat, a már elavult WM rendszerben álltak fel. A londoni összecsapást egyébként a vendéglátó angolok kezdték „az évszázad mérkőzéseként” hirdetni, amelyen két futballnagyhatalom, a játékot feltaláló „angol oroszlánok” csapnak össze a trónkövetelő „mágikus magyarokkal”.
Bukovi Márton hatása a modern futballra
„Egyértelmű, hogy a taktikánknak köszönhetjük a győzelmet” - foglalta össze Buzánszky Jenő. Az innovatív taktikai felállás kulcsfontosságú volt, amelynek alapjait Bukovi Márton rakta le. A Ferencváros egykori válogatott játékosa 32 évesen kezdett el edzősködni, és 1936-ban vette át a Gradjanski Zagreb irányítását. Előtte az ír James Donnelly dolgozott a horvát klubnál, ő volt az első, aki mélyreható változtatásokat hajtott végre a taktikában, és már a WM-rendszert próbálta alkalmazni. Ezt fejlesztette tovább Bukovi. „Biztos vagyok benne, hogy ez volt az első kísérlet a világon” - olvasható az 1903. december 10-én született és 1985. december 2-án elhunyt Bukovi Mártonról szóló emlékezésben. Bukovi Márton a horvát lapok szerint "létrehozott egy álomcsapatot, amely a 4-2-4 formációra épült".
Itthon elsőként az MTK-ban próbálta ki azt, hogy a középcsatárt és a két szélsőt visszahúzta. Ez a forradalmi elrendezés tette lehetővé Hidegkuti Nándor mélyen játszó középcsatár szerepét. „Általában a középpálya közepén helyezkedtem Zakariás és Bozsik előtt, bár ő szintén gyakran nyomult fel akár az ellenfél tizenhatosáig, és számos remek gólt szerzett. A támadósorból Puskás és Kocsis, a két összekötő szerezte a legtöbb gólt, már csak amiatt is, mert a WM-rendszer megszokott szerepeihez képest jóval közelebb helyezkedtek az ellenfél kapujához.” Hidegkuti taktikai szerepét jól illusztrálja a dilemma, amit az angol védők elé állított: „Hiszen ha követte Hidegkutit, hatalmas lyuk maradt a két szélső védő között. Ha nem követte, akkor Hidegkuti szabadon szervezhette a játékot.”
A történelmi összecsapás: A mérkőzés menete
A mérkőzés napján, 1953. november 25-én, a Wembley Stadionban több mint 100 000 néző gyűlt össze, hogy tanúi legyenek ennek a történelmi eseménynek. A zsúfolásig megtelt Wembley Stadion gyepére, a páholyban még II. Erzsébet királynő is helyet foglalt. Az angol csapatot, a "futball bölcsőjének" otthonában, addig veretlennek tartották nemzetközi szinten. A magyarok azonban már az első percekben megmutatták, hogy nem félnek az ellenféltől.
A 105 ezer néző még el sem helyezkedett, amikor Hidegkuti Nándor már az első percben betalált az ellenfél hálójába. Agresszív, támadó játékukkal és zseniális taktikájukkal felülkerekedtek az angolokon. Ezután Sewell Jackie egyenlített ki a 14. percben, amire hamarosan jött is a válasz ismét Hidegkuti Nándortól a 20. percben. A harmadik magyar gólnál látványos labdafelhozatal után Czibor laposan adott be Puskásnak, aki világhírűvé vált visszahúzós cselével elfektette az ellenfél csapatkapitányát, Wrightot, majd védhetetlenül bombázott a rövid felső sarokba. Puskás Ferenc 4 perc különbséggel, egymás után kétszer talált be az angolok kapujába ezzel 3 gólnyira növelve a magyar fölényt. A negyedik gólnál Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe Puskás beletette a lábát és a labda az ellenkező kapufánál pattant be a hálóba. Az első félidő végén Mortensen révén szépített az angol válogatott, a csapatok 4-2 állással vonultak az öltözőbe.
A második félidőben, 15 perc pihenő után pedig minden ugyanott folytatódott, ahol a játékvezető sípja az eseményeket félbeszakította. Az 50. percben Bozsik a tizenhatoson kívülről a kapu jobb oldalába, a léc alá lőtte a labdát, ezzel megszerezve a válogatott ötödik gólját a mérkőzésen. Három perccel később pedig Hidegkuti Nándor mesterhármasig jutott a Wembley Stadionban, amit az elkövetkező fél évszázadban nem sok vendégjátékos tudott megismételni. Ezzel már 6:2 volt az állás Magyarország javára. Alf Ramsey az 57. percben büntetőből szépített. A 6:3-as végeredmény már a mérkőzés 57. percében kialakult.
A legendás londoni mérkőzés részletei
Az Aranycsapat legendás összeállításban lépett pályára. A magyar válogatott csapatkapitánya, Puskás Ferenc bemutatta játékosokat az angol szövetség elnökének, Athlone grófnak és Stanley Rous főtitkárnak, a későbbi FIFA-elnöknek. Billy Wright és Puskás Ferenc zászlócseréltek.
| Esemény | Adat |
|---|---|
| Dátum | 1953. november 25. |
| Helyszín | Empire Stadion, Wembley, London |
| Nézőszám | 105 000 |
| Anglia kezdőcsapat | Gil Merrick - Alf Ramsey, Harry Johnston, Bill Eckersley - Billy Wright, Jimmy Dickinson - Stanley Matthews, Ernie Taylor, Stan Mortensen, Jackie Sewell, George Robb. |
| Magyarország kezdőcsapat | Grosics Gyula (Gellér Sándor, 78.) - Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály - Bozsik József, Zakariás József - Budai II László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. |
| Gólszerzők (Anglia) | Sewell (14.), Mortensen (38.), Ramsey (57. - tizenegyesből) |
| Gólszerzők (Magyarország) | Hidegkuti (1., 20., 53.), Puskás (24., 28.), Bozsik (50.) |
| Végeredmény | Anglia - Magyarország 3:6 |
A mérkőzés utóhatása és öröksége
„Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is” - olvasható egy korabeli szakértő véleménye.
A 6:3-as győzelem messze túlmutatott egy egyszerű sporteseményen. Társadalmi és politikai hatása is volt, különösen a hidegháborús kontextusban. A nemzetközi sajtóban is hatalmas visszhangja volt a mérkőzésnek. A meccs után az angol válogatott csatára, Syd Owen azt mondta: „Olyan volt, mintha földönkívüliekkel játszottunk volna.” Jackie Sewell, az angolok első góljának szerzője így emlékezett vissza: „Az emberek azt hitték, mi fogunk nyerni, de emlékezetes leckét kaptunk azon a napon. Nem játszottunk rosszul, de a magyarok egyszerűen fantasztikusak voltak.” A legendás angol sportszerűséget dicséri, hogy a nézők gyakran tapsolták meg a magyar játékosok megoldásait.
A sokkoló vereségek hatására az angol labdarúgás nyitni kezdett a másfajta edzésmódszerek és taktikai rendszerek felé, s tizenhárom évvel később, 1966-ban válogatottjuk világbajnoki címet nyert. Anglia pedig úgy ismerte el azt, hogy a világ labdarúgása túlhaladta őt, hogy igyekezett alkalmazkodni hozzá. London, 1953. november 23. az angol futball Waterloo-ja volt. A Nagy Történelmi Vereség, amit a fenti okokból az egész világ ünnepelt.
Ez volt az Aranycsapat leghíresebb, rövid idő alatt legendássá vált mérkőzése, holott a visszavágón, 1954. május 23-án még megalázóbb, 7-1-es vereséget mértek az angolokra, akik sem azelőtt, sem azóta nem kaptak ki ennyire - ahogy a pesti humor mondta: egy hétre jöttek és hét eggyel mentek. Ezt követően az Aranycsapat diadalútja egészen az 1954-es svájci világbajnokság döntőjéig tartott. Az Aranycsapat legendáját erősítette a négyéves veretlenség mítosza: a magyar labdarúgó-válogatott 1950. május 14. (5-3-as vereség Bécsben az osztrákoktól) és 1954. július 4. (3-2-es vereség Bernben a nyugatnémetektől a vb-döntőn) között egyetlen mérkőzést sem veszített el.
A korabeli hangulatba persze jól illeszkedett a mámoros siker, a kommunista hatalom kisajátította magának a sportéletet is, az imperialisták elleni minden egyes győzelem a hanyatló Nyugat képét vetítette előre. Miután a kommunista vezetés politikai célokra használta a sportsikereket, ebben kódolva volt, hogy bukás esetén a szurkolói hangulat is megfordul. Ezt élhették át az 1954-es berni világbajnoki döntőben elszenvedett 3-2-es vereség esetén, amikor a pesti népnyelv által „kis magyar focialista forradalomnak” nevezett megmozdulásokba az államhatóságnak is be kellett avatkoznia.
"Az évszázad mérkőzése" - A film
Az ötvenes évek elején a technika még nem tette lehetővé a televíziós sportközvetítéseket, és a háztartásokban sem voltak tévékészülékek, így hiába hozta lázba a mérkőzés az egész országot, a találkozót látni nem, csak hallgatni lehetett a rádióban, Szepesi György közvetítésében. Az Aranycsapatot három operatőr kísérte ki Londonba, Macskássy János, Szabó Árpád és Csőke József, aki maga is ott állt a pálya szélén, az angol kapu közelében, így nyolc és fél kilogrammos kamerájával ő rögzíthette többek közt Puskás ikonikus, hátrahúzócseles gólját. Az ötvenes években még jelentős technikai nehézséget okozott a mérkőzések dokumentálása. A kamerákba csak 60 méternyi nyersanyag fért be, vagyis kevesebb mint két és fél percet tudtak egyszerre felvenni az operatőrök - takarékossági okokból egyébként sem rögzítették a teljes 90 percet -, utána tekercset kellett cserélniük, ami alatt akár le is maradhattak egy-egy izgalmas jelenetről.
Saját visszaemlékezése szerint Csőke József ötlete volt, hogy az „évszázad mérkőzését” is rövidfilm formában dolgozzák fel. Összesen 120 percnyi anyagot vettek fel a teljes utazás során - a hatvan doboz negatívból az egyik ráadásul tönkrement, amikor hazaérkezésnél egy vámtiszt felnyitotta, hogy ellenőrizze, valóban 60 méternyi filmszalag van-e benne -, ebből kellett a félórás filmet összevágni. Az évszázad mérkőzésében végül felhasználták az angol, illetve francia filmhíradó felvételeit is, illetve az odahaza forgatott vágóképeket a rádiókészülékek előtt izguló szurkolókról, köztük Bozsik József és Grosics Gyula családjairól. A filmet természetesen óriási érdeklődés övezte. A filmhíradó több héten át kimaradt a mozikból, mert helyette mindenhol Az évszázad mérkőzését vetítették. Az Aranycsapat népszerűségét a Rákosi-rendszer irányítói nemcsak idehaza próbálták meglovagolni, de a válogatottat a külföldi útjaik során is propagandacélokra, az országimázs építésére használták.
tags: #4 #mikor #jatszottak #az #evszazad #merkozeset
