A labdarúgás nyelvének alakulása és sajátosságai
„A foot-ball játék kezd már hazánkban is tért foglalni.” - Sport-Világ 1896. A sport - mondhatni - azon kevés világi dolgok egyike, amelynek megértéséhez nem szükséges szavakat fűzni. Egy olyan jelenség, ami embereket, nemzeteket, sőt, nyelveket mozgat meg pusztán létezésével. A látványt pedig a legtöbb esetben követi a szó is, legyen az leírt vagy kimondott, óhatatlanul is kifejezés-atmoszféra alakul ki minden egyes jelenség köré. A nyelvművelés körüli viták egyik, ha nem a legérzékenyebb pontja a mesterséges szóalkotás. Ezen belül is az elmúlt évszázadok alatt a legnépszerűbb sportág, a futball szaknyelvének, a labdarúgás sajátosságainak, kifejezéseinek magyarítását tekinthetjük érdekes párhuzamnak.
Ahogy Bánhidi Zoltán is megjegyzi: „a labdarúgás rendkívül változatos mozgásanyagával, merőben új játékhelyzeteivel nagy feladat elé állította nyelvünket.” Ahogy a játék, úgy a labdarúgás szaknyelve is angol földről érkezett hazánkba a 19. század végén. A magyar labdarúgás legrégebbi írásos emléke Molnár Lajos: Atlétikai gyakorlatok című könyvében jelent meg 1879-ben, amelyben ismerteti az addig újdonságnak számító sportot, a foot-ball játékot. 1890-ben a Sport-Világ című újságban megjelentek a sportág szabályismertető kis füzetei, ezek a szövegek még erősen az angol nyelvi hatást őrizték, ami egészen az 1930-as évekig csak erősödött.
A magyar labdarúgás története
A szaknyelv magyarítása és a Nemzeti Sport szerepe
Az első nagy áttörést a futball szaknyelvének magyarításában az 1903-tól egészen napjainkig futó Nemzeti Sport hozta el. Vadas Gyula főszerkesztősége alatt fokozatosan és lassan vezették be a magyar kifejezéseket az angol szavak helyett. Néhol csak magyarosabb, fonetikusabb hangzást adva, másutt tükörfordítással (például corner-kick - sarokrúgás, corps á-corps - test test elleni játék), vagy egyszerű szóképzéssel hozták létre a magyar futballnyelvet. A 20. század közepére a futball a mindennapi élet részévé vált, és a szleng is szervesen beépült a szaknyelvbe, amit az alábbi táblázat is jól szemléltet:
| Eredeti angol/német kifejezés | Magyar szaknyelvi megfelelő | Szleng megfelelő |
|---|---|---|
| Back | Védő | Bekk, bunkó |
| Coach | Edző | Kócs, mester |
| Offside | Les | Ofszájd |
| Trainer | Edző | Tréner |
| Ziccer (ném.) | Gólhelyzet | Ziccer |
A futballszleng mint identitásképző elem
Az új angol átvételek beszivárgását a labdarúgás szlengjébe a szleng identitánsként való értelmezésével magyarázhatjuk. Hiszen ahogy a szurkolók hasonlítani kívánnak kedvencükhöz és magukra öltik legkedvesebb játékosuk mezét, úgy a labdarúgás nyelve is a közösséghez tartozást fejezi ki. A szleng tulajdonképpen a kiscsoport és az egyén verbális lázadása a hierarchia ellen, ami az egó védelmét és a csoportnyomás alóli felszabadulást szolgálja. A meccsnézés idejére mindannyian megfeledkezünk a mindennapok gondjairól, a társadalmi elvárásoktól. „A szemlélődőkből rögvest kommentátorok, egymással egyetértők és/vagy vitatkozók, bosszankodók, lelkesedők, jó tanácsokból ki nem fogyók lesznek.”
A játéktér egy új világ, amelyben nem érvényesek a mindennapok szabályai. Ezt az élményt tovább mélyítik az olyan modern statisztikai és taktikai kifejezések, mint az xG (expected goals), a 14-es zóna, vagy a gegenpressing, amelyek ma már a magyar sportújságírás alapvető szókincsének részét képezik. A sportnyelv az egyik legdinamikusabban fejlődő szaknyelv, szó- és kifejezéskészlete gyorsan változik és gazdagodik. A futball vagy labdarúgás kifejezés előtt a rugósdi, láblabda szavakkal is próbálkoztak, ám végül a labdarúgás és a hangalakjában magyarosított futball bizonyult maradandónak.
tags: #futball #nyelven #szolvs
