Sárközi Márta levelei a háború utáni Budapestről: túlélés és újjáépítés Lax Henrik hagyatékában
Az itt olvasható leveleket Sárközi Márta, Molnár Ferenc és Vészi Margit lánya írta az Amerikában élő szüleinek 1945/46-ban. Ezek a levelek az igen jó hírű belgyógyász, Lax Henrik (1894-1990), a zsidó kórház nagy magánpraxissal is rendelkező főorvosa, illetve a családja őrizte meg. 1945-ben és az utána következő években nagy volt az információhiány, az itthonról érkezett levelek nagy értéket jelentettek. Ezek voltak az első beszámolók a tragikus veszteségekről és a szerencsés menekülésekről, az itthoni helyzetről. A levelekben közöltek körbefutottak az amerikai magyar emigránsok között, Vészi Margit a lánya, Sárközi Márta leveleit is körözte, s azokat - szerencsénkre - a Lax család meg is őrizte. Köszönjük a Lax család és a Vészi-Molnár-leszármazottak szíves hozzájárulását a közléshez.
A Lax család és a levelek megőrzésének története
Lax Henrik kiterjedt pacientúrájába tartozott többek között Vészi József és népes családja a felnőtt korú unokákig bezárva, aztán Babits Mihály, Molnár Ferenc, Márai Sándor, a Korda fivérek, akik nemegyszer a repülőjegyét is fizették, hogy Londonba kivitessék konzultációra, mert csak benne bíztak. Lax Henrik és szintén orvos felesége, Kornfeld Klára, valamint két fiuk, Lax János és Lax Péter az utolsó, Európából emigránsokat szállító hajóval hagyták el a kontinenst. Megmenekülésüket az tette lehetővé, hogy az amerikai követségi ügyvivő is a betege volt.
Emigránsként indultak, ellenségként érkeztek, mert az út ideje alatt Magyarország hadat üzent az USA-nak. Lax Henrik New Yorkban igen hamar dolgozni kezdett, kiterjedt pacientúrájába tartozott többek között Bartók Béla, Szigeti József, a hegedűművész, Igor Stravinsky, Greta Garbo, Molnár Ferenc, Márai Sándor, Lesznai Anna, de ő volt a Kennedy család nőtagjainak orvosa is. Fia, a világhírű Lax Péter (1926) Wolf- és Abel-díjas matematikus. A harmadik nemzedéket képviselő James Lax, Lax Péter fia, nagyapja nyomdokát követve szintén orvos lett. Ő vette elő a család által megőrzött több száz levelet, s ebből a gazdag anyagból készül most angol nyelvű kötet a New York-i és oxfordi székhelyű Berghahn Books kiadásában.
A háború utáni Magyarország Sárközi Márta leveleiben
Sárközi Márta levelei a háború borzalmainak és az ostrom utáni újjáépítésnek valósághű lenyomatai. Ezek a sorok betekintést engednek egy traumatizált, de élni akaró társadalom mindennapjaiba. Márta „csak röviden ír”, mert „hosszan és részletesen nem lehet leírni, ami az elmúlt évek alatt történt.”
Mi is Történt Valójában az SS Embereivel a Háború Után?
Túlélési stratégiák és rejtőzködés
A levelekből kiderül, milyen leleményesen próbálták túlélni a háborús éveket. Márta például „Anna papírjaival” és Balkányiék Rózájával Lellére utazott, ahol „Pataki Anna műstoppolásból” élt februárig. Eszter „a Schlachta Margit rendház zugligeti penziójában volt végig szobalány, saját nevén, de hamisított ősökkel.” Ádám Csepel-szigeten volt Erdei Ferenc barátunknál (aki akkor még paraszt és üldözött baloldali író volt, azóta belügyminiszter lett), szintén saját nevén. Matyit egy balatonkiliti család bújtatta, akiktől ezelőtt húst, kolbászt szoktunk vásárolni.
Az ostrom és a felszabadulás utáni út
Decemberben az oroszok közeledtére Márta elhozta Matyit magához; napok múlva be is jöttek az oroszok. Februárban sikerült útnak indulni és Matyival szánkón, gyalog, szekéren, vonaton, bombázások és géppuskatámadások közepette Szegedre jutni, ahol Erdeiék jóvoltából azonnal kapott lakást, bútort, élelmet és iparengedélyt. Amint Pest felszabadult, „fölutazott és gyalogolt és elhozta Esztert, Ádámot és Márkus Gabit Szegedre.” Egy második fordulóval lehozta Mucit üdülni és Bäck Ágneskát (Ernőt és Katát, a szüleit, deportálták, utóbbi állítólag megvan valahol Németországban). „Mindezidáig úgy tudtuk, hogy Gyuri csodálatosképpen él és megvan, valahol Sopron mellett, munkatáborban.”
A romokban heverő Budapest és az újjáéledő élet
Sárközi Márta részletes leírásokat ad a háború sújtotta Budapestről. „Pest leírhatatlan látvány. Egy nagy romhalmaz, amiben úgy pezseg az élet, és úgy nyüzsögnek a seftelő, zugkereskedő életrevaló elemek, mint egy dögben a kukacok.” A Nyúl utcai ház több bombát is kapott, de részben lakható. Anna és a férje, Gyula, megvannak benne. Az apai holmi megóvója elismervényt akart aláíratni, hogy minden elpusztult a raktárban, amit Márta egyelőre nem vett tudomásul.
A Szalag utcai ház intakt maradt, de az apai lakók feljelentést készültek tenni, amiért Márta felvette Molnár Ferenc tantième-jeit, miközben felettük nincs háztető. A háztető rendbehozására már két hónappal ezelőtt is 300.000 pengős árajánlatot kaptak, míg a színházi bevételek, mindenestül, tehát Böskéstül és Szalaistól körülbelül 80.000 pengőt tettek ki. Márta szerint az ócska ház amióta megvan, csak ráfizetéssel jár, folyton renoválni kell, mert vén, és teljes adót is kell érte fizetni, régi lakók lakják, százpengős házbérért. „Márkusék régi lakásukban vannak: Szalay u. 2.-ben, ahol a bútoruk megvan, de egyéb semmijük.”
Tragikus veszteségek és reményteli újjáépítés
„Minden családból hiányzik a fele, mindenkinek mindenkijét agyonverték, deportálták, lebombázták.” Márta sorai telis-tele vannak fájdalmas beszámolókkal: „Borzasztó, borzasztó minden.”
Elhunytak és eltűntek listája a levelek alapján:
- Farkas Pista (Auschwitzba deportálták és nincs hír róla.)
- Eti (deportálták)
- Kohner Ida (megölték)
- Mama néni (cukorbajban halt meg, szanatóriumban)
- Márta férje és jóformán az egész baráti köre meghalt (zsidók, keresztények, deportálásban, bombától, autó alatt, kivégzésben és még isten tudja, hogy).
- Halász Gábor
- Szerb Antal
- Hevesi András
- Kerecsényi Dezső
- Hoffmann Edith
- Péter Bandi
- Ida
- Gyuri szülei (éhenhaltak az ostrom alatt)
- Balkányi Béla
- Török Lajos
- Deportáltak, akikről semmi hír nincs: Bäck Ernő, Szalai Emil, Kecskeméti Gyuri, Szabolcsi Bence 10 éves fia, Eti stb.
- Borcsa meghalt valami táborban, János fia szintén.
- Szalai Piroskára bomba esett.
- Blum Marcsa (épp, hogy ideért Svájcból, azután mindjárt meg is halt rákban.)
Kálmánéknak semmijük sem maradt. Pesten laknak egy szoba-hallos lakásban. Kálmán elnöke valami OMKE-félének, Balkányiné Vészi Edith hideg salátákat csinál egy kávéház részére. Zsuzsi plakáttervező. Ezek mind a Schlachta nővérek zugligeti penziójában bujkáltak a nyilas uralom alatt (ugyanott, ahol Eszter már júniustól kezdve végig szobalány volt). Balkányi Sári mint erdélyi menekült, Róza elhalt kislányának a papírjaival, a katonakórházban volt ápolónő. Onnan egy bérházba került, ahol a visszavonuló németek 200-ad magával befalazták az óvóhelyre. Hat nap után ásták ki őket az oroszok. Utána gránáttalálatot kapott, és hónapokig feküdt szilánkokkal a lábában. Most már jól van és semmi baja. Andort és Gabit Petényi és Waldbauerné megszöktették a munkatáborból. Gabi ugyanott bujkált, ahol Kálmánék. Andort és Lenkét Horváth Zoli rejtegette a lakásán, ahol maga is hamis papírokkal, de igen jól éldegélt (elemében lévén). „Ilyen detektívregénye minden egyes embernek van Pesten, és már mindenki unja a másik történetét, de még jobban a sajátját.” Kohner Ida két nagyobb gyereke Andoréknál van, Andor a gyámjuk. Andor nagy lelkesedéssel igazgatja a talpig lebombázott bankot.
A mindennapok nehézségei és a remény
A levelek hűen tükrözik az élelmiszer-ellátás katasztrofális helyzetét. „Jegyre napi 20 deka kenyeret adnak, ha adnak (most pl. napok óta azt se), és havi 30 deka cukrot, némi sót és kb. fél kiló lisztet. A többit mind »feketén« kell venni, elképzelhetetlen árakon. Egy liter főzőolaj árán (zsírról már álmodni sem merünk), békében három hold jó földet lehetett venni Bácskában.” 100 dollár viszont itt óriási pénz, amiből gondtalanul lehet élni, és Molnár Ferenc több alkalommal is küldött pénzt. „Múlt levelemből tudhatod, hogy kerültem Szegedre. Még három hétig itt leszek, míg a gyerekek iskolája befejeződik, azután fölköltözöm Pestre.” A Nyúl utcában kiadta az előlső lakást egy építésznek, aki 6 éves szerződés fejében megcsináltatta a lebombázott háztetőt, így legalább nem ázik és romlik tovább a lakásunk. Két szoba és hall lakható belőle, a többi lukas alul-felül. „Ha felmegyek, meglátom, mit lehet vele csinálni, kijavíttatni vagy lebontani. Nekünk úgysem jár több két szobánál, és elég is bőven.”
Márta szerencséje, hogy három évvel ezelőtt kitanulta a műstoppolást. Ebből „eddig tűrhetően meg tudtunk itt élni (persze, csak úgy, hogy a Joint ad ebédet és némi segélyt a gyerekeknek.) Márkus Gabi is itt jár egyetemre, Ida legkisebb fia is itt vacsorázik naponta, Bäck Ágneska is nálam van még. (Már nem sokáig, mert az anyja hazakerült Lipcse mellől az internálótáborból, és rövidesen jön érte.)” Pesten persze már nehezebb lesz: az árak horribilisek és egyre rohannak fölfele, az ottani Joint pedig nem ad ehető ételt, sem segélyt. Márta azon gondolkodott, hogy még Szegeden nyisson üzletet, vagy mit is kezdjen. „A bejárás Budáról óriási strapa; gyalog romokon és a hepehupás margitszigeti pontonhídon keresztül. Budán viszont semmi élet nincs, se munkalehetőség.”
Újrakezdés és a gyermekek jövője
„Apa kéziratait az utolsó percben átmentettem a Szalai-irodából egy budai ismerősöm pincéjébe. Ott meg is vannak rendben.” Szalai fia kezeli most Molnár Ferenc darabjait, és időnkint küld neki és Böskének is minimális összegeket tantième és jogok fejében. „Nyárra ez a helyzet: Esztert meghívta Uli Kolozsvárra. (Férjét, fiát deportálták.) Valószínűleg lemegy. Ádám már 3 éve minden nyáron Erdei Ferenc (belügyminiszter) tanyáján volt istállófiú. Tavaly is ott bújtatták végig. Most is odamegy, amint levizsgázott, legalább eltartja magát, és jó falusi kosztot kap.”
Mártának „megszületett az állása”, de csak jövő hónapban foglalja el. A lipótvárosi kaszinó helyiségében nyílik állami szubvencióval egy klub írók, művészek és politikusok számára, meghívott tagokkal. „Itt vagyok én háznagy. Egyelőre az a gyanúm, hogy a tagok között több lesz a zsidó, mint az elit. Fizetésről és munkakörről még nem volt szó: úgy érzem kötni fogok a klozet előtt és ingyen. De ez majd kiderül az októberben tartandó alakuló közgyűlésen.” Eszter most ment felvételi vizsgára a Zeneakadémiára és esküszik, hogy meg fog bukni. Eszter a Zeneakadémiára jár, ahol középiskolai énektanárképzőt végez. Ez elég bonyolult szakma. „Ádám be van adva a Zugligetben működő Jó pásztor internátusba, ahol deportált vagy megölt szülők vagy családfenntartók gyermekei vannak remekül elhelyezve a 30 holdas volt Weiss Manfréd birtokba és villákba, úgyszólván ingyen. Onnan jár be a régi gimnáziumába, 6. osztályba, és minden nap útba ejt minket egy tízórai erejéig.” Matyi is jár már iskolába, egyelőre ő a legnagyobb gondja Mártának, nem tudja, kire hagyja a nap másik felében, ha állásban lesz, ami nyilván egész napos elfoglaltságot jelent.
A változó város és az emberi történetek
„A város különben fantasztikusan érdekes, és bár az emberek rondábbak, mint valaha, nem adom egy vak lóért, hogy végignézhetem, ami itt történik, és végigasszisztáltam, ami eddig történt.” Márta élénken írja le a változásokat: „Ahányszor átmegyek a Mancinak becézett cölöphídon, ami a Margitszigeten vezet át a régi híd roncsai mellett, mindig próbálom a te szemeddel nézni; vajon mit szólnál hozzá, mikor előbb jön egy szekér dinnye, amit három elegáns selyemruhás hölgy tol, azután jön egy tehéncsorda két nagybajuszú orosz pásztorral, azután egy autó valami miniszterrel, utána egy triciklin visznek egy beteget, azután jön egy fellobogózott teherautó Sztálin óriási képével, és leghátul egy elegáns úr lóháton.”
„Legfrappánsabb volt figyelni a változásokat: mikor az ostrom után először jöttem föl, csak romok voltak, döglött lovak, hanyatt fordult tankok, hullaszag, éhínség, és az utcákon alig lézengett egy pár ijesztő arcú ember. Mikor egy hónap múlva följöttem, a díszlet még pont ugyanaz volt, csak minden félig bedőlt kapualjban svájci csokoládét, angolszalonnát, francia selymet és babkávét árultak.” Azóta fantasztikusan halad minden: „egyenkint indultak meg a villamosok, tűntek el a romok, épültek föl a házak, kompok indultak a Dunán, autóbuszok a cölöphidakon…, itt is, ott is kigyullad a villany, a gáz. Most úgy fest Pest, mint valami bagdadi külváros: mindenki az utcán van, mindent kapni (csak legyen, aki meg tudja fizetni), habos indiáner van, kenyér nincs; nyüzsgés, börze, link alakok és pezsgő élet mindenfelé.” Márta oly izgalmasan érdekesnek találja az egészet, hogy ahányszor angol óra ürügyén bemegy a városba, „bennragad és kóborol, nézelődik órák hosszat.” A korzó például üres kulissza: a házaknak csak a főfaluk van meg, mögötte semmi. Szemben a vár inkább a Palatinusra vagy optimálisan Aquincumra emlékeztet.
Márta remélte, hogy Zoli el tudja hozni az Angliába küldött csomagokat. „Addig nem akarok hozzáfogni a téli holmi beszerzéséhez, mert horribilis ára van, és hátha küldtél olyat, ami kellene.”
tags: #51375 #leverkusen #marai #marta
