A Ferencvárosi Kézilabda Kapusainak Története

A sport, és benne a labdajátékok története az emberiség ősi tevékenységeihez nyúlik vissza. Akár az őskorig visszamehetünk, hiszen a kézilabda alapmozgásai, a futás, az ugrás, a dobás az ősemberek létfenntartásának is az eszközei voltak. Később, az ókorban már megjelent a sport, és létezett már a labda is, amit természetesen kézzel is dobtak, hajítottak. A középkorban és különösen a reneszánsz kor alatt látványos fejlődésnek indult a sport, amikor a nemesek változatos sportágak űzésére is alkalmas, speciális játéktermeket építettek. Természetesen az eddig felsorolt, kezdetleges és többnyire rövid életű játékok nem tekinthetők kizárólag a kézilabdázás őseinek, azok inkább a labdás csapatjátékok előfutárai, és együttesen egy olyan közös gyökeret alkotnak, amelyből a többi, szintén kézzel játszott labdajáték mellett a kézilabda is kifejlődött.

Az újkorban a sport újra látványos fejlődésnek indult, a testkultúra egyre inkább teret hódított a különböző társadalmi rétegekben, és a mindennapi élet szerves részévé vált. Felgyorsult a különböző sportágak specializációja, ami lökést adott a kézilabdázás fejlődésének is. A XIX. század végén számos kezdeményezés történt a kézilabda modern formáinak kialakítására. A haanbold játék alapötlete Holger Nielsen dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A hazena cseh játék, amelyet Václav Karas és Antonin Kristof talált ki, Prágában játszották először, a pálya mérete 48 x 32 m volt, és a játékot két félidőben, 2x25 percben játszották, meglehetősen sok hasonlóságot mutatva a kézilabdázás mai paramétereivel. A torball német eredetű, úttörője Hermann Bachmann volt.

Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyított. Mivel azonban mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, a nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Karl Schelenz által megalkotott új játékszabályok 1917-ben Berlinben láttak napvilágot, és az új, egységesített játék, a nagypályás kézilabda népszerűsödése annyira felgyorsult, hogy hamarosan szükségessé vált az azt irányító nemzetközi szervezet létrehozása. 1946-ban, Koppenhágában, Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) néven újjáalakították a sportág vezető testületét, ami új irányvonalat adott a kézilabdázás fejlődésének. Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, de az idő múlásával a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével és változatosságával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást.

Magyarország, mint sportnagyhatalom, nagyon hamar felfigyelt az új, intézményesített sportágra. 1928-ban megalakult a hazai szövetség, amely rögtön tagja lett a frissen létrejött nemzetközi szövetségnek, és kiírták a férfi- és női nagypályás bajnokságokat. 1951-től kezdődően, követve az új nemzetközi trendet, elindultak a kispályás bajnokságok is. 1959-ig mind nagy-, mind pedig kispályán bonyolítottak le bajnokságot és kupát.

A Fradi Kézilabda Szakosztályának Megalakulása és a Férfi Kapusok Korai Évei

A bevezető után itt érkezünk el a Fradihoz, egészen pontosan az ÉDOSZ-hoz, hiszen ilyen név alatt, az FTC beolvadása után, 1950-ben alakult meg a kézilabda szakosztály. Kis- és nagypályán, férfiak és nők egyaránt elkezdték a sportág űzését. A kezdeti években az 1928-as évtől folytatólagosan megrendezett nagypályás bajnokságokat részesítették előnyben az ÉDOSZ, majd a Bp. Kinizsi csapatai.

A férfiak 1950-ben 14 csapat közül a 12. helyen végeztek. Egy év múlva alaposan átszervezték a bajnokságot, ahol a küzdelmek területi alapon zajlottak. A Bp. Kinizsi a budapesti csoportban játszott, ahonnan nem jutott tovább, a csoportja 7., 10., majd újra a 10. helyén végzett, így nem volt élcsapatnak tekinthető. 1954-ben visszaállt a nemzeti bajnokság rendszere, a Kinizsi a 8. helyen végzett, csakúgy, mint 1955-ben. 1954-ben és 1955-ben azonban bejutott az akkor MNK-nak hívott Magyar Kupa döntőjébe a csapat, ahol mindkétszer alulmaradt. 1956-ban egy helyet javítottak a bajnokságban, majd 1957-ben, immár FTC néven 9. helyen végeztek. Ez volt az utolsó év, amikor nagypályán is indultak, a fókusz a kispályán sokkal eredményesebben szereplő csapatra irányult. Jó döntés volt, hiszen, mint tudjuk, 1959-ben a kézilabdázásnak ez az ága végleg megszűnt.

Az 1956-os Férfi Kézilabda Bajnoki Döntő és Kele Miklós

A férfiak 1954-től rendszeres résztvevői a kispályás bajnokságoknak. A debütálás nem sikerült valami fényesen, hiszen a 12 csapatot számláló mezőnyben a 10. helyen végeztek. Egy esztendő múltán a siker is csatlakozott a gárdához, a végső sorrend szerint a második helyet szerezték meg, miután az országos négyes döntőben a Bp. Vörös Meteor mögött ezüstérmesek lettek. Egy évvel később, 1956. október 21-én ismét a bajnoki döntőbe jutott a csapat, ahol két győzelemmel kezdett, csakúgy, mint a Vörös Meteor, így kettejük között dőlt el a bajnoki cím sorsa.

A Népsport tudósítása szerint a Bp. Vörös Meteor-Bp. Kinizsi mérkőzés 11:10-re végződött, ám a valóság ennél árnyaltabb volt. A korabeli sajtó nem írt arról, hogy a mérkőzés botrányos véget ért. A Kinizsi döntetlennél a jobb gólarány miatt bajnok lett volna. Öt perccel a vége előtt 10:8-ra vezetett a Kinizsi, amikor a kézilabda-szövetség elnökhelyettese, Garamvölgyi János közbelépett, és önhatalmúlag kiállította Nád Jánost. A Meteor kiegyenlített. Az utolsó támadás előtt 10:10 volt az állás, ekkor a Meteor edzője egy hetedik mezőnyjátékost küldött a pályára, aki gólt dobott. Sem a játékvezető, sem a funkcionárius nem tett semmit. A szurkolók a meccs végén a pályára tódultak, felborították az asztalt, a kikészített érmeket a salakba taposták, így a pályán nem tudtak bajnoki győztest hirdetni. A Bp. Kinizsi vezetése még aznap megóvta a mérkőzést, és az óvást elfogadták, hét napon belüli újrajátszást rendeltek el. Közbeszólt azonban a történelem, Budapesten kitört a forradalom, a mérkőzést nem lehetett lejátszani. Végül 1957 márciusában az a döntés született, hogy mindkét csapatot hivatalosan is bajnoknak tekintik. Nem a szokványos módon, de megszületett az FTC kézilabda szakosztályának első bajnoki címe.

Az 1956-os bajnokcsapat tagjai között volt a kapus Kele Miklós is, akinek teljesítménye kulcsfontosságú volt ebben a viharos szezonban. A bajnokcsapat névsora:

• Berendi József
• Bodnár József
• Csontos György
• Dékán Rezső
• Glatz László
• Horváth Béla
• Jaczulák János
• Kele Miklós
• Mojzes István
• Nád János
• Som Ferenc
• Tormássi Béla
• Vajna István
• Vágvölgyi I. András
• Vágvölgyi II. Ferenc

Egy évvel később, 1957-ben a bajnokságot újra a hagyományos módon, oda-vissza körmérkőzéses módon bonyolították le, az FTC a második helyen végzett a Vörös Meteor mögött.

Az 1963-as MNK Győzelem - Rivnyák Sándor és Kele Miklós a Kapuban

A férfi csapat folytatta a dobogó közeli éveket. 1961-ben negyedik lett a gárda, 1962-ben pedig újra meglett a dobogó legalsó foka. 1963-ban a bajnokságban váratlan visszaesés jött, mert az elért hetedik hely a középmezőnyt jelentette, ám a Magyar Népköztársasági Kupában szó szerint nagyot dobott a csapat, hiszen megnyerte azt. A kupát az FTC csapatkapitánya emelhette magasba. Ez a kupagyőzelem az FTC férfi kézilabda csapatának egy utolsó, ám annál nagyobb fellángolása volt, hiszen a következő években elmaradtak az eredmények, nem sikerült az első nagy generáció utáni őrségváltás.

Az 1963-as MNK-győztes csapat kapusai Rivnyák Sándor és Kele Miklós voltak. A csapat névsora:

• Rivnyák Sándor
• Kele Miklós
• Vajna István
• Frigyesi Tibor
• Kulik János
• Incze László
• Jánya József
• Somhegyi Iván
• Jámbor Attila
• Konkoly Károly
• Oszfolk János
• Iglódi Balázs
• Som Ferenc
• Skoumal Gábor
• Perner Ferenc
• Baják Ferenc
• Vitéz Tamás

A hőskorban még minden terv szerint alakult, azonban a férfi kézilabdázóknak a hőn áhított bajnoki aranyérmet sehogyan sem sikerült megszerezniük. A szakosztály ettől függetlenül élt, működött, ám a későbbiekben a háttér megszűnt, a játékosok tanácstalanok voltak, és a jövőkép eltűnt. Új szakosztály alakult - cserébe pedig feláldozták a férfi kézilabdázókat. A zöld-fehér férfiszakág eltűnt a süllyesztőben.

A férfi kézilabda eltűnése után az FTC háza táján a Hort SE indulási jogán neveztek be újra. Az első esztendőben pontveszteség nélkül nyerték meg az NB II-t, azaz a harmadosztályt. Volt olyan meccsük, amelyen negyvengólos különbséggel győztek. Kevesen tudják, hogy a másodosztályt is megnyerték, de feljutni nem akartak a legjobbak közé, mert egyszerűen nem volt meg rá a pénzügyi fedezet. Két éve a feljutás kapujában voltak, akkor már szerettek volna NB I-esek lenni, ám Horváth Tibor, a Hort SE tulajdonosa ragaszkodott a saját elképzeléseihez, a jogot még pénzért sem ruházta át. A szakosztályvezető, Horváth István elmondása szerint ezután Maglódi Lajos, Török Zsolt és Kiss Gyuri edző segítségével sikerült a nulláról újra csapatot építeni.

A Női Kézilabda Szakosztály Felemelkedése és Híres Kapusai

A hölgyeknek kicsit jobban ment a nagypálya, bajnoki cím ugyan nem, de egy kupagyőzelem ebben a korszakban, 1955-ben is sikeredett. A bajnokságban 1952-ben és 1953-ban a budapesti csoportjában a 4. illetve az 5. helyen végeztek, nem jutottak az országos döntőbe, 1954-ben az immár újra nemzeti bajnokságban negyedikek, ugyanebben az évben bejutottak a kupadöntőbe, amelyet azonban elvesztettek. Egy év múlva, 1955-ben mindkét szinten egy helyet javított a csapat, ami azt jelentette, hogy a bajnokságban a harmadikok, míg a kupában elsők lettek, azaz megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát.

Az 1955-ös kupagyőztes csapat kapusa Wolfné volt:

Az edző Kapás Lajos volt. Aztán 1956-ban egy bajnoki ötödik hely, majd 1957-ben, immár FTC néven egy ezüstérem következett, amely a nagypályás bajnoki szereplés csúcsa volt.

Az Első Bajnoki Cím és Rothermel Anna a Kapuban

1960 az az év, amikor a hölgyek is bekapcsolódtak a bajnoki versengésbe. Az elején folyamatos fejlődés jellemezte az FTC kézis lányait, hiszen 60-ban a 9., 61-ben a 7., 62-ben a 4., 63-ban pedig már a 2. helyen végeztek. A szurkolók is vették a lapot, nagyon gyorsan a lányok mellé álltak, 64-ben már bajnoki címet vizionáltak. Ehelyett azonban kisebb visszaesés jött, hiszen ebben az évben csupán a 6. lett a csapat, amit egy év múlva egy 5. hely követett. A csapat legjobbjai a magyar válogatottnak is az állandó tagjai voltak, így Bognár Erzsébet és Giba Márta aktív tagja volt az 1965-ben világbajnoki címet szerző magyar válogatottnak. Annak a világbajnok csapatnak, amelynek kapusa Rothermel Anna, férjét követve ugyancsak a Fradihoz igazolt, tovább erősítve a csapatot.

Elek Gyula első edzői évében, 1964-ben, bajnoki címet nyert a lányokkal. Mint ősfradista tért vissza az egyesületbe, ahol korábban maga is kézilabdázott. Tervszerű, következetes munkája amellett, hogy azonnal eredményt hozott, megalapozta a Fradi nevéhez méltó jövőt. A nők szinte a semmiből jutottak el hat év alatt a bajnoki címig.

Az első bajnokcsapat névsora, melyben Elekné Rothermel Anna kapus is szerepelt:

• Czitkovics Éva
• Giba Márta
• Huszár Erzsébet
• Jányáné Bognár Erzsébet
• Nagy Ida
• Nagy Teréz
• Hólyáné Pencz Júlia
• Elekné Rothermel Anna
• Ruff Ilona
• Stern Judit
• Szegedi Ida
• Szilágyi Gizella
• Zubor Gáborné
• Zsidai Zsuzsa

Szikora Melinda Parádéja és a Modern Kézilabda Kapusai

A Fradi szakosztályai közül a futball után ma is az egyik legnépszerűbb a kézilabda, különösen annak női ága, amelynek mérkőzéseit sok fradista látogatja. A modern korban is kiemelkedő kapusteljesítmények jellemzik a csapatot. Például az FTC-Larvik mérkőzésen, amelyen Szucsánszkiék nagyszerűen játszottak a 2011-ben BL-győztes norvég csapat ellen, a két kapus közti különbség döntően befolyásolta a végeredményt. Szikora Melinda parádézott, csodát tett a kapuban. Elek Gábor, a Fradi edzője is kiemelte, hogy „Irreálisan sokat voltunk emberhátrányban, ilyenkor lelassultunk, de a kritikus pillanatokban azért felvettük a megfelelő tempót.” Ilyen körülmények között a kapus teljesítménye még inkább felértékelődik, ahogy azt Szikora Melinda is bizonyította.

tags: #a #fradi #kapusai #kezi

Népszerű bejegyzések:

• A Konyhafőnök zsűritagja
• UEFA Európa Liga párosítás áttekintése
• Ötödik Döntőbejutás: Ferencváros a Szolnok ellen
• Tudjon meg többet a Slaven Belupo stadionról
• Fradi induló