A horrorfilm válogatott tanulmányai
A Filmanatómia-sorozat második kötete a horror műfaját járja körbe, kilenc magyar szerző tollából, George A. Romero előszavával. A kötet a műfaj történetét, alműfajait, a legismertebb szörnyeket, a franchise-rendszert, valamint a horror vallással és zenével való kapcsolatát mutatja be. Ez a tanulmánykötet ideális kedvcsináló a műfaj iránt érdeklődők számára, és mondhat újat egyetemi kutatóknak és a zsáner avatott rajongóinak is.
A kötet bevezető funkciójú szövegekkel kezdődik. Schreiber András első tanulmányában (A klasszikus horrorfilm társadalomtörténete dióhéjban) azt vizsgálja, hogyan reagált a horrorfilm a gyártó nemzet vagy a világpolitika társadalmi változásaira. Találó nyitás ez a cikk, mivel rögtön kontextusba helyezi a műfajt, ráadásul a szerző kevéssé ismert filmeket is elemez.
Huber Zoltán a hatvanas évektől folytatja a bevezető történeti áttekintést, immár nem elsősorban társadalomtörténeti szempontból (Horror a hatvanas években). A hatvanas évek nagy aranykora volt a horrornak, mivel ekkorra datálható a modernizmus beköszönte a műfajban. Ebben a fejezetben is vannak eredeti gondolatok, melyek kifejtésére viszont láthatóan nem jutott hely, épp mivel e fejezet is a bemelegítő filmtörténeti összefoglaló szerepét tölti be.
A harmadik fejezet a horror szubzsánereiről szól (Orosdy Dániel: A horrorfilm alműfajai), ami viszont túlságosan ingoványos terepnek bizonyul e könyv keretei közt. Egy filmes egyetemi kutató ízekre szedne olyan kategóriákat, mint a művészhorror. De ha kevésbé akadémikus igénnyel közelítünk a cikkhez, úgy már nincs vele gond. Például azt hittem, csak én jöttem rá, hogy a mondo (ami az exploitation és a dokumentumfilm ötvözete) műfaj milyen nagy szerepet játszott a kannibálfilm és a found footage horror kialakulásában.
Szerintem a mondo hatása a kannibálfilmre még így is alulreprezentált: a
Ruggero Deodato: Cannibal Holocaustrendezője, Ruggero Deodato bevallottan rajongója a mondo filmeket megteremtő Jacopetti-Prosperi duónak, és főműve cselekménye kísértetiesen emlékeztet a páros egy valós botrányára (azzal vádolták őket, hogy az Africa Addio forgatásán ők rendeztek meg gyilkosságokat, azaz snuff filmet készítettek, és ezt teszik a Deodato-horror főhősei is). A Cannibal Holocaust már-már meta-exploitation, ami tényleges exploitation-filmesek (Jacopettiék) botrányát zsákmányolja ki.
Ha már exploitation: ezt a kategóriát több szerző is említi a kötetben, így szívesen olvastam volna egy exploitation és horror viszonyát taglaló cikk is, mivel e két zsáner összefonódása alighanem nagyban hozzájárult a horrorműfaj evolúciójához. Az is felróható szerkesztési-koncepcióbeli gyengeségként, hogy míg a klasszikus és a modern horrorról sokat olvasni, alig szerepel valami a könyvben a posztmodern horrorról. Számomra a posztmodern horror a néhol tündérmesei Halloweenban ütötte fel a fejét, és aztán vígjátékkal (Evil Dead, Szörnyecskék, Hullajó) és fantasyval (Hellraiser) feldúsulva jutott el a meta-horror netovábbjáig, a Sikolyig. Sőt, az európai művészfilm ihlette modern horror szerzői tendenciái sincsenek igazán felderítve a kötetben, bár ez nem csak egy fejezetet, de egy újabb kötetet is megért volna.
A következő fejezet szintén történeti áttekintést nyújt, viszont egy, a korábbiaknál talán hazánkban alulreprezentáltabb szempontból (Dargay Marcell: A horrorfilm zenéjének rövid története). Dargay zeneszerzőként saját tudománya szemszögéből vizsgálja a műfajt, így a legavatottabb honi horrorrajongónak is képes újat mondani, hangsúlyozza például az opera inspirációját az olasz horrorra. Ebből a fejezetből is szívesen olvastam volna sokkal többet is, az egyetlen hibája, hogy rövid. És hiányoltam a Hellraiser briliáns filmzenéjét a jelentős score-ok sorából.
Kárpáti György ugyancsak történeti áttekintésre szánja el magát, ő a franchise-ok fejlődését veszi górcső alá (Franchise-ok a horrorfilmben). Ez a könyv leghosszabb fejezete, de a sok triviális adat és beszúrt kritikai megjegyzés mellett kevés benne a tézis és a konklúzió a franchise-ok evolúciójáról. Ráadásul a kritikai megjegyzések sem lesznek minden horrorfan ínyére, Kárpáti például se a Hellraiserről, se Eli Rothról, se a legújabb horror-trendekről nincs különösebben jó véleménnyel.
Farkas Viktor a horror műfajkeveredéseit vizsgálja egy-egy példa bemutatásán keresztül (Fikciós műfajkeveredés a horrorfilmben). Ezzel a fejezettel az egyetlen probléma, hogy a szerző egy-egy film kapcsán von le túlontúl merész következtetéseket. Például amellett érvel, hogy horror és melodráma nem igazán ötvözhető sikeresen a
Tod Browning: Szörnyszülöttekmiatt. Ez már önmagában is vitatható, mivel Tod Browning filmje bukott ugyan annak idején, de ma már mesterműnek tartják. Szerintem nem elhibázott műfajkevercsként bukott meg, hanem korát évtizedekkel megelőző remekműként, mint a Kamerales. De ha el is fogadjuk ezt a gondolatmenetet, horror és melodráma szerintem akkor is inkább jól kiegészíti, semmint taszítja egymást, például a Cronenberg-féle A légy szerintem értelmezhető egy halálos betegséggel küzdő hős horror-melodrámájaként is.
Varga Zoltán munkája (Betekintés a horror és az animációs film összefüggéseibe) miatt már önmagában megérte kiadni ezt a könyvet: ez egy vérbeli akadémiai tanulmány pontos hivatkozásokkal az animáció egyik (ha nem a) legnagyobb honi szaktekintélyétől. Keveset markol, de sokat fog. Ez a fejezet a kötet legjobbja, és csak egy hajszállal marad el tőle Varró Attila esszéje (A “női horror” értelmezési lehetőségei). A kiadvány második legjobb szövege jóval nagyobb merítésű és olvasmányosabb stílusú, mint Varga cikke, így viszont (törvényszerűen) nem olyan részletgazdag.
Szintén remek Schreiber második szövege, aki a teológia szempontjából tekint a horror műfajára (Keresztény koncepció a horrorfilmben). Kis merítésű, interdiszciplináris cikk, ami a szokatlan megközelítés és a meggyőző konklúziók okán akár egy Király Jenő-könyv egyik fejezetének is elmenne. A Gibson-féle Passiót elemző részt viszont olvastam volna tovább is, mivel annak a filmnek talán megvannak a maga gyökerei például a keresztény festészetben (pl. stációsorozat).
A záró fejezet - ha nem számítjuk a Romero-workshop beszámolóját - Kovács Gellért munkája (Horrorsorozatok a tévében), ami közelebb áll a kötet első felében sorjázó történeti áttekintésekhez, mint a második félidőt uraló tanulmányokhoz. Olvasmányos stílusú szöveg, ami a kritikai megjegyzések okán ajánlóként is működik, és van benne néhány találó kijelentés egyes sorozatok hasonlóságairól, noha itt is kevesebb a tézis és a konklúzió annál, mint amit a téma elbírna. Ez a cikk jobban mutatott volna a Varga-szöveg előtt, de hogy mégis leghátra került, az a tévé médiumának alábecsült voltát, azaz a téma hiánypótló jellegét bizonyítja.
Összességében értékes és figyelemreméltó, sőt gondolatébresztő darabbal gazdagodott a honi filmes szakirodalom, még ha egyetemi tankönyvként bajosan is használható a kötet (többek közt mert hivatkozások helyett több cikk alkalmával is felhasznált irodalommal kell beérnünk, tehát nehéz megkülönböztetni a saját gondolatokat a más szerzőktől átvett megállapításoktól). Vannak persze egyéb apró hibái is a kiadványnak, de azokért inkább a honi filmes könyvpiac áldatlan helyzete okolható. Remélem, franchise lesz a Filmanatómia sorozatból is, a kötet szerzőiben biztosan van még egy-egy tanulmány a témában. Ebben a könyvben letudták az alapozást, jöhet sequel, ami jobb az eredetinél.
4 FÉLELMETES *EGYEDÜL A SÖTÉTBEN* TÖRTÉNET ANIMÁCIÓVAL - HORROR ANIMÁCIÓ (magyarul)
A Filmanatómia sorozat második kötete, "A horrorfilm - Válogatott tanulmányok", Kárpáti György és Schreiber András szerkesztésében, a horror műfaját járja körbe. A kötetben kilenc magyar szerző tanulmányai mutatják be a műfaj történetét, alműfajait, a legismertebb szörnyeket és a franchise-rendszert, valamint ismertetik a horror vallással és zenével való kapcsolatát. Rajongók és laikusok számára egyaránt emlékezetes olvasmány, a világhírű rendező, George A. Romero előszavával.
A könyv tudományos ismeretterjesztés céljával készült, és bár célja, hogy könnyen fogyasztható cikkeket gyűjtsön egybe, a benne szereplő sokszínűség, különböző karakterű és közelítésű szövegek egymás mellé kerülése néha tájékozatlan olvasó számára zavart kelthet a műfajjal kapcsolatban. Bár a meglehetősen orrnehéz könyv első felét eluralják a történeti szempontú és bevezető jellegű szakcikkek, azért akadnak problémacentrikus tanulmányok is, mint például Varga Zoltán elsőrangú szövege az animáció és horror kapcsolódási pontjairól, vagy Varró Attila lehengerlő esszéje a női horror és a nőhorror összjátékáról.
A könyv egyik legérdekesebb és legkiemelkedőbb fejezete Varga Zoltán: "Rémek a rajzlapról - Betekintés a horror és az animációs film összefüggéseibe" című írása. Ez a fejezet enciklopédiai magasságokba tör, rengeteg filmcímet és rendezőnevet sorol fel, ami egyszerre pozitívuma és negatívuma is lehet a kötetnek, hiszen néha egymást követik a példálózó címek. Ez azonban egy ismeretterjesztő kötetnél nem hátrány.
A "női horror"-t boncolgató fejezet (Varró Attila) szintén nagyon érdekes. A könyvbemutatón Varró Attila szimpatikusnak tűnt, lazán fogott bele felvezető beszédébe, amelyet a Valami követ című filmről tartott. Arról, hogy "női horror" létezik, sokaknak fogalma sem volt.
A könyv hiányt pótol, hiszen a horror műfajával foglalkozó könyvek száma Magyarországon nem sok. Tág képet ad a műfajról, több szempontból megvizsgálva. Filmes szakemberek írták a fejezeteket (illetve még egy zeneszerző), akik maguk is horror nézők. Aki szereti a horrorfilmeket, annak mindenképpen ajánlott, még akkor is, ha "tájékozott" ebben a világban.
A kötet szerzői között szerepelnek:
- Schreiber András - filmkritikus
- Huber Zoltán - filmkritikus
- Orosdy Dániel - filmkritikus
- Dargay Marcell - zeneszerző, zongorista
- Kárpáti György - filmkritikus, egyetemi oktató
- Farkas Viktor - filmelmélet, filmtörténet szakon végzett, filmtudományi mesterképzés tanulója
- Varga Zoltán - filmesztéta, filmtörténész, egyetemi oktató
- Varró Attila - filmkritikus
- Kovács Gellért - filmkritikus
A könyv borítója a legismertebb mumusokat vonultatja fel: Freddy Krueger, Jason Voorhees, Alien, egy zombi, a háttérben egy várkastély. Nem túl színes, de egy ilyen könyvnél ez nem is lényeges.
A könyv kritikai fogadtatása vegyes. Míg egyesek kiemelik a kötet hiánypótló jellegét és a benne szereplő tanulmányok mélységét, mások hiányolják a szisztematikus felépítést, a koherens terminológiát és a bőségesebb képanyagot. Azonban összességében véve értékes és figyelemreméltó, sőt gondolatébresztő darabbal gazdagodott a honi filmes szakirodalom.
tags: #a #horrorfilm #valogatott #tanulmanyok #libri
