Gödöllői Röplabda Club

A labda nélküli mozgás alapjai a kézilabdában: Fejlődés és oktatási kihívások

2026.06.12

A kézilabda mérkőzések eredményessége nem a koreográfiában és előre elkészített kottákban rejlik, hanem az egyén kreativitásában, amit minden esetben fejleszteni kell! Ahhoz, hogy meg tudjuk világítani, honnan eredhet, illetve mi okozhatta, hogy a „Magyar kézilabda iskola” jóval korábban, előre helyezte a korosztályos képzésben a taktikai gondolkodás jelentőségét, mint a vele konkurens többi Európa élvonalához tartozó nemzet, érdemes a múltba visszatekinteni. Mondhatnánk egyszerűen, hogy a győzelmi kényszer szülte ezt a megközelítést. A sikeres munka utáni állapot és a mások által vélt elfogadottság érzése összefonódik a magyar sportmozgalomban.

Egészen visszanyúlik sok évtizeddel korábbi évekre, mikor is a profisport élesen kezdett elválni az amatőr státusztól. Az élsport legmarkánsabban értékelhető eredménye a győzelem. Valójában, ha belegondolunk, sokakat nem érdekelt és talán ez ma is így van, hogy milyen úton és hogyan jutottak el egyesek, csapatok a sikerhez. A lényeg a győzelem elérése! Igen, de ez maga után vonja a vele szintén felértékelődött ellen pólust, vagyis a veszteséget. Mivel senki nem akar vesztes lenni és csak a győztes kap dicséretet és elismertséget, így felértékelődött a győzelembe történő „menekülési vágy”.

A gond akkor villantotta meg „foga fehérjét” amikor a két véglet élesen és nagyon határozottan eltávolodott egymástól és merőben más értékrendet kapott. Vannak győztesek és vesztesek. Köztes állapot nem létezik, vagyis a „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!” Pierre de Coubertin elhíresült mondata nem igazán érvényesül. Ez a szemlélet sajnos még ma is igaz, azonban szerencsére sokak fejében már megcsillant a szemléletváltás lehetősége.

Az utánpótlásképzés fejlődése és kihívásai

Érdekes ellentmondást tükröz a jelenlegi képzési rendszerünk a gyakorlatban alkalmazott szemléletmóddal. Amíg nem volt kézilabda edzőképzés hazánkban, „autodidakta képzések voltak”, és vannak a mai napig is. Olyan edzők kerültek utánpótlás csapatok mellé, akik idősödő koruknál fogva vissza lettek minősítve felnőtt csapatoktól. Ők többségében volt játékosok voltak, akik szakkönyvek hiányában azt tanították, amit ők megtapasztaltak korábbi éveikben. Innen származtatható a „lebutított felnőtt edzések” kifejezés. Igyekeztek taktikai elemeket tanítani, mert ez könnyebbnek bizonyult a játékosok egyéni foglakoztatásánál. Gólt lőni sokkal előbbre való dolog volt, mint védekezni! A képességfejlesztés és az utánpótlásnevelés, meg sem közelítette a mai lehetőségeket.

Ezt követően a klubok testnevelőket kértek fel utánpótlásban tevékenykedni. A szivacskézilabda és a 10 éves korosztálynál fiatalabb gyerekek játékba állításával, új dimenziók nyíltak az oktató-nevelőmunka számára. Bár nem ez a jellemző, de ma már óvodás életkorban is kerülnek be gyerekek a képzésbe 6 évesen. Gyakorlatilag az elmúlt 30-40 évben átalakult a sportágba történő integráció és ez teljesen átalakította az oktató-nevelőmunkát. Napjainkban a 7-8 évesek kapják meg azokat a képzési és sportágspecifikus modulokat, amit évtizedekkel ezelőtt 10-11 éveseknek tanítottunk. A különbség abban áll, hogy élettani és pedagógiai megközelítésben sem lehet a két korosztályt egy platformon kezelni! Azonban ez a fajta korosztályi elmozdulás nem igazán vette, veszi figyelembe ezt a tényt.

Gyermekek kézilabda edzésen, alapvető mozgások gyakorlása

A labda nélküli mozgás fontossága

A mai modern kézilabdázás nem engedheti meg az álló (elmozdulás nélküli) játékot. Az eredményesség érdekében folyamatos készenléti állapotban kell lenni, a tanulóknak helyezkednie, mozognia, igazodnia kell az érkező labdához. A cél minden esetben a gazdaságosság és a gyorsaság, a labda nélküli mozgásokat a technikai elemekhez igazodva minél pontosabban és eredményesebben végrehajtani. A természetes alapmozgások olyan sarkalatos emberi mozgásokból tevődnek össze, mint a futás, ugrás és a dobás, amelyek biztosítják a labda megjátszásának, illetve haladása megakadályozásának alapvető feltételeit.

Futás

A futás egyike a kézilabdázás alapvető mozgáselemeinek, így annak helyes technikai végrehajtása, valamint a gyorsaság és állóképesség megfelelő szintje alapvető feltétele a játékos eredményességének. A játék sebessége - különösképpen a támadás és a védekezés állandó, gyors változása - megkívánja, hogy a játékosok helyváltoztató mozgásuk nagy részét futással hajtsák végre. Futómozgással viszonylag rövid idő alatt nagy távolság tehető meg, ezáltal a játékos pozícióelőnybe kerülhet, ami jelentősen megkönnyíti tevékenységét mind támadásban, mind pedig védekezésben.

S06E56 - Férfi kézilabda: Ez volt a Veszprém utolsó esélye?

Ugrás

Azáltal, hogy a játékosok egyre több technikai elemet hajtanak végre a gólveszélyes terület, de különösen a kapuelőtér fölötti légtérben, az ugrások száma és jelentősége is megnövekedett. Ugrással a támadó jobban megközelítheti a kaput, a védők fölé emelkedhet, ezzel kedvezőbb kapura lövési helyzetbe kerülhet. A védőjátékos pedig felugrással növelheti a sáncolás függőleges hatósugarát, vagy elősegítheti a labdaszerzést. Az ugrás jelentősége a kapuvédés során is megmutatkozik, távoli lövések esetében a sarkokra tartó labdák védését a legtöbb esetben egy ellentétes lábról történő elrugaszkodás, kisebb szökkenő-ugró mozdulat előzi meg. Szélről érkező lövések védésekor egy lábról történő fel- és kiugrással a kapus jobban megközelítheti a támadót, ezzel csökkentheti a megcélozható kapufelület nagyságát, míg a közeli lövő zónából leadott kapura lövések esetében - mint például az ívelés során - az ugróképesség a kapus számára egyenesen nélkülözhetetlen eszköz a védési technika kivitelezéséhez. Ennek megfelelően az ugrások általában a labda mozgásához, illetve mozgatásához kapcsolódnak, annak megszerzését, illetve továbbítását segítik.

Kézilabdázó felugrásos lövést végez védővel szemben

Helyzetfelismerés és -kialakítás labda nélkül

A támadók feladata a védelmet úgy beállítani magukkal szemben, hogy azok elhelyezkedése kellő alapot nyújtson az elem végrehajtásához. Sajnos több esetben, már itt elhalnak a támadók kísérletei, mert nincs megfelelő türelem. Hátráltató tényező, ha a támadás ritmusa téthelyzetben eltér az edzéseken gyakorolt tempótól. Az sem könnyíti meg a helyzetet, ha a labdát birtokló támadó mozgásiránya, vagy a távolsága a társaktól, vagy védőktől nem megfelelő.

A legtöbb nevelőedző nem magát a felismerési, vagyis a helyzet kialakító folyamatot tanítja, szedi szét darabokra, hanem a folyamat végtermékét ismételteti gyerekeivel. Számtalan megoldás lehetséges, amíg a támadók eljutnak a várt szituációhoz! Ez olyan, mint egy matematikai egyenlet. Ha a tanuló tudja a végeredményt, de magát a célhoz vezető lépéseket nem ismeri, nos ebben az esetben a tudása nem megalapozott és így képtelen alkalmazni. A mérkőzésen hasonló nehézségekkel állítjuk szembe játékosainkat. Ha az edzéseken nem magát a helyzetfelismerést és a helyzet kialakítás lehetséges elemeit oktatjuk, hatástalan, elfecsérelt időpocsékolássá válnak a „taktikai edzések”.

További hibaforrás lehet, ha a támadó játékos képessége hiányban szenved. Ez lehet kondicionális, vagy koordinációs eredetű. Minden előkészítő összetevőnek egymásra kell épülnie. Az előkészítő fázisnak „hitelesnek” kell lenni, hiszen itt akarjuk „megtéveszteni” és „beállítani” a védelmet olyan helyzetbe, hogy a taktikai elemnek legyen realitása életre kelni. Gyakran látható, hogy fiatal gyerekekkel foglalkozó edző olyan támadójáték elemeket szeretne megvalósítani, amire „alaphangon” nincs érettsége a játékosainak, mert hiányoznak az alap technikai elemek készség szintje (hajítómozdulat helyes technikája, vagy az előnyszerzéshez szükséges elindulás, megállás, de a cselek végrehajtásával sincsenek tisztában).

Persze az edző ilyenkor ideges, türelmetlen és a tanítványokon mindez hatványozottan jelentkezik. A fenti tudásszintek jóesetben 13-14 éves életkorra, vagy kicsit később alakulnak ki. A lényeg, hogy akkor várjunk ugrásszerű fejlődést ezen a téren, ha a mozdulatok végrehajtása esetén tudatosságot vélünk felfedezni. Ahhoz, hogy (tudatos) előnyöket tudjanak szerezni tanítványaink a védőkkel szemben, képesnek kell lenniük helyzeteket kialakítani. Ennek elérési minimuma, hogy képesek legyenek helyzetet felismerni. A döntések meghozatala és azok minőségi megválasztása tesz különbséget játékos és játékos között.

Tehát, ha az a célunk, hogy képzett játékost neveljünk fel, olyan edzésgyakorlatok szükségesek, amik el tudják juttatni tanítványainkat erre a szintre. Minél több szituációt kell begyakorolni ahhoz, hogy fiatal játékosunkban rögzülni tudjanak a lehetséges megoldások. Félre ne értsük! Ezzel párhuzamosan szükséges, az egyéni képességek és technikák fejlesztése is. Ezeket nem a mérkőzéseken, hanem az edzések alkalmával kell megoldani.

Mint mindent, az előnyszerzéshez szükséges társas kapcsolatokat is fel kell építeni. Lépésről-lépesre kell haladni. Eleinte az egyéni technika elsajátítása, majd a páros kapcsolatban történő tudatos végrehajtást kérjük számon tanítványainktól. Végül, ha mindez összeállt, elkezdhetjük a kiscsoportos kapcsolatokban történő gyakorlásokat. A legapróbb részletnek is jelentősége lehet. Azonban itt hívnám fel a figyelmet, hogy az a tanítási időszak, nem a kisiskolás, és nem is a kisgyermekkor sajátja!

Taktikai tábla: játékosok mozgásának szemléltetése labda nélkül

A Nemzeti Alaptanterv (NAT) iránymutatásai a kézilabda képzésben

A 2012-es Nemzeti Alaptanterv kiemeli a testi és a lelki nevelés jelentőségét, az egészség, mozgáskultúra és személyiség fejlesztését. Már az 1-4. évfolyamokon is megjelenik a labdás képességfejlesztés és a labdával végezhető gyakorlatok, amelyek meghatározzák a többi sportjáték mellett a kézilabdázás oktatásának feladatait, oktatási követelményeit is. A gimnáziumok 9-10. évfolyamán előírja a támadó és a védekező taktika elsajátítását, a taktikai elemek eredményesebb végrehajtását.

Az alábbi táblázat összefoglalja a labda nélküli mozgásokra vonatkozó követelményeket az iskolai testnevelésben:

Korosztály (Évfolyam) Labda nélküli mozgásformák és képességek
Általános iskola 1-4. Nehezedő labdakezelési gyakorlatok kézzel és lábbal, sor-, váltóversenyek részeként is gyakoroltatva; labdakezelés elmélyítése. Mozgással való becsapás tanítása.
Általános iskola 5-8. Alaphelyzet; védekező és támadó lábmunka; megindulás-megállás; felugrás-leérkezés, ütközések; cselek, fordulatok labda nélkül. A labda fogása; guruló labda felvétele állóhelyben és mozgás közben. Iramváltással, nehezített körülmények között is. Ütközések oktatása labda nélkül és labdával. Indulócsel, testcsel. Üres helyre helyezkedés, védőtől való elszakadás.
Gimnáziumok és szakközépiskolák 9-12. Alapmozgás, indulás, megállás, irányváltoztatások, cseles, megtévesztő mozgások, fordulatok labda nélkül. Lábmunka csiszolása, visszaforgások. Ütközések. Sáncolás helyben, mozgással talajon és felugrással. Résekre helyezkedés. Egyéni taktika ‑ betörések labda nélkül és labdával. Kitámadás, halászás, szerelés, elzárás. Üres területre való helyezkedés. Melléállásos elzárás.

A kondicionális képességek fejlesztése a sportjátékra jellemző gyakorlatokkal, a játékelemek intenzív gyakorlásával és mérkőzések játszásával, valamint a fizikai aktivitás és a mozgás összehangolásának kényszere okozta feltételek közötti feladat-végrehajtásokkal történik. Fontos a statikus és dinamikus erőfejlesztés, saját testsúllyal, illetve a kézilabdázás labda nélküli és labdás technikai elemeinek gyakorlása testnevelési játékokban és játékos feladatokban mérkőzésszerűen.

tags: #labda #nelkuli #mozgas #kezilabda

Népszerű bejegyzések:

GRC