A horrorfilm elemzése: A műfaji mélységek és az értelmezés poétikája
A horrorfilm, mint kulturális jelenség és művészeti forma, kimerítő és mélyreható elemzéseket kíván meg, amelyek túlmutatnak a puszta felületi borzongatáson. A műfaj történeti fejlődését, alműfajait, társadalmi kontextusát és az emberi pszichére gyakorolt hatását vizsgáló válogatott tanulmányok bemutatják, hogyan értelmezhető a horrorfilm egy összetett jelrendszerként, amelynek megértése különleges megközelítést igényel.
A Filmanatómia sorozat második kötete, „A HORRORFILM /VÁLOGATOTT TANULMÁNYOK” címmel, Kárpáti György és társai munkájaként szemügyre veszi a műfaji filmkészítést, és kapukat nyit meg, amelyeken keresztül mindannyian megtapasztalhatjuk annak a csodának és izgalomnak az érzését, amelyeket csak az általuk vizsgált horrorfilmeken keresztül élhetünk át, ahogy azt George A. Romero is megfogalmazta.
A horrorfilm műfajának feltárása
A több mint háromszáz oldalas kötet átfogó képet ad a horrorfilmről, a (társadalom)történelmi kialakulásától kezdve a leggyakrabban címkézett alműfajokon át egészen a rémületkeltésre alkalmas franchise-ok világáig. Megismerkedhetünk olyan fogalmakkal, mint a sequel, prequel, spin-off, remake, reboot, amelyek a modern filmgyártás és fogyasztás elengedhetetlen részét képezik.
A tanulmányok mélyebbre ásnak a műfaj tematikus rétegeiben is. Képet kapunk a női horror értelmezési lehetőségeiről, bemutatják a műfajban fellelhető keresztény koncepció megjelenési formáit, nem utolsósorban pedig kitérnek a kilencvenes évektől a televízióban sugárzott horror-sorozatokra. A könyv kimerítő részletességgel, számos kiemelt mérföldkőmozival és történelmi háttérrel támogatva tárja fel egy folyamatosan frissülő, táguló és változó műfaj fejlődéstörténetét, ami az ösztönszerű riogatástól évtizedek alatt jutott el oda, hogy ma már zombihordákat nézünk a tévében is. Az irodalmi, gótikus horrortól, mint a Drakula-történetek vagy a Jekyll és Hyde, egészen a modern horror megszületéséig követhetjük nyomon az evolúciót.
Mi a horror műfaja?
A kötet a zombis filmek kiemelkedő alakjának, George A. Romero életművére is fókuszál. A zombifilmek atyja 2015-ben a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál díszvendége volt, ahol mesterkurzust is tartott. Az ezt követően zajlott interjú, amely egyfajta kötetlen beszélgetésnek is tekinthető a rendező horrorfilmes munkásságát illetően, keretként szolgálja a tanulmányokat. Ezáltal a kötet rajongók és laikusok számára egyaránt emlékezetes olvasmány, a világhírű rendező előszavával.
Az értelmezés tudománya: A "létrehozó szövegmagyarázat" alapjai
A horrorfilm-tanulmányok mélysége és részletessége megköveteli a tudományos megismerés logikájának alkalmazását. Tévedés azt hinni, hogy a művészet értelmezője pusztán elmagyarázza a művet, mint egy tanítómester. A korszerű pedagógia elsősorban nem az ismeretek közlését, hanem az ismeretszerzés módszereinek átadását tekinti elsődleges céljának, hiszen ez vezet kreatív tudáshoz. Ennek megfelelően a film értelmezése is a lehetséges világok magyarázatára törekszik.
A tudományos megismerés párhuzamai
Habár óriási a különbség a különböző tudományok módszertana között, a magyarázatban és a törvényszerűségek keresésében felfedezhető a logikai hasonlóság. Stephen Hawking szerint a tudományos elmélet csupán a világegyetem modellje vagy éppen részleges modellje; olyan szabályok gyűjteménye, melyek megfigyeléseinkhez rendelik a modell mennyiségeit. Ha a világegyetem szón az irodalmi mű (lehetséges) világát, „világegyetemét” értjük, nyilvánvalóvá válik ez az analógia. Így olyan, látszólag egymástól távol eső dolgok kerülhetnek egymás mellé, mint az ősrobbanás elmélete mint hipotézis és a nyomozás módszertana (például Columboé) mint a tudományos megismerés - és egyben az irodalomértelmezés, vagy éppen a filmtudomány - modellje.
A „létrehozó szövegmagyarázat” (generatív poétika) egyik kulcsfogalma a mélyszerkezet, amely nagyon közel áll a hipertexthez/hipermédiához. Az információ ott is alineáris, mélységben és asszociatív módon tagolt szöveg/kép/hang. Az új típusú multimediális/hipertextes olvasási stratégia alineáris metaolvasást követel: polimorf, dinamikus navigációt az intertextuális hipertérben. Ez a megközelítés különösen releváns a filmek esetében, amelyek vizuális, auditív és narratív elemek komplex hálóját alkotják. A gondolkodás nem szekvenciális, hanem asszociatív, kombináló, heurisztikus, így a filmek elemzéséhez is ilyen, nem szekvenciális megismerési módra van szükség.
Az értelmezés hármas jelentése és a filmes analógia
A hermeneuein ógörög ige fő jelentései az angol "to interpret" igével megegyeznek: értelmezni, magyarázni, megértetni; fordítani, tolmácsolni. Ennek megfelelően az interpretáció három fő jelentése alkalmazható a filmek elemzésére is:
- Kifejezni, kimondani a szavakat; közvetlen, megjelenített értelmezés: Ez a film esetében maga a film alkotói folyamata, vagy annak különböző feldolgozásai, mint egy irodalmi mű „megfilmesítése”, „színházi előadása”, rádiójáték stb. A film mint műalkotás egy önálló nyelven „fejezi ki” magát, és ez az előadás nyelve.
- Fordítani egyik nyelvről a másikra; közvetlen, megjelenített értelmezés: Bár a filmeknél nem nyelvészeti értelemben vett fordításról van szó, a műfordításhoz hasonlóan az idegen kultúrákba, vagy akár más művészeti ágakba történő átültetés, adaptálás is „fordításnak” tekinthető. Ez szükségképpen veszteséggel jár, hiszen a film nyelvének (vizualitás, hangzás, vágás) nincs pontos megfelelője más médiumokban vagy kultúrákban.
- Megmagyarázni egy szöveget, egy helyzetet; közvetett, kifejtett, érvelő és bizonyító értelmezés: Ez a hagyományos értelemben vett filmelmélet, filmkritika, filmtörténet és elemzés, amely szaknyelvvel, elméletekkel és módszertanokkal igyekszik feltárni a filmek jelentését. Az interpretáció itt a művészi alkotás egyéni értelmezésen alapuló tolmácsolása, magyarázata és megértetése. Ez egyéni, mert meghatározza az olvasó/elemző személye, ismeretei; tolmácsolás, mert az értelmezés lényegében „fordítás” egy másik nyelvre, a szaknyelvre.
A szövegmagyarázat szükségképpen egyszerűsít, hiszen elvonatkoztat, általánosít, részeket emel ki, a lényeget igyekszik megragadni a sokszínű jelenségvilágból, a felszín szemléléséből a mélységbe akar eljutni. Ahogy József Attila A Dunánál című versében írta: „Alig hallottam, sorsomba merülten, / hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.” A horrorfilm elemzésénél is alapvető, hogy ne csak a felszíni cselekményt, hanem a mélyebb strukturális és tematikus összefüggéseket is vizsgáljuk.
Az elemzés célja és módszerei
Az értelmezés célja, hogy a „miről szól”, „mit jelent”, „mit mond”, továbbá a „miért mondja így”, a „miért van így, ahogy van” kérdésre egy szabályok által pontosan meghatározott és mindenki számára hozzáférhető, viszonylag egyszerű és könnyen tanulható módszer segítségével minél kimerítőbb és kellően alátámasztott, logikus választ adjunk. A puszta információ még nem tudás, mert a gondolkodás nem szekvenciális, hanem asszociatív, kombináló, heurisztikus. A tudás az információ alkalmazása a gondolkodás logikai műveleteivel: analízis, dedukció, indukció, modellalkotás stb.
A műelemzés során az első olvasás/megtekintés után a műhöz egy világot rendelünk, vagyis a szöveget félretéve átgondoljuk vagy leírjuk, hogy mit olvastunk. Ez nem más, mint az első olvasat, az élmény rögzítése, egyben emlékezetpróba is; ezzel eleget teszünk az értelmezés egyik alapszabályának, hogy mindig az egész felől haladjunk a részek, majd onnan ismét az egész felé. Felismerjük, hogy bizonyos dolgokat nem értünk: „a szövegvilág felépítése az olvasó számára olyan jelleggel is önkényes lehet, hogy feltételezi: a szövegvilágbeli tényállások igazságértéke adott, de a szövegvilág felépítése megokolatlan, és ugyanakkor megokolható.” Az irodalmi szöveg - és a film - mindig rejtvény, labirintus, hiszen vannak könnyebben és nehezebben érthető művek.
Mi a horror műfaja?
Ezt követi a szövegvilág elemzése „zárt olvasással” és táblázatalkotással. Az analízis olyan tudományos módszer, amely részekre, alkotó elemekre bontja a vizsgált tárgyat. Ez a lépés tehát a szöveg szétszedése, szerkezeti egységekre bontása, majd a szöveg elemeinek adott szempontok szerinti csoportosítása. A „zárt vagy szoros olvasás” (close reading) lényegében aprólékos, lassú, nagyon alapos és figyelmes, a szöveg többszöri, részenként visszatérő olvasását/megtekintését jelenti, amely elsősorban a nyelvtani/filmes értelmezést helyezi előtérbe. Columbo nyomozói módszere is hasonló: a rendelkezésre álló „szöveget” (filmet, kazettát, iratot, az összes körülményt) ezerszer átrágja, mászik a padlón vagy üldögél a helyszínen, hogy felismerje a különbséget, a hiányt, a hibát, az oda nem illőt, vagyis feltárja a jelsor értelemképző szerepét az adott kontextusban.
Az esztétikai hatás magyarázata
Ha van értelme a műértelmezésnek, akkor az nem más, mint az olvasói élménynek, az esztétikai hatásnak a magyarázata. Az érzelmi és értelmi élmény tudatosítása, értelmezése, hogy ne csupán a „tetszik vagy nem tetszik” legyen a válasz egy műre, hanem kíséreljünk meg tudatosan és rendszerezetten - vagyis logikusan, mások által ellenőrizhető és megismételhető módon - válaszolni a „miértekre”. Ugyanis felmerülhet, hogy miért hat ránk az egyik mű és a másik nem, miért úgy hat, ahogyan. Egy jó műalkotás élményt szerez, megdöbbent, megráz, mint az áram, fölforrósít, tűzbe hoz; beleborsódzik a hátunk, libabőrösek leszünk, jót nevetünk vagy sírunk - átélten nevetjük vagy siratjuk magunkat. Egy jó könyv vagy film kiemel a hétköznapok forgatagából, megszabadít bennünket önmagunktól, mert időlegesen eltereli figyelmünket gondjainkról, hogy aztán mégis a saját létünkre vonatkoztatható választ, segítséget adjon.
Valójában csak annyi és az-e az értelme, üzenete, jelentése, amit első olvasásra, hallásra, megtekintésre felfogtunk, megértettünk? Gyakran tapasztaljuk, hogy hat ránk a szöveg: „Minden mondatát megértjük a műnek, mégsem tudjuk, miről szól igazán.” Ez azért van így, mert „a mű jelentése, »végső üzenete« nem azonos valamiféle tartalmi kivonattal, filozofikus megállapítással, hanem egybeesik magával a szöveghez rendelhető világgal. Ebből adódóan az »üzenet« értékét irodalmi szempontból kevésbé a gondolatok bölcsessége, mint inkább a kérdéses (lehetséges) világ szerkesztettsége (strukturáltsága), részekből álló bonyolultsága (differenciáltsága) szabja meg.” A horrorfilm, mint más művészeti alkotások, lehetőséget teremt számunkra, hogy máshol és mások is lehessünk, másképp lássuk a világot és benne önmagunkat: tömörebben, mélyebben, lényeglátóbban, megrendítőbben. Megszerezhetjük a ráismerés és az önigazolás örömét: ezt helyettem írták. Felismerhetjük a varázslatot, a csodát: megtapasztalhatjuk a kimondhatatlan kimondását. A hatás nem marad el, ha engedjük, hogy a mű megszólítson minket, s mi is válaszolunk rá lelki alkatunknak megfelelően. Csak úgy. Játékból.
tags: #a #horrorfilm #valogatott #tanulmanyok #lira
