A Tini Nindzsa Teknőcök: Amikor a Játékos Idő Véget Ér és Egy Mítosz Születik

A Tini Nindzsa Teknőcök egy fogalom. Szinte nem is találkoztam olyannal, aki ne szeretné őket, ne ismerné őket. Sőt a három legkedvesebb rajzfilmsorozatomba beletartozott, bár bevallom volt benne valami groteszk, hogy a Ne ébreszd fel a mamit és a papit miattuk cáfolt rá a címére, hiszen szüleim határozták meg mikor szólhat a tévé, és miután ez a boldog fél óra eltelt, máris mehettem a vasárnap reggeli misére. Nincs is jobb mint némi mocskos szájú ninjáskodás után odafigyelni miről is prédikál a pap bácsi. Olvastam a képregényeket, sőt tizenegy évesen leakasztottam egy farsangi harmadik helyezést amikor beöltöztem Rafaellonak. Bunda volt mert olyan teknőcpáncélt készített anyám, hogy első díjért kiáltott! És persze a pizzát is miattuk próbáltam ki, ami ekkoriban még valami hihetetlen misztikus burkolni valónak tűnt. Mindezek után érdekelt, hogy honnan is kezdődött ez az egész, és be kell valljam meglepő dolgokra bukkantam.

Az ötlet születése: Tréfából legenda

Egy képregényrajongó barátom évekkel ezelőtt már felhívta a figyelmem, hogy ez egy viccnek indult... és bejött. 1984 tavaszán New Hampshireban, Kevin Eastman és Peter Laird a szokásos ötletbörzét tartották épp hogy is kellene betörni a helyi lapokba, amikor - ki tudja milyen tudatmódosító szerek hatására - Eastman felrajzolt egy skiccet, amiben egy emberformájú teknőc, nuncsakuval hadonászik. Hinnétek, hogy az ős teknőc Michelangelo volt? "Mi a faszom ez? Te milyen hülye vagy, mi lenne, egy ninja teknőc! Miért épp ninja? Hiszen ez a menő, éjszakánként üldözi a rosszat. De miért ilyen nagy? Mert mutáns. Király! De akkor már legyen inkább egy egész csapat. Hányan legyenek? Négyen az a kedvenc számom. Okés. És mindegyiknek legyen külön fegyvere, amiről beazonosítható. Már rajzolom is. És hogy hívják őket? A reneszánsz korszak nagy művészei tökéletesen megfelelnek erre a célra." Oké Kevin jót röhögtem, de ezt a szart senki nem fogja megvenni. És mégsem lett.

Hamarosan az ötlet mellé történet is társult, mégpedig egy paródia, amely az akkoriban népszerű Marvel képregényeket figurázta ki. A Fenegyereket, - amelyben a hős a New York-i alvilág ellen küzd - az Új mutánsokat, - ahonnan a tini mutáns elképzelés származik - Frank Miller Roninját, - innen a ninja ötlet - és Dave Sim Cerebusát - ebben szerepeltek antropomorf állatok. Sokatmondó, hogy eme híres képregények közül mára csupán a Fenegyerek mond valamit, legalábbis ha nem vagy elvakult képregényrajongó. A Fenegyerek a teknőcök eredettörténetéért is felelős, hiszen szinte egy az egyben az történik velük, mint Matt Murdockkal, mert a baleset, ahol a radioaktív "trutymó" megvakítja, de egyben felruházza különös képességével a fiút ugyanúgy megtörténik Szecskával.

Mirage Studios: A képregények világa

A történet egyetlen kiadásnak indult amelyre Eastman bácsikájának azt az 1000 dollárját költötték rá amit az öreg adójóváírásként kapott. A negyven oldalas történet inkább újságra hasonlított semmint magazinra, fekete-fehér volt, mely passzolt a meglehetősen véres és kemény tónushoz amit a képregény képviselt. Mindössze 3275 példányban jelentették meg, és alapítottak egy szerény kiadót Mirage Studios néven. Jelentése Délibáb, Eastman szerint azért, mert nem volt valóságos stúdió, csak egy konyhaasztal, heverők, meg egy rajztábla. 1985. szeptemberéig ezt a kiadást háromszor újra nyomtatták. Az első számok értéke mára a csillagos eget veri, hiszen alig található belőlük gazdátlan darab.

Az újságkiadásban járatosabb Laird egy portfóliót készített amiben rajzokat és a történet vázlatát taglalták és elküldték az anyagot 180 újságnak, televíziónak és rádiónak, így széles körben megismertették képregényüket és egyben a Mirage kiadót is. 1985. novemberében jelent meg az ötödik szám, ekkortól nyerte el a szokásos magazin méretét, és innentől kéthavonta látott napvilágot. Később az első négy számot is újra kiadták immáron hagyományos formátumban, színes borítóval. Négy szérián keresztül egészen 2010-ig futott kisebb nagyobb kihagyásokkal szinte folyamatosan, Laird végül a 129. szám után eladta az összes jogot. Jóllehet, az első széria csak 1993-ig tartott, és ez volt a leghosszabb a maga 62 számával. Ezután Eastman kiszállt a buliból és Kaliforniába költözött, már mással akart foglalkozni, Lairddal többet nem is nagyon beszélt, a jogdíjait egyelőre megtartotta, majd 2000. június 1-jén eladta őket egykori barátjának. Az első szériából is mindössze az első 11 részt készítette a páros, utána minden idejüket lefoglalta a merchandising, valamint a jogi ügyletek. Így a sorozat felét vendég rajzolók készítették, Eastman és Laird majd csak az 50. számban térnek vissza, hogy elkészítsék a 62. részig tartó City at War történet folyamot.

A Mirage a Teknőcök mellett rengeteg másféle sorozattal is megpróbálkozott, de ezek szinte kivétel nélkül pár kiadvány után elhaltak, vagyis többé nem tudták megismételni ezt az isteni sugallatra, fejükből kipattanó elmebeteg egyszersmind frenetikus ötletet. 1996-ban a kiadás az Image Comics-hez került, és a harmadik szériát eltolták az akció irányába. Laird erről azt nyilatkozta később, hogy nem tartja az univerzum részének és a rajongók is így tekintsenek rá. A negyedik szériát ismét a Mirage égisze alatt indították el, ami egészen 2007-ig töretlenül tartott, de már csak háromhavi megjelenéssel. A 28. számnál Laird a TMNT CGI mozifilmre hivatkozva szüneteltetni kezdte a sorozatot, majd nagy nehezen még három számot kiizzadtak, mindössze ezres példányszámban terjesztve, míg végül Laird megállapodott a Nickelodeonnal.

Az eredeti képregény mellett 1987-től indítottak egy Tales of the Teenage Ninja Mutant Turtles sorozatot is, amelynek az volt a célja, hogy mélyítse az univerzumot, és gyakran egyetlen karakterre fókuszált akinek a hátteréről így többet megtudhattak a rajongók. Ezt már végképp nem bírták volna ketten rajzolni, de az elmúlt három évben a Mirage megengedhette magának, hogy egyre több vendég rajzolót alkalmazzon, sőt már külön színező, tipográfus, kihúzó is dolgozott náluk. Ryan Brown és Jim Lawson munkája 1989-ig tartott, szintén kéthavonta jelentkezve, rendszerint azokban a hónapokban látott napvilágot amikor az eredeti sorozat nem.

Merchandising és a rajzfilm: A játékos idő vége

A következő állomást a játékfigurák jelentették. A páros kereste az utat vajon merre terjeszkedhetnének. Először a Dark Horse Miniatures 15 darabos ólomfigura szettet dobott piacra gyűjtők és szerepjátékosok számára 1986-ban. A Palladium Books pedig kiadott egy szerepjátékot a teknőcökkel. Egy Mark Freedman nevű ügynök erre felkapva a fejét felkereste Eastmanéket és beszélt nekik a továbbfejlődésről. A játékfigurák ugyanis pozitívan visszahathatnak a képregények eladására is. És mi a legjobb módja, hogy behozzuk a köztudatba ezeket a figurákat, és a gyerekek majd őrületbe kergessék a mamit meg a papit, hogy nekik Donatellos figura kell, de nem ám lengyel piaci csipogós szar, hanem aminek kihajthatós teknőcpáncélja van és onnét előveheti a fegyvereit, meg ilyenek? Mert a képregényetek ugyan fasza, de mindössze a geekek tábora olvassa... Hát csinálni kell egy rajzfilmsorozatot, amit majd vetítünk a gyereksávban kora reggel, és ez majd visszahat a játékok eladására is. Azért belegondolva, hogy ennyire manipulálják az embert egy tök ártatlannak tűnő rajzfilmsorozattal ami azért készült, hogy eladják a játékfigurákat... szóval ehhez azért pofa kell. Na, és ekkor jutunk el oda, amit hazánkban mindenki ismer aki jelenleg 20-30 éves, ami jelenti számunkra a Teknőcöket a "Turtle Power"-t, a Cowabungát. Szóval eljutunk a rajzfilmig. Illetve annak első évadáig, amely ekkor még csak minisorozatként funkcionált.

Az 1987-es rajzfilmsorozat és a családbarát megközelítés

A rajzfilm készítésébe könyékig belefolytak japán animátorok - talán ezért néz ki ennyire jól - akik az amerikai Murakami-Wolf-Swenson-nál dolgoztak Fred Wolf irányítása alatt. Többek között dolgozott a sorozaton Peter Chung, aki később olyan projectekben vett részt mint az Animátrix, vagy éppen a Riddick univerzum számára gyártott Sötét Düh. A történetért pedig David Wise és Patti Howeth feleltek. A siker azonban nem jött elsőre, amolyan "hiszel abban, hogy létezik szerelem első látásra, vagy menjek el előtted még egyszer" esete történt. Háromszor is le kellett vetíteni mire megtalálta a közönséget, és innentől nem volt megállás, szeretett Teknőceink a popkultúra mérföld kövévé avanzsálódtak. Ez a legendás első sorozat végül tíz teljes évadon át tartott, 193 részen keresztül, melyből mi magyarok csupán az első három évadot, alig 65 részt kaphattunk meg. Máig nem fér a fejembe, hogy egyik adó sem látott fantáziát a hiányzó részek vetítési jogának megvásárlásában. Mégis iszonyat hosszúnak tűnt, hiszen 65 részt legalább másfél éven át vetített annak idején az M1, meg persze rengeteget ismételtek is, és amennyire én emlékszek mire vége lett már kezdődött a középiskola számomra, így örültem ha szombat-vasárnap jó sokáig szunyálhatok. Lehet észre sem vettem amikor kedvenc sorozatomnak hirtelen vége szakadt, úgy hogy igazából be se fejeződött. Meglepődtem azon is, hogy milyen hosszú ideig tartott ez a sorozat. Sajnálattal kellett azonban megállapítanom, hogy menthetetlenül felnőttem, legalábbis ami a teknőcöket illeti mindenképp. Ezt az első öt részt szerettem a legjobban - mindig jobban csipáztam azokat a rajzfilmeket amik egy hosszabb történetet meséltek el - és most mégis olyan bugyutának tűnt. Azt hittem, hogy elkap majd a régi nosztalgia érzés, de eddig legalábbis nem következett be. Kicsit úgy is éreztem már, hogy túl öreg vagyok ahhoz, hogy ilyesmire pazaroljam a szabadidőmet. Gyorsan hozzátenném azért, hogy jómagam továbbra is ezt tartom a legjobb sorozatnak a négy közül, mert egy mai gyerek ugyanúgy kiváló szórakozást talál benne. Bár a legújabb ami a Nickelodeonon fut nem rossz, baromira tetszik benne a CGI, a formabontó látványvilág, de a kettő közötti két egyéb sorozat... háát. Megértem, hogy ott próbáltak visszatérni a gyökerekhez, az eredeti Eastman-Laird képregényhez, hiszen ott sincs szembogaruk, ami növeli a félelmetes, és nem e világi kinézetet, - és ha ezt nézzük akkor ez a családbarát sorozat a szentségtörés (NEM AZ!!!!) - de valahogy mégsem működik. Az eredeti sorozat azonban nekem gyerekként - akármennyire is próbálkoztak családbaráttá tenni - nagyon is akciódús, fasza, helyenként talán erőszakos benyomást is tett. Amint az látható célközönség voltam, nagyon jól működött a manipulálásom, és Karácsonyra Teknőcfigurákat akartam...

Hogyan vált a sötét tónus családbaráttá?

Hogyan tegyünk valamit családbaráttá, hogy átmenjen a cenzorok szigorú tekintete alatt? Először is a teknőcök legyenek viccesek, a csapat minden tagja jó fej, de találunk két igazi komédiást Mikey az idétlenebb tréfákért felel, Rafi meg a cinikus beszólásokért amik néha igazán ütnek. Ne legyenek annyira félelmetesek - ennek része a már említett szembogár megjelenése - és könnyen meg lehessen különböztetni őket. A képregény színes oldalain minden teknőc piros szemkötőt viselt, ezt különböző színűre megváltoztatták ha a különféle fegyverek nem lennének elegendőek. Szó sem lehet arról, hogy bárki is meghaljon a sorozatban, maximum nagyon elagyabugyálják őket, de várjunk csak csináljunk Zúzó nindzsáiból robotokat, azokat nyugodtan szét lehet verni, és még látványos is. Így a rajzfilmben minden Fürgeláb nindzsa valójában robot - ez többször meg is zavart amikor később olvastam a képregényt, most akkor hogy is van ez? Valamint kapunk két igazi drabális idiótát, Bebopot meg Rocksteady-t, utóbbit majdnem minden részben sikerült elkeresztelni valami teljesen másra: pl. Sziklafej, Sziklaszilárd, Rocker és hasonlók. Pedig semmi köze a sziklához, ez egy zenetípus, ahogy a Bebop is az.

Drasztikusan megváltoztatták az egész eredettörténetet, mondhatni az eredeti karaktereken kívül alig hagytak meg bármit is. A rajzfilmben Szecska - leánykori nevén Hamato Yoshi - maga is tagja a Fürgeláb klánnak ahonnan egyik tanítványa, Zúzó - ekkor még Oroku Saki - csele folytán a sensei száműzi. Yoshi New Yorkba költözik, de minthogy semmi vagyona kénytelen a csatornában tengetni életét. Egyetlen barátai a patkányok, valamint négy teknőc, akiket egy ügyetlen kisfiú ejt a csatornába miután anyuka pénzén pár perce megvette őket a közeli kisállat kereskedésben... ügyes kisfiú, cukrot neki! Nemsokára titokzatos mutagén kerül a lefolyóba, és elkezdi keresztezni az állatokat az emberrel. A teknőcök így emberszabásúakká válnak, Yoshi pedig egy humanoid patkánnyá. Én ebben már gyerekként is azt láttam, hogy ember és állat így egy szintre került, vagyis egyenlővé vált. Szintén eltérés, hogy itt Yoshi maga változik rágcsálóvá, míg a képregényben Yoshi házipatkánya alakul emberré hasonlóan a teknőcökhöz, aki leutánozta mesterét ahogy az gyakorolta a ninjutsut így maga is mesterré vált. A rajzfilmben a mutagén hatására rögtön elérik végleges korukat a teknőcök, míg a képregényben Szecska sokáig nevelgette őket. Sok más verzióban rövidítik a teknőcök nevét is, de ebben a sorozatban mindig kimondják a teljes nevüket, vagyis Raffaello, Leonardo és így tovább. A sorozat kreálmánya Krang is, a beszélő agy, aki gyerekként olyan félelmetes volt, hogy így utólag nem is csodálkozom rajta, hogy holmi nyolcadik utasoktól már nem tojtam magam alá. Zúzó alakja egyértelműen Darth Vader paródiája, ezt már gyerekként sejtettem, de Vader nagyon sok helyről visszaköszön, pl. Power kapitány és a jövő katonáiban Lord Dreddként. Lehet vitatkozni mennyire jó a fordítása, a Zúzó sokkal félelmetesebb mint a tükörfordítás: Reszelő, ami ugye az öltözékére utal. Egyik nap Eastman kiment a konyhába és felemelte a sajtreszelőt, majd megkérdezte Lairdtől, el tudna e képzelni egy olyan gonoszt, akinek a testén reszelők vannak. Hát el tudott. Ő a képregényben csak az eredet történetben szerepelt, ahol egy szerelmi háromszög miatt Yoshi megölte a bátyját Oruko Nagit, emiatt az öccse Saki levadászta a New Yorkban bujdosó Yoshit.

tags: #a #jatekos #idonek #vege #gif

Népszerű bejegyzések:

• Rangadók és mesterlövészek a Fradi-Vasas meccseken
• A Juventus legfrissebb transzferei és fejlesztései
• A tehetséges kosaras, Kertai Bettina
• Rangos győzelmet aratott a Balatonfüredi KSE
• Olasz Labdarúgó Mérkőzések Elemzése