A Juventus labdarúgócsapat alapítása és dicsőséges történelme

Olaszország legpatinásabb klubjának történelme tele van fordulatokkal, számtalan legendával, dicsőséges időszakokkal. A következőkben fejezetekre bontva jobban megismerhetitek a már több mint 110 éves történelmét szeretett klubunknak!

A kezdetek és az első sikerek (1897-1905)

A Juventus Football Club S.p.A. teljes neve, székhelye az észak-olasz Piemont tartományban fekvő Torinó városában található. A sikersztori 1897. november 1-én a torinoi Massimo D`Azeglio gimnázium tanulóinak egy csoportja az Umberto király sétány egyik ódon és kényelmetlen padján ülve eldöntötte, hogy sportegyesületet hoz létre azért, hogy futballozhassanak.

A fiúk a ’Massimo D’Azeglio’ iskolába jártak, amely klasszikus iskola volt. Ezek a fiúk nagyon jó taníttatást kaptak, de közülük a legidősebb is mindössze 17 éves volt. Innen egyenes út vezetett a sport klub nevéhez, a JUVENTUS-hoz, ami latinul fiatalságot jelent.

A hagyomány szerint a Juventus elnevezés többé-kevésbé a véletlen műve, talán az alapítók életkorára utal, de a sors úgy hozta, hogy ezt a nevet elfogadták és megszerették az alapító tagok. A klub, amelynek első elnöke Enrico Cafari/Canfari volt, bár székházat igen sűrűn cserélt, de a nevét nagyon hamar megkapta, a névadó közgyűlésen a Sport Club Juventus nevet fogadták el.

Az újonnan alakult csapat hivatalos mezszíne a rózsaszín volt, és hazai mérkőzéseit a Piazza D`Armi-n játszotta az 1900-as bajnoki debütáláskor. A fiúk 1900-ban, akkor még rózsaszínű mezben, vágtak neki először a nemzeti bajnokságnak. Első mérkőzésüket 1900. május 11-én játszották a város másik csapatával az FBC Torinesevel. A mérkőzést végül 1-0-ra a Torinese nyerte meg.

1903-ban váltottak a zebra-csíkos mezre, miután egy rossz szállítmányt küldtek Angliából, ahol a mezek készültek. John Savage egyik barátja, aki Nottinghamben dolgozott a Notts County csapatánál, egy félreértést követően fekete-fehér mezeket szállíttatott le Torinóba. Így az első scudettót már zebracsíkos szerelésben nyerte a csapat 1905-ben.

A Juventus 1905-ben nyerte meg első bajnoki címét (Sudetto), amelynek rájátszásában a csapat a Milanese és a Genoa csapataival mérkőzött meg. Ez a siker koronázta meg a klub svájci elnökének, Alfredo Dick munkásságát. A textil gyáros presidente szervezettséget vitt a Juventus életébe, és külföldi játékosokkal erősítette meg a keretet.

A siker ellenére az elnök és az alapítók között komoly ellentétek törtek ki, amelynek hatására Dick több játékossal együtt elhagyta a Juventust, és megalapította a város másik nagy hagyományokkal rendelkező klubját, az FC Torino-t. A két csapat ezt követően együttesen bérelte a Velodromot. Kettejük első derbijét 1907. január 13-án játszották és azóta is nagy a rivalizálás köztük. A Juventus és a Torino, egy másik torinói székhelyű labdarúgóklub közötti rivalizálás a “Derby della Mole” torinói derbi néven ismert.

Az első világháború árnyékában és az Agnelli-család érkezése (1906-1929)

A következő másfél évtized nagyon nehéz időszak volt a klub számára, egészen az első világháború kitöréséig. Ekkortájt az olasz fociban elsősorban a piemontei csapatok, a Pro Vercelli és a Casale domináltak, míg a Juventus állandó csőd közeli állapottal szembesült. A csapat a háború után került újra a rivaldafénybe, a kapus Giacone és a két szélsőhátvéd, Novo és Brune voltak a Juventus első, a válogatottba is meghívott sztárjátékosai.

A klubelnöki teendőket 1919-től két évig Corrado Corradini költő és irodalmár látta el. Ő volt az, aki a klub himnuszát írta, amelyet az 1960-as évekig használtak. 1923-ban debütált a csapatban minden idők egyik legnagyszerűbb hálóőre, Giampiero Combi.

Ugyanebben az évben, július 24-én a Juve még életben lévő alapító tagjai és vezetői, egyhangúlag választották meg a klub elnökének Edoardo Agnellit, a FIAT autókonszern elnökének a fiát. Az Agnelli család, valamint a Fiat vállalat tulajdonosai vették át a klub irányítását 1923-ban. Felépítettek egy új privát stadiont Villar Perosában (Torinótól délnyugatra).

Az új presidente új csapatot és stadiont építtetett, a Juve ekkortájt a Corso Marsiglian játszotta hazai meccseit. A stadionavatón a Juventus 6:1-re kiütötte (a magyar Hirzer Ferenc három góljának is köszönhetően) a Parma csapatát. Az 1925-1926-os szezonban a Juventus megnyerte története második Scudettóját: a Bologna elleni hatalmas meccset követően (ami rájátszásban dőlt el) az Alba Romát fektetve két vállra a döntőben. 1923 eredményes év volt a klub számára, hiszen Gianpiero Combi, a Juve valaha volt egyik legjobb kapusa ekkor mutatkozott be a nemzeti csapatban, valamint Edoardo Agnellit is megválasztották elnöknek. A Juventus gyarapodni és erősödni kezdett, kinevezték az első hivatalos edzőt, a magyar Károly Jenőt, aki három évig irányította a zebrákat.

Az "Arany Ötéves Korszak" és a világbajnoki siker (1930-1949)

Legendás időszak, ugyanis a Juventus zsinórban ötször hódította el a bajnoki címet Carlo Carcano edző vezetésével. Ezt a legendás sorozatot a szakirodalom a Quinquennio néven emlegeti. 1930 és 1935 között az együttes 5 bajnoki címet nyert meg zsinórban, ami mindmáig olasz rekord. A sikersorozat edzője Carlo Carcano volt, a csapatban pedig olyan játékosok szerepeltek, mint Raimundo Orsi, Luigi Bertolini, Giovanni Ferrari vagy Luis Monti.

Olyan játékosok alkották a keretet ekkor, mint Orsi, Caligaris, Monti, Cesarini, Varglien I és II, Bertolini, Ferrari és Borel II, akik amellett, hogy a Juventust sikerekhez segítették, fontos szerepet játszottak abban az olasz válogatottban is, amely 1934-ben megnyerte a világbajnokságot. A bajnoki címek mellett a Juventus nagyban hozzájárult a Squadra Azzurra 1934-es világbajnoki győzelméhez is.

Még a világbajnokság előtt, 1932-ben megkezdődtek a legendás Stadio Communale építési munkálatai, amelyek mindössze 7 hónap elteltével be is fejeződtek, és amely a fasiszta vezető, Benito Mussolini nevét kapta. A stadionavató mérkőzést a Juventus 1933. május 14-én játszotta, amely 71160 néző befogadására volt alkalmas, és évekig a legnagyobb stadion maradt Olaszországban. A létesítmény befogadóképessége közel 65.000 volt és eredetileg az 1934-es labdarúgó-világbajnokságra készítették. A második világháborút követően kapta a Stadio Communale nevet. Edoardo Agnelli 1935-ben egy repülőgép-szerencsétlenségben tragikusan elhunyt. A siker váratott magára, ám csak az 1938-as bajnoki ezüstéremnek "örülhettek" a szurkolók. A második világháború idején sem jöttek az elsőségek.

Agnelli-éra és az első aranycsillag (1949-1970)

A Juventus a II. Világháború után ismét visszatért a győztes útra. 1949-ben Giovanni Agnelli, az 1935-ben egy repülőgép-szerencsétlenségben tragikusan elhunyt Edoardo fia lett a klub elnöke. A klub legnagyobb játékosai ebben az időszakban Carlo Parola, a két dán, John Hansen és Praest, valamint Giampiero Boniperti voltak. Ezalatt 1950-ben és 1952-ben újabb két bajnoki címet szerzett a csapat, az utóbbi sikerben nagy szerepet játszott az angol Jesse Carver edző személye.

1953-ban Giovanni lemondott az elnöki posztról, ami 2 év elteltével testvérére, Umbertóra szállt. Egy új, sikerekben gazdag időszak vette kezdetét ezzel: kezdődött ez Omar Sivori és John Charles megszerzésével, és a Bianconeri 1958-ban meg is nyerte a Scudettót, ami után a klub feltehette az első csillagot a címere fölé, ami 10 bajnoki cím után illeti meg a csapatokat. Az 1960-as szezonban a klub duplázni tudott mivel az olasz kupát is megnyerték. Az együttes 10. bajnoki címénél a szövetség egy arany csillagot (Stella d'Oro al Merito Sportivo) ítélt oda a klubnak, melyet a következő szezonban már viselhettek a mezükön. Boniperti 1961-es visszavonulásával egy 182 gólos korszakot is lezárt, mely sokáig klubrekordnak számított. 1967-ben a csapat ismét megnyerte a Scudettót. A klub akkori edzője Heriberto Herrera volt.

Az Agnelli-család elnökei a Juventus élén:

A Trapattoni-éra és az európai áttörés (1970-1980-as évek)

Az 1970-es években a klub meghatározó szerepet játszott a bajnokságban. Az edzői posztot ekkor a cseh Čestmír Vycpálek töltöte be, aki korábban játszott is az együttesben. A csapatban ekkor több híres játékos is szerepelt, köztük Gaetano Scirea, Roberto Bettega, Fabio Capello, Franco Causio és a brazil José Altafini.

Bár a Juve Olaszország legeredményesebb csapatává nőtte ki magát, az európai kupaporondon nem jöttek a sikerek. Egészen 1977-ig, amikor az együttes megnyerte az UEFA-kupát Tardelli és (a visszavágón) Bettega góljával végül 2-2-es összesítésben idegenben lőtt góllal az Athletic Bilbao ellen. 1976-ban került a csapat kispadjára a Cusano Milaninóból származó Giovanni Trapattoni.

Trapattoni edzősége alatt a Juve több bajnoki címet is megnyert, valamint a második aranycsillagot is felvarrhatta a mezére elérve 20. elsőségüket. Ez mindmáig olasz rekordnak számít. Először is fiatal olasz játékosokba fektettek: Zoff, Scirea, Tardelli, Cabrini, Causio, Paulo Rossi, Gentile, Furino, Anastasi, Bettega. Aztán, amikor 1980-tól már külföldi játékosokat is lehetett igazolni, megkezdődött a világ legerősebb csapatának a létrehozása. Az ő utolsó gólja Catanzaróban született egy büntetőből, ami több szempontból is különleges volt a Juventus számára: ezen a napon, 1982. május 16-án a csapat megnyerte a Scudettót, ami a 20. volt.

Kevesebb, mint 2 hónappal később már az összes olasz drukker önfeledten örült, ugyanis a Juventus-játékosok közreműködésével az olasz nemzeti válogatott harmadik alkalommal nyerte meg a Világbajnokságot, ezúttal Madridban. Paolo Rossi, a csapat egyik kiemelkedő egyénisége, aki győzelemre vezette az válogatottat az 1982-es VB-n megnyerte az aranylabdát, amely így már 2. alkalommal került zebramezeshez.

A világbajnokság után az olasz bajnokságban felemelték a megengedett külföldiek számát 1-ről 2-re, így érkezhetett a csapathoz a lengyel Zibí Boniek, valamint a francia Michel Platini, aki egy igazi világklasszis volt. Platini volt a gólkirály három egymást követő évben, amely években az Aranylabdát is elnyerte, amivel az egész világot örvendeztette. 1985-ben a csapat felért Európa csúcsára a BEK megnyerésével. Az 1-0-s győzelmet a Liverpool felett beárnyékolta a Heysel-tragédia, melyben 39 (nagyrészt olasz szurkoló) vesztette életét. A szervezők a nagyobb baj elkerülése végett a mérkőzés lejátszása mellett döntöttek, amelyet a Juve nyert, megszerezve első BEK-győzelmét. Rögtön ezután az Interkontinentális Kupát is elhódította az Öreg Hölgy.

A dicsőséges évek után egy kevésbé sikeres, de annál fájdalmasabb periódus következett. Platini 1987-ben szögre akasztotta cipőjét. Az 1987-es év folyamán a Stadio Communale befogadóképességét biztonsági okokból 45000-re csökkentették, így nyilvánvalóvá vált, hogy a csapatnak egy új stadionra van szüksége. 1988-ban Dino Zoff vette át a csapat irányítását. Zoff jó barátja és korábbi csapattársa, Scirea segítvén az edző munkáját megfigyelőként Lengyelországba utazott, hogy feltérképezze a Juve soron következő ellenfelét. Az úton azonban végzetes autóbalesetet szenvedett, így azóta szeptember 3-án emlékezünk rá.

Lippi korszaka és a Bajnokok Ligája diadal (1990-es évek)

1990-ben Boniperti átadta az elnöki pozíciót Mr. Vittorio Caissotti di Chisuanónak. 1990-ben a csapat mind az UEFA-kupát, mind az olasz kupát begyűjtötte annak a Vittorio Caissotti di Chiusano elnökösödésének idején. A csapat új stadionba, a Stadio delle Alpiba költözött. Az új Stadio Delle Alpi a városon kívül épült az 1990-es világbajnokságra. Az új stadion ugyanakkor egy újabb problémát vetett fel, miszerint az alacsony nézőszám nem teszi szükségessé egy ilyen nagy befogadóképességű stadion fenntartását, valamint a gigantikus méretek miatt előfordult olyan eset, hogy a játékban lévő labda 162 méterre volt a nézőtér bizonyos részeitől. 3 évvel később a klub megszerezte harmadik UEFA Kupáját, azonban a bajnokságban ezidőtájt sivár időszaka volt a Juventusnak.

Luciano Moggi, Roberto Bettega és Antonio Giraudo, az úgynevezett „Triádok”, 1994-ben vették át a klub irányítását. Sok csalódást keltő év után, 1994 nyarán a Juventus szerződtette a Napoli-tól Marcello Lippi-t, az akkor még kezdőnek számító szakembert, a későbbi olasz szövetségi kapitányt, akivel rögtön az első évben bajnoki címet szerzett a Juventus kilencévnyi böjt után. Lippi azzal koronázta meg teljesítményét az első évben, hogy az olasz kupát is megnyerte a csapattal. Marcello Lippi irányította a csapatot, amelyben új játékosok szerepeltek: Ciro Ferrara a védelemben, Paulo Sousa és Didier Deschamps a középpályán, míg Gianluca Vialli és Roberto Baggio és egy ígéretes fiatal játékos a csatársorban. Ő volt Alessandro Del Piero, aki azóta minden Juventus-rekordot megdöntött.

Lippi folytatta sikersorozatát a klubnál, hiszen 1996-ban a Juventus megnyerte a Bajnokok Ligáját, amelyet sikertelenül próbált visszaszerezni a csapat a tragikus Heysel stadionbeli győzelmet követően. A Bajnokok Ligájában a Real Madridot és Nantes-ot kiejtő Öreg Hölgy a regnáló bajnokkal, az Ajaxszal játszhatott döntőt Romában. A rendes játékidőben Ravanelli hihetetlenül éles szögből szerzett góljára Litmanen tudott válaszolni, majd a döntetlen a hosszabbítás után is maradt. Így amikor Vialli magasba emelte a kupát, mindenkiben tudatosulhatott: a Juventus ismét felért Európa csúcsára. A 96-97-es szezonban a csapat Lippivel újra bajnok lett, elhódította mind az Európai Szuperkupát, mind pedig a Világkupát. Sajnos a következő két évben mindkét alkalommal elbukta a Bajnokok Ligája döntőt, 97-ben a Dortmund, 98-ban pedig a Real Madrid ellenében. 1998-ban szerezte a csapat a jubileumi 25. bajnoki címét. Marcello Lippi 5 bajnoki címet és nyolc kupát nyert a Juventus edzőjeként. Ezt követően Lippit menesztették.

A szurkolóknak nem tetszett Carlo Ancelotti edzőnek szerződtetése, mivel a Milan és a Róma játékosa volt, valamint a Parma edzője. Érkezése után transzparenseket raktak ki szerte a városban, valamint a mérkőzéseken a stadionban. Az egyik transzparensen a következő állt: „Un maiale non puó allenare. Ancelotti vattene”” (Egy disznó nem lehet edző. Ancelotti takarodj!).

Lippi visszatérése, a Capello-éra és a Calciopoli (2001-2006)

2001-ben kisebb milanói kitérőt követően Lippi visszatért a Juventushoz, és a következő évben már ismét bajnoki címnek örülhettek Torinóban majd az azt követő évben megint bajnok lett a Juve, de sajnos ismét elbukott egy Bajnokok Ligája döntőt. Különösen fájó, hogy ezt az egyik legnagyobb olasz rivális, a Milan ellenében veszítette el a csapat. Lippi visszatérése emlékezetesre sikeredett, a Juve akkor nyerte meg -az Inter ellenében- a 26. Scudettoját. 2003 ismét egy szomorú év az Öreg Hölgy számára, hiszen év elején elhunyt az „Avvocato”, azaz Gianni Agnelli, majd tavasszal egy vesztett BL-finálé következett, amolyan olasz házi döntő a Milan ellen, ahol Pavel Nedved sárga lapjai miatt nem léphetett pályára.

A csalódást keltő 2003-2004 szezont követően, ahol a csapat a harmadik helyet szerezte meg, Lippi távozott a csapattól, és a szövetségi kapitányi posztot vette át Giovanni Trapattonitól az olasz válogatottnál. Ezt követően mindenkit sokkolóan ért a klub vezetőségének bejelentése, hogy szerződtették a korábban az AS Roma-nál edzősködő Fabio Capello-t. A szurkolók (a látványtalan játék, Del Piero indokolatlan nélkülözése miatt), de még a játékosok sem igazán kedvelték őt, azonban munkássága sikeres volt, hiszen kétéves edzősködése alatt 2 Scudettot nyert a csapat, valamint a Bajnokok Ligájában is szépen menetelt a Juve. Új játékosok érkeztek a csapathoz, többek között a brazil Emerson, a svéd Zlatan Ibrahimovic, valamint Fabio Cannavaro.

2004 nyarán a Juventus elkezdte építtetni gigantikus méretű edzőközpontját a Mondo Juve-t. A 9 edzőpályát magába foglaló központ 2005 nyarára készült el Vivono-ban, Torino külvárosában, ahol a felnőtt csapaton kívül valamennyi ifjúsági csapat együtt tréningezhet. 2004. június 23-án a Juventus arculatot váltott, és bemutatta új címerét.

A 2006-os olasz bundabotrány ítéletében foglaltak szerint a 2005-ben és a 2006-ban megnyert bajnoki címet elvették a csapattól, ezen kívül a 2006/2007-es szezont a Serie B-ben kellett végigjátszania és küzdenie a feljutásért -9 pontos büntetéssel. A klubot bűnösnek találták a Serie A mérkőzések bírói kijelöléseinek befolyásolásában. Ennek eredményeként a Juventust megfosztották két bajnoki címétől, és a következő szezonra a Serie B-be sorolták vissza. Moggi a tanács 2 másik tagjával május 13-án lemondott. A történtek után Capello a Real Madridhoz távozott. A csapatból távozott jó néhány kiemelkedő labdarúgó, többek közt az aranylabdás Fabio Cannavaro valamint Lilian Thuram, Gianluca Zambrotta, Patrick Vieira és Zlatan Ibrahimović. Utóbbi két játékos a rivális Interhez szerződött.

A Serie B-ből visszajutás és az újraépítés (2006-2010)

A csapat irányítását a korábbi klasszis középpályás, Didier Deschamps vállalta. A klub korábbi játékosa, Didier Deschamps látta el az edzői feladatokat a Serie B-be száműzött, és ott 9 pont mínusszal induló csapatnál. 2006 decemberében meghalt a klub 2 ifjúsági játékosa Alessio Ferramosca és Riccardo Neri. A lesújtó szomorúság utáni héten a csapat már kénytelen volt pályára is lépni, és a Bolognát fektette kétvállra, ami döntő fontosságú volt a Serie A-ba való visszatérés felé vezető úton. Ezt a győzelmet a csapat a két fiatal emlékének ajánlotta.

2007. május 19-én (4 fordulóval a szezon vége előtt) az Arezzo elleni idegenbeli mérkőzésén a csapat bebiztosította a feljutást. Deschamps nem értett egyet a csapat vezetésével, ezért távozott a csapattól. Helyét a korábbi Chelsea edző, Claudio Ranieri vette át. A visszatérés utáni első idény a Serie A-ban fantasztikusan sikerült a csapat számára: legyőzték idegenben az Intert, otthon pedig a Rómát és a Milant, így nagy meglepetésre a 3. helyen végzett a gárda, emiatt indulhatott a Bajnokok Ligája selejtezőjében, ezzel tehát az elsődleges kitűzött célt teljesítette a csapat. A Kapitány, Alessandro Del Piero ismét parádés szezont produkált, és a Serie B gólkirályi címe után a Serie A-ban is megismételte ezt a teljesítményt, ezúttal 21 gólt szerezve a bajnokság során.

A következő idénynek nagy lendülettel vágott neki a Bianconeri, ami meghozta a gyümölcsét. A Bajnokok Ligájában több óriási meglepetést okozott: legyőzte a Zenit Szentpétervár csapatát (akkori UEFA-kupa és UEFA-szuperkupa címvédőt), a Real Madridot pedig otthon és idegenben is, így óriási meglepetésre az első helyen zárt a csoportban. Bár a Chelsea ellen búcsúzni kényszerült a csapat, de így is minden elismerést megérdemelt a gárda. Ranieri csapata a következő idényben viszonylag jól szerepelt a bajnokságban, de a Bajnokok Ligájából a nyolcaddöntők során kiestek a Chelsea FCellen 3-2-es összesítéssel. A szezon hajrájában a gyengülő eredmények miatt Ranierit elbocsátották; a helyére az egykori legendás védő, Ciro Ferrara érkezett, akinek a vezetésével megelőzték az AC Milant, és a 2. helyen végeztek.

A 2008-09-es szezon végén a legendás középpályás, Pavel Nedved visszavonult az aktív játéktól. Ebben a szezonban visszatért a csapatba Fabio Cannavaro, valamint érkezett Fabio Grosso, Felipe Melo és Diego. Ferrara a Juventus által már korábban is figyelt játékossal, a többek között a Real Madriddal is hírbe hozott Diegoval kívánta pótolni a Nedved távozásával keletkező űrt, ami a szezon kezdetén kiválóan működött is. Ferrara rendszere viszont összeomlott; a Juventus sorra érték a megalázó pofonok, és olyan mély válságba került a csapat, hogy Ferrarát 2010. január 29-én kirúgták. Utódja Alberto Zaccheroni lett. A szezont a megalázó 7. helyen zárta a csapat, Zaccheroni nyáron lejáró szerződését pedig természetesen nem hosszabbították meg.

Az Andrea Agnelli-éra és az új stadion (2010-től napjainkig)

2010. május 19-én újra egy Agnellit neveztek ki „főzebrának”, hiszen Umberto fia, Andrea lett az elnök. Andrea Agnelli érkezése széleskörű változásokat hozott magával az egész klubnál. Az elnök a munkát a vezetőség összetételével kezdte. Agnelli Giuseppe Marottát nevezte ki a sportügyekért felelős igazgatónak, illetve vezérigazgatónak. Egy átmeneti szezon után (melyben ismét 7. helyen végzett a csapat, így lemaradt az európai kupaszereplésről) a vezetők a csapat teljes újjáépítésébe fogtak, hogy a klub ismét egy komoly tényező legyen a Serie A-ban.

Ennek reményében 2011-ben a kispadra érkezett Antonio Conte, aki 13 nagyon sikeres évet töltött el a Bianconerinél korábban. A torinóiak ezúttal egykori játékosuk, Antonio Conte dirigálása alatt próbálták meg elfeledtetni az elmúlt szezonok kudarcait. Olyan játékosok tették át székhelyüket a piemonti fővárosba, mint Arturo Vidal, Mirko Vucinic, Andrea Pirlo, vagy Eljero Elia.

2011 őszén végre elkészült a csapat saját stadionja, egy angol stílusú, meredek lelátókkal övezett katlan, az egyetlen Olaszországban, amely klubtulajdonban van. A Juventus a hazai mérkőzéseit az Juventus Stadionban játssza. Ez az olaszországi Torinóban található, és 41 ezer néző befogadására alkalmas. A stadion modern kialakításáról és korszerű létesítményeiről ismert. A csapathoz érkezett az újra régi önmagát idéző Pirlo, és többek között az itt kiteljesedő Vidal és Lichtsteiner. Antonio Conte került a vezetőedzői posztra, aki visszaadta a két pocsék szezont futó, szebb napokat is látott csapat hitét és új játékfazont szabott annak.

A Juventust nem lehetett megállítani a szezon során, aminek egy veretlenül megnyert bajnoki cím lett a vége! Így nagyszerű lehetősége nyílt a klublegendának, Alessandro Del Pierónak elköszönnie a saját szurkolóitól, akik előtt emelte magasba a 30. Scudettót. A Juventus az olasz labdarúgás történetének legsikeresebb klubja, amely rekordot jelentő 36 alkalommal nyerte meg a Serie A bajnoki címet. Szintén ők tartják a legtöbb egymást követő Serie A-cím megszerzésének rekordját. A 2011-2012-es szezontól a 2020-2021-es szezonig a Juventus kilenc egymást követő bajnoki címet nyert. A szezon során megnyitotta kapuit a J-Museum, egy interaktív épület, mely a klub illusztris, 115 éves múltja előtt tiszteleg.

A csapat Conte röhejes, 4 hónapos eltiltása ellenére végig vezetve, magabiztosan nyerte meg a 31. Scudettót. A Bajnokok Ligája már sokkal több örömet okozott a szurkolóknak. Klublegenda Gianluigi Buffon, hiszen a kapus a legidősebb pályára lépő játékos rekordját tartja 43 évvel 3 hónappal és 21 nappal. A Juventus történetének legdrágább szerződtetése Cristiano Ronaldo. A Juventus 2018-ban 105 millió eurós állítólagos díjért szerezte meg Ronaldót a Real Madridtól. A klub jelenleg az Exor N.V., az Agnelli család tulajdonában lévő befektetési társaság tulajdonában van. A legutóbbi hírek szerint hamarosan elkezdődik a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (UEFA) vizsgálata a Juventus-szal szemben.

tags: #a #juventus #egyutes #alapitasa

Népszerű bejegyzések:

• Játékosok piaci értéke és átigazolások
• Legendás gólok és pillanatok a nagy rangadóról
• ujjsérülések megelőzése kézilabdában
• A sport globális kihívásai és regionális lehetőségei
• Kétszeres győzelem Románia ellen