A kapusok régen svájci sapkában védtek
A labdarúgás egyik legkülönlegesebb posztja a kapusoké. Aki beáll a gólvonalra, állandóan a figyelem középpontjába kerül. Kivédett egy jó lövést? Fantasztikus! Elejtette a labdát, amiből gól lett? Azonnal lecserélni! A megyei negyedosztálytól a Bajnokok Ligájáig igaz az állítás, miszerint pozitív és negatív módon is eldöntheti az adott mérkőzést, hogy ki áll a kapuban.
A kapusoknak vetődniük kell, a kapuból kiszaladva a testükkel akadályozni a labda útját, magasba emelkedni a beadásoknál, lényegében teljesen más mozgásokat végeznek, mint a többiek. Ennek köszönhető, hogy bizonyos ruhadarabok engedélyezettek a számukra a kesztyűk mellett.
A világ legtermészetesebb dolgának számított, hogy egy-egy focimeccsen sapkát húznak a kapusok, hogy a nap ne süssön a szemükbe. A magyar futballszurkolók számára ez sem ismeretlen probléma, hiszen a 2005-ös Sopron-Ferencváros mérkőzésnek mára legendássá vált az a jelenete, amikor Somorjai Tamás 40-45 méterről emelt kapuba és Szűcs Lajos a labda mellé ütött. Szűcshöz hasonlóan mások is jártak már így, ezért aztán a világ legtermészetesebb dolgának számított, hogy egy napsütéses bajnokin legalább az egyik kapuban egy sapkás fickó álljon.
A baseballsapka, mint a kapusok régi "védőfelszerelése"
A kilencvenes és kétezres években szinte minden kapus viselt időről időre baseballsapkát. Emögött nincs babona, kabala, vagy ehhez hasonló háttér, egyszerűen csak azért használták, hogy ne süssön a szemükbe a nap.
A cikk azonban nem lenne aktuális, ha továbbra is ez lenne a helyzet. Ahogy korábban a melegítőnadrág - Király mackója már a kilencvenes években is kuriózumnak számított -, úgy a baseballsapka is apránként eltűnt a pályákról. Guglielmo Vicario, a Tottenham Hotspur kapusa a saját bőrén tapasztalhatta, mennyire kiment már a divatból. Az október 19-i, West Ham United elleni bajnokin a Spurs kapusának annyira a szemébe tűzött a nap, hogy felkapott egy sapkát.
Azt ugyan nem lehet állítani, hogy közröhej tárgyává vált Vicario, inkább csak felnőtt egy generáció, amely még nem látott ilyet. Ez pedig önmagában is beszédes. Biztosan nem azért, mert a hagyományokra fittyet hányva hirtelen betiltották volna.
A szabályok és a modern stadionok szerepe
A futball szabályalkotó testületének (IFAB) szabályzata a 2024-25-ös szezonra vonatkozóan kimondja, hogy a kapusok számára engedélyezett a sapka, sportszemüveg és a melegítőnadrág viselése. A sapka kérdése azért is érdekes, mert a fejet védő speciális sisakkal kapcsolatban az IFAB kikötötte, hogy csak feketét vagy a mezük színével megegyezőt hordhatnak a kapusok.
Kényelmes, de nem bizonyítható felelet lehet a modern stadionok struktúrája. A 21. században épült létesítmények ugyanis nagyon korszerű tervezéssel készülnek, a lelátók meglehetősen magasak, a belógó tetők szerkezete pedig még jobban árnyékolja a pályát. Egészen logikus magyarázat lenne, hogy az új építésű stadionokba a nap egyszerűen már nem tud olyan szögben besütni, hogy zavarja a kapusokat.
A kapusok pszichológiája és a márkaépítés
A kapusok pszichológiája mindig is különleges területe volt a sportnak. Egészen egyedülálló statisztikai mutatóval rendelkezik Yann Sommer, a német Mönchengladbach svájci válogatott kapusa. 2022. szeptember 29-én a Kybunparkban a West Ham játékosa, Tomas Soucek büntetőjét hárította, míg egy éve vb-selejtezőn az olaszok ellen oda-vissza kifogott egy-egy Jorginho-tizenegyest, két éve pedig egy hazai Nemzetek Ligája-összecsapáson a spanyol Sergio Ramos kétszer is próbálkozott, de egyszer sem tudott túljárni az eszén.
A svájciak szövetségi kapitánya, Murat Yakin elárulta, hogy a csehek elleni felkészülés során Sommer pénzben is fogadott néhány csapattársával, hogy túljár az eszükön, és végül szép kis summával gazdagodott. A rutinos hálóőr mesélt egy kicsit arról, milyen lelki hadviselést végez a tizenegyesek előtt.
- Mindig kell egy kis szerencse, de meg kell próbálni az ellenfeled fejébe férkőzni. Soucek tizenegyesére nem voltam felkészülve, mert ritkán szokta a csehek büntetőit lőni, viszont a végrehajtás előtt nagyon sokáig nézett rám. Ennek örültem, mert ez a bizonytalanság jele, lehetőséget ad, hogy a tekintetemmel még inkább elvegyem az önbizalmát - magyarázta Sommer. - Persze tudom, hogy nagy nyomás nehezedik ilyenkor a lövő játékosra, és ezt próbálom kihasználni.
Sommer hozzátette, hogy mindig felkészül a potenciális tizenegyesrúgókra. - Ha mégis olyan játékos áll velem szembe, akit nem tudtam tanulmányozni, akkor egyszerűen az ösztöneimre hallgatok. Próbálom felidézni, hogy a meccsen a kapu melyik oldalát célozta, vagy éppen most vált-e szöget. Ilyenkor az utolsó pillanatban döntöm el, hogy melyik irányba vetődöm, de élvezem az ilyen szituációkat, mert ez egy izgalmas pszichológiai játék - zárta a svájci kapus.
Elgondolkodtató, amit a kapusok márkaépítéséről mondtak. A sportolók dollármilliókat kaszálnak egy-egy sportszergyártóval kötött szerződésen. A kapusok viszont úgy tűnik, inkább hátrányt, mint hasznot látnak manapság a viselésében. Ez lehet egyszerűen divat, vagy praktika kérdése is, de a lényen nem változtat, napjainkban már különlegességnek számít a kapuson. Így van ez a kapusoknál is, a legtöbben azt utánozzák majd, hogy a legnagyobb sztárok viselnek-e sapkát, vagy sem.
Grosics Gyula, a példakép
A cikkek sorában eddig Király Gábor, majd Balajcza Szabolcs beszélt a kapusszakma titkairól, saját pályafutásukra vonatkoztatva. Az utolsó részben Grosics Gyuláról emlékezik meg sportpszichológiai szempontból. Ennek oka, hogy pályafutásával, emberi értékeivel példaként szolgál a mai labdarúgótársadalom számára is.
Az Aranycsapat legendás kapusa gyerekkorában mezőnyjátékos akart lenni, a kiváló atletikus adottságokkal megáldott sportoló a kapusszakmát magányos tevékenységnek látta. Manapság a lábbal való játék alapvető elvárás, a leendő kapusok gyakran 10-12 éves korig a mezőnyjátékosoknak megfelelő edzésmunkát végeznek. Grosics Gyula volt azonban az első kapus, aki bátran elhagyta a tizenhatos területét, lábbal is belépve a játékba.
Grosics Gyula életében, tizennégy évesen meghatározó fordulat következett be, amikor a Dorog felnőtt csapatának edzője beállította a kapuba, hiszen egyik kapusa sem jött el a mérkőzésre. “Fiam, ma te fogsz védeni.” - súgta leendő edzője a fülébe. Az addig edzésen labdát szedő srác hirtelen a kapuban, egy másodosztályú mérkőzésen találta magát. Jól mutatja ez a valós élethelyzet is, hogy abban az időben az emberek egyik legfontosabb készsége az alkalmazkodás volt. Manapság ez fordítva történik. A bentlakásos labdarúgó-akadémiák alkalmazkodnak a fiatal játékosok igényeihez, versenyezve egymással a sportolók kegyeiért.
A Fekete Párduc becenéven is ismertté vált Grosics Gyula aktív pályafutása során a Testnevelési Főiskolán végzett edzői szakon - később két évig Kuvaitban is edzősködött -, és jóideig dolgozott a labdarúgás mellett. Manapság azonban kevésbé elfogadott a sportágon belül, hogy valaki a profi karrier építésével párhuzamosan egyetemre járjon, akár saját vállalkozást működtessen. „Elveszi a figyelmet a maximális sport teljesítménytől” - hallani gyakran a szakemberektől.
Grosics Gyula úttörő volt abból a szempontból is, hogy védéseivel 15 millió embert inspirált kitartásra, áldozatvállalásra. “Nem volt más az országban, csak keserűség akkoriban” - ahogy fogalmazott a róla készült dokumentumfilmben. Az 1952-es Helsinki olimpián aratott győzelmet követően az egész magyar nemzet úgy élte meg a dicsőséget, hogy “Nyertünk!”. Különös jelentőséggel bírt ez a győlem a szocializmusban szenvedő magyar népnek. Az akkori válogatott a nemzeti identitás mellett reményt is adott az embereknek magyarságuk megélésére, ettől volt olyan különleges az Aranycsapat.
Grosics Gyula 1949-ben - a második világháború utáni időszak - a jobb élet reményében úgy döntött, hogy külföldre megy futballozni jónéhány társával együtt. Egy nappal az indulás előtt azonban lefújták az állam által tiltott akciót. A legendás kapusnak viszont elfelejtettek szólni, így ő megjelent a megbeszélt helyen és időben, ahol AVH-s emberek várták. Ezután kezdetét vette egy vallatással, lelki és verbális bántalmással teli tizenöt hónapos időszak, melyet “Megbocsájtani lehet, elfelejteni azonban nem” - ahogy a kapus fogalmazott. Grosics Gyulát azonban lehetetlen volt megtörni, nem volt hajlandó egyetlen társát sem megnevezni. Hatalmas tisztelet övezte őt emiat, hiszen egy generáció számára vált példaképpé kitartásával, áldozatvállalásával. Csapatember volt nemcsak a pályán, hanem a pályán kívül is.
A közösségért való áldozatvállalást már gyermekként megtapasztalta. Édesanyjával egy mobil koncentrációs táborhoz jártak ki, hogy a kerítésen keresztül etessék a hadifoglyokat. Egyszer az egyik katona észrevette mindezt, és a 6 éves Grosics Gyula szeme láttára hátbavágta puskatussal édesanyját.
“Végy egy jó kapust!” - szokták mondani a szakemberek, amikor egy ütőképes csapat összeállításán dolgoznak. Annak idején ez a Tatabányának megadatott. Bár az Aranycsapat kapusát büntetésképpen vezényelték le a bányászvárosba, ő mégsem ellenállással reagált. “A Honvéd kapusaként kevés védenivalóm volt egy-egy mérkőzésen, és ha kaptam is egy gólt, Puskásék elöl kettőt rúgtak rá. Tatabányában védve tapasztaltam meg, hogy egyetlen kapott gól is el tudja dönteni a mérkőzés kimenetelét” - mondta erről az időszakról.
Kapuskvalitásait mutatja, hogy éveken keresztül a Tatabánya kapta a legkevesebb gólt a nemzeti bajnokságban, habár a csapat nem játszott meghatározó szerepet a hazai élvonalban. Mindez azért is sikerülhetett, mert a kapusét a legfelelősségteljesebb posztnak látta. A legendás válogatott kapus 86 alkalommal húzta magára a címeres mezt, 2011-ben a Nemzet Sportolója címet is megkapta a magyar államtól. Ezekhez a kiemelkedő eredményekhez célorientáltságra és kitartásra is szüksége volt, melyek csírája már négyévesen ott volt benne, mikor édesanyjával összeveszett otthon, és úgy döntött, világgá megy. Természetesen előfordul, hogy ilyen kijelentést tesz egy ilyen korú gyermek, azonban Grosics Gyula ki is sétált a vasútállomásra, és felszállt egy induló vontra. Édesanyja valamilyen oknál fogva megérezte, hogy a vasútállomáson lehet, ezért épp időben kiérve leparancsolta őt az induló járműről. A vagonról leugró kisfiú 10-15 centiméterre a vonat kerekeitől ért földet. Később a legendás kapus úgy nyilatkozott, ez volt az első alkalom, mikor az isteni gondviselést megtapasztalta életében, mely élete során végigkísérte a nehéz időszakokban.
Tény, a kapussá váláshoz igen erős belső meggyőződésre van szükség. Király Gábor például 12 éves koráig elsírta magát egy-egy olyan gól után, ami érzékenyen érintette. Balajcza Szabolcs pedig tizennégy és tizenhat éves kora között alig kapott játéklehetőséget akkori edzőjétől. Ahhoz, hogy tudjuk, hová tartunk, lényeges azt is figyelembe venni, honnan indultunk. A Fekete Párduc pályafutása és egész élete során végig kitartott a döntései mellett, amihez hatalmas bátorságra volt szüksége. Ezzel a bátorsággal nemcsak aktuális klubcsapatának és a válogatottnak, hanem az egész magyar nemzetnek mutatott példát.
A fejlődés azonban nem áll meg, és a divat is változik. A sportolóknak alkalmazkodniuk kell az új trendekhez, de fontos megőrizni a múlt értékeit és a hagyományokat is.
tags: #a #kapusok #regen #svajci #sapkaban #vedtek
