A kisebbségi kérdés: válogatott írások, beszédek és történelmi távlatok
A nyugati politikai elmélet és a kelet-európai etnikai viszonyok vizsgálata során Will Kymlicka azt javasolja: fogadjuk el, hogy a nemzetépítő állam adottság, és korlátozzuk vizsgálódásainkat arra, hogy a különböző nemzetépítési stratégiák mit kezdenek az etnokulturális sokszínűség tényeivel. „Nem az a kérdés”, írja Kymlicka, „hogy az államok nemzetépítésre törekszenek-e, hanem az, hogy ezt miként teszik.” Minden modern társadalom politikai szerveződésének alapja, hogy a népesség írástudó legyen, képes legyen a közhivatalnokokkal szót érteni, legyen valamiféle közös azonosságtudata, és a sajátjának tekintse az intézményeket. Az intézvények autoritása alá tartozó népességet állampolgári közösséggé kell alakítani; a nemzetépítés pontosan ilyen folyamat.
A modern állam és a nemzetállami modell jellemzői
Az utóbbi háromszáz évben a nemzetállam sikeresen szorította ki a politikai uralom premodern típusait. A modern állam területi alapon szerveződik, törvényei azokra érvényesek, akik a területén tartózkodnak. A modern állam, az uralom premodern formáitól eltérően, központosított szervezettel rendelkezik, ahol a hierarchia csúcsán valamilyen szuverén instancia emelkedik. Területi elvű joghatóság, központosítás, közvetlen kapcsolat az állam alá tartozó egyénekkel: ezen tulajdonságok együttesével szokás jellemezni az államot a maga modern, kifejlett állapotában.
A nemzetállamot két további fontos vonása különíti el:
- Kizárólagos joghatóságra tart igényt a saját területe fölött.
- A nemzetállam az általános felfogás szerint szuverén, nem rendelődik alá állam fölötti instanciáknak.
A nemzetépítés uralkodó történeti modellje egységes nemzeti közösséget kovácsolt az egymást átfedő regionális, nyelvjárási és szubkulturális csoportok sokféleségéből. Ez az út, az egynemzetű állam modellje, azonban méltánytalan hátrányokkal sújtja a kisebbség tagjait. Kymlicka szerint a többnemzetű állam az egynemzetűvel ellentétben a kisebbségi csoportokat egyenrangú, államalkotó társként ismeri el, és biztosítja számukra a gyarapodásukhoz szükséges jogokat és erőforrásokat.
Globalizáció és a szuverenitás eróziója
A második világháború óta eltelt bő fél évszázadot az az egyértelmű irányzat uralja, hogy állam fölötti intézmények sokasága jön létre. A nagy nemzetközi cégek megjelenése és a globális tőkepiac kialakulása gyengítette a nemzetállamok szabályozásra és adóztatásra való képességét. A munkaerő nemzetközi migrációja elmossa az éles határt az állampolgárok és a nem-állampolgárok között, s ezzel kétségessé teszi az állampolgárság hagyományos fogalmát. Minél több ilyen állam fölötti szervezet létezik, annál kevésbé tartható a tézis, hogy a nemzetállamnak és a nemzetépítésnek ne volna alternatívája. Meglehet, a nemzetállamok alkotta világrend a vége felé közeledik.
Történeti esettanulmány: A numerus clausus és a kisebbségvédelem
A két világháború közötti nemzetközi és magyar kisebbségvédelmi rendszer hiányosságait jól szemlélteti a numerus clausus panasz esettanulmánya. A trianoni béke keretében Magyarországnak is vállalnia kellett kötelezettségeket, melyek az anyanyelvhasználat, kisebbségi oktatási illetve egyesülési szabadság terére vonatkoztak. A kisebbségvédelmi intézkedések talán legnagyobb újítása a Nemzetek Szövetségének mint nemzetközi felügyeleti fórumnak a megjelölése volt.
A numerus clausus törvény (1920:25. tc.) ellen tett panasz rávilágít a rendszer hiányosságaira. A magyar zsidóság határozottan tiltakozott az ellen, hogy őket kisebbségként kezeljék, és ne felekezetként. A Tanács eljárása lassú volt, és elsősorban a Magyar Kormány közléseire támaszkodott. A kormányzat a politikailag determinált, individualista kisebbségi jogi felfogásból nem tudott kitörni. Haller miniszter szavai jól jelzik ezt a felfogást: „a liberalizmus halott.” A Népszövetség végül nem fogadott el erőteljes állásfoglalást, ami jelzi a rendszer teljes átpolitizáltságát.
Identitás, önbevallás és társadalmi percepció
A nemzetiségi kérdés megítélése a mai napig komplex folyamat. A kutatási adatok alapján a nemzetiség fogalmának meghatározásakor különböző tényezők játszanak szerepet a válaszadók körében.
A nemzetiségi hovatartozás meghatározó kritériumai
| Rangsor | Kritérium megnevezése | Fontosság/Arány |
|---|---|---|
| 1. | Önbevallás, önazonosítás | 32% |
| 2. | Anyanyelv használata | Kiemelt fontosságú |
| 3. | Vérségi kapcsolat (származás) | Meghatározó faktor |
| 4-5. | Magyarországi lakóhely / Létszám | Kevésbé hangsúlyos |
A kapott adatokból látjuk, hogy a megkérdezetteknek 32%-a a nemzetiség fogalmának meghatározásakor első helyre rangsorolta az önbevallás, önazonosítás tényét. Fontos helyet kapott ebben a kritériumrendszerben a vérségi kapcsolat megjelölése is. Érdekes, hogy a nemzetiségi fiatalok a magyar fiatalokéhoz képest fontosabb jelentőséget tulajdonítottak a bevallásnak, az anyanyelvnek és a vérségi kapcsolatoknak, ami jelzi a kisebbségi közösségeknek a viszonyulását az identitáshoz.
Személyes narratívák és a háborús traumák öröksége
Az identitás nem csupán elméleti kérdés, hanem mélyen átélt valóság. Terék Anna verseiben és drámáiban az ex-jugoszláv, vajdasági magyar identitás áll a középpontban. „Nem lehet seb, ami folyton vérzik” - mondja egyik szereplője. A délszláv háború megélése alapvetően határozta meg a közösség mentalitását. Terék Anna kifejti: „Akkor kezdett el foglalkoztatni a vajdasági identitásom, amikor magyarországiakkal több időt töltve rájöttem, hogy sok olyan dolog van, ami nekem normális, de nekik nem az.”
Az identitás egy meglehetősen fluid, állandóan változó valami. Sokszor könnyebb volt más nemzetiségekkel, például horvátokkal barátkozni Magyarországon, mert hasonló dolgokon mentek keresztül a háború előtt és után. Ez a történelmi tapasztalat rávilágít arra, hogy a kisebbségi lét traumái és az önazonosság keresése egy véget nem érő folyamat, amelyben a közös gyerekkor és a beszélt nyelv hidat képezhet az emberek között.
tags: #a #kisebbsegi #kerdes #valogatott #irasok #beszedek
