A labdarúgás lenyűgöző története és globális felemelkedése

A labdarúgás által bejárt lenyűgöző fejlődési pályát a Krisztus előtti második évezredtől egészen napjainkig követhetjük nyomon. Ez a sport örök kérdéseket vet fel: miért ilyen népszerű, és mi váltja ki azt a szenvedélyt, amely kortól és helytől függetlenül övezi a labdarúgó-mérkőzéseket?

Napjainkban is a világon emberek milliói űzik amatőr és profi szinten. Emberek ezrei mennek ki egy-egy meccsre, hogy szurkolhassanak kedvenc csapataiknak. A FIFA 2001-es felmérése szerint 200 országból több mint 240 millió ember jár rendszeresen meccset nézni. A labdarúgás egyszerűsége és élvezhetősége nagyban közrejátszott abban, hogy világszerte elterjedt sport lett. A legnagyobb labdarúgó-nemzetek szurkolói - temperamentumuktól függően - hol háborúként, hol művészetként, hol pedig szent és sérthetetlen vallásként tekintenek imádott sportjukra, a labdarúgásra.

A labdarúgás ősi gyökerei

Na, kezdjük ott, honnan is ered a foci (angol nevén: Football). A FIFA szakemberei szerint az első kezdetleges focit Kínában játszották, a játék neve cuju volt. Írásos feljegyzések tanúsága szerint, mint ahogy sok egyéb téren, a labdarúgás kezdeti formáiban is a kínaiak voltak az elsők. A cu-künek („rúgni labda”) nevezett játékot egy szőrrel és tollal kibélelt bőrből készült labdával játszották, a lényege pedig az volt, hogy egy, a pálya közepén elhelyezett hálóba vágott, 40-60 cm átmérőjű lyukon juttassák keresztül a játékosok. Csak úgy mint manapság, tilos volt a kéz használata, a labdát a láb, fej, hát és váll használatával, cselezgetve kellett a célba eljuttatni. A játékot Kr.e. Majd az ősi Kínában és az aztékok világában folytatja sporttörténelmi kalandozását.

Persze Japánban is megjelent a labdarúgás helyi formája, de a kínaitól eltérően, ez csak a nemesi urak és magas rangú hivatalnokok játéka volt.

Középkori előzmények Európában

Az ókori görögök sportosságáról mindenki tud, meglepő módon azonban az európai futball gyökereit nem náluk kell keresnünk. Egészen a középkorig kellett várni, amíg Angliában és Franciaországban egy, a pogány hagyományokon alapuló szokás kezdett kialakulni. A modern foci hazájában, Angliában, valamint Franciaországban a középkori falvak kedvenc játéka a „határlabdázás” volt, mely leginkább tömegfoci jelleget öltött. A hagyomány szerint a tél elteltével a rontásokból származó veszedelmeket beletömködték egy állati bendőbe, vagy valamilyen bőrbatyuba és közösen kirugdosták azt a falu területéről, át a szomszéd faluba, megszabadulva így a lehetséges rossztól. Eszerint tél végén, de legkésőbb tavasszal egy bőrlabdát töltöttek meg különféle anyagokkal, kóccal, szőrrel, tollal, amik a rontást és az ártó szellemeket szimbolizálták. Az eseményen - aminek a célja az volt, hogy a településtől minél messzebb rugdossák el a bőrbatyut, mielőtt az szétesne -, részt vett a falu apraja-nagyja. Ez a népi mulatság a XIV. században ért véget, amikor is mindkét országban betiltották, mondván túl durva, sőt mi több, ördögi mulatság. Ezt később a XIV. században beszüntették, mert sokszor tömegverekedés lett a játék vége.

Ezen időszakban jelent meg Itáliában a Calcio fiorentina. Ezt a játékot már Firenzében és Padovában játszották először. A mai formájára leginkább emlékeztető, Európában az első, körülhatárolt pályán, mérkőzésvezetővel játszott labdarúgó játékokat Firenzében játszották, a neve calcio volt. Egy csapat 27 főből állt, meghatározott rendben elhelyezkedve (kapus, védők, fedezetek, csatárok). A létszám nagyobb volt, mint manapság, ugyanis a csapatok egyenként 27 játékosból álltak, melyek szerepe a következőképpen oszlott meg: elől 15 csatár, a második sorban 5 fedezet, mögöttük 4 védő, a negyedik sorban újfent 3 védő, közülük pedig a középső volt a kapus. A labdát csak a kapus foghatta kézbe, míg a többiek lábbal vagy ököllel terelgethették. Csak ő érhetett hozzá kézzel a labdához, a többi játékos csak rúghatta, illetve ököllel üthette. A kaput a pálya két végén felállított sátrak jelentették, oda kellett minél többször bejuttatni a labdát. A bíró szigorúan betartatta a szabályokat, figyelte és számolta a gólokat és a bűntetőpontokat is.

A modern labdarúgás születése és szabályai

A labdarúgás számos formáját játszották Európában, míg meg nem született az első egységes rendszer. A modern labdarúgás közvetlen elődje az angliai diákok sportszeretetének köszönhetően fejlődhetett ki még az 1820-as években. A pálya nagyságát és a résztvevők számát is meghatározták, illetve megalapították az első amatőr futballklubokat. A mostani szabályok alapját a 19. században foglalták írásba Cambridge-ben. A végleges, mindenki által elfogadott szabálykönyvet John Charles Thring alkotta meg. A XIX. század végéig megszületett a ma is használatos szabályok többsége, a foci pedig Európa-szerte utolérhetetlen népszerűségre tett szert, így teljesen kiszorította az érdeklődés középpontjából a többi labdajátékot.

A FIFÁ-t (International Football Association Board: Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) 1904-ben alapították meg. Azóta is a világon egyedülálló joggal változtathatják a labdarúgás szabályait.

Világbajnokságok és nemzetközi elterjedés

Ennek következtében szükséges volt világbajnokságok létrehozása is. Az első labdarúgó-világbajnokságot 1930-ban rendezték meg Uruguayban. Ekkor a döntő meccset Uruguay és Argentína játszotta (4:2). 1930-ban pedig már az első világbajnokságot is megrendezték. A legutóbbi világbajnokságot Dél-Afrikában játszották és Spanyolország nyerte.

Az idei foci Eb a sorban a 15. lesz, és előreláthatóan egész Európa egyként fogja követni az eseményeit. A foci iránti csillapíthatatlan, sőt, növekvő elhivatottságot mutatják a számok is: az Európai-Labdarúgó-szövetség (UEFA) tagszövetségeiben összesen 50 millió az igazolt labdarúgók száma.

A labdarúgás Magyarországon: Kezdetek és fejlődés

Magyarországon az első írásos emlék a labdarúgásról 1879-ből származik. Molnár Lajos egyik szakmunkájában említi meg. A sportág már korábban sem volt ismeretlen Magyarországon. 1879-ben Molnár Lajos szakmunkát írt, melynek egyik fejezete a futballról szólt. A második legfontosabb esemény 1885. június 16-a volt, amikor megalapították az Újpesti Torna Egyletet.

A magyar labdarúgás kezdetét hivatalosan 1896 decemberétől számítják, amikor a BTC tornatermében Ray Rezső elmagyarázta a sportág szabályait a jelenlévő tornászoknak és atlétáknak. A bőrlabdát fia, Ray Ferenc és Stobbe Ferenc hozta Svájcból, akik korábban már angol csapatokban is futballoztak. „Az első igazi labdát Löwenrosen Károly hozta haza Angliából, s ő rendezte a Pékerdőben - a mai Hungária körúton, körülbelül az MTK pálya helyén - az első meccset. A Rókus kórház alkalmazottjai állítólag 3-0-ra győzedelmeskedtek a Főműhely vasutasai ellen.” A futballtörténeti esemény 1896. november 1-én zajlott, a mérkőzést 300 néző tekintette meg. Érdekessége még, hogy a meccset 25 cm-es hóban játszották, ezért a játékosok csizmában küzdöttek. A mintegy 20 perces „rugdosódás” eredményei között 3 bokatörés is szerepelt.

A résztvevő felek még nem voltak tisztában a labdarúgás pontos szabályaival. A számukra furcsa labdát minden rendszer nélkül rugdosták, dobálták egymásnak. A 19. század végén a polgárosodó budapesti fiatalság nagy része bérházakban élt, egészségtelen, szűk lakásokban, „… a városi falak közé szorult gyerek kirobbanó mozgásvágya jelentette azt a már megmunkált talajt, amelybe csak bele kellett vetni a magot, hogy kihajtson …” Ez a mag a futball labda volt. A labdarúgáshoz csak szabad térség kellett és egy bőrrel bevont gumilabda, de általában a rongylabda is megfelelt a célnak.

„A futball összetartó erejének felismerése és kellő értékelése okozta, hogy a BTC-ben nem nézték rossz szemmel a fiatalság megmozdulását és Iszer Károly személyében akadt vezetőember is, aki az új törekvés támogatójául szegődött. 1897 januárjában megalakult a BTC első labdarúgó csapata. Az első igazi futballmérkőzést 1897. május 9-én, a Millenárison rendezték előre meghirdetett időpontban, rendes felszerelésben és a labdarúgás szabályai szerint. A BTC kék-fehér és piros-fehér csapatainak küzdelmét, a kék-fehérek nyerték 5-0-ra. E mérkőzés alapján kívánta Ray kapitány kiválasztani a bécsi Cricketerek ellen fellépő együttest. A végig szakadó esőben lezajlott mérkőzést kb. 100 néző tekintette meg, köztük számos előkelőség és fiatal hölgy is. A közönség nagyobb része ekkor még a sportegyesületek tagjaiból, diákokból, tornatanárokból verbuválódott. A mérkőzésnek hamar híre terjedt, és a labdarúgás Budapest szerte divat lett. Leginkább a középiskolások körében hódított ez a sportág, annak dacára vagy talán épp azért, mert a szülők és tanárok veszedelmes játéknak tartották és ellenezték. Ray Ferenc a rutintalan védők mellett sokáig zavartalanul ontotta a gólokat, évekig ő volt az egyetlen, aki cselezni tudott. „Idegen test volt a BTC-ben. Ha nála volt a labda felzúgott a közönség. Kulcsfontosságú volt a labdarúgás elterjedése szempontjából az is, hogy az első mérkőzés nézőit elbűvölte a változatos, élvezetes küzdelem és szinte kivétel nélkül megszállottjai lettek ennek a sportnak. 1897 tavaszán a BTC lemondta bécsi mérkőzését, mert nem tartották eléggé felkészültnek magukat. A találkozót őszre, 1897. október 31-re halasztották. Szeptember közepére elkészült a Millenáris pálya, a fedett tribün pedig 1400 főnek biztosított ülőhelyet. A szurkolók által már nagyon áhított első nemzetközi mérkőzésen a BTC nem okozott csalódást, meglehetősen szoros küzdelemben csak 2-0-ra veszített, a jó erőkből álló bécsi angolok csapata a Cricketterek ellen. A közel 2000 néző rendkívül jól szórakozott, s elégedetten vette tudomásul, hogy a magyar csapat az első perctől az utolsóig elszántan, kitartóan küzdött. A mérkőzés magával ragadta a szabályokat nem ismerőket is. Wlassics közoktatásügyi miniszter, tanácsosa révén képviseltette magát. Jelen volt továbbá Berzeviczy Albert országgyűlési képviselő, a sportág lelkes támogatója is. A labdarúgást kedvelők még télen sem tartottak szünetet, hóban-fagyban is edzésre jártak. „A féltékenységig fokozódott rivalizálásnak, amely a többi sportágban már felütötte fejét, egyelőre nyoma sincs a kis futballkolóniában. A labdarúgóélet vezetője ekkoriban Iszer Károly volt. A BTC-nél egyszemélyben játékos, intéző, szertáros, edző és elnök, sokat segített a többi futball-klubnál is. A BTC első riválisa a Műegyetem csapata volt, miután a főiskolások körében is egyre népszerűbb lett a labdarúgás. „… a magyar futballsport eladdig még nem tudta kitermelni a maga speciális gárdáját, nem tudott még olyan hadsereget felmutatni, amelynek katonái elsősorban futballisták és csak azután más sportágak művelői is. Az első két évben tényleg, vagy csak papíron megalakult futballcsapatok tagjainak legnagyobb része más sportágaknak volt előzően eljegyezve és bár, nagy volt a csábítás a futballsport részéről, nem tudott első szerelmétől elszakadni.”

A magyar válogatott kiemelkedő eredményei

A magyar labdarúgó válogatott első meccsét 1902. október 12-én játszották Ausztria ellen Bécsben. A végeredmény 5:0 lett Ausztria javára. A labdarúgást egyébként is férfihoz méltó foglalatosságnak tartották, a csapatokat erős atléták, tornászok alkották, akik gyorsak és erőszakosak voltak: lerohanták és elnyomták az ellenfelet. Ez jellemezte a BTC stílusát is, kezdeti sikerességük is ennek köszönhető. A mérkőzések nagyon kemények voltak, de ezt természetes velejárójának tekintették a férfias küzdelemnek. A taszítások és lökések, illetve egymás felrugdalása tette izgalmasabbá a közönség számára a mérkőzést. A futballkapu megfelelt a várkapunak (az angol goal szó kaput jelent), amit mindenáron meg kellett védeni, illetve be kellett venni. A csapatszellem, a bajtársiasság, valamint a mérkőzés előtti elszánt arcok, mind a középkori ütközetekre emlékeztettek.

A magyar labdarúgó válogatott az évek során számos emlékezetes sikert ért el:

Az 1938-as világbajnokságon Magyarország ezüstérmet szerzett, Olaszországgal szemben az eredmény 4:2 lett. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon aranyérmes lett a magyar válogatott. A Jugoszláv válogatott ellen játszott, az eredmény 2:0 lett. A gólszerző Puskás és Czibor volt. A magyar válogatott legnagyobb sikere Anglia ellen volt 1953. november 25-én, amikor is 6:3 arányban nyertünk az angol válogatottal szemben. Az 1954-es labdarúgó világbajnokságon az NSZK-val szemben már a 9. percben vezettünk, így is csak ezüstérmesek lettünk. Az 1964-es olimpián ismételten aranyérmet szerzett Tokióban Csehszlovákiával szemben a magyar válogatott (2:1). Az utolsó olimpia szereplés az 1966-os atlantai olimpián volt.

tags: #a #labdarugas #tortenete #dokumentum

Népszerű bejegyzések:

• 1956-os magyarok szerepe a globális sportéletben
• DVTK Jegesmedvék kupasikerei
• A sydney-i olimpia magyar vízilabdás sikere
• Magyarország Eurovíziós szereplése
• Ismerd meg a TLD mod alapjait