A Sport és a Testnevelés Evolúciója: Az Egyéni Teljesítménytől a Rekordokig

A sporttörténelem tele van emlékezetes teljesítményekkel és megdönthetetlennek hitt rekordokkal, amelyek az emberi képességek határát feszegetik. Az egyéni kiválóság egyik leglátványosabb megnyilvánulása a pontszerzés, amelyben a játékosok a legmagasabbra törnek, kitörölhetetlen nyomot hagyva sportáguk históriájában.

Helyi idő szerint kedd este LeBron James, a Los Angeles Lakers játékosa lett minden idők legtöbb pontot dobó játékosa az amerikai profi kosárlabdaligában, az NBA-ben. A rekordot jelentő 38 388 ponttal átlépte Kareem Abdul-Jabbar 38 387 pontos rekordját, amelyet csaknem 40 éven keresztül, 1984 áprilisa óta nem sikerült megdöntenie senkinek - írja a Guardian. Az eredmény súlyát tovább növeli, hogy a most 38 éves Jamesnek mindehhez alig több mint 1400 mérkőzésre volt szüksége, míg Abdul-Jabbar 1560 meccs után állította be a rekordot. Ebben a tekintetben egyébként Michael Jordan tartja a rekordot, az ő meccsenkénti átlaga 30,1 pont, James ezen a listán „csak” az ötödik helyezett a maga 27,1 pontos átlagával. Kevésen múlt, hogy kedden összejött a rekorddöntés: James az Oklahoma City elleni meccs legvége előtt mindössze 10,9 másodperccel talált a gyűrűbe.

Az egyéni teljesítmények csúcsai, mint amilyen LeBron James rekordja is, szorosan összefonódnak a sportok és a testnevelés évszázados fejlődésével, melyek alapjai a tudományban és a pedagógiában gyökereznek. A kötet elsődleges célja, hogy tudományos igényű, aktuális és átfogó tanulmányt mutasson be a jelen sportjáról, a sporttudomány aldiszciplínáiról és határterületeiről. A kötet tizenegy fejezete részletesen foglalkozik a sport és az újkori olimpiák történetével, sportágaival, a sport tudományával, elméletével, a sportteljesítmény tényezőivel (mozgásfejlődés, mozgástanulás, élettani és pszichológiai hatások), a motoros teljesítmény összetevőivel, a sport veszélyeivel, a dopping témakörével, stb. Korosztályonként vizsgálja a sport feladatát, kitér a sporttevékenység minden területére (rekreáció, iskolai nevelés, élsport, tehetséggondozás, fogyatékkal élők sporttevékenysége, a sport mozgásterápiás szerepe). Az alábbiakban a magyar sporttörténelem meghatározó fejezeteibe, a korai tornarendszerektől a kosárlabda megjelenéséig és az egyéb sportágak térhódításáig tekintünk be.

A Testnevelés Korai Gyökerei és Filozófiája

Svéd és Német Torna Rendszerek

A testnevelés modern kori alapjait a 19. század elején fektették le, ahol két meghatározó irányzat, a svéd és a német torna rendszere alakult ki. A svéd torna eredete, hivatkozási rendszere és egész filozófiája eltér a német tornáétól. Az "egyén életmûködésével összehangolt", illetve "racionális" tornarendszer alapjait a dán Franz Naechtegal és a német Guth-Muths követõje, a svéd Per Henrik Ling (1776-1839) rakja le. Elképzelése azon alapul, hogy a testnevelést nem lehet kiagyalt gyakorlatokra vagy iránydivatokra építeni, hanem kizárólag csak olyan ismeretekre, amelyek igazát az anatómia és az élettan már bizonyította. A testgyakorlatok oktatója - úgymond - akkor jár el helyesen, ha olyan izomcsoportokat fejleszt, amelyek elõsegítik a helyes, szép testtartást, a belsõ szervek mûködését. A magasugrást például nem a jobb eredmények elérésére, hanem a tornász ugrótechnikához szükséges alsó végtagizmainak fejlesztésére használja. Ling eredetileg négyféle gimnasztikát kíván létrehozni: pedagógiai, orvosi, katonai és esztétikai gimnasztikát.

Ezzel szemben a német torna a testet egy dobozként, azaz egy olyan tárgyként fogja föl, mely belülrõl tagolatlan, ugyanakkor más dobozokkal egymásra épülve, egymást kiegészítve kiválóan beilleszthetõ, alárendelhetõ a tágabb összefüggésrendszerben kialakított nagy céloknak. A doboz egy olyan kollektivisztikus szemléletmód összefüggésrendszerében jelenik meg, mely a nagyközösséget a sok kis doboz egységeként képzeli el. A svéd torna viszont éppen kíváncsi. Amikor a testgyakorlatokat izomcsoportok szerint tagolja, akkor a nagy egészre vonatkozó alapkérdéseket figyelmen kívül hagyva a rendszert alkotó mikrostruktúra, a legkisebb egység: az individuum szerkezete és mûködésmódja foglalkoztatja. Ily módon a testet a gép metaforája alapján fogja föl, melynek értelmében a testegész a racionálisan egymáshoz illeszkedõ, olajozottan mûködõ részek egységeként mûködik.

A Magyar Tornamozgalom Kezdetei

A német és svéd torna e sajátosságainak fölvázolása többé-kevésbé egyértelmûvé teheti számunkra, hogy a 19. század hatvanas éveiben a magyar tornamozgalom apostolai miért az elõbbit tartják kívánatosnak és követendõnek. Az alapvetõ okot a német torna nemzeti hangoltság iránti nyitottságában és ideológiai irányultságában kell keresnünk. Ezeknek köszönhetõen egy egyszerû helyettesítési mechanizmus révén - melynek során a német nemzeti elemeket a magyar nemzeti elemekkel cserélik föl - a német torna alkalmassá válik az életvitel erkölcsileg, világnézetileg, pedagógiailag és politikailag megalapozott radikális átalakítására. Amikor a test - szó szoros értelmében vett - egzecíroztatása a rend, a fegyelem és a cselekvõ erõ elsajátításának eszközeként definiáltatik, akkor a szorosan vett testpolitika nemzetpolitikaként való újrafogalmazásáról beszélhetünk. Jellemzõ, hogy a Lembergben még a svéd elvek szerint tornatermet berendezõ, orvos végzettségû Bakody, hazatérte után maga is betagozódik a német torna szellemiségét követõ többségbe. Sasku Károly az elsõ, aki beemelte tantervébe a testnevelést, és viszonylagos részletességgel kidolgozta azt.

A Tornamozgalom Intézményesülése és Kiterjesztése

A Testnevelési Mezõ Kialakulása

A tornamozgalom sikereinek köszönhetõen kialakul egy olyan bonyolult erõtér, melyben a fölhalmozott szakismeret legitim módon újratermelhetõvé válik, és az egymással szövetséges, illetve ellenséges pozíciók világosan kikristályosodnak. Tömören fogalmazva: néhány év alatt megszületik a testnevelési mezõ. Ez teljesen új jelenség a szabadidõ-eltöltés 19. századi fajtáit vizsgálva. Elõször jön létre ugyanis egy olyan, sporttal, illetve testgyakorlással kapcsolatos erõtér, mely kellõképpen összetett, a benne meghatározó pozíciókat elfoglalók számára szakmaként definiálódik, s ezáltal az érintettek életvitelének középpontjába kerül. Az NTE 1868-as dísztornázására visszautalva, melynek során a Himnusz hangjaira mutatták be gúlagyakorlataikat a tornászok, a nemzet metaforája itt az egymás vállán álló, piramisszerûen az ég felé magasodó emberdobozok csoportja, akik a nagy egészet kollektív kooperativitásukban jelenítik meg. Hierarchia, mely a szoros egymásba fonódás, egymásban gyökerezés, egymáson nyugvás nélkül elképzelhetetlen volna. Hierarchia, mely harmonikus, organikus, alulról építkezõ.

Szervezetek és Ünnepélyek

A történelmi tényekhez visszatérve: 1870-ben megalakul a Magyar Tornatanítók Egylete, mely rögtön memorandumot is megjelentet a Honban az iskolai tornatanítás ügyében. A tornatanítók 1881-ben (az NTE vívótermében) Magyarországi Tornatanítók Egyesülete (MOTTE) néven megerõsödve szervezõdnek újjá: akkor országosan már hétszáz tornatanítóról tudnak. A MOTTE föllép azért, hogy a "tornatanítók a rendes tanárok közé soroltassanak, s hogy a középtanodai ifjúság hetenkint három órán át részesüljön rendszeres tornatanításban". A szervezet 1883-tól kiadja a Tornaügy címû folyóiratot, majd 1885-ben (ismét csak az NTE csarnokában) létrehozza a Magyarországi Tornaegyletek Szövetségét, a MOTESZ-t. E szervezetek és fórumok folyamatosan hangot adnak érdekeiknek, céljaiknak, és ennek megfelelõen bírálják a tornaoktatás hiányosságait.

Az expanziós stratégiáik részét képezik a dísztornázások és a tornaünnepélyek is: 1885-ben az NTE az országos kiállítás területére "hívja össze" elsõ országos tornaünnepélyét, melyen tucatnyi tornaegylet tagjai vonulnak föl a tornatérre, s a fõhadparancsnok, fõpolgármester és más notabilitások jelenlétében Bokelberg Ernõ vezetésével mutatják be szabad- és szergyakorlataikat, továbbá rúdugró-, kötélmászó- és akadályversenyszámaikat. A következõ országos tornaünnepélyre két évvel késõbb Aradon kerül sor, a harmadikra pedig Budapesten, a Hõsök terén. Ez utóbbin már 95 középiskola 2800 tanulója vesz részt. A negyediken, melyet két évvel késõbb rendeznek, csökkenni látszik a lendület: akkor csak 52 középiskola 2300 tanulója van jelen. "Ezért - írja a Vasárnapi Ujság alább idézendõ cikkében - kívánatosnak látszott az országos tornaverseny decentralizálása, hogy abban a mintegy 44 ezer fõre rúgó magyar középiskolai tanuló ifjúságból mennél többen vehessenek részt." Ezt elõsegítendõ, kerületi tornaversenyeket szerveznek négy városban, melyeken 1894-ben 3180, 1895-ben pedig 3850 tanuló vesz részt.

Az Iskolai Oktatás és a Torna Államosítása

Megfogalmazható tehát, hogy a tornamozgalom célkitûzéseit részleges siker koronázza: a modern versenysport szféráiból egy emberöltõ alatt kiszorulnak ugyan, ám az iskolai oktatás bevételére irányuló stratégiáik teljes sikerrel járnak. A közvetlen versenykésztetettségek kiélési lehetõségérõl lemondanak, ugyanakkor megteremtik az emberi testhasználat államosításának föltételeit: a torna az iskolai oktatás részeként kötelezõen elõírt feladattá válik. Az állami feladatvállalásnak természetesen megvannak a diszpozicionális föltételei. Ezek között elsõsorban a protestantizmus és a protestáns etika kialakulása említhetõ, melynek szerepét nem lehet túlbecsülni a testi aszkézis világi gyakorlását, illetve a világ "újraobjektiválását" illetõen. Jelzésértékû, hogy a 19. század elsõ felében Magyarországon a protestáns iskolákban vezetik be elõször a testgyakorlatokat, és protestáns egyházi intézmények adnak helyt a szervezõdõ tornamozgalom gyûléseinek. Az államilag kötelezõvé tett tornában - folytatva az öntevékeny gimnasztikában megkezdett tendenciát - a közszemlére kitett, engedelmes, fegyelmezett, másikhoz igazodó gyermektest válik a polgári jövõ megteremtésének föltételévé. A diszpozicionális versengés színtere a versenypályáról a tornaterembe, súlypontja pedig a felnõttekrõl a gyermekekre helyezõdik át.

A Kosárlabda Megjelenése és Fejlődése Magyarországon

A "Grund" és a Kosárlabda - Egy Történelmi Hasonlat

A sportágak fejlődése során a versengés és a játékszabályok is folyamatosan alakultak. Harc a grundért. Ki ne ismerné Molnár Ferenc halhatatlan remekét, a sok egyéb mellett még japán nyelvre is lefordított Pál utcai fiúkat? A manapság annyira közkedvelt televíziós kvízműsorokban is elhangozhatna az a kérdés, hogy a Pál utcai fiúk és a vörös ingesek a grundharc helyett esetleg választhattak volna inkább valamilyen más összecsapási formát is, mondjuk éppen a kosárlabdát. A válasz nem is olyan nehéz (?), csak két évszámot kell ismerni hozzá. A XX. század hazai irodalom illetve sporthistória adja a feleletet. A Pál utcai fiúk története 1889-ben játszódik, a könyv pedig 1907-ben jelent meg. Tehát a maguk idejében már csak ezért sem kosarazhattak Nemecsekék, bár még ha éppen a nagy víz másik oldalára is lett volna szerencséjük születni.

Dr. James Naismith és Kuncze Géza

Dr. James A. Naismith, a springfieldi testnevelési főiskola tanára a kosárlabda feltalálója. Minden magyarországi kosarak atyját, Kuncze Gézát nem említeni egy történeti anyagban legalább ugyanakkora szarvashiba lenne, mint nem szólni a játék feltalálójáról. Az biztos, hogy az 1890. február 16-án született Kuncze Géza nem csak ringatta azt a bölcsőt, de elkészültéig, hosszú éveken keresztül faragta is. Még a 80. születésnapjához közel is megjelent a sportcsarnokban a „TV - Pajtás mini kosárlabda kupa” döntőin és nyilatkozott is a Magyar Televíziónak.

A Játék Első Lépései és Szabályai

Ezalatt Amerikában töretlen fejlődésen ment keresztül a kosárlabda, 1904-ben a St. Louis-ban (Missouri állam) rendezett III. Olimpián már bemutató sportág volt. Az USA-ban minden évben kiadták a hivatalos Spaldings kosárlabda útmutatót (Spaldings Athletic Library Official Basketball Guide), mely egyebek mellett egy komoly katalógus is volt, bemutatva és kínálva a közönségnek az adott évi fejlesztéseket a sportág minden területére figyelemmel, a játékszertől a ruházatig. A szabályok szerinti bevarrt aljú hálót is árusítottak, de olyat, melyet edzésen azért nyitottá lehetett tenni, bármit meg lehetett vásárolni a professzionálisan kifejlesztett labdáktól a cipők széles választékáig. A termékek felett persze jól látható a minősítésük is: 1900-ban Párizsban, 1904-ben St. Louis-ban világkiállításon.

A rövid kis kitérő után vissza a kiindulóponthoz, 1912-höz és a Németországba utazott magyar csoporthoz, melynek vezetője Barna Jakab elemi iskolai igazgató volt. Ő egy füzetben adta ki a müncheni tapasztalatait, majd a Simor utcai elemi iskola udvarán. Nyilvánosan ekkor, 1913-ban mutatták be először Magyarországon a kosárlabdát. Ennél több talán nem is kellett volna ahhoz, hogy a kosárlabda lassan, de biztosan révbe érhessen a magyar sportéletben, mely egyébként már akkor is kellően sokszínű volt.

Kuncze Géza és a Kosárlabda Elterjedése

Kuncze Géza szerencsére tetterősen tért haza az I. gyalogezredből a háború végeztével. Amikor az elemi iskolák részére rendszeresítették a játszótéren való játékot is, Kuncze Géza a tanítók részére szervezett játéktanfolyamok vezetője lett. Kezdeményezőkedve töretlen maradt, játékosokat toborzott, bemutatókat szervezett, szabályokat fordított. A Vas utcai községi felső kereskedelmi iskola 1920. évi értesítője szerint Kuncze Géza „A tornaszertár őre. Az iskolai testgyakorlókör vezetője.” A Vas utcaiak hamar megkedvelték és játszani akarták a kosárlabdát. A szabálykönyv utóélete az is, hogy az állandóan növekvő igényt és a játék lankadatlan népszerűségét látva az Ifjúsági Testnevelés is közölte 1923-ban.

Az iskolában zajló pezsgő sportéletben a kosárlabda messze nem volt elszigetelt tevékenység. Nincs olyan iskolai értesítő, mely ne tudósítana az adott esztendő sportsikereiről. Így az 1920/21. évben „Örömmel állapítható meg, hogy a rendelkezésre álló kevés idő alatt a kijelölt testnevelési programunkat teljes egészében megoldottuk. Egyetlen vándordíjunkat hárommal szaporítva, bizonyítja tanítványaink áldozatkészségét és sportérzékét. Így a kosárlabda-vándordíjat a III. D) oszt. 5-ös csapata; a football-vándordíjat, melyet összes növendékeink „Kárpáti Béla” néh. igazgató emlékére alapítottak, erős küzdelemmel a IV. B) oszt.; két IV. oszt. által alapított szobrokat az alapítók nyerték és védik első alkalommal az atletikait a IV. C) oszt., az úszót a IV. D) oszt.”

A Korb-ball és a Modern Kosárlabda Különbségei

Ugyan mindenhol kosárlabdának neveztetik, de valójában a korb-ball hódított ezen a néven. A ködbe vész már, hogy miként is került Németországba a játék, de mivel egyik szóban forgó verzió sem bizonyítható, ma már talán nincs is nagy jelentősége, hogy német találmány-e vagy amerikai hatásra létesült az európai változat. Jól meg voltak palánk nélkül is... Kuncze tehát nem mással, azzal a játékkal foglalkozott az elejétől fogva, amelyet fűzős bőrfocival játszottak, s a labdát a póznára erősített, a földtől a maival megegyező távolságban levő kosárba kellett bedobni. A játékosok mozgástere szűkre szabott volt, s a labdát nem vezették, hanem gurították illetve tenyérrel felfelé ütögetve vezették.

„Az emberfogást túlzottan «szigorúan» hajtották végre. A fő cél az volt, hogy a labdát minden áron meg kell szerezni az ellenféltől. Előre kijelölt védők helyezkedtek úgy, hogy a kosárra veszélyes játékosok útját elzárják. Ebben az igyekezetben láthattunk nagy vetődéseket, összeugrásokat, ami a játékot eldurvította. A nagy lendületvételi lehetőségeket a fűrészporos talaj tette lehetővé.... „Ez a játék nagy mértékben különbözött az 1933 utáni játékstílustól. A labdának kézzel felfelé történő vezetése football, majd 1922-ban pl. 1 kg-os tömött labdával való játék, fűrészporos talaj, már magában hordja a játék technikai és taktikai elemeit. Gyors lerohanások, egyéni játék, jó fizikum, bátor kitörések a támadásban és ennek minden körülmények közötti megakadályozása, rávetődés, lökés, kézre verés a védelemben. Csapatvédelemről nem beszélhetünk, a védekezés általában a labda körül volt. A két hátvéd fogta ösztönszerűen azt, aki kosárra tört. Ezek jellemzik főleg az akkori játékot. Kiállítás, személyi hiba miatt nincs, így bátran lehet bárkit akadályozni. „Támadásban, védekezésben az egyéni játék domborodik ki, előre kigondolt tervszerű elgondolásokról nem igen beszélhetünk. A németeknél még évtizedeken át tartotta magát a korb-ball, s fénye csak akkor halványult, amikor a berlini olimpia műsorára már a ma ismert palánkos kosárlabda került fel. A Vas ucca-i iskola udvarán is napestig játszták a kosárlabdát.

A Sportok Sokszínűsége és a Verseny Helye

Atlétika, Jég- és Kerékpársport, Labdarúgás

A tornamozgalom terjeszkedése mellett más sportágak is egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, kihívást jelentve a hagyományos testnevelésnek. A 19. század utolsó harmada ilyen periódus Magyarországon: a tornászoknak elõbb az atlétákkal, ezt követõen a rövid idõ alatt rendkívüli népszerûségre szert tevõ jégsport és kerékpározás híveivel, majd - egyre reménytelenebbül - a minden korábbinál nagyobb tömegeket megmozgató "rugdaló" (azaz labdarúgás) követõivel kell konfrontálódniuk. A 19. század utolsó harmadától fogva a felnõtt férfiak egyre kevésbé lesznek hajlandóak arra, hogy szabadidejükben lemondjanak a szabad és közvetlen versenyszituáció libidinózus élményérõl. Ezzel magyarázható, hogy a hetvenes évektõl egyre inkább mozgolódni kezdenek az önmagukat elsõsorban a kötött és örömtelen tornával szemben pozicionáló új gyûjtõsport, az atlétika hívei.

Ismeretes, hogy az angolok históriai sportja a labdarúgás. Számos utalás található irodalmukban arra, hogy a football űzése a XVI. századtól kezdve rendszeressé vált Albion-szerte. Ezzel kapcsolatban Shakespeare-t szokták emlegetni forrásként. Valóban a Tévedések vígjátéká-ban meg a Lear király-ban több passzus is van a labdarúgásról. A Lear királyból még az is kiderül, hogy a footballt fizetett játékosok, többnyire jobbágyok űzték, ezért nem sokra becsülték őket. John Gay (1685-1732) középosztálybeli származású irodalmár, aki versei révén bekerült a londoni Scribleus Clubba, ahol Swift és Pope baráti köréhez tartozott. Gay a város veszedelmeit bemutató, 1716-ban megjelent Trivia című művében tesz említést a footballról. A kötet következő része „The dangers of Football” vagyis a labdarúgás veszélyeit vázolja, bemutatva az ősi, angol „rugósdi” jellegzetességeit. Az enyhén elhízott, joviális költő rosszallólag csóválja rizsporos parókás fejét, és igyekszik elugrani a szeszélyes „shoot”-ok elől. Ez a football akkoriban többnyire utcai játék volt: az alvégtől a felvégig rugdosták a bőrballont a szűk sikátorokban. Gólnak az számított, amikor túlrúgták a „street” valamelyik végén a labdát.

Hajós Alfréd Olimpiai Győzelme

Az egyéni sportágakban, mint az úszás, szintén kiemelkedő teljesítmények születtek. 1896. április 11-én Hajós Alfréd „Nyolc napig folytattam edzést a Zea-öböl vizében. (...) 1 p 22,2 másodperces időt úszva első lettem az olimpiák történetében az első úszóversenyek során. (...) Nagyon kimerült lehettem s bár a dermesztő hideg víz okozta rossz közérzetemre a meleg frottírköpeny s a mosolygó görög matrózok dörzsölgetése enyhítő hatással volt, még nem tudtam magamat beleélni abba a lélekemelő tudatba, amelyet ma az olimpiai bajnokok érezhetnek. Egyre csak arra gondoltam, vajon mit szólnak a győzelemhez az otthoniak, mit írnak az újságok, nem fogja-e elhallgatni a Sport-Élet - amely bennünket gyászmagyarkáknak nevezett - a sikert, amely a lap szerint csak akkor következhetett volna be, ha valami „isteni csoda” segít hozzá bennünket.”

Hagyományos Magyar Játékok és Vívás

A sportágak fejlődése során egyes hagyományos magyar játékok háttérbe szorultak, mások pedig teljesen el is tűntek. Békésy Károly újságíró, közgazdász, szerkesztő, valamint kiváló kardvívó, 1896-ban azt is felpanaszolja - konzervatív szemléletét érzékeltetve - hogy a labdarúgás és a versenysport egyre jobban elburjánzik, háttérbe szorítva a nemzetnevelő tornázást. "A másik, ami bánt, hogy a mai felfogás egy pár rugdosódó lábhoz fűzi a nemzeti dicsőséget. Sajnos, mára kihaltak szép hazai labdajátékaink. Ilyenek voltak Erdélyben: a kis és a nagy bütü, az 1-2-4-es kótya, a rövid vagy hosszú bennforgó, és a kukk."

A Sporttudomány és a Jövő

A sport és a testnevelés fejlődése sosem áll meg, a különböző frakciók és sportágak közötti dinamika folyamatosan alakítja a tájképet. Azokban a korszakokban, amikor a tornatanítást, illetve a tornamozgalmat komoly külsõ erõk támadják, az erõtéren belül háttérbe szorulnak a két frakció közötti csatározások, s a hangsúly a fenyegetõ erõkkel szembeni megfelelõ stratégia kialakítására helyezõdik. Megfigyelhetõ, hogy a századvég felé közeledve, illetve azt követõen nagyjából egyensúlyba kerül a svéd és a német torna híveinek tábora, s az iskolai oktatásban (lényegében napjainkig terjedõen) megtalálhatóak lesznek mindkét rendszer elemei. Korosztályonként vizsgálja a sport feladatát, kitér a sporttevékenység minden területére (rekreáció, iskolai nevelés, élsport, tehetséggondozás, fogyatékkal élők sporttevékenysége, a sport mozgásterápiás szerepe). A kézikönyv elsősorban testkulturális, sporttudományi, rekreációs és életmódképzést nyújtó intézetek hallgatóinak, oktatóinak ajánljuk, de bizonyára haszonnal forgathatják fogyatékkal élők, időskorúak sporttevékenységével foglalkozó szakemberek is. A sport iránt elkötelezett, az egészségtudatos életmódot követő érdeklődők is sok értékes információt, tájékozódást segítő adatot és szempontot találhatnak benne.

tags: #a #legtobbet #dobo #jatekos

Népszerű bejegyzések:

• A 2000-es női kézilabda Európa-bajnokság
• A nap labdarúgó eseményei
• Fradi bukdácsolás – mi történt az FTC-vel?
• Cristiano Ronaldo Real Madrid karrierje
• Aktuális információk a Budakalászi Kézilabda csapatáról