A magyar labdarúgás siralmas helyzete: Okok és következmények a válogatott sikereinek árnyékában

A magyar labdarúgás legrégebbi írásos emlékeit 1879-ből őrizzük, ugyanis Molnár Lajos: Atlétikai gyakorlatok című könyvében ismerteti az addig újdonságnak számító sportot, a labdarúgást. Három évvel később 1882-ben Szabadtéri Játszó Társaság-ot alapítanak, majd 1901. január 19-én az István főherceg Szálló különtermében megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ). Hosszú története során a magyar foci számos sikert élt meg, mint például az Aranycsapat világraszóló eredményeit vagy a 2016-os Európa-bajnokságon nyújtott parádés teljesítményt. Napjainkban is meghatározó diskurzus a nagypolitika és a labdarúgás összefonódása. A legnépszerűbbnek számító tömegsportként nem is csoda, hogy minden társadalmi réteg szinte egyformán érdeklődik a futball iránt, csak van, akiknek nagyobb hatása van a sport változásainak, megítélésének alakításában.

Jelenleg Magyarország focilázban ég. Remek eredményeket ér el a válogatott, kint van a csapat a jövő évi németországi Eb-n, a válogatott meccseire többször is megtelne a Puskás Ferenc Stadion. Fejétől bűzlik a hal - tartja egy mondás. Ha ezt a magyar labdarúgásra szeretnénk lefordítani, akkor nagyon egészséges halunk van, hiszen a fej, a csúcs, vagyis a magyar felnőtt férfi válogatott igazán parádés teljesítményt mutatott be. A csapat úgy jutott ki az Eb-re, hogy csoportjában veretlen maradt. A FIFA aktuális világranglistáján Magyarország most a világ 27-ik legjobb csapata. Ez a bonyolult pontszámításon alapuló világranglista persze sokat nem jelent, hiszen a meccsek mindig a pályán dőlnek el, és nem az erősorrend alapján, de mégis azt mutatja a lista, hogy lassan a vb-mezőnybe is újra beférhetnénk. Az említett idei 10 válogatott meccsen mindig pályára lépett Szoboszlai Dominik, aki az angol Premier League egyik szupercsapatában, a Liverpoolban is alapember, ráadásul remek teljesítményt is nyújt. A magyar válogatott egyéni képességek, piaci elismertség alapján bőven a szerbek mögött van, de mégis mi nyertük a meccseket, ami azt bizonyítja, hogy a csapat többet tud kihozni magából, mint az egyének összessége. Csak sajnos a magyar foci nemcsak a férfi válogatottból áll.

A magyar futball, mint gazdasági és politikai projekt

A magyar futball az elmúlt bő másfél évtizedben kevésbé volt sport, mint gazdasági és politikai projekt, miután Orbán Viktor a 2010-es hatalomra kerülése után nem sokkal stratégiai szintre emelte az ágazatot, és számos pénzcsapot megnyitott. A magyar NB I. évekkel ezelőtt a NER játszótere lett. Már évekkel ezelőtt eljött az a pillanat, amikor a 12 élvonalbeli csapat közül csupán egynek nem volt NER-kötődése: az Újpestnek. A helyzet azóta sem változott radikálisan: a Debrecent angolok, a Zalaegerszeget argentinok vették meg. A többi klubnak országos vagy helyi szinten továbbra is van állami és/vagy NER-es kötődése. A mérhetetlen és féktelen kormányzati hátszél soha nem látott kényelmet és kegyelmi állapotot hozott. Anélkül érhettek el fejlődést a klubok, hogy túlzott kockázatot kellett volna vállalniuk. Az állami pénzcsapok árnyékában azzal sem törődtek, hogy a klubok működését - minimális kockázatok mellett - minél inkább megpróbálják piaci alapokra helyezni. Ebben talán nem csak és kizárólag a klubok vezetői a ludasak, mivel az egész NER-es bajnokságot elkényeztette az állam azzal, hogy stratégia nélkül osztotta a pénzt.

Hogy mennyire életidegen állapotban volt a labdarúgás, arra a koronavírus-járvány időszaka világított rá. Hiába volt válság, hiába tartalékolt a gazdaság minden szereplője, hiába lettek zárt kapusak a meccsek, az UEFA akkori jelentése szerint idehaza igazi focicsoda történt, amikor 21 százalékkal tudta növelni a bevételeit az NB I. A szürrealitás példájaként említhető itt a fideszes államtitkár, Tállai András által felügyelt Mezőkövesdet is, amely a covid első évében, 2020-ban az előző évinél közel kétszer több szponzori bevételre tett szert. A tulajdonosok és a szponzorok mellett a magyar állam is készségesen sietett a klubok segítségére, amikor arra volt szükség. Így többek közt a Szombathelyi Haladás (ami Mészáros Lőrinc vejének tulajdonában állt) stadionjának üzemeltetési terheit is levette le a csapat vezetőségének válláról, vagy épp újabbnál újabb jogcímeken biztosított forrást a csapatoknak, közvetlenül a költségvetésből is. A klubok bevételei függetlenné váltak a valós eredményektől, a nemzetközi kupaszereplés hiánya sem jelentett problémát, mert a közvetítési jogokból és állami forrásokból így is megkapták a pénzt. A közmédia túlárazott jogdíjai tovább torzították a piacot, a környezet kiölte a motivációt, eltűnt a verseny és a fenntartható fejlődés igénye - írja a G7.

A magyar klubfutball pénzügyi helyzetét és a hazai bajnokság népszerűségét bemutató adatok:

Strukturális problémák és az utánpótlás-nevelés kudarca

Az utánpótlás-nevelésbe öntött hatalmas összegek ellenére a rendszer nem hozta meg a várt sikereket. Az NB I.-ben a hosszú távú stratégiai tervezés helyett rövid távon elérhető célokat kezdtek kergetni a klubok. Tették ezt úgy, hogy a tao-támogatásokkal elviekben megtámogatott utánpótlás-nevelés erősítése, modernizálása, fejlesztése helyett levezetés előtt álló külföldiekkel pakolták tele a csapatokat. Ha nem vált be a játékos, akkor jött az újabb és újabb ilyen kategóriájú focista, aki mellett az élvonalbeli tapasztalattal nem rendelkező fiatalnak csak alig-alig maradt lehetősége. Azok után, hogy milliárdok mentek az utánpótlás-nevelésbe és az akadémiákhoz, már az MLSZ-nek kellett magyarszabályt és fiatalszabályt a klubokra erőltetnie, hogy játszassanak hazai tehetségeket is. Igaz, sokáig ezzel nem sokan törődtek, hiszen a szabályok teljesítése esetén járó pluszforrás aprópénznek számíthatott több klubnál is. A klubok inkább külföldi kész játékosokat vásároltak, mint hogy éveken át dolgozzanak saját tehetségeik kinevelésén, ami hosszú távon károsította a magyar játékosok piacra jutását. Bár az MLSZ bevezette a magyar játékosokat előnyben részesítő szabályozást, a klubok jelentősen ellenállnak, így továbbra sem ösztönzi a valódi sportszakmai fejlődést a rendszer, és a mostani generációknak sem biztosít fejlődő és stabil hátteret. A legszomorúbb aspektus talán az, hogy a magyar bajnokságban kifejezetten kevés még regionális összehasonlításban is a magyar futballperc. Ez nem jó, ez nem segíti a hazai utánpótlás fejlődését, nehezebben férnek be a fiatalok a csapatokba.

A válogatott, mint "sziget" a problémák tengerében

Hogy mennyire tévúton volt a kormányzati logika, arra van egy kiváló példa. A magyar válogatott évek óta a hazai futball kirakata, ám teljesítménye hosszú távon egy instabil, strukturális problémákkal teli rendszerre épül. A csapat eredményei messze felülmúlják a hazai bajnokság színvonalát, és bár sok szurkolót megmozgat, az ír válogatott elleni vereség arra figyelmeztet: a sikerek fenntartása egyre kevésbé tűnik biztosnak. A válogatott régóta egyfajta „sziget” a magyar futballban, amely ideiglenesen elrejti a mögötte húzódó mély problémákat, de ezek előbb-utóbb visszaköszönnek a pályán is. A 2010 utáni állami pénzözön nem a sportszakmai teljesítményt, hanem a kényelem és a politikai logika mentén szervezett rendszert erősítette. Hosszú évekig a régió leggyengébbjei között szerepelt a magyar bajnokság, miközben a válogatott stabilan a középmezőnybe tartozott, ami torzítja a teljes képet. A klubok pénzügyi helyzete mesterségesen erős: a liga működése nem piaci alapokon nyugszik, hanem nagyrészt közpénzből biztosított. Ez a túlzott motivációhiány és állami kontroll hosszú távon fenntarthatatlan. A magyar futball rendszere így egy túlcentralizált, a szocializmus hibáira emlékeztető modell. Az ír vereség így nem csupán egy rossz nap következménye, hanem jelzés: ha nem történik gyors és átfogó reform, a magyar futball ismét visszacsúszik egy olyan korszakba, amikor a nemzeti tizenegy sikerei csak átmeneti felüdülést jelentettek a szurkolóknak, és nem a sportág fenntartható fejlődését.

Az "O-gyűrű probléma" és a globalizált futball világa

1986. január 28-án 11 óra 38 perckor felrobbant a Challenger űrsikló. Bármilyen furcsa, ebből a tényből az a következtetés is adódik, hogy magyar labdarúgó-klubcsapatoknak minimális esélyük van a világ élvonalába jutni - írja Kovács Tibor. Az utólagos elemzések kiderítették, hogy az üzemanyagtartály - az eszköz egészéhez mérten filléres - tömítőgyűrűje okozta az űrsikló és a hétfős személyzet pusztulását. Az O-ring problémájából mára elmélet lett Michael Kremer segítségével. E szerint minden bonyolult folyamat sikerét az egyedi szereplők cselekedeteinek minősége határozza meg. Minél több szereplős és összetettebb egy folyamat, annál lényegesebb, hogy a benne résztvevők hibaszázaléka a lehető legalacsonyabb legyen. Régen azt gondoltuk, a fociban minden lehetséges, és ez igaz is volt. Sok kis csapatnak, kis nemzetnek voltak nagy felvillanásai, némi szerencsével bármelyik csapat megverhette bármelyiket. Ezt az O-ring tökéletesen megmagyarázza.

A foci sokkal bonyolultabb rendszer, mint egy gyártási folyamat, mert nem előre eldöntött sorrend szerint folyik a játék, hanem minden csapattag bármelyik másikkal lehet interakcióban, és ennek eredménye adja a hibát vagy a sikert. Ezért a gyengébb játékosok hibái sokkal nagyobb arányban ronthatják a csapat átlagát, mint a gyártás során, amit tovább bonyolít, hogy a legjobb játékosok is sokkal nagyobb százalékban hibáznak, mint egy gyártási folyamatban. A mai BL legjobbjai között játszó csapat anyagi lehetőségeit elképzelni is nehéz. A Real Madrid értékét 2019 elején 4,24 milliárd dollárra becsülték, ami 1200 milliárd forint, körülbelül a Challenger mai ára. A Real azonban olyan űrsikló, amely kizárólag emberekből áll. Az idegenlégiós szabályok liberalizálása pedig az egész világot piaccá tette számukra, nem kell kompromisszumot kötniük egyetlen poszton sem, mindenhova a legkevesebbet hibázó játékosokat vehetik meg a világpiacról. Így a csapat egészének hibaszázaléka összességében olyan szintre csökken, amely érvényteleníti a régi mondást, hogy a fociban minden lehetséges. Ezért a legnagyobb szerencsével is szinte kizárt egy olyan helyzet, amelyben egy magyarhoz hasonló bajnokságban szereplő csapat föléjük kerekedhet. Ez még akkor is igaz, ha a focit emberek játsszák, akiknek lehetnek rossz napjaik.

A globalizáció hatása a helyi futballra

Mindenhol jellemző trend a ’80-as évek óta, hogy a helyi sportesemények nézőszáma csökken, és ezzel párhuzamosan nő a nagy bajnokságok tévéközvetítéseinek nézőszáma. Ez a folyamat szép lassan csökkenti a nem közvetített sportesemények bevételeit és brandértékét, a másik oldalon pedig növeli a tévében közvetítettekét. Már senki sem a legjobb helyi csatárra kíváncsi, mindenki Ronaldót és Messit akarja látni. Ma az egész világon közvetítik ezeket a mérkőzéseket; Kínában ugyanúgy, mint például Manchesterben. A közvetítési jogok, mezeladások, reklámbevételek, az ázsiai túrák és jegybevételek a nemzetközi vállalatok szintjére emelték a csapatok értékét és bevételeiket. A legnagyobb csapatok nézőszám-növekedésével párhuzamosan csökken a kisebbek nézőszáma és bevétele. Ez a „a győztes mindent visz” típusú gazdasági jelenség jól ismert Robert H. Frank közgazdász munkájából (The Winner-Take-All Society). Azt mondja: a nagyon kicsi különbség, ami a legjobbat a többiektől elválasztja, sokszorosan nagyobb bevételi és ismertségi különbséget eredményez.

A tehetségeknek és menedzsereiknek nem csak az adott pillanatban a szerződésért kifizetett pénz fontos, hanem, hogy olyan bajnokságban szerepeljenek, amit az egész világ közvetít, olyan csapatban játsszanak, amelynek az egész világon vannak szurkolói. Olyan ellenfelek ellen, akiket legyőzni szenzációnak számít. Salah cselei a Mezőkövesd-Felcsút meccsen senkit nem érdekelnének, mert nem világsztár védők között csinálná. Hiába rúg egy felcsúti játékos világszám gólt, Ronaldo közepes gólja milliószor annyi nézettséget hoz. A jó játékosok sztárrá akarnak válni, menedzsereik pedig azt akarják, hogy értékük növekedjen, és ez csak ott következik be, ahol a túloldalon is sztárok játszanak. Ennek elérése azonban meghaladja a magyar GDP lehetőségeit - tehát politikai akarattal nem megoldható feladat.

Hiába áldoz a magyar kormány bőséggel a focira, egy erős bajnokság létrehozása százmilliárd dolláros költséget jelentene. Egy magyar klubcsapatból akkor lehetne nemzetközi brandet építeni, ha több évig legalább BL8 közé jutna, illetve kiscsapatként tenne csodát, saját nevelésű tehetségekkel. Ráadásul, ha Orbán Viktor kedvenc csapata magasra jutna egy nemzetközi kupában, a külföldi sajtó egy szót sem írna a magyar foci sikeréről, csupán arról, hogy a magyar miniszterelnök politikai ügyet csinál a labdarúgásból. A folyamat beindulását egy ördögi kör vagy inkább ördögi O-ring hátráltatná még a szükséges anyagi források megléte esetén is. Addig nem jönnek ide a sztárok, amíg a csapatok és a bajnokság nem brand - és addig nem lesz brand, amíg nem jönnek. Nos, ezért lehetett 1986. január 28-án 11 óra 38 perckor tudni, hogy magyar klubcsapatok nemigen juthatnak a világ élvonalába.

A magyar klubfoci siralmas helyzete és következményei

A magyar klubfoci is elég gyenge minőségű. Van egy kiemelkedő csapat, a Ferencváros, amely eredményességben, nézőszámban, nemzetközi szereplésben messze veri a mezőnyt, de azért európai élcsapatnak még nem lehet nevezni. A mérkőzéseken nincsenek nézők, a Ferencváros, a DVTK (Diósgyőr) meccsein igen, egy-két hagyományosan focibarát és nagyobb lélekszámú városban (Debrecen, Székesfehérvár) még csak-csak, de máshol alig. A 9-10 ezres átlagos nézőszámhoz képest a magyar átlagos nézőszám 2700 fő. Mindezzel a rossz adattal egyébként nem vagyunk egyedül a régióban, a szlovák, vagy a szerb klubfoci is ennyire érdekli, vagyis ennyire nem érdekli a lokális szurkolókat. Ugyanakkor az mindig meglepő, hogy egy nevesebb londoni, liverpooli, római, vagy barcelonai meccsre Magyarországról is sokan járnak ki. Ezek a problémák rávilágítanak arra, hogy a magyar labdarúgás rendszere nem képes fenntartható és piaci alapokon működő klubokat nevelni, ami hosszú távon aláássa a sportág fejlődését és népszerűségét.

tags: #a #magyar #foci #siralmas #helyzete

Népszerű bejegyzések:

• Aktuális sportesemények és jegyek
• Horváth Milán Olivér: az MTK Akadémia és a ZTE FC tehetsége
• Kattintson ide, és fedezze fel az Erdélyi Magyar Adatbankot
• A Manchester United sorozatai
• Juventus szurkolói termékek és melegítő szettek