A magyar pszichoanalízis úttörő alakjai és a Ferenczi Sándor Emlékérem

A pszichoanalízis fejlődését Magyarországon számos kiemelkedő szakember segítette elő, akiknek munkásságát a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület a Ferenczi Sándor Emlékéremmel ismeri el. Az Emlékérem alapításának célja az volt, hogy a pszichoanalízis fejlődését elősegítő, kiemelkedő tevékenységet végző szakemberek munkásságát elismerje.

Az Emlékéremre az Egyesület tagjai, illetve azok a pszichoanalízis határterületén tevékenykedő kollégák jelölhetők, akik munkájukkal kiemelkedő hatást gyakoroltak a pszichoanalízis módszerének és szemléletének népszerűsítésére. Kutatásukkal jelentősen gazdagították annak alkalmazási lehetőségeit, pszichoanalitikus gyógyító munkájukkal hozzájárultak a pszichoanalízis megbecsüléséhez. Szakmai képzésben tevékenyen terjesztették a pszichoanalízis elméletét, elősegítették a képződők szakmai tudását, egymás nézeteinek nagyobb mértékű elfogadását, illetve szakmai közéletben és/vagy az Egyesületben kifejtett aktivitásuk révén öregbítették a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület hírnevét, hozzájárultak a pszichoanalízis, mint tudomány fejlődéséhez.

Nemes Lívia életútja és munkássága

Nemes Lívia 1919-ben született Budapesten. Pályája - ahogy önéletrajzában írja - „társadalmi és politikai földrengések között alakult ki”. A háború előtt a numerus clausus miatt nem járhatott egyetemre, ezért a Montessori óvónőképzőt végezte el, és dolgozott is óvónőként. Már 20 évesen érdeklődött a pszichoanalízis iránt, a Mészáros utcai pszichoanalitikus ambulancia szemináriumait látogatta.

1942-ben ismerkedett meg Mérei Ferenccel, akinél pszichodiagnosztikai eljárásokat tanult. A háború után, 1950-ben szerezte meg egyetemi bölcsész diplomáját (filozófia, társadalomtudomány, lélektan) a Pázmány Péter Tudományegyetemen, később a doktorátusát az ELTE-n 1971-ben. A diploma megszerzése után pszichológiát tanított a Budapesti Pedagógiai Főiskolán, majd az Országos Neveléstudományi Intézetben dolgozott. Mérei Ferenc munkatársaként részt vett óvodai és iskolai felmérésekben, a szociometriai módszer kidolgozásában, a pár- és csoportkísérletekben.

Az 50-es években az ún. „pedológia-vita” miatt eltávolították az Intézetből, ezután évekig gyári munkásként dolgozott. Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt több mint két évig börtönben ült. Szabadulása után, 1961-től pszichoszomatikus és alkoholista betegek kezelésével foglalkozott az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetben, Levendel László munkatársaként. 1963-ban kezdte újra kiképző analízisét Hermann Imrénél, akinek munkássága nagy hatással volt gondolkodására.

1968-tól 1980-ig a Fővárosi Gyermekpszichológiai Szakrendelő, a „Faludi” vezető pszichológusa volt. Az általa szervezett szombati szemináriumokon ő és munkatársai elsőként vállalták a pszichoanalitikus ismeretek és szemlélet terjesztését. Nyugdíjazása után 1980-tól további hat évig a SOTE Pszichiátriai Klinikáján tartott elméleti szemináriumokat.

1974-ben jelent meg a „Pszichogén tünetképződés a kisiskoláskorban” című könyve, amely úttörő volt abban az időben, amikor a pszichoanalitikus ismeretek a pedagógiából szinte teljesen hiányoztak. 1975-ben vált a Nemzetközi Pszichoanalitikus Társaság (IPA) közvetlen tagjává, az „ötök” egyikeként. A Magyar Pszichiátriai Társaságon belül 1980-ban megszervezett Pszichoanalitikus Munkacsoport, majd az Ideiglenes Pszichoanalitikus Társaság elnökeként döntően hozzájárult a magyar pszichoanalitikus mozgalom ismételt nemzetközi elfogadottságához.

Elnöksége alatt szerveződött 1987-ben Budapesten a háború utáni első nemzetközi pszichoanalitikus konferencia, amelynek központi témája a trauma volt. Egyesületünk kiképző analitikusaként évtizedek óta vezet elméleti és technikai szemináriumokat, évekig volt a Tanulmányi Bizottság elnöke. Az utóbbi években a pszichoanalízis és a szépirodalom viszonya foglalkoztatta. Analitikus irodalomértelmezésében azt az utat járja, amit a terápiás gyakorlatában is: pontos, empatikus megfigyeléseivel követi az író élettörténetének nyilvánvaló vagy rejtett fordulópontjait, és a művekben felfedezi azokat a motívumokat, utalásokat, amelyek az alkotó személyiségével hozhatók összefüggésbe. Tanulmányai először 1994-ben, majd 1998-ban jelentek meg az „Alkotó és alkotás” című kötetben.

Nemes Lívia kifogyhatatlan érdeklődése és nyitottsága inspirálta kollégáit, akik tanulhattak tőle. Hosszú időt töltött el gyerekek között, sikerült megőriznie és továbbadnia a kíváncsiságot, nyitottságot.

Vikár György hozzájárulása a pszichoanalízishez

Az 1926-ban született Vikár György a szinte kamaszként végigélt munkaszolgálat után, a Budapesti Iskola felszámoltatása és harminc év ellehetetlenítő körülményei ellenére 1961-ben csatlakozott az illegálisan, majd fél-legálisan működő pszichoanalitikus csoporthoz. Hermann Imrénél történt kiképződése után pszichoanalitikus nemzedékek kis köreit nevelte fel.

Pszichiáterként, az ötvenes években Benedek Istvántól sorsanalízist, Sántha Kálmán szintén marginalitásba szorított körében neurológiát, pszichiátriát és orvosetikát tanult. Később a Lipóton a börtönből épphogy kiszabadult Mérei Ferenctől a Rorschach-teszt értelmezését, szociálpszichológiai, összehasonlító kultúrpszichológiai szemléletet. 1975-ben, a lassan puhuló diktatúra idején Hidas Györggyel, Nemes Líviával, Paneth Gáborral, Linczényi Adorjánnal szinte titokban felvették a Nemzetközi Pszichoanalitikus Szövetség tagjai sorába, ezzel megnyitva az utat a Budapesti Iskola feltámadásához.

Elkötelezettsége és, mint "Utam a pszichológiához" című önarcképében írja: kíváncsisága, arra késztették, hogy otthagyja az OIE-beli pszichiáter adjunktusi állását és a Faludi utcai gyermek-pszichoterápiás rendelőben már kizárólag pszichoanalitikus pszichoterápiával foglalkozzék. György Júlia nyugdíjaztatása után, 1983-ig vezette az intézetet, de nem lévén párttag, soha nem lett kinevezett igazgatója. Az Árpád Kórház Gyermekpszichiátriai Osztályának vezetőjeként ment nyugdíjba 1992-ben, a Gartner-díj és a Ranschburg Emlékérem tulajdonosaként. 1989-92-ben a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület elnöke volt, azóta is a Tanulmányi Bizottság aktív tagja. A pszichiátria pszichoterápiás szakmává tételének szándékához sem lett hűtlen, máig vállal szupervizori munkát az OPNI dr. Pável Magda vezette osztályán.

Vikár György fenn tudta tartani a Budapesti Iskola elméleti tevékenység iránti elkötelezettségét. Egyéniségének szépségéről árulkodik, hogy egyszerre volt képes hű maradni a freudi, hermanni gondolatokhoz és ugyanakkor, amennyire az információ-import éppen adott legális-féllegális lehetőségei engedték, szembenézni az új, fejlődő pszichoanalitikus teóriákkal, szuverén módon integrálni azokat saját habitusába, tudományos gondolkodásába. Tudományos érdeklődésének fő vonulatát a trauma, a gyász pszichodinamikája és a művészi, kulturális kreativitás - a kollektív szimbólumok gyógyító erejének és kudarcainak titkai - iránti, nem csillapodó kíváncsiságában látják.

Legfőbb erénye hihetetlen elfogulatlansága, előítélet-mentessége, és szövegeinek irodalmi szépsége, egyszerűsége, ritka képessége arra, hogy elkerülje a tudományos nyelv szakbarbarizálódását. Álláspontja szerint ugyanis a pszichológia határtudomány - a természet- és a társadalomtudomány mezsgyéjén -, melynek ráadásul a szellem játékai felé is nyitottnak kell lennie. Mint írja, az emberben a legsajátosabb az, hogy természet és kultúra szülötte, önreflexióra képes, és spirituális igények is feszítik, ezért vállalnia kell a lebegést e határokon.

Vikár György válogatott művei

Hidas György szerepe a magyar pszichoanalízis újjászületésében

Hidas György már kamaszkora óta pszichoanalitikus szeretett volna lenni. Édesapja és több rokona elpusztult és megbetegedett a holokauszt idején, ő túlélőként kezdett hozzá a megvalósításhoz. 1945 kora tavaszán iratkozott be az orvosi egyetemre. Mire elvégezte, 1950-ben megszűnt a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület. Rövid belgyógyászkodás után pszichiátriai szakvizsgát tett, és 1957-ben Gímesné Hajdú Lilinél pszichoanalízist kezdett. Hajdú Lili halála után Rajka Tibornál fejezte be pszichoanalízisét.

A szenior pszichoanalitikus generáció 1965-ben nyitotta meg zártkörű összejövetelét a fiatal nemzedék, az „Ötök”, köztük Hidas György előtt. A Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesülettel 1968-ban kezdődtek el a tárgyalások; Hidas György - Rajka Tibor felhatalmazására - döntő szerepet vállalt a nemzetközi szervezőmunkában. Hidas György, mint az új magyar Study Group tagja 1975-től négy társával a magyar egyesület kiképző analitikusa lett.

Pszichoanalitikus tevékenysége mellett Magyarországon elsőként kezdett neurotikusokkal, majd szakemberekkel csoportpszichoterápiát. Felismerte, hogy a magyar pszichoanalízis fennmaradásáért kezelni kell a nemzetközi szintet, így lett a főmotorja az IPA-ba való visszatagozódásnak. Tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy a pszichoanalízis a terápiás gyakorlat és a klinikai tudomány izolációjából ismét egyetemi rangú tudomány és a magyar szellemi élet része legyen.

Kezdeményezi és szervezi a hazai csoportpszichoterápiás mozgalmat. A pszichoterápiás mezőnybe való integrációért munkatársaival együtt létrehívta és 14 éven keresztül működtette a Pszichoterápiás Hétvége rendezvénysorozatot. A Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztály, ambulancia és képzőhely vezetője, szervezője is volt.

A "Pszichoterápia" folyóirat és a szakma aktuális kérdései

A "Pszichoterápia" folyóirat szerkesztősége folyamatosan igyekszik a legújabb szakmai trendeket és a hazai pszichoterápia kihívásait bemutatni. A folyóirat internetes formában elérhetővé teszi korábbi számainak tartalomjegyzékét, lehetővé téve a szerzőre vagy címre történő keresést.

A tanulmányok között helyet kapnak új, régi és folytatásos írások. Példaként említhető a Habib Davanloo nevéhez köthető Intenzív Rövid Dinamikus Pszichoterápia (Intensive Short-term Dynamic Psychotherapy - ISTDP) bemutatása. Ez egy ellenállások kezelésére összpontosító intenzív átélés- és érzelemközpontú pszichodinamikus „rövidterápiás” eljárás, amely számos transzteoretikus, diagnosztikus és módszertani elemet képvisel, és hatékonyságát kutatások igazolják szorongásos zavarok, affektív kórképek, szomatoform zavarok és karakterzavarok esetében egyaránt.

Más tanulmányok a figyelem működésére gyakorolt hatásokkal foglalkoznak, mint például a pszichoterápia folyamata, a meditációs és mindfulness-alapú módszerek, valamint a flow (áramlatélmény). A figyelem két fő típusát különböztetik meg: a külvilágra irányuló, feladat-orientált objektív, illetve a szubjektíven önmagunkra reflektáló, merengő vagy elkalandozó módot. Ezek különböző neurológiai hálózatok aktivitásával járnak együtt, mint a Central Executive Network és a Default Mode Network. A meditációs és mindfulness-alapú technikák a belső élményekre való figyelem élesítésével, míg a flow-elmélet a külvilág felé fordulva az örömteli élmények aktív keresésére ösztönöz, mindkettő a kognitív kontroll, azaz az én megerősödéséhez vezet.

A szakmai közélet fontos kérdései között szerepel a pszichoterápiás ellátási hálózat szükségessége és a közfinanszírozás hiánya. Szakmai közéletünk másik fontos kérdése az önálló/részben önálló gyermekpszichoterapeuta szakképzés lehetősége és jövője, mivel jelenleg nincs ilyen szakképzés, és a szakemberek felnőttekkel végzett esettanulmányokkal vizsgáznak. A gyermekpszichoterápia iránti igényt a gyermekpszichiátriai kórképek epidemiológiai változásai is felvetik.

Alfred Adler meghatározó örökséget hagyott hátra a pszichoterápia és pszichológiai tanácsadás gyakorlatára nézve. Pszichoszintézist alapul vevő szemléletmódja számos későbbi irányzatban tükröződik, mint például az egzisztenciális pszichológia, a pozitív pszichológia és a megoldásfókuszú terápia. Az adleri elméletek fogalmai, mint az életstílus, a kisebbértékűség érzés, a fölényre törekvés, a kreatív én, az elbátortalanodás és bátorítás, a közösségi érzés és a holisztikus megközelítés, mind relevánsak a modern pszichoterápiában.

Az online pszichoterápiás csoportprogramok tapasztalatai is a figyelem középpontjába kerültek, például a szegedi Pszichiátriai Klinikán a Covid-érában indított online osztály, amely képes volt az osztályos pszichoterápia lényegi működését rekonstruálni.

tags: #szeptember #kapusi #bela

Népszerű bejegyzések:

• Minőségi választás beltéri focira a Decathlonból
• a két játékos korábbi összecsapásai
• sportinformációk a Kaspy Aktau-ról
• Az Fw 190 vadászgép
• Élő közvetítés az Al Shabab mai mérkőzéséről