Ahol a néző gyakran többet lát a játékosnál: A labdarúgás sokszínűsége és mélysége

Sok éven át elhatárolódtam ettől a sporttól, és azt hittem, hogy ez azért van, mert van okom megvető véleményt kialakítani róla. A „football” negatív képeit festő hangzavar elért engem, és olyan elitnek meg biztonságosnak tűnt legyinteni, hogy „áhhh, én nem értem ezt a sportot és nem is érdekel…”. Csak pár hónapja jöttem rá, hogy valójában tényleg nem értettem. Hálás vagyok, hogy rájöhettem, hogy micsoda szép dolgok történnek a labdarúgás égisze alatt.

Sok oldalról megvizsgáltam, mert korábban valóban ellene voltam, de ki merem jelenteni, hogy ez az egyetlen olyan tevékenység, ahol helye van minden bőrszínnek, nemiségnek, nemzetnek, kultúrának, intelligenciának, és amit szinte mindenki ért és ismer.

A labdarúgás társadalmi tükre és ereje

Még 10 évesen egyszer jártam egy focimeccsen. A nagypapám rajongott a fociért, gyakorta nézte a nappaliban a TV-ben a meccseket, hallgatta a rádióban a tudósításokat, és természetesen folyton totózott. Nagyon szerettem a nagypapámat, sosem gondoltam, hogy ez megvetendő tevékenység lenne, amit csinál, ő így volt kerek.

Aztán az ember cseperedik, és egyre többet lát a világból, és elérik a felnőtt emberek által gerjesztett sztereotípiák és a média hangja. Sorra olvashatjuk és hallgathatjuk, hogy egyesek milyen állatias szurkolással kísérik a focimeccseket, hogy a fociért emberek figyelmen kívül hagyják a családjukat vagy munkájukat, hogy ez nemcsak a sportról szól, hanem társadalmi szerepvállalások zűrzavaráról, pénzről, érdekekről, stadionok épüléséről. Valahogy ez a sport, a labdarúgás lett az a téma, amiről mindenkinek van véleménye, még akkor is, ha sosem járt egy meccsen sem, sosem űzte ezt a sportot, és sosem beszélgetett focistákkal vagy szurkolókkal.

Egy tavaszi délután az egyik nagy budapesti parkban a drótkerítésbe kapaszkodva áhítattal néztem a 15-18 éves fiúkat, ahogy önfeledten fociznak, és akkor olyasmi történt, amit nem hittem volna el, ha nem ülök ott és nézem végig a történetet. Ezek a nagyfiúk behívták ezt a csöpp kislegényt játszani, és nem azért, hogy kinevessék, megalázzák vagy felrúgják, hanem azért, hogy közösen játszanak. Másnap természetesen ugyanebbe a parkba kellett menjünk óvoda után, és egy újabb, de még idősebb csapat játszott ott. Ekkor már kicsit bátrabban indult el a fiam, hogy bekönyörögje magát a nagyfiúkhoz, de most sem kellett különösebben könyörögni, mert azonnal bevették. Nem csak a fiamra voltam büszke, de könnyes szemmel állapítottam meg, hogy ezek az ifjú lakli férfiak mire tanítják meg az én kicsi fiamat, mert felszedték a földről, amikor elesett, megveregették a vállát, és újra játékra hívták.

Akkor gondolkodtam el először azon, hogy milyen csodálatos, hogy vannak még ilyenek ebben a digitális zajtól teli világban, hogy srácok és lányok suli után a parkban játszanak egymással. Ismeretlen emberek összejönnek a sportolás kedvéért, és vannak olyan színterek, ahol kicsik és nagyok együtt játszanak. Engem is érdekelni kezdett ez a sport, ami az egész világot megállítja, amikor éppen zajlik egy világverseny.

Csak mert bizonyos emberek nem tudnak viselkedni, amikor felfokozott hangulatban vannak, vajon érdemes-e ezt a sportot elítélni? Csak mert még nem láttad át, hogy milyen intelligencia szükséges a labdarúgás magas szintű játszásához, a sportesemények megszervezéséhez, levezényléséhez és a köré csoportosuló társadalmi megnyilvánulások terelgetéséhez…?! Sok pozitív gondolatom lett, és emiatt végignéztem a 2022-es VB-t.

A labdarúgás mint az élet metaforája: Intelligencia és stratégia a pályán

Ahogy a többi csapatsportban is, a fociban is próbálnak a játékosok egymással összehangolva elérni egy eredményt, miközben meg kell érteniük a másik csapat játékát, és arra reagálva elérni eredményt. Ez nem ismerős? És mi a helyzet azzal a jelenséggel, hogy hiába ügyes egy játékos, de a labda szöge, ahogy a lábához vagy a fejéhez ér, meg a körülötte tobzódó többi játékos viselkedése befolyásolja az eredményét a rúgásnak vagy a fejelésnek. Ez sem ismerős? A labdarúgás pontosan olyan jelenségeket jelenít meg, amellyel nap mint nap találkozunk az életünkben.

Nyerni és veszíteni, a pillanat eredményét elfogadni, az összehangolt csapatmunkával eredményt teremteni, egy vezetőt követni, és közben hálásnak lenni a világnak, hogy ott játszhatsz… Az eredmények alapján érdemelni, mindenkit játszani és érvényesülni hagyni, komoly és kitartó munkával odajutni, és példát mutatni sok millió embernek. Ugyanakkor ezeket több sportról is elmondhatjuk, igen. Vannak olyan szurkolók, akik akkor is énekelnek és táncolnak, ha a csapatuk vesztésre áll. Különböző nemzetiségek és kultúrák vonulnak fel egy színtérre, és mutatják meg önfeledten igazi arcukat, és látszik, hogy a világ mennyire színes. Közben nem számít a ruházat, a vallás, a bőrszín, az éppen aktuális politikai vagy gazdasági helyzet, csak a játék van és mindaz, amit magában hordoz. Hány szituációt tudunk még felsorolni, amelyben egy sárga vagy piros papírka felmutatása valóban az elfogadást és a megállást váltja ki? Manapság, amikor már azért sem vállalunk felelősséget, amit egy szerződésben aláírtunk.

A csapatokon látszik az országuk jellegzetessége, amire büszkék lehetnek. Benne van a ruhák színeiben, a pályán való játékban, a szurkolók dalaiban, és valódi, nemzetek közötti versenyt nézhetünk. A pályán - jó esetben - nincs bunda, a labdát nem lehet lefizetni. Pattog, pattan, gurul, történik. Most a Bajnokok Ligáját is mosolyogva nézem, ahol egy csapatban játszanak a korábbi világbajnokságon egymás ellen vívó sportolók. Összekacsintottak a világbajnokságon is, és senkinek sem okoz nehézséget, hogy éppen milyen csapatban küzd a nyerésért.

A futball mint az érzelmek katalizátora

Felháborít minket, ha egy tömeg egyszerre fejezi ki „fújuló” véleményét valami iránt, ami neki nem tetszik? Persze, hogy felháborító, azonban a közösségi média felületeken nem ez történik? A munkahelyeken nem kerülünk megvetés alá? Emberi érzelmek csapódnak ki nap mint nap a házak falára, a közösségi media felületekre, hangosak a terek és még sorolhatnánk. Negatív és pozitív érzelmeink egyaránt hangot kapnak, és egyáltalán nem csak a lelátókon.

Vajon azért terjedt el a fociról jobban, hogy a vandál szurkolók sportja, mert ezt konkrétan premier plánban látható? A mértéktartás természetesen követendő példa! Nem vagyok sem a vandálkodás, sem a hangos gyűlölködés támogatója, ezért szomorúnak tartom, hogy egyes embercsoportok miatt - akik túllépik a szurkolóknak megengedhető viselkedést, rossz példát mutatnak, megbántanak embereket -, negatív híre kering ennek a sportnak, amiért sokan eltiltanák a gyermeküket még a téren is a focitól.

Ha dúlnak benned az érzelmek, és azokat egy hangos sporteseményen vezeted le, vagy sportolás közben, akkor nem jár-e jobban a környezeted, mintha otthon vagy a baráti körben, esetleg a munkahelyen okozol fizikai vagy lelki nyomorultakat?! Miért nem más sport az, ami a legnépszerűbb a világon, miért ez a sport az, amit ilyen sokan megérteni, megérezni vélnek, és figyelemmel akarnak kísérni? Talán pont azért, amiért az ifjúság összejön a téren együtt játszani, mert egy picit mindenki tud focizni. Egy picit mindenki érti és érzi, hogy ez a labda, ami ott gurul a lábak között, valami olyasmi, ami összehoz minket, és közben senki sem nő, férfi, gyerek, felnőtt, ilyen vagy olyan származású, vallású, értelmiségű, hanem csupán csak játékosok vagyunk, sportoló emberek.

Szeretnénk, ha a világ jobban működne. Igen, szeretnénk, ha nem számítana a származásunk, a vallásunk, a bőrszínünk, a külsőnk, a belső gondolataink, a szerelmünk, az indentitásunk, és szeretnénk, ha sok emberrel végre együtt összefogva nyilváníthatnánk ki az egyenlőség lehetőségét, hogy van értelme ezt a bolygót együtt védeni, fenntartani, és az emberiség fejlődését a civilizáltság felé előre mozdítani. Elvileg ezt sokan akarjuk, és keressük ezeknek a szabad megteremtését.

A sportban, ahol olykor egy csapatban, máskor egymás ellen méred meg a tudásodat, ahol női játékvezetőnek is „engedelmeskednek” a férfi játékosok, ahol nemiségre tekintet nélkül is lehetnek játékosok és játékvezetők, ahol szurkolhatsz a saját országodnak és rajonghatsz más országok játékosaiért, ahol bőrszínre tekintet nélkül, csupán a közös cél és a valós eredmények hoznak össze egy színtérre, ahol a meccsek végén mindenki gratulál, és olykor a nyertes csapat vigasztalja a vesztest, talán mindezeknek a gondolatoknak és szándéknak helye van. És a labdarúgás ezen törekvéseknek olyan helyet ad, ami akkora nyilvánosságot kap, hogy az utolsó kis faluba is eljutnak ezek az értékek és képek. Vannak-e olyan szurkolók vagy játékosok, akik nem szimpatikusak a viselkedésük miatt? Vannak. Az ember, az mindenhol ember. Vannak szimpatikus és nem szimpatikus emberek mindenhol, lesznek is. Viszont én örülök, hogy rátaláltam a világ ezen megnyilvánulási helyszínére, hogy van egy hatalmas tömeg, aki számomra pozitív emberi értékekért küzd. Örülök, hogy a gyerekek a téren rúgják a bőrt, és örülök, hogy egy ekkora tömeget megmozgató jelenség a diszkriminációmentesség és a „fair play” területén ilyen sok mindent elért már.

A labdarúgás taktikai mélységei: A pálya és a posztok

A FIFA játékban megtalálható posztok gyakorlatilag egy az egyben ugyanazok, mint a valódi életben. Ez azt jelenti, hogy van kapus, és előtte a védelem, a középpálya és a csatársor kap helyet. A hálóőr esetében nem nagyon lehet tovább ragozni a témát, de a többi poszton azért van némi eltérés a pálya egyes részeit illetően, szóval vegyük át, hogy milyen szerepkörök is vannak a FIFA-ban.

Játékosposztok a labdarúgásban

Az alábbi táblázat bemutatja a különböző játékosposztokat és rövid leírásukat:

A hátvédek vagy védők a kapus és a középpályások között helyezkednek el. Feladatkörük az ellenfél gólszerzési kísérleteinek meghiúsítása. A magas hátvédek gyakran előremennek a csapatuk javára megítélt szögleteknél és szabadrúgásoknál, kihasználva magasságukat a gólszerzés érdekében. Négy fajta hátvédet különböztetnek meg: középhátvéd, söprögető, szélső hátvéd és felfutó szélső hátvéd.

A középpályások a hátvédek előtt és a csatárok mögött helyezkednek el. A támadóknak ők készítik elő labdát, a legtöbb támadás a középpályán folyik át, így sokszor a játéktér ezen részén dől el az eredmény. Típusai: belső középpályás, védekező középpályás, támadó középpályás, szélső középpályás.

A csatárok azok a játékosok, aki a csapatból a legközelebb helyezkednek el az ellenfél gólvonalához. Az elsődleges és legfontosabb feladatuk a gólszerzés. A csapatok legalább egy, de legfeljebb három támadóval játszanak. A csatárok általában a legismertebb és legdrágább játékosok közé tartoznak, ők döntik el csapatuk sorsát, ezért a többi játékost "hangyának" nevezik. Típusai: középcsatár, hátravont ék, összekötő és szélső csatár.

Talán ez is segíthet kicsit jobban átlátni a játékot és segíthet a helyes taktika kialakításában.

Fejlett taktikai koncepciók és statisztikák

A mérkőzések szünetében látott hagyományos statisztikák sok esetben homályos, nem kellően pontos képet adnak egy-egy meccs erőviszonyairól, alakulásáról. Ezért az utóbbi években olyan statisztikai modellek bukkantak fel, amelyek a mennyiség helyett a minőségre helyezik a hangsúlyt.

A 14-es zóna

A pályát felosztjuk függőlegesen hat, vízszintesen három egyenlő területre. Így kapunk egy - nagyjából az ötös szélességével megegyező oldalú - négyzetet a tizenhatos előterében. Ezt nevezzük a 14-es zónának, másképpen „lyuknak”. Ez a terület kulcsfontosságú a gólszerzés szempontjából. A 14-es zóna tehát a pálya közepén, rögtön az ellenfél tizenhatosának előterében van. Több tanulmány szerint a 14-es zónát úgy használhatják legeredményesebben, ha onnan a tizenhatoson belülre passzolnak. Ez a gyakorlat nagyon hasonlít a kényszerítőzésre - csakhogy amíg legjobb tudomásom szerint kényszerítőnél oldalirányba történik a passz, addig itt előrefelé. Konkrétabban: egy hátvéd felpasszolja a labdát a támadónak, a támadó egy érintéssel visszateszi a labdát egy felfutó középpályásnak. Innentől kreativitás kérdése, mit kezdenek, a lényeg a mozgás, amivel egy vagy akár két védelmi vonalat is át lehet törni.

Szükséges hozzá szemfülesség és jó passzkészség a védőtől, jó hátrafelé játék és labdakezelés a csatártól, valamint előrelátás és mozgás közbeni labdakezelés a középpályástól. Lényegében egy háromszögelésről van szó, de sokkal nagyobb területen. Javasolt magyar használat: a bennem lévő bürokrata mosolyogna egy „átadás-átvétel”-megnevezésen, de egy „feladás-átadás” is működhet.

Átmeneti fázis és helyezkedés

A támadó- és védekező fázist összekötő átmeneti fázis. A kezdete az a pillanat, amikor egy csapat elveszíti vagy megszerzi a labdát. Ekkor néhány másodpercig a sorok rendezetlenek, amit - ha elég tudatos - az ellenfél kihasználhat. A támadások során a játékostársak egymáshoz viszonyított helyezkedése befolyással van egy esetleges labdavesztés utáni hatásos és azonnali visszatámadás minőségére és hatékonyságára. A megfelelő távolságtartás eleve befolyásolja a labdatartás hatékonyságát, sőt gyakran segít megelőzni a labdavesztést magát.

A védekező mozgásokat illetően: ha egy védekező játékos eredeti pozícióját üresen hagyva előretör annak érdekében, hogy a labdás ellenfelet támadja, maga mögött területet nyit. Ezért ilyenkor szükség van egy társra, aki az előrenyomuló területét fedezi, biztosítja. Két megközelítés létezik. Az első szerint a labda környékén helyezkedő csapattárs biztosítását jelenti. A védekező játékos - tudatos helyezkedéssel - saját testét használva úgynevezett fedezőárnyékot hozhat létre. A kifejezés általában a zóna védekezéssel kapcsolatban merül fel.

A „cadrage” nem jelent letámadást, hanem egy pozíció-felvételt: gátlást abban, hogy a labdás játékos megtalálja az ellenfelét, mert előtte áll mindig egy játékos, a megfelelő szögben. A „cadrage” mindig egy darab játékos helyezkedését írja le, nem a teljes csapatét. Feltételezi, hogy a játékos alkotja a sáncot, a mögötte lévő területre tilos a belépés, kialakítja a „csapatblokk” tudatát, egyszerre figyeli a labdát és a mögötte lévő játékost és ahogy más sportágakban is, van passzív és aktív formája is.

Játékos típusok és stílusok

A középpályásoknak rengeteg alcsoportja létezik, ezek közül az egyik a kimeríthetetlen fizikai tartalékokkal bíró, tripla tüdőkapacitással megáldott örökmozgó. A box-to-box középpályás végtelen akkumlátorral robotol saját és az ellenfél tizenhatosa (box) között, kitaposva minden gyeptéglát és ellenfél vádlit. Jeles képviselői: Patrick Vieira, Michael Essien, Arturo Vidal.

A catenaccio az Olaszországban meghonosodott defenzív mentalitást jelenti, amely nem annyira a rúgott gólok számával próbálja felülmúlni az ellenfelet, hanem a kapott gólok elkerülésével, még pontosabban, az ellenfél gólszerzési lehetőségeinek a minimálisra csökkentésével. A stílus legnagyobb képviselője a Helenio Herrera által vezényelt “Grande Inter” volt a hatvanas években.

A 9-es centerposzt sokáig az erős, magas, atletikus alkatú, ám statikus játékosok sajátja volt. Az angol stílus ellenpólusaként - elsősorban a pozíciós, labdatartó játékot preferáló csapatok -, más stílusú csatárt kezdtek alkalmazni, olyat, aki ugyan gyengébb fizikumú, de gyors, kiváló technikai képzettségű és kiemelkedően jól lát a pályán. Büszkék lehetünk, hogy a futballtörténelem egyik legismertebb hamis kilencese az Aranycsapat hátravont középcsatára, Hidegkuti Nándor volt.

Az inverted fullback egy viszonylag új szerepkör. Legegyszerűbb talán úgy meghatározni az inverted fullback fogalmát, ha egy középpályáshoz és egy szélső védőhöz hasonlítjuk. Ha a csapat támad, akkor feltolódik a középhátvédek előtti területre, ezzel biztosítva a középső zónát és nyújt a középpályásoknak nagyobb szabadságot. Ha a csapat védekezik, akkor a szélső védő szerepét veszi fel. Az egyik fázisban védőként teszi a dolgát, a másikban pedig a belső középpályás pozícióban biztosítja a területet. Hozzátesszük, hogy a támadófázisban sem minden esetben húzódik előre, időnként klasszikus szélső védőként viselkedik.

A labda kezelése és a passzok minősége

A védekező játékos a saját tizenhatosa környékéről kizárólag tisztázási céllal lábbal vagy fejjel „eltakarítja” a labdát. Talán a legkifinomultabb kifejezés, mind a mozdulatsor leírását, mind a jelentéstartalmat tekintve. A labdarúgásban ugyanis nem mindegy, hogy valaki csak egyszer érhet a labdához (egyérintő), egy labdát úgy rúg meg, hogy nem hagy időt a lepattanásra (kapáslövés), a labdát megszelídíti a játékos (leveszi), vagy magához rendeli úgy, hogy valójában nincs benne az orientáció (átveszi). A first touch a szemnek szinte láthatatlan, mert nem csak a labda átvételét írja le, hanem a testhelyzetet és a labda irányának váltását is. Ha a fogadás megfelelő, a játék folytonossága nem sérül, a támadás csobogó patakként folyhat tovább. Ha a first touch nincs rendesen kivitelezve, a játék csuklani kezd, a támadás megakad, a védő visszaér, az ajtó bezárul. A first touch 50%-ban praktikus, 50%-ban esztétikus, csak észre kell venni, ha felbukkan.

Nagyon jó leíró, aktív szavaink vannak, amelyek a védekező fázisban történő akciókra vonatkoznak: rácsúszik, lefogja, leköti, lezárja, akadályozza. Miért ne lehetne hasonlót támadásban is? Ezzel a kifejezéssel azt írjuk le, hogy a támadásunknak milyen hatása van az ellenfélre nézve. Franciául akkor használják, amikor egy (jellemzően labdaügyes) játékos rávezeti a labdát az ellenfélre, aki kénytelen kilépni rá, sőt, hozzátolódik a teljes csapatblokk. A labdás ezzel „rögzíti az ellenfelét”, de ezzel teret szabadít fel a társainak (saját csapat), akiket egy jól ütemezett rövid passzal vagy egy átfordítós keresztlabdával meg tud találni. Az így megtalált csapattárs ezáltal szabadabban vehet levegőt, az ellenfélnek pedig vissza kell tolódnia. Hasonló jelenséget ír le, mint az angol „overloading”, de amíg az a létszámfölényes helyzetre vonatkozik, addig itt arra, hogy a labdás játékos azt váltja ki a védőjéből, hogy megmarad a helyén.

A labda megszerzése, „lefülelése” a mezőnyben az ellenfél passza vagy fejese után. Az interception aktív, tudatos egyéni akció, amely megakasztja az ellenfél támadását.

Haladó statisztikák és elemzések

Ez egy olyan mérkőzés statisztikai mutató, amely a kapu előtti helyzeteknél nem a mennyiséget, hanem a minőséget helyezi előtérbe, ennek szemléltetésére törekszik. Az xG-nél (Expected Goals) nem minden lövés egyenértékű: a nagyobb lehetőségek magasabb értéket kapnak, a kevésbé kecsegtetőek kisebbet. A modell lényegében azt mutatja meg, egy átlagos csapat hány gólt szerzett volna az adott mennyiségű és minőségű helyzetből. A támadók helyzeteinek mérésére szolgáló expected goal mutatótól szükséges megkülönböztetni a kapusok teljesítményének értékeléséhez használt hasonló statisztikát. Ez utóbbi érték ugyan előbbihez hasonlóan azt mutatja meg, hogy az adott körülményekből leadott lövésből mekkora valószínűséggel születik gól általában, mivel azonban erre a statisztikára a kapusok szemszögéből van szükség, ebbe már csak azok a lövések számítanak bele, melyek el is találták a kaput, az érték pedig a már leadott lövés erősségétől is függ. Más megfogalmazásban az xG a lövés leadását közvetlen megelőző pillanatban adja meg a helyzet veszélyességét, míg az xG2 a lövést közvetlen követő pillanatban.

Az egyes játékosok passzai által kialakított helyzetek veszélyességének mérésére hivatott mutató. Az xA (Expected Assists) ugyanakkor megmutatja azt, hogy egy lövést megelőző passzt kiosztó játékos mekkora xG-értékkel bíró helyzetbe hozta a lövést leadó csapattársát. Ebből következik, hogy az xG-hez hasonlóan egy-egy lövés előtti passz xA értéke is 0 és 1 között váltakozhat.

Az xG-modellből levezetett érték, amely azt mutatja meg, hogy egy-egy játékos mennyire veszi ki a részét a támadásépítésből (build-up-play). Az xGChain értékének meghatározásakor rögzítenek minden labdabirtoklási ciklust („A” csapat birtokolja a labdát, „B” csapat nem érinti azt). Rögzítik az ezek során kialakult lövéseket, majd összeadják az ezekhez tartozó xG-értékeket. (Ha egy akción belül többször is próbálkoztak, csak a legmagasabb értékkel rendelkező lövést számolják).

A hagyományos statisztika olykor képtelen visszaadni a hatalmas minőségi különbséget átadás és átadás közt. Például, egy jó passzként kerül be a statisztikába, ha az egyik belső védő nyomás nélkül a másiknak passzol. Bonucci hosszú labdájánál tíz belga védő helyezkedett a labda vonala mögött - az akció mégis góllal végződött. Ez a jelenetsor remekül rámutat arra, hogy egy-egy akció minősége és hatékonysága attól függ, egy átadással hány ember lett átjátszva. A játékost és a csapatot is pontozzák. Egy pont jár például egy csapatnak vagy egy játékosnak minden egyes átjátszott ellenfél után. Fontos ugyanakkor: csak azok az átadások számítanak, amikor egy védő át lett játszva. Érdekesség, s mint a felsorolásnál látható is, nemcsak a passz adóját, de annak fogadóját is díjazzák. Előbbi esetében a labdabirtoklás 52-48 százalék, a lövések száma 18-14, míg a szögleteké 7-5. Utóbbi számításai szerint 402 pont a 341 ellenében a mérleg már a német javára billen.

A csapatfilozófia és kommunikáció

Ebben az esetben egy bizonyos koncepció áll az átigazolási politika és a csapat fejlesztése mögött. Egy hosszútávú működési struktúra felépítése a cél, ami eleinte az eredmények rovására is mehet. A vezetőség és a stáb kialakít egy filozófiát (esetleg az új edző személyével „érkezik” maga a filozófia is), aminek a klubnál minden területen folyó munkát alárendelnek. A klubfilozófia kijelöli azt az utat, amelyet a stratégiai célokat figyelembe véve megvalósít, követ egy futballklub. A futball elvi síkon való megközelítése egy egységes, harmonikus játékkép formájában. „Stílus az, amiben egy csapat megjeleníti a tudását. A stílus kifejezi egy csapatnak a csapatjátékban, vagy az egyénnek a technikai felkészültségét. A csapatjáték részleteire jellemző játékelgondolás képi megjelenítődése a pályán, vagyis amit gondolnak a játék részleteiről.”

A mérkőzésen a játékosok közt, illetve a játékosok és az edző közt folyamatos információáramlás folyik. Ez akkor hatásos és gördülékeny, ha előre megbeszélt és begyakorolt jelek, vezérlő jelek is segítik a folyamatot. Ez a jel kötőanyag, ami a kooperációt, az egységes működést megteremti. A játékosok, akik a jel által kiváltott információáramlás révén összekapcsolódnak, együttes döntést kell hozniuk. A jel ugyanakkor értelmezhető katalizátorként is.

Az edző a „fejek” révén könnyebben tud kommunikálni a mérkőzést játszó csapatával, akik lényegében a „jobb kezei” a pályán. Segítségükkel a jelek egységesítése, a játékosok közös fejjel való gondolkodása „olajozottabbá” válhat. A „fej” bizonyos kompetenciákkal kell rendelkezzen az irányítói feladat ellátásához. A kereten belül a kilétét kijelölheti az edző, de összeszokott csapatoknál spontán is kialakulhat. Több fej is lehet csapaton belül. „Elhelyezésük” a pálya tengelyében szerencsés.

Támadó- és védekező stratégiák

Egy csapat a labda nélkül alapvetően három védekezési módszert alkalmazhat: letámadja az ellenfelet, visszahúzódik vagy visszatámad. A gegenpressing az utóbbi: alapja, hogy a labdát megszerző csapat támadásba való átálláskor még relatíve rendezetlen, így egy esetleges labdavesztéskor sebezhető állapotban találja magát. Ezt a sebezhető állapotot célozza a labdavesztés utáni visszatámadás, ami egyfajta gyors előremenekülés: a Barcelona hat másodpercet adott magának a labda visszaszerzésére, Jürgen Klopp Dortmundja (innen a német elnevezés) már öt másodpercben és a labdahordó létszámfölényes zaklatásában határozta meg az eljárást.

Egy viszonylag új metódus, amely a támadó csapat megfékezésére, lendületének megtörésére irányul. A védekező csapat szándéka, hogy a szembetűnő, megindulásra alkalmas folyosókat és passzsávokat úgy határolják és fedjék le, hogy a támadócsapat ne legyen képes első szándékból megindulni, így a build-up play statikus maradjon. Ezután a fázis után a védekező csapat egyre feljebb tolódik, úgy, hogy lépésről-lépésre fed le minden előre irányuló passzopciót, lehetőséget, ami végül labdaszerzésbe „torkollik”.

Virtuális, ténylegesen nem megjelölt terület. Amennyiben a pályát hosszanti irányban öt egyenlő részre szeleteljük, a két szárny és a középső rész közti sávot fedik le a half space-ek. Stratégiai megfontolásból - a kapuk elhelyezkedéséből kiindulva - a középső rész számít a legértékesebb területnek, a lehetőségek pedig aszerint csökkennek, minél inkább a szárnyak felé terelődik a játék. A half space ugyanakkor látási (onnan is belátható a kapu) és helyezkedési (nem kell háttal állni a játéknak) is előnyt nyújt úgy, hogy a lehetséges opciók száma sem csökken a középső területhez képest.

A támadó labda nélküli mozgása, amellyel becsapja őrzőjét, így üres területbe érkezhet. A formációk nem minden esetben szimmetrikus struktúrák. Az edző direkt aszimmetrikus formációra is ösztönözheti csapatát.

A FIFA árnyoldala és a játék tisztasága

A világ legnépszerűbb játékát feltaláló Anglia nemzetközi röhej tárgyává válik, ha soha nem nyer világbajnoki címet - a FIFA berkeiben belátták, hogy ez a sportágnak sem tenne jót. Anglia futballnagyhatalmi státuszának hazugságát ugyan mikor adódott volna jobb alkalom demonstrálni, mint a hazai földön rendezett, 1966-os világbajnokságon. A három oroszlán a döntőben egy be nem következett, de érvényesített góllal győzött, és a futball trónjára ült. Hiába járt a jóvátétel a csalással döntőt vesztő Németországnak, 1970 az az év volt, amikor Brazília korszakos labdarúgó-válogatottjának uralmát nem lehetett kétségbe vonni.

A FIFA mindig azt a megrendelőt szolgálta ki, aki a legtöbbet fizetett. Hogy mi lesz Hollandiával? Az 1998-as világbajnokság döntőjében Franciaország hazai pályán győzte le a sokkal esélyesebb Brazíliát. Aimé Jacquet szövetségi kapitány korántsem végzett még a francia válogatott építésével: a brazilok elleni döntőben a csatársor korszakos klasszisai, Thierry Henry és David Trezeguet helyett a tapasztalt, de szerény képességű Christophe Dugarry és Stéphane Guivarc’h léptek pályára. A döntő esélyesei a brazilok voltak a csatársorban a világ legjobb támadójával, Ronaldóval. Csakhogy Ronaldo a döntő napján váratlanul rosszul lett - úgy tűnt, valaki megmérgezte Párizsban. A fenomén önmaga árnyékaként szédelgett a pályán, ahol Franciaország simán legyőzte Brazíliát. A Stade de France népe tombolt, a köztársaság labdarúgó-válogatottja végre világbajnok lett. A FIFA mindent rendben talált.

A következő világbajnokságon a nagyszerű olasz és spanyol válogatottat komikus és gyalázatos bírói csalások sorozatával ütötte el a továbbjutástól a rendezőként magát gálánsan a legjobb négy közé vásárló Dél-Korea, így esett, hogy a döntőben a brazilok minden idők leggyengébb német válogatottjával találkoztak, hogy a négy évvel korábban nekik járó címet zavartalanul vegyék birtokba. Csakhogy a jóvátétel súlyos árat követelt: a FIFA az olasz és a spanyol szövetség adósa lett. Kár meglepődni azon, hogy a következő két vébén a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség épp ezt a két válogatottat segítette minden erejével a világbajnoki címig.

Hogy miként adja-veszi a vb-címeket a FIFA? Természetesen a játékvezetői döntések által. Olyan végletekig kiélezett versenyeken, mint egy-egy labdarúgó-világbajnokság, a megfelelő pillanatokban meghozott döntésekkel a mérkőzésekbe igenis bele lehet nyúlni, egy-egy torna sorsát igenis terelni lehet. Hogy ez a helyzet változik-e majd a videótechnológia bevonásával? Minden bizonnyal, de csak nagyon lassan. Az oroszországi vébén legfeljebb csak annyi látszik ebből, hogy sokkal több a tizenegyes - jelentéktelen szituációkban demonstrálja a FIFA, hogy nagyon is használja a technológiát, míg máskor büntetőterületen belül elkövetett szabálytalanságokat sem néz vissza, mert az annak nyomán járó tizenegyes nem tervei szerint való.

A FIFA, ez a velejéig korrupt szervezet az emberiség nagy futballmítoszát sefteli el szövetségeknek, titkosszolgálatoknak és diktatúráknak évtizedek óta. Momentán épp a Kremlnek: a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke, Gianni Infantino legfeljebb a futball szépségét látja, amikor az orosz futballválogatott enyhén szólva is doppinggyanús teljesítményét szemléli. Egy elődöntőnek ára van - a koreaiak megfizették 2002-ben. Arany a nagy futballnemzeteknek és a feltörekvő vérszomjas diktatúráknak jár; hollandoknak, magyaroknak ott az ezüst - rendkívül szimpatikusak, és felejthetetlen élmény, ahogy elbuknak. Várnak ránk a rabszolgatetemekre épült futballstadionok, vár ránk a katari labdarúgó-világbajnokság - mert az üzlet nem állhat meg, és mert mindenki beszállhat. A FIFA jótékony ítéletekkel és hallgatással fizet.

tags: #a #nezo #gyakran #tobbet #lat #a

Népszerű bejegyzések:

• a Debreceni Egyetem nagyszabású tanévnyitó eseményéről
• Jogosítvány visszaszerzése
• Fedezze fel a futballcsapatok és a rajongás világát
• a női kézilabda meghatározó ereje
• Részletek a slam poetry csapat- és egyéni döntőiről