A Real Madrid taktikai felállásai és filozófiái: A siker összetevői a gyepén
Tegnap a kommentfolyamban érdekes szösszenetre lettem figyelmes - arról beszélgettünk, hogy mi kell a sikerhez. Hit. Igen, természetesen, de mi kell még és minden, ami kell, milyen arányban kell, hogy elkeveredjenek egymással a siker elérése miatt? És mi a siker? A trófea, a trófeák? A klubra jellemző játékstílus? Mindkettő? Siker az ősi ellenfél legyőzése, miközben trófea nem kerül a vitrinbe? Azt mondják, a foci egyszerű játék, mégis órákat (napokat) képesek vagyunk eltölteni egy-egy mérkőzés megvitatásával. Miért?
A taktikai felállásokat gyakran „telefonszámokként” emlegetik, amelyek elsősorban a támadásból való visszarendeződéshez és a védekezés fázisához nyújtanak biztonságos támaszt a csapatoknak. Azonban egy taktikai elképzelés hasznossága akkor érvényesül igazán, ha a többi egység, mint például a technikai képzettség, az erőnlét, a motiváció és persze a szerencse is rendben van. Fontos a szemlélet, ahogy az adott edző és a csapata a mérkőzésre és a játékra készül. Reaktív, proaktív játék? Labdatartásra épülő támadófoci, vagy labdatartásra épülő, a labdát járatva védekező csapat? Kontrákat gyakorló együttes, amelynek nem kell sokat passzolnia keresztbe, mégis halálos?
A labdarúgás taktikai alapfogalmai és trendjei
A modern labdarúgásban számos alapfogalom és taktikai elem vált kulcsfontosságúvá. Ahhoz, hogy jobban megértsük, mi zajlik a pályán, érdemes megismerkedni ezekkel a kifejezésekkel.
Letámadás - Pressing
A letámadás, avagy pressing azt a folyamatot jelöli, ami során a labda nélküli csapat nyomás alá helyezi az ellenfél játékosait, méghozzá azzal a céllal, hogy távol tartsa az ellenfélt a kapujuktól vagy persze, hogy megszerezzék tőlük a labdát. Elsősorban a labdásra és a körülötte lévő játékosokra szorítkozik ez a nyomás. A kivitelezésben többféle mód is van, legtöbb esetben a csapat valamilyen jelre indítja meg a letámadását. Hely szerint is megkülönböztethető, attól függően, hogy a pálya mely részén fejtik ki. A német szövetség által használt rendszer szerint három egyenlő részre osztja fel a pályát: védő, középső és támadó harmad. A három részt tovább osztják két részre, alacsony és magas. Így lehet beszélni alacsony-támadó pressingről vagy akár magas-védő pressingről. Egyik legújabb trendként azt láthatjuk, hogy a védekező csapat már nagyon hamar megpróbálja a szélre szorítani az ellenfél építkezését, ezzel is jócskán limitálva a lehetőségéket számára.
Fedezőárnyék - Cover shadow
Nem feltétlenül csak letámadás során alkalmazzák, de szorosan kapcsolódik hozzá. A letámadás során gyakran alkalmazzák ezt mint eszközt, mely azt a jelenséget jelöli, mikor a védekező csapat játékosa testével takarásban tart, azaz blokkol egy ellenfél játékost. Remek eszköz arra, hogy meggátoljuk a passzt az ellenfél csapat egy-egy fontos játékosához, azaz teljesen kivegyük a játékból.
Pressing trap
Szintén egy olyan eszközről beszélünk, ami szorosan kapcsolódik a letámadáshoz. Nem takar mást, mint azt a folyamatot, amikor a védekező csapat szándékosan felkínál (üresen hagy) egy területet az ellenfél számára, hogy arra terelje a játékot. Amikor odakerül a labda, akkor élesedik a csapda, mivel ez általában olyan hely, ahol a védekező csapat fölényt tud kialakítani, ezért ezt a fölényt hirtelen alkalmazva lehetővé válik, hogy ellehetetlenítse a labdás csapatot vagy meg is szerezze a labdát.
Gegenpressing/Counterpressing
Ez a taktikai elem azt a szituációt írja le, mikor a védekező csapat az, amelyik birtokolta a labdát, de hirtelen elvesztette, de ahelyett, hogy egyből rohanna mindenki vissza védekezni, intenzív nyomás alá helyezik az újdonsült labdás felet. Annak okán született meg ez a fegyver, hogy mikor egy csapat labdát szerez, akkor kell minimum néhány másodperc, míg átrendeződnek támadásba, illetve az éppen labdás személy felméri a helyzetet, a társak helyezkedését és kiválasztja kinek passzol. Ezt a nagyjából 5-7 másodperces időintervallumot megfelelően kihasználva a labdát elvesztő csapat visszaszerezheti a játékszert. Ez nem csak azért hasznos fegyver, mert ismét visszakerülhet a labda hozzájuk, ezzel is meggátolva az ellenfél támadását, hanem gólszerzésre alkalmas fegyverként is használható, mivel a labdát szerző csapat átvált támadásba, így, ha ilyenkor visszaszerzed a labdát, akkor nagy eséllyel rendezetlen védelem lesz előtted, úgyhogy jó lehetőséged adódhat gólszerzésre. Jeles képviselője és úttörője Jürgen Klopp.
Átrendeződés - Transition
A transition azt a folyamatot jelöli, amikor a csapat egyik fázisból átvált egy másikba, például támadásból védekezésbe való átrendeződés vagy fordítva. Azzal tisztában kell lenni, hogy a labdarúgás négy fő fázisból áll: védekezésből és támadásból, valamint átrendeződés védekezésbe és átrendeződés támadásba. Az, hogy egy csapat miképp rendeződik át egyik fázisból a másikba, sokat nyomhat a latba. A túl lassú átrendeződés védekezésbe, végzetes lehet egy gyors támadással operáló csapat ellen. Vagy egy roppant gyors támadásba rendeződéssel komoly fegyvert tudhat magáénak a csapat.
Labdakihozatal - Build-up
A build-up nem más, mint mikor a labdás csapat saját térfeléről, vagy akár a kaputól építkezve felhozza, felépíti magát az ellenfél támadóharmadáig. A nagyfokú, szervezett letámadásnak köszönhetően ez a folyamat is felértékelődött. Zidane alatt az volt a jellemző a labdakihozatal során, hogy a középpályások mind hátul maradtak és még Isco is gyakran feltűnt hátul. Azzal, hogy túltöltötték a mély területeket, nagyon biztos labdakihozatalt hozott létre a Királyi gárda.
Félterület - Half-space
Nevéből is kiderül, hogy ez már nem jelenség vagy folyamat, hanem a pálya egy részét hívják így. Ha a pályát vertikálisan felosztjuk 5 sávra, akkor megkapjuk a pálya széleket, illetve a pálya közepét. A közöttük lévő két sávot nevezzük half-space-nek. A népszerűsége az elmúlt években nőtt meg, többnyire elemzői szempontból. A labdás játékos nagyobb szabadságnak örvendhet ezen pályarészen, mert ugyanúgy megvannak a passzopciók, mintha a pálya középén lenne, de még több is van, mivel az átlós passzsávok is megnyílhatnak előtte.
Box-to-Box Midfielder/Középpályás
Ez a típusú középpályás egyre nagyobb népszerűségnek örvend napjaink labdarúgásában. Ez a játékos mozgékony, nagy munkabírású, mint Luka Modric. Képes ellátni mind védekező feladatok, mind támadófeladatokat. A meccs során fegyelmezetten visszazár védekezni, első a labdaszerzésben és letámadásban. Ugyanakkor az edző akkora szabadságot enged meg neki, hogy feljebb lépve csatlakozhat a támadáshoz és támogathatja. Teszi mindezt abban a tudatban, hogy fürgeségével idejében visszaér a védekező fázisra is.
Double pivot
A pivot tulajdonképpen a legmélyebben helyezkedő középpályás, aki a védők előtt csücsülve csökkenti a csapatrészek - támadó szekció és védekező - közötti űrt. Ennek megkettőzése a double pivot, de itt még nem ér véget a történet. Ugyanis többnyire az egyik egy labdabiztosabb játékos, aki segíteni tud a labda továbbjátszásában, erre remek példa Kroos. Míg a másik inkább védekező felfogású, sokszor rombolóbb stílust képvisel, mint Casemiro. A tipikus felállás, amivel párosulni szokott a 4-2-3-1.
A Real Madrid taktikai fejlődése az edzők szemével
A Real Madrid története során számos edző vezette a csapatot, akik mind a saját taktikai elképzeléseiket hozták magukkal. Ezek a filozófiák alakították a klub játékstílusát és sikereit.
Carlo Ancelotti első időszaka (2013-2015)
Ancelotti első, 2013-2015. közötti megbízatása alatt olyan sztárokban bővelkedő csapatokat irányított, mint Cristiano Ronaldo vagy Gareth Bale, az egyén kivételességét sikeresen kovácsolva össze egy koherens, csapatszintű taktikával. A fő fókusz inkább a sztárok csapaton belüli kezelésén volt, mint egyéni kompetenciáik fejlesztésén: az egyéni vállalkozó szellemet egy kevésbé merev, kifejezetten rugalmas taktikai irányítással segítette, ezzel adva teret egyéni kvalitásaiknak. Elképzelése az egyéni tehetségből fakadó erények kombinálása volt a csapat működtetése céljából. Ebben az időszakban Carlo csapata a legtöbbször 4-4-2-ben védekezett a második évben, illetve az első év tavaszán.
Zinedine Zidane taktikái
Zidane csapata is a 4-4-2-ben védekezett a legtöbbször, illetve a BL-döntő első fél órája után is erre a formációra váltottak a srácok labdavesztés után. Azonban támadásban nem így álltak fel a srácok az ő edzői irányítása alatt sem. A 4-2-3-1 felállás például a Sevilla elleni hazai CdR meccsen, Asensio-Isco-James Morata mögött, ahol a srácok lubickoltak, miközben odafigyeltek a visszarendeződésre is, azaz taktikailag fegyelmezettek voltak, erővel bírták a találkozót és egyénileg is jól teljesítettek. Ezzel szemben az 5-3-2-es felállás a Sevilla elleni bajnoki során mutatta meg, hogy a biztonsági játék fényév távolságra van a Real Madrid által képviselt filozófiától. Labdaszerzés után talán csak Benzema és Ronaldo volt ott, ahol egyébként is lettek volna, de minden más mezőnyjátékos „pozíción kívül” találta magát és a társát. Zidane alatt az volt a jellemző a labdakihozatal során, hogy a középpályások mind hátul maradtak és még Isco is gyakran feltűnt hátul. Azzal, hogy túltöltötték a mély területeket, nagyon biztos labdakihozatalt hozott létre a Királyi gárda.
Fabio Capello: Taktikai fegyelem és erőnlét
Don Fabio Capello két bajnoki címet nyert a Real Madriddal, azonban kétszer is kirúgták. Sokkal több időt szentelt a taktikai fegyelem és védekezés csiszolásának, mint a támadójáték felépítésének. Mégis, mindkét Capello-gárda a szurkolók kedvence volt, mert azt látták, hogy a csillogó játék hiánya ellenére minden meccsen meghalnak a srácok a győzelemért. A Don volt az, aki az ausztriai hegyekbe vitte a gárdát előszezonban, hogy ott rakják rendbe az erőnlétet. Nem is volt sok gond a meccsek hajrájával, és érdekes módon Pintus munkájának hála, idén szintén dominálni tudott a csapat az utolsó percekben.
Carlo Ancelotti jelenlegi időszaka (2021-tól)
2021. óta tartó, jelenlegi megbízatása alatt Ancelotti taktikai találékonysága további fejlődésen ment keresztül, olyan felállásokat helyezve előtérbe, ahol a hangsúly a pozícióváltásra és a pálya meghatározott területeinek “túlterhelésére”, elfoglalására kerül. A Bajnokok Ligája 2022-es döntőjében például a felállás 1-4-3-3-nak látszott, de csak papíron: a támadások és védekezések során a játékosok pozícióinak semmi köze nem volt a klasszikus 1-4-3-3 szerepeihez és klasszikus mozgásaihoz. Ancelotti megkísérli feltérképezni azokat a megoldásokat, amiket kipróbált, miközben egyre inkább optimalizálni próbálta csapata teljesítményét mind kollektív (labdatartási és védekező fázis), mind egyéni szinten.
A Real Madrid keretének optimális kihasználása: Lehetséges felállások
A Real Madrid kerete tele van tehetséges játékosokkal, ami bőséges taktikai lehetőségeket kínál. Nézzünk meg néhány lehetséges felállást, amelyeket a csapat alkalmazhatna.
A 4-1-2-1-2 Gyémánt (Diamond)
Ez a taktika, amit Ancelotti fedezett fel újra, és amit ő is vitt tökélyre, és azóta is sok csapat alkalmazza. Talán ez az egyik legjobb formáció, ami a keretből kihozható. Az alapvető felállás a 2000-es évek közepének nagy Milan-ja mintájára épül. A taktika egyik legfontosabb eleme a mélységi irányító, amit a Milanban Pirlo hozott zseniálisan. Na erre már megvan az emberünk, Modric személyében, aki egyrészt a kora miatt már egyre hátrébb szorul, másrészt úgy lát a pályán és úgy vesz részt a csapatmunkában, hogy a többiek pirulhatnak. Nagyon fontos még a két wingback szerepe, akik egyrészt a támadást segítik, másrészt az összjátékban passz opciót nyújtanak a széleken. Itt sem szorulunk importra, a világ top5-be tartozó bal-és jobboldali wingback Marcelo és Carvajal személyében nálunk van.
A gyémánt két széle már izgalmasabb. Kroos adott, Seedorf egykori posztját simán be tudja játszani, de mi legyen Gattuso szerepével? Ahhoz, hogy a gyémánt hatékonyan működjön, a két középső középpályásnak előre is kreatívnak kell lennie, keresnie kell a passzokkal az irányítót vagy a labdáért visszajövő csatárokat. Egyetlen valós és jó alternatíva marad: Kovacic. Védekezni is tud, dinamikus, és ha megindul, légvédelmi üteg kell, hogy megállítsa. A gyémánt csúcsán Isco, James vagy Asensio állhat. Isco dinamikus játéka, futómennyisége és az egy-az-egy elleni megoldásai jobbak. James ugyan lassabb, de olyan passzokkal találja meg a társakat, hogy könny szökik az ember szemébe, Asensio meg talán kicsit Kakára emlékeztet: gyors a labdával, cselezni is tud, és a passzai is ülnek.
Elöl Mariano és Morata adja magát. Az egyikük magas, jól fedezi a labdát, a fellőtt labdákat jól meg tudja tartani, elnyomni nem lehet, és a kaput is érzi pontrúgásoknál. A másik dinamikus, gyors, jól támadja a labdát, érzi a védők gyengeségeit. És nagyon nem utolsó szempont - mindketten visszazárnak védekezni. Ezzel el is érkeztünk a gyémánt gyengeségéhez: tökéletes taktikai fegyelemre van szükség hozzá. Nem fér bele az, hogy a csatár(ok) elöl sétálgat(nak), miközben viszi rá az ellenfél a középpályára a labdát. Valamint a középpályásainknak nagy labdabiztossággal kell rendelkeznie, és párharcot se veszíthetnek ott. A szélső védőink közül egyszerre csak egy mehet fel a támadással, oldalváltás vagy labdavesztés után vissza kell zárnia, hogy ne maradjon mögötte üres terület amit bejátszhatnak. Ez a formáció eleve nem a párharcokra épül. Lehetőség szerint kerülni kell őket, gyors, pontos labdajáratás kell sok mozgással. A védekezés itt nem arról szól, hogy leütközzük az ellenfelet, hanem hogy ne hagyjunk üres bejátszható területeket a sorok között, zárjuk a passzsávokat. A sorok közti távolság 10-15 méternél nem lehet több.
4-2-3-1: A Kontratámadások ereje
Annak idején José a világ legjobban kontrázó csapatát építette fel a Real Madridnál, és a keret most is alkalmas lenne erre. A szélek adottak, Bale és Lucas nyargalászhat egyik vagy a másik oldalon Dani és Marcelo előtt. A két hátsó középpályás közül a formáció miatt muszáj az egyiknek verőembernek lennie: Casemiro. A másik lenne a mélységi irányító: Modric vagy Kroos, mindketten képesek ellátni a posztot. Ha rosszul menne nekik, Kovacic beugrásra kész. A tízes poszton ismét lehet választani: Isco/James/Asensio. Bármikor bármelyikük álmából felkeltve és összekötözött kézzel is képes ott játszani, elvégre ez az igazi posztjuk, nem a szélek. A formáció csúcsán már esetleg szerepet kaphat Ronaldo vagy Benzema - előbbi nem kezdőként. A 4-2-3-1 gyengesége, hogy a tízes posztján játszó játékosnak és a szélsőknek fegyelmezetten vissza kell zárniuk védekezésben, mert ha nem teszik, úgy járhat a csapat, mint 2013-ban a BL-ben a Dortmund elleni odavágón.
4-4-1-1: Zidane "Fénye"
Ez a felállás különösen eredményes és hasznos lehet, mert a két szélsőnk Lucas és Bale személyében nem csak támad, hanem fegyelmezetten védekezik is. Így az ellenfélnek gyakorlatilag nincs semmi területe, mert nem hagyunk réseket. A jelen keret kreatív játékosaival nem csak játékban, hanem eredményességben is pürévé verhetné majdnem minden ellenfelet. A másik előny, hogy ha valaki kidől középről, könnyen lehet pótolni, hiszen a second striker szerepét úgy Asensio mint James képes ellátni. Ezt a felállást a Real Madrid sikeresen alkalmazta a Atlético ellen tavaly ősszel és az Eibar ellen nemrég.
4-3-2-1: A jövő alapjai
Ez a felállás, más néven "karácsonyfa" formáció, alapvetően nagy változásokat nem igényelne a mostanihoz képest a Real Madridnál. Megmaradhatna az alapkoncepció: a három középpályás, a támadásban magasra felhúzódó fullback-ek, és az egy szem csatár mögött játszó két további támadó. „Csupán” annyi lenne a feladat a szakmai stáb részéről, hogy az egyes pozíciókat jobban személyre kellene szabni. A három középpályásos rendszerek feltétele, hogy olyan játékosok szerepeljenek benne, akik a pálya minden területén hozzá tudnak adni valamit a csapat teljesítményéhez. A leghátrább helyezkedő középpályás, esetünkben Casemiro vagy a kölcsönben lévő Llorrente, kulcsfontosságú a védekezésnél és támadásnál is. Ő az, aki mozgásával megteremti a lehetőséget arra, hogy a szélső hátvédek felfussanak anélkül, hogy a helyükön könnyen kontrázható legyen a csapat.
Egy fél sorral előrébb Modric, Kroos és Kovacic, illetve Isco jöhet szóba a két középpályás posztra. Iscónak megvan a képessége ahhoz, hogy hátrébbről is tudjon irányítani, és mezőnyben is melózik annyit, amennyi szükséges. Akár Modric, akár Kroos mellé ebbe a rendszerbe nagyon élne egy Kovacic típusú játékos. Lendületet adhatna a középpályán, remek megindulásai vannak, direkt játékos, és mezőnyben kemény. Egy sorral előrébb nem szélsőkkel operálnánk. Két olyan játékos játszhatna itt, akiknek az erősségük a kombinatív játék, kreatív lapos passzok. Ők azok, akik a támadásban megadják azt a kiszámíthatatlan pluszt, amire nem lehet felkészülni, ami miatt veszélyesek lennénk. Halfspace-ben ábrázoltuk fel őket alapból, de labdajárástól függően helyezkedhet valamelyikük klasszikus tízes poszton is. Szépen alkalmazni lehetne a letámadást már az ellenfél labdakihozatalainak a legelején. A szélsők (értsd: a két támadó középpályásunk) visszazárása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a középső középpályásaink ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy több területet kelljen lefedniük, mint a sajátjuk.
Ebben a rendszerben legelöl egy olyan csatárra van szükség, aki mindig keresi az üres területeket, megpróbálja azokat befutni, és mindig kapura tör. A FIFA 23-ban a Real Madrid számára a 4-3-3-as flat verzió évek óta bevált a Blancóknál, és ez a koncepció hasonló elvekre épülhet, a labdabirtoklásra és a lassabb, stabilabb támadásépítésre törekedve a jól passzoló játékosok révén. Vinicius helye valószínűleg megkérdőjelezhetetlen, csakúgy, mint a posztján legjobb értékelést kapó Benzemáé és Courtois-é is. A középpályás duót jól kiegészítheti Valverde, míg Vinicius párja Rodrygo lehet. A védelemben Mendy-Alaba-Rüdiger-Carvajal tengely helye viszonylag stabil.
A 4-4-2: A jellegtelen csapatok felállása?
Ezt a felállást a Real Madridnál is egyre inkább látjuk, de sokak szerint nem illik a klub identitásához. Alapvetően elvesznének olyan játékosok, mint Isco, James, Asensio, de Casemiro sem kapna helyet ebben a rendszerben, sőt Kroos sem lenne az igazi. Bale - Morata párosra lehetne szavazni, Marianót is el lehetne képzelni utóbbi helyén, de a középpályával nagy gondban van a csapat, ugyanis csupán két szélső van, ha pedig Bale-t bal szélre raknák ki, ahol egyébként nagyon jó lehetne, úgy akkor a csatár duó nem lenne teljes. Benzemát sokan nem tudják elképzelni két csatáros rendszerben, hiába jó a mezőnyben és szeret előkészíteni, egy olyan típusú játékos lenne előnyös egy vérbeli csatár mellett, aki dinamikus és sokoldalúbb, mint egy „rendes” erőcsatár. Viszont védekezésben hasznos, és sokszor használták már ezt ebben a szezonban.
Real Madrid taktika a gyakorlatban: Esettanulmány a Liverpool elleni Bajnokok Ligája mérkőzésről
A taktikai elméletek és felállások a pályán válnak valósággá, különösen a legnagyobb téttel bíró mérkőzéseken. A Real Madrid és a Liverpool közötti Bajnokok Ligája nyolcaddöntő kiváló esettanulmányt nyújt Carlo Ancelotti taktikai fejlődésére és a csapat alkalmazkodóképességére.
A kontextus és az elvárások
A tavalyi BL-döntő visszavágója, a két elitcsapat elmúlt évekbeli szintjéhez viszonyított idei gyengébb teljesítménye okán, "másodrangú frissességű rangadóként" tálalódott. A Real Madridra nehezedett a katari világbajnokság óta szerzett pontveszteség és a klubvilágbajnokság és a szuperkupa utazásai, valamint a 7 hét alatt lejátszott 15 tétmeccs is megviselte a csapatot fizikailag. A neuralgikus pontnak számító középpályáról Aurélien Tchouaméni kidőlt, Toni Kroos elvileg a marokkói víztől lett rosszul a klubvilágbajnokságon, míg Karim Benzema izomsérüléseinél vagy Thibaut Courtois diagnózisainal az orvosi stáb nem éppen Bajnokok Ligája-formában teljesített. Az Analytics FC ún. Coach ID vizualizációja jól mutatja Ancelotti (csapatának) visszaesését: az idei szezonban a topcsapatok ellen (is) szinte megszűnt a széljáték, de valamennyivel kevesebb a beadások száma. Fele olyan jól tudták megtartani a labdát, és továbbra is hanyagolták a visszatámadást, inkább biztonságosan, mélyen védekeztek.
Klopp és Ancelotti elképzelései a mérkőzés előtt
A vendégeknél Ancelotti stílusából, Kroos és Tchouameni hiánya miatt, valamint a Liverpool pályaválasztói kényszeréből talán egy visszahúzódásra és kontrázásra bazírozó meccsterv adta volna magát. Ám ez a terv Federico Valverde erős, a szélen intézett rohamaival, esetleg Dani Cebalosszal a középpályán, de mindenképp a legevidensebb Vinícius Jr vs. Trent Alexander-Arnold párharcra kihegyezve végül is egy jóval bátrabb, és mindenképp látványosabb módosult. Azzal, hogy Rodrygo kezdett a jobbszélen és Valverde hátrébb és középen játszott jobboldalon, Modrić is átkerült balra, a Real több kockázatot is vállalt, és egy sokkal nyíltabb meccsbe kezdtek bele. Ancelotti a meccs utáni sajtótájékoztatón ezt azzal indokolta, hogy mindenképp úgy érezte, hogy már az odavágón gólokat kell lőniük. Vélhetően nem az volt a terv, hogy teljesen belemenjenek a Liverpool frenetikus tempójába - noha voltak szokatlan magas letámadásos jelenetek, amiket például Modrić mögött megnyílt területeknél mintaszerűen passzolt át Trent-Alexander Arnold és csapata. Klopp reményeit eközben a félcsapatnyi visszatérő, a három újévi berobbanó (Stefan Bajčetić, Darwin Núñez, Cody Gakpo), valamint a szerény idényt futó, de végre pihenő Szalah jelentették.
A liverpooli álomkezdés és a Real Madrid fordítása
A Liverpool őrületes tempóban kezdte a meccset, percek alatt több gólt is szerezhettek volna. Az első gólra sem kellett sokat várni, hiszen már a 4. percben vezetést szereztek. A 4-4-2-es Real-presszing első két vonalát Alexander-Arnold a visszalépő Gakpóval átpasszolt, majd Bajčetić visszatámadása után Henderson mögékerülése miatt Alabának egy a kettő ellen kellett védekeznie - itt Modrić nem zárt vissza időben. A húsz perces, szinte megállás nélküli nyomás alatt a Real megoldatlan baloldali védekezése, Núñez agilitása és a Szalah-Gakpo-Bajčetić trió támadásba való átmenetben mutatott sebessége már a Courtois-gikszer előtt is kétgólos hazai vezetést kellett volna, hogy eredményezzen.
Ancelotti a mérkőzés során nem éppen ellenfélre készülő vagy hozzájuk igazodó változtatásairól híres, de a huszadik percben Modrić egy visszalépéssel, Éder Militão egy kapuskényszerítővel, majd egy passzolási szöget változtató befele húzással végül először a meccsen kiszabadította az elmozgó Camavingát. A Real teljesen beszorította Hendersonékat, aki Benzemára való kilépésével pont megnyitotta azt a minimális területet ami Viníciusnak kellett a 2-1-hez. A meccs kulcsfontosságúnak bizonyult cseréje Nacho beállítása volt Alaba helyére. Bár a két játékos karrierje fényében meglepő, de ég és föld volt a különbség Alaba és Nacho között, utóbbi javára. A már-már James Milner-i sokoldalúságot mutató 33 éves madridi veterán 64 perc játék alatt 4 interceptiont és 6 szerelési kísérletet mutatott be, ezeknél többet senki sem tudott a meccsen.
Madridi oldalról mindenképp érdemes még kiemelni a lélektani szempontból hatalmasat segítő Alisson-bakit, de említhetnénk a pocsékul levédekezett Militão-fejest 3-2-nél. Az egész meccsen tartó Vini-show, majd a második félidőben csatlakozó Benzema-performansz (hogy az ötödik gólnál az egész liverpooli középpályát átrohanó, az Anfielden vastapsot kapó 37 éves Modrićot ne említsük) mellett kevésbé látványos volt, az ahogy Camavinga folyamatosan betömte a középpályán tátongó lyukakat, vagy ahogy Valverde balra átmenve a második félidőben Nachóval véget vetett a Liverpool jobboldali akcióinak.
A taktika és az egyéniségek kölcsönhatása a futballban
A taktikai sémák és az egyéni képességek közötti egyensúly mindig is központi kérdés volt a futballban. Olyan taktika kell, ami a meglévő játékosok játékstílusához igazodik és abban kibontakozhatnak (Galaktikusok), vagy olyan, amelyben a taktika az egyén fölé kerül és az egyénnek kell változtatni a játékán (Eto’o az Interben)?
A mai napig úgy tartjuk, hogy az angolok gyors és erős focit játszanak, az olaszok taktikusak - el akarják rontani a te játékodat és csak aztán foglalkoznak a sajátjukkal, a spanyolok technikásak, türelmesek, a németek meg soha nem adják fel… De ennek van még létjogosultsága? Napjainkban, amikor a tudásimport hatalmas mértékben és sebességgel halad a maga útján a világban. A spanyol tiki-taka, amely leigázta 2008-2012 között a világot, alapjaiban ugyanaz volt, amely 2014-ben megégett. Egy-egy eredményt, eredménytelenséget a focisikerhez szükséges összetevők teljes vizsgálata alapján lehet megközelítőleg magyarázni. Ritka, amikor egy összetevő megmagyaráz mindent. Példaként megemlíthető az 1998-as világbajnoki döntő, ahol egy világbajnoki címre éhes, a címet már majdnem az egész Világ által odaadott csapat tökéletes felkészüléssel, taktikával, szükséges szerencsével, remek egyéni teljesítményekkel, hibátlan erőnléttel, a képernyőn is átjövő csapatszellemmel jutott a döntőbe, ahol aztán mindenki meglepetésére Zidane vezetésével tükörsimán kikaptak a franciáktól. Vajon tényleg elég ezt azzal magyarázni, hogy Ronaldo a meccs előtti éjjel rosszul lett?
A Real Madrid a világ egyik legnépszerűbb és legsikeresebb klubja, rajongók millió vannak oda érte. A FIFA 23-ban a Real Madrid számára a legjobb felállást megtalálni kissé trükkös feladat. Sok remek játékos alkotja, több is, mint 11, ez pedig a bőség zavarát okozhatja Carlo Ancelottinak és a csapatot irányító játékosnak egyaránt. Te inkább a tapasztalat vagy a fiatalos lendület mellett döntesz? Már csak a ratingek miatt a többség valószínűleg Kroos és Modric mellett teszi le a voksát. A Real Madrid tele van jól passzoló játékossal, így törekedhetsz a labdabirtoklásra, és a lassabb, stabilabb támadásépítésre.
tags: #a #real #madrid #felallasa
